Csűry Bálint (Egri, 1886. febr. 13. – 1941. febr. 13., Debrecen) – nyelvész. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte, majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1910-től 1932-ig a kolozsvári ref. kollégium tanára. Ebben az időben jelenik meg két önálló munkája: Magyar lakodalom (vőfélykönyv. Kv. 1924), Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. ETF. 37. Kv. 1930). Közben 1930-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar népnyelvből magántanári képesítést szerzett. Debrecenben 1932-ben elfoglalja a magyar és finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszéket. Egyetemi tanárként itt teremti meg a munkásságával újjáéledő magyar nyelvjáráskutatás szervezeti feltételeit. Vezetésével Magyar Népnyelvkutató Intézet létesül, majd 1939-ben megindítja az intézet Magyar Népnyelv c. évkönyvét. Tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak s a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, már 1927-ben az MTA levelező tagjává választotta, megválasztják a helsinki Finnugor Társaság kültagjává és az Észt Tudományos Akadémia rendes tagjává. (A szócikkből törölve:) Elnyerte a Sámuel Kölber-díjat és a Szily-jutalmat, főművét, a Szamosháti szótárt az MTA az 1940. évi Marczibányi-jutalomra tartotta érdemesnek.
Nyelvtudományi munkássága mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt jelentős. Eleinte nyelvelméleti, nyelvlélektani és nyelvfilozófiai kérdésekkel foglalkozik, de csakhamar áttér munkásságának legfőbb területére, és minden erejét a nyelvjáráskutatásnak szenteli. Tudományos cikkeit főleg a budapesti Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv és a debreceni Magyar Népnyelv, nálunk az Erdélyi Irodalmi Szemle és Erdélyi Múzeum közli. Tudományos cikkeit nálunk az Erdélyi Irodalmi Szemle és Erdélyi Múzeum közli. Közben sok tudománynépszerűsítő és nyelvművelő cikket, könyvismertetést ír nemcsak a szakfolyóiratokba, hanem napilapokba és irodalmi folyóiratokba is (Pásztortűz, Erdélyi Szemle, Ellenzék, Ifjú Erdély, Magyar Nép). A nyelvjáráskutatásban mind a gyűjtés módja, mind a feldolgozás terén új irányt szab, új módszert alakít ki, amely később Csűry-féle iskola néven válik nevezetessé. Célja egy-egy tájegység nyelvének feltárása: szókincsének szótári feldolgozása és valamennyi hang- és alaktani sajátságának ún. jelenségmonográfiákban való leírása. Kutatási területe elsősorban a Szamoshát, részben a Tiszahát és a régi Ugocsa megye, valamint a déli csángók nyelvjárása. Több évtizedes kutatómunkájának eredménye a Szamosháti szótár (I. Bp. 1935; II. Bp. 1936); A. Kannistóval együtt sajtó alá rendezi Yrjö Wychmann hagyatékát, az északi csángók nyelvének szótári anyagát. (A szócikknek a cenzúra által törölt befejező része:) Egyéb jelentős munkái: Teleki József gr. mint nyelvész (Bp. 1909); Az ige (Bp. 1910); A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata (Besztercebánya 1913); Magyar lakodalom (vőfélykönyv, Kv. 1924); A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái (Bp. 1925); Ifjabb Heltai Gáspár háromnyelvű szótára (Bp. 1925); Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról (ETF 27. Kv. 1930); A népnyelvi búvárlat módszere (Bp. 1936).
(M. L.)
Szabó T. Attila: Cs. B. Magyar Nyelv, Bp. 1941. 65–72.; újraközölve Nyelv és múlt, 1972. 475–478. Bakó Elemér: Cs. B. élete és munkássága. Magyar Népnyelv, Debrecen 1941. 7–38.
Csűry Bálint (Egri, 1886. febr. 13. – 1941. febr. 13., Debrecen) – nyelvész. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte, majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1910-től 1932-ig a kolozsvári ref. kollégium tanára. Ebben az időben jelenik meg két önálló munkája: Magyar lakodalom (vőfélykönyv. Kv. 1924), Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. ETF. 37. Kv. 1930). Közben 1930-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar népnyelvből magántanári képesítést szerzett. Debrecenben 1932-ben elfoglalta a magyar és finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszéket. Egyetemi tanárként itt teremtette meg a munkásságával újjáéledő magyar nyelvjáráskutatás szervezeti feltételeit. Vezetésével Magyar Népnyelvkutató Intézet létesült, majd 1939-ben megindította az intézet Magyar Népnyelv c. évkönyvét. Tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak s a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, már 1927-ben az MTA levelező tagjává választotta, megválasztották a helsinki Finnugor Társaság kültagjává és az Észt Tudományos Akadémia rendes tagjává. Elnyerte a Sámuel Kölber-díjat és a Szily-jutalmat, főművét, a Szamosháti szótárt az MTA az 1940. évi Marczibányi-jutalomra tartotta érdemesnek.
Nyelvtudományi munkássága mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt jelentős. Eleinte nyelvelméleti, nyelvlélektani és nyelvfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, de csakhamar áttért munkásságának legfőbb területére, és minden erejét a nyelvjáráskutatásnak szentelte. Tudományos cikkeit főleg a budapesti Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv és a debreceni Magyar Népnyelv, nálunk az Erdélyi Irodalmi Szemle és Erdélyi Múzeum közölte. Közben sok tudománynépszerűsítő és nyelvművelő cikket, könyvismertetést írt nemcsak a szakfolyóiratokba, hanem napilapokba és irodalmi folyóiratokba is (Pásztortűz, Erdélyi Szemle, Ellenzék, Ifjú Erdély, Magyar Nép). A nyelvjáráskutatásban mind a gyűjtés módja, mind a feldolgozás terén új irányt szabott, új módszert alakított ki, amely később Csűry-féle iskola néven vált nevezetessé. Célja egy-egy tájegység nyelvének feltárása volt: szókincsének szótári feldolgozása és valamennyi hang- és alaktani sajátságának ún. jelenségmonográfiákban való leírása. Kutatási területe elsősorban a Szamoshát, részben a Tiszahát és a régi Ugocsa megye volt, valamint a déli csángók nyelvjárása. Több évtizedes kutatómunkájának eredménye a Szamosháti szótár (I. Bp. 1935; II. Bp. 1936); A. Kannistóval együtt sajtó alá rendezte Yrjö Wychmann hagyatékát, az északi csángók nyelvének szótári anyagát.
(M. L.)
Díjak: Sámuel Kölber-díj; Szily-jutalom; MTA az 1940. évi Marczibányi-jutalma a Szamosháti szótárért
Tagság: Erdélyi Múzeum-Egyesület; Erdélyi Irodalmi Társaság; Magyar Nyelvtudományi Társaság; MTA levelező tagja (1927-től); a helsinki Finnugor Társaság kültagja; az Észt Tudományos Akadémia rendes tagja
Munkái
Kötetei
Teleki József gr. mint nyelvész (Bp., 1909.); Az ige (Bp., 1910.); A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata (Besztercebánya, 1913.); Magyar lakodalom (vőfélykönyv. Kv., 1924.); A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata (Besztercebánya, 1913.); A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái (Bp., 1925.); Ifjabb Heltai Gáspár háromnyelvű szótára (Bp., 1925.); Érintkezésen alapuló névátvitel (1928-ban elhangzott akadémiai székfoglalója, Bp., 1929.); Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. (Kv., 1930.); A moldvai csángó igealakok (Bp., 1932.); Szamosháti szótár (I. Bp., 1935.; II. Bp., 1936.); A népnyelvi búvárlat módszere (Bp., 1936.); Mássalhangzónyúlás, ikerítődés a szamosháti nyelvjárásban (Bp., 1939.); A magyar kiejtés kérdése (Bp., 1939.); A szamosháti nyelvjárás felső nyelvállású magánhangzóinak története (Debrecen, 1939.); Adalékok a magyar népnyelv e-é-féle hangjaihoz – Szamoshát, Palócföld (Bp., 1940.); Károlyi Gáspár bibliafordításának nyelvi hatásához (Bp., 1940.)
Gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban
Egy virágének a XVIII. századból. Pásztortűz, 1921/32.; Egy régi magyar emlékkönyv. Bod Péter: Szent Hilarius. Pásztortűz, 1921/4.; Huszti András magyar nyelvhasonlítása. Pásztortűz, 1921/8.; Hillérkedni. Pásztortűz, 1921/13.; Búcsú a hillérkedni szótól – Lehr Albert és Szily Kálmán. Pásztortűz, 1921/19.; Horváth János: Aranytól Adyig. Irodalmunk és közönsége. Pásztortűz, 1922/3.; A Csaba-monda történeti csírája – Gombócz E. tanulmánya. Pásztortűz, 1922/9.; Lej vagy leu? Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. jan. 65.; Bütürmesz (bütürmez). Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. jan. 66.; A magyar népköltészet forrásaihoz. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. febr. 90-92.; Az utolsó öt év magyar nyelvtudománya. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. febr. 106-110.; Vörösmarty „Petikéje”. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. febr. 160.; Petőfinek „Egy telem Debreczenben” című verséhez. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. nov.-dec. 435.; Érdekes fölfedezések. 1. A gothai könyvtárban előkerült Bornemissza Péter elveszettnek hitt Elektra-fordítása 2. A bécsi levéltárban magyar nyelvemlékek vannak. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. márc. 236–238.; Székely tájszótár nyoma 1833-ból. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. szept.-okt. 316-317.; Régi magyar bejegyzések egy XVI. századbeli könyvben. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. nov.-dec. 410–412.; Föld népe: Gyallay Domokos új könyve. 1924/16.; Erdélyi költők (szerk. Farkas Gyula). Pásztortűz, 1924/22-23.; A magyarság táncai. Réthei Prikkel Marian könyve. Pásztortűz, 1924/13.; Régi idők emléke a nyelvben. Pásztortűz, 1924/20.; Két magyar tudós halála. Pásztortűz, 1924/14.; Vázlatok – Írta Alszeghy Zsolt. Pásztortűz, 1926/4.; Ősrégi magyar nóták – Bartók-Kodály gyűjtése. Pásztortűz, 1924/9.; Az erélyi magyar irodalommúltja és jövője – Kristóf György új könyve. Pásztortűz, 1925/2.; Az erdélyi református egyházi irodalom 1850-től napjainkig – Makkai Sándor tanulmánya. Pásztortűz, 1925/18.; A régi székely írás az újabb kutatás világában. Pásztortűz, 1925/24.; Förgeteg. P. Gulácsy Irén regénye. Pásztortűz, 1925/11.; A magyar hún-hagyomány és hún-monda. Hóman Bálint könyve. Pásztortűz, 1925/23.; Centennáris Jókai-irodalom Erdélyben. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. ápr. 159–162.; Unitárius Könyvtár. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. ápr. 183-184.; Apáczai Csere János. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. máj. 193–195.; A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái II.: A szerző jegyzetei a fenti bírálathoz. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. jún. 285-286.; Az „éneklő” hanglejtés kérdéséhez: Válaszul Pálffi Mártonnak. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925. szept. 327–332.; Jókai a világirodalomban. Pásztortűz, 1925/4.; Jókai. Nagysándor könyve. Pásztortűz, 1925/10.; Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője. Kristóf György új könyve. Pásztortűz, 1925/2.; Az erdélyi református egyházi irodalom 1850-től napjainkig. Makkai Sándor tanulmánya. Pásztortűz, 1925/18.; Jókai. Nagy Sándor könyve. Pásztortűz, 1925/10.; Rákosi Jenő, a hírlapíró. Írta: Papp Ferenc. Pásztortűz, 1925/12.; Az őzolló és más küsdeg nyüszkölések. Laji bá’ könyve. Pásztortűz, 1926/23.; Vázlatok. Írta Alszeghy Zsolt. Pásztortűz, 1926/4.; Öreg diák visszanéz… Szerkeszti. Dr. György Lajos. Pásztortűz, 1926/12.; Magyar Irodalmi Lexikon (szerk. dr. Ványi Ferenc). Pásztortűz, 1926/18.; Magyar Anonymus. Pais Dezső fordítása. Pásztortűz, 1926/21.; Kemény Zsigmond regényforrásaihoz. A Ködképek a kedély láthatárán c. regény főalakját a szerző Dujardin József 18. sz.-i erdélyi báróról mintázta. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1926. jan.–márc. 71–78.; A Magyar Nép Könyvtára legújabb száma (Bartóky József: Zsuzsi). Pásztortűz, 1927./2.; Gyulai Pál két novellahőséről. Pásztortűz, 1927/10.; Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája 1925. év. (Összeállította dr. György Lajos). Pásztortűz, 1927/20.; Magyar Irodalmi Lexikon (szerk. dr. Ványi Ferenc). 1927/5.; A Magyar Nép Könyvtára legújabb száma – Voinovich: Szivárvány. Pásztortűz, 1927/2.; Bod Péter Szent Hiláriusának forrása. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1928/99–116.; A magyar népdal. Ifjú Erdély, 1928/8.; A magyar népdal. Ifjú Erdély, 1928/9.; A magyar népdal. Ifjú Erdély, 1928/10.; Az idegen szók veszedelme. Ifjú Erdély, 1929/7.; Az idegen szók veszedelme. Ifjú Erdély, 1929/8.; Gyulai Pál széljegyzetei Riedl Arany Jánosához. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1929/98–101.; Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. Erdélyi Múzeum, 1930.; Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok a nyelvtudomány és nyelvtanítás köréből. (ism.) Erdélyi Múzeum, 1931.; Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Utolsó füzet. (ism.) Erdélyi Múzeum, 1930.; Gombocz Zoltán, Melich János: Magyar Etymologiai szótár. X. füzet. (ism.) Erdélyi Múzeum, 1930.; Jakubovich Emil, Pais Dezső: Ó-magyar olvasókönyv. (ism.) Erdélyi Múzeum, 1930.; A székely és csángó mondathanglejtés. (ism. Sz.) Erdélyi Múzeum, 1930.; A felé használata a Szamosháton. (ism. Sz.) Erdélyi Múzeum, 1931.; Pápai Páriz Ferenc Faustanekdotája. Erdélyi Múzeum, 1932.; Adatok Kalmár György életéhez. Erdélyi Múzeum, 1931.; A szamosháti szótár. Erdélyi Múzeum, 1935.; A népnyelvi búvárlat módszere. (ism. Szta.) Erdélyi Múzeum, 1937.; Szamosháti palatogrammok. (ism. Szta.) Erdélyi Múzeum, 1937.; Nyelvünk őrállója – Szarvas Gábor. Pásztortűz, 1932/6.; Egy nevezetes régi erdélyi könyv – Pápai Páriz Ferenc szótára. Pásztortűz, 1932/9.; Erdélyi Lajos. Pásztortűz, 1932/9.; Egy és más a moldvai csángók életéről. Pásztortűz, 1935/5–7.; Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Pásztortűz, 1932/5.
Idegen nyelven
Einführung in die ungarische Sprache (Debrecen, 1937)
Szerkesztés
Wichmann, Irjö: Wörterbuch des ungarischen moldauer nordcsángó- und des hétfaluer csángódialektes nebst grammatikalischen Aufzeichnungen und Texten aus dem nordcsán-gódialekt herausgegeben (A. Kannistóval, Helsinki, 1936)
Irodalom
Bakó Elemér: Csűry Bálint élete és munkássága. Magyar Népnyelv, Debrecen 1941. 7–38.; Szabó T. Attila: Csűry Bálint emlékezete. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 1941.; uő.: Cs. B. Magyar Nyelv, Bp. 1941. 65–72.; újraközölve Nyelv és múlt, 1972. 475–478. – Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai. 1967. 326. o. – Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai. 1977. 548. o. – Balassa Iván: Csűry Bálint. Budapest: Akadémiai. 1988. – Csűry Bálint emlékülés. Magyar Nyelvjárások, XXVIII–XXIX. évf. (1990) 9–69. o. – Sebestyén Árpád: A szociolingvisztika elemei Csűry Bálint népnyelvkutató iskolájában. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem. 1990. – Kálnási Árpád: Fejezetek a Csűry-iskola történetéből. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományeyetem. 1998. – Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest, Magyar Nagylexikon. 1998. 213. o. – Magyarország a XX. században V.: Tudomány – Társadalomtudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits. 2000. 215. o. – Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest, Akadémiai. 2000. 424–425. o. – Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub. 2001. 1197–1198. o. – A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 242–243. o.