Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Egyed Ákos (Bodos, 1929. nov. 25.) – történész. ~ Péter apja. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, 1948-tól a Bolyai Tudományegyetem hallgatója, 1951-től itt kezdi pályafutását gyakornokként. 1953-tól a kolozsvári Történeti Intézet kutatója, majd főkutatója. Első írását a kolozsvári Igazság közölte 1953-ban, azóta számos szaktanulmánya és tájékoztató cikke jelent meg a Korunk, A Hét, Brassói Lapok, Anuarul Institutului de Istorie Cluj, Acta Musei Napocensis, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Studii, Utunk folyóiratokban, valamint a napilapok hasábjain. Tudományos munkáiban főleg az 1848-as erdélyi forradalommal s Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetével foglalkozik.

A gazdaságtörténeten belül különösen az ipartörténet érdekli, a társadalmi mozgalmak keretében elsősorban a munkás- és parasztmozgalmak, az utóbbi években pedig a székelység sajátos gazdasági és társadalmi újkori problémáinak kutatásában és értékelésében ér el eredményeket. Cselényi Béla, Ion Cicală, Kántor Lajos és Kovács József mellett társszerzője az Adatok az 1907-es felkelés történetéhez (1957), majd Vajda Lajos és Ion Cicală mellett a Munkás- és parasztmozgalmak Erdélyben 1905–1907 c. kötetnek (1962); tagja azoknak a munkaközösségeknek, melyek az Erdély története II. kötetét (románul 1961, magyarul 1965) írták és fordították. Társszerzője az Alianţa clasei muncitoare cu ţărănimea din România c. kiadványnak (1965). Székelyföldi falutörténeti és a „székely kérdés”-sel kapcsolatos kutatásainak eredményét hasznosította a szerkesztésében megjelent A megindult falu (Tallózás a régi erdélyi faluirodalomban. 1849–1914. Téka 1970) bevezetőjében; Az utazás divatja c. alatt (Téka 1973) útleírásokat, úti jegyzeteket közöl az 1848 előtti Erdélyről.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tárgykörében az erdélyi jobbágyfelszabadítás a kolozsvári országgyűlésen, a moldvai és havasalföldi forradalmak magyar sajtóvisszhangja (az 1848. Arcok, eszmék, tettek c. kötetben, 1974) foglalkoztatja, felfedi a polgári-demokratikus forradalom kezdeteit Háromszéken (MNT tanulmánykötet, 1976), társszerzője a Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania c. dokumentumkiadványnak (I. 1977; II. 1979). Ír az 1877-es román függetlenségi háború történeti előzményeiről és lefolyásáról is az 1877. Tollal, fegyverrel c. tanulmánykötetben (1977) s a régi székely hadszervezetről a Székely felkelés 1595-1596 c. gyűjteményes kötetben (1979).

Munkásságának egy-egy összefoglaló csomópontja s egyben tudományos munkásságának rangjelzése két önálló kötet. A parasztság Erdélyben a századfordulón c. munkája (1975) társadalom- és agrártörténeti áttekintést ad, s ugyancsak teljes történeti monográfia a Háromszék 18481849 c. mű (1978, 2. kiadás 1979).

Cseke Péter: Ismerjük-e önmagunkat? Falvak Dolgozó Népe 1970. okt. 21. Csorba Csaba: Tallózás a régi faluirodalomban, 1849–1914. Tiszatáj, Szeged 1971/5. Murádin Jenő: Történetírás anyagi alapokon (avagy a gazdaságtörténész elégtétele). Igazság 1973. júl. 28. Csetri Elek: Átfogó parasztságtörténet felé. Utunk 1976/31. Imreh István: Legfőbb jó a nép szabadsága. Utunk 1978/39. Beke György: A szülőföld vonzásában. A Hét 1979/31. Miskolczy Ambrus: Háromszék 18481849. Századok, Bp. 1979/4.

Egyed Ákos (Bodos, 1929. nov. 25.) – történész. Egyed Péter és Egyed Emese apja. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, 1948-tól a Bolyai Tudományegyetem hallgatója, 1951-től itt kezdi pályafutását gyakornokként. 1953-tól a kolozsvári Történeti Intézet kutatója, majd főkutatója 1997-ig. 1990–94 között a Debreceni Egyetem , 1995–97-ben az ELTE meghívott előadója. 1995–2002 között az EME I. szakosztályának elnöke, 2002–2010-ig az EME elnöke.

Első írását a kolozsvári Igazság közölte 1953-ban, azóta számos szaktanulmánya és tájékoztató cikke jelent meg a Korunk, A Hét, Brassói Lapok, Anuarul Institutului de Istorie Cluj, Acta Musei Napocensis, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Studii, Utunk folyóiratokban, valamint a napilapok hasábjain. Tudományos munkáiban főleg az 1848-as erdélyi forradalommal s Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetével foglalkozik.

A gazdaságtörténeten belül különösen az ipartörténet érdekli, a társadalmi mozgalmak keretében elsősorban a munkás- és parasztmozgalmak, valamint a székelység sajátos gazdasági és társadalmi újkori problémáinak kutatásában és értékelésében ér el eredményeket. Cselényi Béla, Ion Cicală, Kántor Lajos és Kovács József mellett társszerzője az Adatok az 1907-es felkelés történetéhez (1957), majd Vajda Lajos és Ion Cicală mellett a Munkás- és parasztmozgalmak Erdélyben 1905–1907 című kötetnek (1962); tagja azoknak a munkaközösségeknek, melyek az Erdély története II. kötetét (románul 1961, magyarul 1965) írták és fordították. Társszerzője az Alianţa clasei muncitoare cu ţărănimea din România c. kiadványnak (1965). Székelyföldi falutörténeti és a „székely kérdés”-sel kapcsolatos kutatásainak eredményét hasznosította a szerkesztésében megjelent A megindult falu (Tallózás a régi erdélyi faluirodalomban. 1849–1914. Téka 1970) bevezetőjében; Az utazás divatja c. alatt (Téka 1973) útleírásokat, úti jegyzeteket közöl az 1848 előtti Erdélyről.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tárgykörében az erdélyi jobbágyfelszabadítás a kolozsvári országgyűlésen, a moldvai és havasalföldi forradalmak magyar sajtóvisszhangja (az 1848. Arcok, eszmék, tettek c. kötetben, 1974) foglalkoztatja, felfedi a polgári-demokratikus forradalom kezdeteit Háromszéken (MNT tanulmánykötet, 1976), társszerzője a Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania c. dokumentumkiadványnak (I. 1977; II. 1979). Ír az 1877-es román függetlenségi háború történeti előzményeiről és lefolyásáról is az 1877. Tollal, fegyverrel c. tanulmánykötetben (1977) s a régi székely hadszervezetről a Székely felkelés 1595-1596 c. gyűjteményes kötetben (1979).

Munkásságának egy-egy összefoglaló csomópontja s egyben tudományos munkásságának rangjelzése két önálló kötet. A parasztság Erdélyben a századfordulón c. munkája (1975) társadalom- és agrártörténeti áttekintést ad, s ugyancsak teljes történeti monográfia a Háromszék 1848-1849 c. mű (1978, 2. kiadás 1979).

Tagság: EME, MTA külső tag, Magyar Írószövetség, Magyar Tudományosság Külföldön (elnöki bizottság), Sütő András Baráti Társaság

Díjak, elsimerések: Román Akadémia Díja (1977), Tudományos Érdemérem III. fokozata (1979), A Korunk Bolyai-díja (1981), Barót város díszpolgára (1990), Az Év Könyve Díj (1997), A Kultúra Szabadságáért Díj (1999), Bocskai István-díj (2001), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002), Fadrusz János Emlékérem (2002), Magyar Kultúráért Díj (2002), Erdély Magyar Irodalmáért Díj (2004), Kriterion Koszorú (2005), Petri Mór-díj (2005), Arany János-díj (2006), Kemény Zsigmond-díj (2007), Gábor Áron-díj (2008), Média Díj (2009), Bolyai-díj (Bolyai Alapítvány, 2009), Erdővidék Kultúrájáért díj (2009), A Magyar Érdemrend középkeresztje (2013), Bethlen Gábor-díj (2014), Hazám-díj (2017)

 

 

Munkái

Munkás- és parasztmozgalmak Erdélyben: 1905–1907. (Vajda Lajossal és Ion Cicalăval. Buk. 1962.); A megindult falu. Tallózás a régi erdélyi faluirodalomban. 1849–1914. (Buk. 1970. újrakiad Kv., 2001.); Az utazás divatja. Útleírások, útijegyzetek az 1848 előtti Erdélyről (Buk. 1973.); 1848. Arcok, eszmék, tettek (Buk., 1974.); A parasztság Erdélyben a századfordulón: társadalom- és agrártörténeti áttekintés (Buk. 1975.); Háromszék 1848-1849 (Buk. 1978.); Falu, város, civilizáció: tanulmányok a jobbágyfelszabadítás és a kapitalizmus történetéből Erdélyben. 1848–1914. (Buk. 1981.; újrakiad. Kv. 2002.); A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély I–II. (Csíksz., 1997.); Erdély 1848-1849 I-II. (Csíksz. 1998.); Erdély 1848. évi utolsó rendi országgyűlése (Mvh., 2001.); 1848 erdélyi magyar vezéralakjai; Mentor, Marosvásárhely, 2004; Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században I-II. (Csíksz. 2004.); Az erdélyi magyarság történetéből, 1790–1914 (Kv., 2004.);

Gróf Mikó ImreErdély Széchenyije (Debrecen, 2005.; újrakiad.: Ssztgy., 2007., Bp., 2014.); A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig (2006.); Gyúljanak meg közöttünk is új oltártüzei az ismereteknek. Háromszék 1848-1849. Forradalom, szabadságharc (Sepsiszentgyörgy, 2008.); Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Kv., 2009.); Erdély, 1848-1849 (2. bőv. kiad.; Csíksz., 2010.); A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig (jav., bőv. kiad. Csíksz., 2013.); A székelyek rövid, képes története (Bp.–Barót, 2015.)

 

Társszerzőkkel

A székelység története a 17–19. században (tanulmányok; vál., összeáll. Egyed Ákos, Magyari András. Csíksz., 2001.);  Széchenyi és Erdély. Tanulmányok (Csetri Elekkel, Péter Györggyel, Somai Józseffel; szerkesztő Somai József. Kv., 2002.); Csikány Tamás–Egyed Ákos–Kónya Ádám: Kossuth Lajos emlékezete születésének 200. évfordulóján. (Barót, 2003.); Dávid Gyula–Egyed Ákos–Kötő József: Kossuth Lajos és Erdély (Kv., 2004.);

 

Román nyelven

Despre problema țărănească în comitatul Satu Mare, în a doua jumătate a secolului al XIX-lea și începutul secolului al XX-lea (Szatmárnémeti, 1972.)

 

Szerkesztés

Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai (összeáll. Kovács Eszterrel. Kv., 2008.);

 

 

Irodalom

Cseke Péter: Ismerjük-e önmagunkat? Falvak Dolgozó Népe 1970. okt. 21. – Csorba Csaba: Tallózás a régi faluirodalomban, 1849–1914. Tiszatáj, Szeged 1971/5. – Murádin Jenő: Történetírás anyagi alapokon (avagy a gazdaságtörténész elégtétele). Igazság 1973. júl. 28. – Csetri Elek: Átfogó parasztságtörténet felé. Utunk 1976/31. – Imreh István: Legfőbb jó a nép szabadsága. Utunk 1978/39. – Beke György: A szülőföld vonzásában. A Hét 1979/31. – Miskolczy Ambrus: Háromszék 1848-1849. Századok, Bp. 1979/4. – Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára (szerk.: Pál Judit, Sipos Gábor). Kv., 2010. –Sipos Gábor: Egyed Ákos életmű-díjas. Művelődés, 2016. február 

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük