előadóművészet A megnevezést a reproduktív művészetekre alkalmazzák, noha nyilvánvalóan tágabb értelmű. Ide sorolandó a kollektív ~, mely mindenekelőtt a színház révén tart kapcsolatot az irodalommal; itt említendők a *szavalókórusok , amelyek különösen a munkásmozgalom hőskorában játszottak fontos művelődési szerepet a romániai magyar kultúrában is. Az egyéni ~ ágai közül az egyik legfontosabb és legtöbbet vitatott a versmondás (újabban prózaszövegek pódiumi előadása is); egyes vélemények szerint ugyanis a szavalóművészet emberábrázolás, a költő közvetett ábrázolása, mások szerint: "Az előadóművészet nem verset keres, hanem saját magát" (Ódry Árpád) vagy egyszerűen tolmácsolja a költői szöveget. Nálunk mindegyik felfogás érvényesült.
A romániai magyar irodalom első éveiben egy új költészet, az új lírai alkotások népszerűsítése talál lelkes művészekre. A 20-as évek elején *jelentkező *Tessitori Nóra műsorának skálája a székely népballadáktól Ady líráján át Bartalis Jánosig ívelt (a művésznő később a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán a színpadi beszéd, a versmondás tanára). A tanári pályát a versmondásért időlegesen elhagyó György Dénes a 20-as évek végén *Benedek Elek "turnéin", a székely írók szervezte előadó körutakon szavalta pátosszal fiatal erdélyi költők verseit, hogy aztán önálló műsoraival felkeresse különböző városok, iskolák magyar közönségét, s így népszerűsítse Áprily, Dsida, Reményik, Tompa László, Szentimrei, Bartalis, *Olosz Lajos költészetét. A költői ambícióit főképpen a versmondásban kiélő *Brassai Viktor viszont a realista előadásmód híve volt; munkásmozgalmi összejöveteleken mindenekelőtt József Attila verseit adta elő, műsorán szerepeltek Petőfi, Arany János, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Illyés Gyula, Salamon Ernő, a világirodalomból Villon, Heine költeményei is. A Marosvásárhelyről indult *Jancsó Adrienne kezdettől fogva a népballada mesteri tolmácsolója, de az új magyar líra is szerepelt programjában. Bartók és Kodály dalainak előadásaival, székely népballadákkal, virágénekekkel lépett a hangversenydobogóra *Ferenczy Zsizsi és Török Erzsébet.
E gazdag örökség a II. világháború után sokáig inkább csak az emlékekben élt, folytatókra csak a 60-as években talált. Akárcsak a romániai magyar irodalom első két évtizedében, az új úttörők is magányos harcot vívtak a versmondás fontosságának, művészet-rangjának elismertetéséért, a "műsortöltelék"-felfogás megdöntéséért, azért, hogy az élő költői szó újra "a világ értelmezésének bonyolultabb vagy áttetszőbb rendszereként" ragyoghasson fel. Ezt a programot a műkritikus-szerkesztő *Banner Zoltán hirdette meg, s példaadó konoksággal közelített célja felé Bartalis János, Nicolae Labiş, Horváth Imre, Dsida Jenő, Lucian Blaga, Petőfi költészetét, a bartóki szellemi örökséget megvallató önálló estjein.
Újabban a hivatásos színészek közül is egyre többen fordultak a versmondás felé. Színházaink alkalmi-évfordulós szavalóestjei és matinéi mellett (Zászlóhajtás, Holnap-matiné, Vörösmarty-, Petőfi-, Ady-műsorok, a Helikon-líra megszólaltatása) mind nagyobb súlyt kapott egy-egy nagyváradi, marosvásárhelyi, kolozsvári, szatmári, temesvári, sepsiszentgyörgyi színész egyéni kezdeményezése, amely kezdetben egy-egy folyóirat (Új Élet, Igaz Szó, *Utunk, *Korunk) vagy művelődési ház égisze alatt, majd az erősödő színházi stúdió-mozgalomban kapott nyilvánosságot. *Varga Vilmos a kortárs (főképpen romániai magyar) költészetből összeállított műsorával, a Maszekballadával országos díjat nyert, s Villon-, Ady- és Eminescu-műsorával is bejárta az országot. *Nemes Levente *Székely János Dózsájával aratott nagy sikert. *Illyés Kinga az országhatárokon túl is népszerűséget szerzett a hazai magyar lírának Fagyöngy c. a népi hagyományt is ébren tartó önálló estjével. Boér Ferenc önálló matinéinak (Ki látott engem?; Mondj igazat) és alkalmi fellépéseinek következetes "műsorpolitikájával", előadásmódjának értelmi hangsúlyaival *jelentős közvéleményformáló tényezővé vált. Ezek a sikerek a már korábbról ismert és elismert versmondó színészek (Kovács György, *Balogh Éva, Török Katalin) mellé egész sor fiatalabb előadóművészt állítottak, akik a hagyományápolásból s az új költészet népszerűsítéséből egyaránt kiveszik részüket (Ádám Erzsébet, Bányai Irén, Czikéli László, Ferenczy Annamária, Hajdu Géza, Kakuts Ágnes, Kiss-Törék Ildikó, Laczó Gusztáv, Mátray Árpád, Tarnói Emília, Visky Árpád, Wellmann György). Népszerűségüket néhány emlékezetes műsor lemezen megörökített változata (*Electrecord) is fokozza. A ballada- és népdalkultúra feltámasztója az ~ben Kemény Klió, majd Tóth Erzsébet.
A diák-színjátszó csoportok tevékenysége a Bolyai Tudományegyetem Egressy Gábor Színjátszó csoportjának 50-es évekbeli eredményeit felidézve újabban a versmondásra, az önálló vers- és próza-összeállításokra is kiterjedt; kolozsvári, temesvári, marosvásárhelyi egyetemi és főiskolai csoportok, valamint a kolozsvári *Stúdió ’51 néhány újabb kísérlete érdemes figyelmünkre.
Újabban egyre nagyobb szerephez jut az ~ egy sajátos, önálló változata, a *monodráma.
(K. L.)
Kéri József: Brassai Viktor az élőszó művésze. *Korunk 1957/7. *Beleznay Zoltán (*Banner Zoltán): A vers felfedezése. *Korunk 1966/2. Papp László: Hagyomány és *jelen a versmondásban. *Korunk 1966/9. Kántor Lajos: Lélektől lélekig. *Utunk 1967/42; uő: A megtalált színház. Kv. 1976. 125-48. A vers színpada. György Dénes: Benedek Elek "turnéi". *Korunk 1971/5. Bölöni Sándor: Stúdió. *Korunk 1972/9. Metz Katalin: A "Mondj igazat" mércéje Boér Ferenc előadóestjén. *Korunk 1975/6. Gálfalvi Zsolt: Elmondja: Kovács György. *A Hét 1975/51. Versmondás az életem. *Gazda József beszélgetése a kilencvenéves György Dénessel. *A Hét 1977/3. Katona Ádám: Lélektől lélekig. *Balogh Éva emlékezete. *A Hét 1979/5. Halász Anna: Száz szerep. *A Hét 1979/15. Cseke Gábor: A Nap árnyéka. Ádám Erzsébet bukaresti előadóestjéről. *Előre 1980. jún. 19.