Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. 1980. szept. 29. Gyulafehérvár) hitszónok, egyházi és neveléstudományi író, *Erdély római katolikus püspöke. Középiskolai tanulmányait a csíksomlyói gimnáziumban kezdte, a gyulafehérvári kis szemináriumban fejezte be (1915). Az I. világháborúban mint hadnagy az olasz fronton megsebesült. Hazatérve otthon gazdálkodott, majd elvégezte a gyulafehérvári teológiát (1924). Pappá szentelése után első szentmiséjét 1924. júl. 13-án mutatta be szülőfalujában. Lelkész Ditrón, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen; Nagyszebenben a Tereziánum tanulmányi felügyelője. 1930-tól udvari káplán, majd püspöki titkár Gyulafehérváron. Innen helyezi át Mailáth Gusztáv Károly püspök a katolikus egyetemi hallgatók kérésére Kolozsvárra egyetemi lelkésznek. 1938-ban Kolozsvár plébánosává nevezték ki. 1939. febr. 12-én szentelték püspökké a kolozsvári Szent Mihály templomban.
György Lajossal együtt szerkesztette az *Erdélyi Iskola c. oktatásügyi és népnevelő szakfolyóiratot (1933-39). Programadó vezércikkében egy széles körű az egyházi kereteken túlmenő népművelő rendszer alapjait fektette le. Pedagógiai elve a "kiszélesített iskola", ahol a családi nevelésből kiindulva a gyakorlattal való ismerkedés módszerei is helyet kapnak. 1934-től az *Erdélyi Római Katolikus Népszövetség országos igazgatója, s mint ilyen megszervezte az évente szokásos katolikus nagygyűléseket Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyt és Brassóban. Átfogó szemléletére jellemző, hogy támogatta katolikusok részvételét a minden politikai és világnézeti irányt közös kisebbségvédő célra tömörítő *Vásárhelyi Találkozó n. A *Hitel hasábjain fellépett a fenyegető háborús törvények ellen, olyan Széchenyi-lelkületű értelmiséget szólítva társadalmi szerepre, amely "a történelem szándékát erős markolással és lázas munkával az élet irányába fordítja".
A bécsi döntés után püspöki székhelyéről, Gyulafehérvárról csak útlevéllel kereshette fel Kolozsvárt, ahol 1944. máj. 18-án szenvedélyes beszédben ítélte el a zsidók deportálását. "Népünk keresztény érzése hirdette a Szent Mihály templom szószékéről ösztönösen tiltakozik, ha azt tapasztalja, hogy az emberekben az emberi személy méltóságát megalázzák és embereket jogaikban vagy emberi jogaik védelmében korlátoznak véleményük vagy vallási mivoltuk miatt." 1944. aug. 23-a után elősegítette a kolozsvári börtönökben fogva tartott politikai foglyok szabadlábra helyezését.
Hasonló bátorsággal emelte fel szavát a II. világháborút követő hatalmi túlkapások, a vak bosszú és törvénysértések ellen. 1946 elején memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz és az MNSZ vezetőségéhez, igazságos biztosítékokat sürgetve a békeszerződés esetére a magyar nemzetiség számára. A párizsi békekötést követő nemzetgyűlési választások alkalmából hozzájárulását adta ahhoz, hogy Szentmiklóssy Ferenc nagyszebeni róm. kat. gimnáziumi tanár is induljon az MNSZ önálló listáján. Anyagilag támogatta a Bolyai Tudományegyetemet, s részt vett a közművelődést szolgáló *Petőfi-alap megteremtésében. Egyháza és személye ellen a támadások még a kommunista hatalomátvétel előtt elkezdődtek, míg végül 1949-ben börtönbe vetették. Egy hamis vádakon alapuló koncepciós perben, melybe más magyar közéleti személyiségekkel így Kurkó Gyárfással, az MNSZ elnökével, Lakatos István szociáldemokrata képviselővel, Szász Pállal, az *EMGE volt elnökével, Korparich Ede szövetkezeti igazgatóval, *Venczel József szociológussal s Teleki Ádámmal, az *Erdélyi Gazda volt szerkesztőjével együtt bekeverték, életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Évekig tartó raboskodás után, melyet többek között a máramarosszigeti börtönben töltött, 1955-ben szabadult ugyan, de 1967 novemberéig püspöki székhelyén házi őrizetben tartották. Ezután diadalmas bérmaútjai következtek, prédikációk, pásztorlevelek és pasztorális látogatások *Erdély-szerte.
Venczel Árpád és *Szervátiusz Tibor kisplasztikában, *Nagy Imre több ceruzarajzban örökítette meg.
Életrajzírója, székely földije, *Domokos Pál Péter *Erdély történelmi nagyjai közé sorolja. "Kivételesen nehéz időkben került magas méltóságába írja , megpróbáltatás, meghurcolás lett osztályrésze. Püspöksége idején tizenhat esztendőt töltött tömlöcben és házi őrizetben, s mégis, az elzártságból, elszigeteltségből is sugárzó erővel hatott szilárdsága, tántoríthatatlan hite. A nevével eggyévált emberi és egyházfői nagyság tartást és erőt adott és ad máig minden magyar embernek."
(B. E. K. K.)
Szenczei László: Az *erdélyi magyarság arca (1940-1944). Bp. 1946. Szalay Jeromos: Vértanú püspök, vértanú népe. Párizs 1952; uő. Vérités sur l’Europe centrale. Aaron Márton, évôque de Transylvanie. Paris 1952. Székely István: In memoriam Márton Áron. München 1982. Virt László: M. Á. a lelkiismeret apostoli ébresztője. Róma 1986. *Domokos Pál Péter: Rendületlenül. M. Á. *Erdély püpöke. A borítólapot *Szervátiusz Tibor tervezte. Bp. 1989. [közel száz lapnyi függelékkel M. Á. írásaiból, beszédeiből, körleveleiből]. P. Szőke János: M. Á. Nyíregyháza 1990. Jakab Gábor: A meggyilkolt bíboros kései utóda: M. Á. *Korunk 1990/10.