Mózes Huba (Kolozsvár, 1941. jún. 2.) irodalomtörténész. ~ András fia. Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban (1959) végezte, a Babeş-Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1964), s ugyanitt kapta meg a filológiai tudományok doktora címet (1977). Több éven át volt állás nélkül, majd 1968-tól könyvtáros az Állami Könyvalap raktárában, 1969. ápr. 1-től a kolozsvári Nyelvészeti és Irodalomtörténeti Intézetben segédkutató, 1973-tól tudományos kutató, 1990-től főkutató, közben előadó a Babeş-Bolyai Egyetem magyar irodalom szakán.
Tudományos munkásságának fő területei: a romániai magyar irodalom, a *román-magyar irodalmi kapcsolatok története és a magyar verstan. Eredeti forráskutatásokon alapuló tanulmányokat közölt a *Korunk indulásáról (*A Hét, 1975/21), irodalmi elvek és elméletek alakulásáról az 1830-as és 40-es évek erdélyi magyar sajtójában (NyIrK, 1975/1), a XX. század eleji erdélyi és bánsági magyar irodalmi szervezkedésekről (NyIrK, 1976/1), az 1920-as évek romániai magyar irodalomkritikai törekvéseiről (NyIrk, 1977/2), a Keleti Újságról (NyIrK, 1978/2 és 1979/1), a romániai magyar képzőművészek és a Helikon kapcsolatáról, szervezkedéséről (*Utunk 1979/20), a Brassói Lapokról (NyIrK, 1980/1), a romániai magyar írói tömörülések történetéről (NyIrK, 1980/2). A Romániában megjelent magyar irodalomtörténeti vonatkozású írások válogatott bibliográfiáját 1979-től kezdve folytatólagosan megjelenteti a NyIrK hasábjain.
A költészet kérdéseivel mind történeti, mind verselméleti összefüggésben egyaránt foglalkozik. Átfogó tanulmányt közöl a népdalvers sorfajairól az Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok 1984-es kötetében, *Vargha Jenő Lászlóval közösen írta A színek vallomása (*Korunk, 1987/9) és A nyelvében élő közösség személyiségképéhez (Élet és Irodalom, Bp. 1990/29) c. értekezéseit, s a romániai magyar verskötetek megjelenésének dinamikáját elemezte az 1944-től 1987-ig terjedő időszakban (NyIrK, 1988/2). Verselméleti oldalról közelítette meg a *román-magyar irodalmi kapcsolatok kérdéseit is. Elemezte Eminescu Glossza c. versét, összevetve annak Dsida Jenő- és Szabédi László-féle fordításával (NyIrK, 1970/1), az aranymetszés érvényesülését a Poemele luminii c. versben (Steaua, 1986/9) és a Harmadik levélben (*Utunk, 1989/24), s ugyancsak az Eminescu-évfordulóra jelentette meg Eminescu költészete az egyidejűség költészete c. tanulmányát (*Igaz Szó 1989/6).
Maga is jelentkezett versekkel a romániai magyar irodalmi lapokban; három költeményét közölte a Vitorla-ének c. *antológia (1967).
Önálló kismonográfiát jelentetett meg József Attiláról ("Majd a *szabadság békessége is eljön." Kv. 1970) és Szabédi Lászlóról ("Az egészet akartam". Kv. 1984). Sajtó, kritika, irodalom (1983) és Forrása rég fakadt… (1985) c. tanulmányköteteiben a romániai magyar irodalomra és sajtótörténetre vonatkozó legfontosabb kutatásainak eredményeit gyűjtötte össze.
Gondozásában és bevezető tanulmányaival jelent meg a József Attila és a román költészet (1972), az Emil Isac és a magyar irodalom (1986) és az Eminescu a magyar irodalomban (1989) c. kötet. A RMI-sorozatban sajtó alá rendezte és bevezetővel, valamint bibliográfiai függelékkel látta el *Brassai Viktor Példázat kétkedőknek (1971), *Jancsó Elemér Kortársaim (1976), *Kahána Mózes Tarackos Hat nap és a hetedik Elbeszélések (1978) c. köteteit, a Tanulók Könyvtárában a baloldal költészetét tartalmazó Férfiúdal 1933-1944 c. *antológiát (Kv. 1972), Eötvös József A falu jegyzője c. regényét (1973), a régi magyar irodalomból összeállított Világ világa, virágnak virága (Kv. 1981) c. *antológiát, Szabédi László vers- és műfordításkötetét (Rózsahullató fa. Kv. 1982), majd egy válogatást kötött formájú költeményekből Égi csikón címmel, verstani magyarázatok kíséretében (Kv. 1985). A Román Akadémia kolozsvári fiókjának sokszorosításában Romániai magyar verseskönyvek 1944-1989 c. repertóriuma jelent meg (Kv. 1991); szerkesztette az újraindult ESZC első kiadványait.
(D. Gy.)
Baróti Pál: Az irodalomtörténetírás igényei. *A Hét 1971/24. Kovács János: Kismonográfiák nagy hasznossága. *Igaz Szó 1971/6. Csehi Gyula: Kritika, elmélet, történet. *Utunk 1971/38; uő. Kismonográfiák nagyközönségnek. *Utunk 1971/48. Szemlér Ferenc: József Attila és a román költészet. *A Hét 1972/41. Gavril Scridon: Reîntîlnire cu József Attila. Steaua 1972/17. Sebestyén Mihály: Férfiúdal. *Igaz Szó 1973/2. Szőcs István: Szöveg, nyelvemlék, irodalom. *Utunk 1982/7; uő. "Az egészet akartam." *A Hét 1985/23. Kántor Lajos: Az egészről és a részről. *Utunk 1983/17. Cs. Gyímesi Éva: Versformák *antológiája. *Utunk 1985/40. Gaal György: Forrása rég fakadt… *Utunk 1986/11; uő. A magyar Eminescu-kultusz tükre. *Utunk 1989/44. Szász János: A filológus. *Korunk 1986/5.