Nagy Dániel (Battonya, 1886. aug. 11. 1944. márc. 14. Budapest) író, szerkesztő. Parasztcsaládból származott. Apja kétszer is szerencsét próbált Amerikában, édesanyja korán meghalt, ezért nagyanyja vette gondjaiba. Öt gimnáziumi osztályt végez, majd autodidaktaként képezi magát. Szépen hegedül és énekel, fiatalon vándorszínészekhez csatlakozik. A 20. század elején Rudi Rudolf művésznéven az Aradi Nemzeti Színházban karénekes és segédszínész. Sorsa jobbra fordulását házasságának köszönheti. 1912-ben miniszteri engedéllyel feleségül veszi egy jómódú újaradi kereskedő tizenöt éves leányát, Dengl Bertát. Az I. világháború kitörésekor a katonai szolgálat alól felmentik, miután néhány lábujját összeroncsolta és szimulánsként elmegyógyintézetbe záratta magát. Írói tűzkeresztségének éve 1915. Megpályázza az Érdekes Újság "háborús novella"-pályázatát, s elbeszélésével elnyeri az első díjat. Sokat köszönhet a zsűri elnöke, Osvát Ernő "tehetség-felfedező lázának". Most már saját nevén közli a Nyugat 1918-as évfolyamában folytatásokban Börtönök bús lakója c. regényét, s ugyanitt megjelenik Pistike c. dramolettje, majd Sárika c. novellája is. Regénye könyv alakban is megjelent (1919).
A háború után Aradon nyomdára tesz szert, Főbusz, majd *Fórum néven kiadóvállalatot alapít; újságot is szerkeszt 1924-27 között, a Magyar Újságot, 1928-29-ben a Reggeli Újságot. Írókat, műfordítókat bocsát szárnyra, megjelenteti könyveiket és saját munkáit. Írásaival jelentkezik a kolozsvári Napkeletben s a korszak minden jelentős magyar lapjában. Hősei az élet áldozatai, a társadalom perifériájára szorultak, nyomorgó kisemberek, a város veszedelmeinek csapdáiba eső falusiak, a felnőttek gonoszsága miatt tragikus sorsú kisgyerekek, árvák, megesett lányok, prostituáltak, a háború borzalmaitól testi és lelki sebekből vérző szenvedők. A gonosz megtestesítői a hatalmasok, gazdagok, katonatisztek, romlott nők. Naiv társadalomszemlélete és filozófiája olykor mosolyra késztet. A kor megkésett avantgárd-sugárzása őt is megérinti, írói szemléletén mély nyomot hagy a modern európai irodalom háború- és romantikaellenessége, ugyanakkor a népies elbeszélés rég elfelejtett hagyománya és modora is. Írói fejlődésének csúcsára akkor ér, amikor a bécsi emigrációból érkező *Franyó Zoltán *Genius című lapjának felelős szerkesztője lesz. A Kölcsey Egyesület támogatásával megjelenő szemlében közölt könyvismertetőit mérséklet és józan ítélet jellemzi. Hat szám megjelenése után viszont az anyagi nehézségek és a széthúzás miatt kilép ebből a kötelékből, de ezeknek az időknek a terméke 1926-ban az ESZC kiadásában megjelent főműve, a Cirkusz is, ez a kritikusai szerint "szabálytalan és egyenlőtlen remekmű". Modernségével egyedülálló a kor háborúellenes alkotásai sorában. Allegóriái könnyen megfejthetők: az áldozattá váló publikum vérében fürdő "Rémike" például a tömeggyilkos hatalomvágy. A cselekmény "haláltáncában" földi szerepet kap az Isten, aki a pusztulás ellen egyezségre lép a Halállal. A vér égig csap, az emberi testek roncsait sodorva magával. A szerző csak egyetlen értéket ismer, az Életet.
~ pályája nem emelkedett tovább. Könyv- és lapkiadó vállalkozásai a tőkeerős, szervezett részvénytársaságokkal nem voltak képesek felvenni a versenyt. Az író magánélete is zátonyra futott: felesége elvált tőle. 1929 végén Magyarországra megy: Budapesten ideiglenes állásokat vállal, cikkdíjakból próbál megélni. Egy-egy írását a Tolnai Világlapja, Színházi Élet, Délibáb közli, olykor felolvas a rádióban. Nyomorog, mert szerkesztőségben nem talál helyet, nincs állandó munkahelye, sokszor sorbaáll levesért az ingyenkonyhán… 1934-ben bemutatják Ady c. darabját, az előadás azonban nem jó, leveszik a műsorról. Átírja, és újra szeretné bemutatni Pesten, anyagi támogatás híján azonban a terv megbukik. A kényszerűség ráviszi, hogy angol csengésű álnevek alatt kalandregényeket írjon. Több mint 40 ponyvája jelenik meg.
A 40-es években újra felragyog szerencsecsillaga. Régebbi elbeszéléseit (Száz novella címmel) és néhány új kisregényét is megjelentetik, de a sok nélkülözés, éhezés, mértéktelen dohányzás aláássa egészségét. A budapesti Herczeg-klinikán szívinfarktus végez vele.
Kötetei: Börtönök bús lakója (regény, Bp. 1919); Novellák (Arad 1922); Piros frakk (regény, Arad 1922); Hogyan kopaszodott meg Grün Bernát (elbeszélés, Arad é.n.); Egy úriasszony kalandjai (kisregény, Arad é.n.); Árvák (elbeszélések, Arad 1924); Egy szegény kisfiú élettörténete (elbeszélések, Mv. 1925); Cirkusz (regény, Kv. 1926, második kiadás, válogatott novelláival együtt, *Csehi Gyula bevezető tanulmányával, 1967); Májusi szerenád (kisregény, Arad 1928); Édes kisfiam (elbeszélések, Bp. 1940); Száz novella (Bp. 1943); Egy szív megszakad (regény, Bp. 1944). Számos regénye és színdarabja kéziratban maradt.
Kovács László: Három regény [N. D.: Piros frakk]. *Pásztortűz 1922/29. Borbély István: Erdélyi magyar novellaírók és novellák [N. D.-ről is]. ErdISz 1924/3-4. Kiss Ernő: Az Erdélyi Könyvbarátok Társaságának könyvei [N. D.: Egy szegény kisfiú élettörténete]. *Pásztortűz 1925/14. Rass Károly: Cirkusz. N. D. regénye. *Pásztortűz 1926/16. Kuncz Aladár: N. D.: Cirkusz. *Ellenzék 1926. aug. 22. Szentimrei Jenő: Két aradi regény. *Korunk 1926. aug.-szept. Hevesi András: Ady-darab Debrecenben. Nyugat 1934. I. 514. Jancsó Elemér: Cirkusz. *Utunk 1968/20. Kormos Gyula: N. D.: Cirkusz. *Utunk 1968/12. Kovács János: Szabálytalan remeklés. *Igaz Szó 1968/10. Seidner Imre: Feljegyzések N. D.-ről. *Korunk 1970/10. *Csehi Gyula: A Cirkuszról és szerzőjéről. Közli A baloldali forrásvidék. Kv. 1973. 63-88. Mózer István: A szenvedések és megpróbáltatások szörnyű kereszttüzében. *Művelődés 1978/6. Könyvtár; uő: Adalékok N. D. életrajzához. Önarckép, Arad 1982. 111-120; uő: Az "úgynevezett legmagasabb szellemi pályán…" *Utunk 1986/36.
(Mó. I.)