Parádi Kálmán (Dés, 1905. dec. 8. 1997. dec.) orvosi szakíró. Id. ~ Ferenc fia, ifj. ~ Ferenc testvére. Szülővárosában érettségizett (1923), a kolozsvári egyetem Orvosi Karán szerzett diplomát (1929). A Református Kórház, később a Tüdőgyógyintézet orvosa, ill. igazgató főorvosa. Kétéves szakképesítésben részesült Németországban. A kolozsvári tüdőszanatórium megszűnése után Désen tüdőszakorvos, majd kórházi főorvos nyugdíjazásáig (1969).
Cikkei a tüdővész terjedéséről és megelőzéséről, a mézről mint gyógyszerről, a gombamérgezésekről, a vese-, máj-, nyirokmirigy- és vérképzési betegségekről, a helyes étrendről és néptáplálkozásról az EME Értesítő, *Erdélyi Fiatalok, Református Szemle, Orvosi Szemle, Kiáltó Szó, Hitel, Clujul Medical, Magyar Népegészségügyi Szemle, Református Jövő, *Művelődés hasábjain jelentek meg. Gyermekújságokat alapított (Mesebeli Meskete; Mesevilág), karikatúráival országos I. díjat nyert (1957).
1933 márciusától főmunkatársa volt az *Erdélyi Fiatalok c. folyóiratnak. A néptáplálkozás c. tanulmányával (Hitel 1936/2) további felmérésekre sarkallta a szociográfusokat, és felhívta a falukutatók figyelmét a néptáplálkozás visszásságaira, az ebből fakadó káros következményekre. Tanulmányában a köztáplálkozást mint a népességmobilitás egyik okát vizsgálta. Hat egymástól távoli helység adataiból kiindulva mérte fel a lakosság táplálkozását. Módszertani újítása a kutatásban, hogy a családok étkezésére vonatkozó adatokat az iskolás gyermekektől szerezte be; ezt a módszert később mások is alkalmazták. Analízise szokatlan ellentmondást igazolt: azok, akik az élelmet legnagyobbrészt előállítják, többet éheznek, mint akiknek megtermelik.
Balázs Sándor: Szociológia és nemzetiségi önismeret. 1979. 209-10. Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták (1930-1940). Szerk. Cseke Péter. 1986. 368. stb.
(P. H. M.)