rovásírás a magyarság egy részének, a *székelységnek türk eredetű, fába metszett, rótt, kőbe vésett, karcolt vagy falra festett sajátos írása. Ezt az írást a 15. században "szkyta", a 16. században "hun", később "hun-szkyta" vagy egyszerűen székely írásnak nevezték. Az újabb tudományos irodalomban az írás technikájáról "székely rovásírás", "magyar rovásírás" néven emlegetik.
A ~-t először 1282-1285 körül Kézai Simon krónikája és utána e krónika szövegére visszamenő, az 1358. évből való Bécsi Képes Krónika említi. Kézai azt mondja, hogy a székelyek a határhegységekben a "blach"-okkal együtt egy országrészt kaptak, velük összevegyültek és "állítólag" a blakok írását használják. Kézai nyomán és a blach = vlach azonosítás alapján a román történetírásban többen a székely ~-t román eredetűnek tartják. A számos cáfolat után, a székely ~ türk eredetét valló nézetek közül most csupán László Gyula Emlékezés a régiekről c. írásának idevágó sorait idézzük: "Őseink is éltek már az írással. Hosszú ideig székely ~-nak nevezték ezt a rótt írást, mert emlékei szinte kivétel nélkül a *székelység köréből maradtak fenn […] Kézai krónikája tud arról, hogy azt beszélték: a székelyek ezt az írást a blakoktól vették át. Ezek a blakok a Volga mentéről bevándorolt török népek voltak, s írástudóink szerint rovásírásunk eredetét valóban a török népek között kell keresnünk." A közép-ázsiai törökség egy része a 6. század közepén türk néven alakított törzsszövetséget, hatalmát Kelet-Ázsiától egészen a Fekete-tengerig kiterjesztette. Itt, a Fekete-tenger vidékén az onogur-bolgár birodalom fennállása idején kerültek kapcsolatba a magyarsággal. A türk népnek saját írása volt, ezzel az írással számos felirat maradt az utókorra. Betűformái azt mutatják, hogy a türk írás elsősorban rovástechnikával élt. A székely ~ sajátságai erre a türk írásra utalnak. Betűrendszere jobbára belső fejlődéssel alakult ki; találunk benne néhány görög és glagolita eredetű jelet is. Főbb jellegzetességei pl. a jobbról balra haladó írás; két vagy olykor több jel összevonása (ligatúrája), valamint az, hogy a magánhangzókat gyakran nem jelölik.
Hogy ez az írás ~ volt, a történeti feljegyzések egyöntetűen bizonyítják. Turóczi János, Oláh Miklós, Benczédi Székely István, Verancsics Antal, *Szamosközy István tudósításaiból tudjuk, hogy a székelyek a betűket a kés hegyével, mint valami stylussal négyszögletűre faragott botokra, pálcákra rótták. Ezek a rovásbotok (pálcák) a rájuk vésett szövegekkel sajnos nem maradtak fenn. Kéziratos formában mégis megőrződött egy botról másolt ~-os *naptár. A ma ismert ~-os emlékek részben kőbe vésett, részben még nyers téglába karcolt szavak, mondatok, de ismerünk vörös krétával falra írt, mennyezetdeszkára meg falfelületre festett szöveget is. A többi későbbi ~-os emlék papiroson, a tollal való írás időszakából maradt ránk. Keletkezési idejük a 15. század elejétől a 18. század végéig húzódik. De a székely ~ már a 15. században is egy távoli kor visszfényének tűnik. Az évszázadok során egyfajta titkosírásként, archaizáló kuriózumként is használták.
Az ismertebb, jelentősebb ~-os emlékek felsorolásakor csupán a megőrzött emlékanyagra, keletkezésének helyére, idejére utalunk sokat vitatott olvasatukra nem. Ezek: A nikolsburgi ~-os ábécé. A magyar ~ tollal megörökített emléke, melyet a nikolsburgi hercegi Dietrichstein-könyvtár egy 1483-ból való ősnyomtatványának pergament lapja örökített meg. Fába metszett eredeti minta után készült, s nemcsak a magyar ~ betűinek legrégibb hiteles alakját őrizte meg, hanem a rovás technikájára is utal. A székelyderzsi ~-os tégla. A település középkori unitárius temploma egyik befalazott résablakának kibontása során talált tégla, illetőleg a hajdan még képlékeny, kiégetetlen téglába karcolt felirat. Valószínű, hogy a felirat a 15. század végi boltozáshoz helyben kivetett téglák egyikére íródott, melyet a feleslegessé vált kora gótikus ablakok befalazására használtak, s így a ~ keltezése is a 15. század végére tehető. A bolognai rovásemlék. E ~-os *naptárt az 1690 körül Erdélyben hadi szolgálatba állt Luigi Ferdinando Marsigli, a kiváló olasz tudós, Gyergyószékben egy azóta megsemmisült rovásbotról másolta. Az emlék kéziratát Marsigli hagyatékában őrzik Bolognában. A ~-os *naptár a 15. század utolsó évtizedeiből származik. A homoródkarácsonyfalvi rovásfelirat. Kétsoros rovásfeliratot hordozó faragott kődarab: a homoródkarácsonyfalvi román kori templom nyugati homlokzata elé épített késő gótikus torony egyik emeleti résablakának szemöldökköve. A templom mai kapuinál erőteljesebb, vaskosabb hengertaggal kifaragott kő valószínűleg a késő román kori épület korábbi, elbontott bejáratából származik, s feltételezhető, hogy a felirat mindenképpen a 15. század vége előtt, alkalmasint még az Árpád-korban keletkezhetett. A vargyasi rovásfelirat. Mészgödörásáskor felfedezett, faragott kőtömbön, keresztelőmedencén talált rovásfelirat. Egyelőre kérdéses, hogy a 13. vagy a 14-15. századból származik. A székelydályai rovásemlék. A leghosszabb, eredetiben ránk maradt középkori rovásfelirat. A székelydályai református templomban fedezték fel. A karcolt felirat a templomhajó déli falának külső oldalán őrződött meg. Feltehetően a 14. század és az 1400-as évek második fele közötti időben keletkezhetett. A csíkszentmihályi-csíkszentmiklósi rovásfelirat. Az 1501-ből származó felirat vagy a csíkszentmihályi, vagy a csíkszentmiklósi templomon végzett munkálatok befejeztét örökíti meg. Maga a felirat nem maradt fenn, csupán ennek 1749-ből származó másolata. A konstantinápolyi (isztambuli) rovásemlék. II. Ulászló magyar király török követségének egyik tagja, Keteji Székely Tamás véste a feliratot 1515-ben az Elcsi-hán, vagyis a "követek háza" istállójának falára, egy alul lévő kőbe. A felirat eredetiben nem maradt fenn az Elcsi-hán 1865-ben leégett , de bemásolta naplójába Hans Dernschwam, aki mint kísérő, részt vett Ferdinánd királynak Szulejmánhoz küldött követségében. A dálnoki ~-os emlék. A templomhajó falán lévő nagyméretű, késő középkori építési felirat. A több feliratos táblára tagolódó, 1526-os évre datált szöveg egyik részlete ~-sal készült. A dálnoki rovásos szöveg feltehetőleg a templomboltozást megörökítő építési felirat szerves része, tehát 1526-ban íródott. A bögözi ~-os felirat. Bögöz gótikus temploma a 16. század második felében a protestánsok birtokába jutott, akik a templom freskóit vakolattal bevonták. Az utóbbi időben előkerült freskók egyikén, az Utolsó ítéletet ábrázoló képsor központi, Krisztus-alakjának mandorláján vörös krétával rajzolt rövid felirat látható. A ma már rendkívül kopott, elmosódott felirat keltezését a kutatók jó része 1530 tájára teszi. A rugonfalvi rovásemlék. A település református templomának falában a templom felújításakor vakolatba vörös krétával vagy szénnel karcolt késő középkori rovásfelirat került felszínre. Korát hozzávetőlegesen a mellette olvasható 16-17. századi latin betűs feliratok határozzák meg. Az énlaki rovásfelirat. A festett felirat a templom famennyezetén van, ahol több latin nyelvű felirat is található. A latin nyelvű felirat 1668-ból van keltezve; vele egyidejű a rovásfelirat is. Az alsószentmihályi rovásfelirat. A református templom külső falsíkjába másodlagosan beépített, faragott mészkőtöredéken lévő felirat. Keltezése bizonytalan, de *nem lehet későbbi az 1670-80-as éveknél, amikor Alsószentmihály temploma új, jelenlegi helyén felépült.
A 15. század óta fennmaradtak egyéb hasonló emlékek is, pl. a gelencei, a kilyéni, a berekeresztúri, az erdőszentgyörgyi, a bonyhai rovásfeliratok. Van számos tollal, tintával írt rovásemlékünk is. Ilyen A marosvásárhelyi rovássorok 1624-ből, amely a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Dokumentációs Könyvtár egyik könyvének hátsó kötéstábláján őrződött meg.
A 17. századtól a székely ~ egy-két emlék jelölésmódjának kivételével elveszti eredeti, hagyományos formáját, ezek már írástörténeti szempontból kevéssé becsesek. A kutatásnak azonban az is feladata, hogy a kései rovásemlékek összevetésével próbálja kikövetkeztetni a ~ eredeti formáit, nyomon követve fokozatos módosulását.
~-os emlékeinknek a lelőhelyre utaló megnevezéseiből is kitűnik, hogy nagy többségük a Székelyföldről került elő s bár keletkezési idejük a 15. és a 18. századi időszakra tehető, felfedezésük az énlaki rovásfelirat kivételével az 1918 utáni időszakra esik. Ebből következik, hogy a felfedezés hírlapi jelzése után jelentős a ~-os emlékek erdélyi szakirodalma.
A két világháború közötti időszakból meg kell említenünk *Szigethy Béla közleményét: Rovásírás a bögözi freskón (Erdélyi Múzeum 1930. 368-369), a Pálffi Mártonét: Az énlaki és a konstantinápolyi rovásbetűs felirat (Keresztény Magvető 1934/4-5), a Ferenczi Sándorét: Az énlaki rovásírásos felirat (Kv. 1936) és a Lévai Lajosét: A hun-székely rovásírásos emlék (Erdély 1941). A háború utáni időszak első jelentős felfedezése a *Dankanits Ádám nevéhez fűződik (Rovásírásos sorok 1624-ből. NyIrK 1970/2). Benkő Elek az alsószentmihályi templom falán talált ~-os emléket teszi közzé (Rovásírás az Aranyos mentén. *Utunk 1972/30). Később a dálnoki rovásfelirattal foglalkozik (Középkori feliratok Dálnokon. *Korunk 1981/2). Benkőnek a rovásfeliratok iránti érdeklődése Magyarországra való távozása után sem szűnik meg.
Az 1980-as évektől újabb lendületet vett kutatás és értelmezés Erdélyben legfőképpen *Ferenczi Géza, *Kósa Ferenc és *Ráduly János nevéhez fűződik. *Ferenczi Géza tanulmányainak sorából szemelvényesen említhetők: A székelyderzsi rovásírásos tégla kora s felirata (Keresztény Magvető 1981/2), Adalékok a marosvásárhelyi rovásírásos szöveg megfejtéséhez (Művelődés 1981/1), Adalékok a homoródkarácsonfalvi unitárius templom rovásfeliratának a megfejtéséhez (Keresztény Magvető 1982/4), Székely rovásszövegek megfejtéséhez (NyIrK 1988/1), A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár rovásírásos emléke (NyIrK 1990/1), A vargyasi rovásírásos emlék (NyIrK 1994/2) c. közleményei. Időközben összefoglaló tanulmányok megírására is vállalkozott (A magyar rovásírásos emlékekről. Művelődéstörténeti tanulmányok 1979. Ferenczi Istvánnal. A tanulmányukban foglaltakhoz hozzászól Bakó Géza: A székely-magyar rovásírásról. *Brassói Lapok 1979/30), A székely rovásírás Erdélyben ma létező emlékei. In: Rovásírás a Kárpát-medencében. Szeged 1992). *Kósa Ferenc tanulmányaiban több ~-os emléket vesz vizsgálat alá: a székelyderzsit (NyIrK 1987/1), a dálnokit (*Korunk 1981/3. társszerző Mike Bálint), a vargyasit (NyIrK 1994/2). A rovásfeliratokat ő a nyelvtörténet oldaláról közelíti meg (A székely rovásfeliratok nyelvtörténeti tanulságai. In: Nyelvészeti tanulmányok. 1983) és módszertani kérdéseket is taglal (Gondolatok a székely rovásírás kutatásának lehetőségeiről és módjáról. In: Rovásírás a Kárpát-medencében. Szeged 1992).
A rovásfeliratok kutatóinak sorába a kilencvenes évek elejétől kapcsolódik be *Ráduly János, aki három esztendő alatt mintegy negyven cikket közölt e témában. Cikkeinek zöme a marosvásárhelyi *Népújság hasábjain jelent meg, néhány írását a Művelődés, a Romániai *Magyar Szó és a NyIrK közölte. Írásaiban szinte valamennyi rovásemlékünkhöz fűz megjegyzéseket vagy szolgáltat adalékokat. A lapokban megjelent cikkeit kötetbe szerkesztve Rovásíró őseink (Adalékok rovásírásunk ismeretéhez) címmel jelentette meg (Korond 1995). E kötethez fűződő megjegyzései kíséretében fejti ki sajátos nézeteit a ~-ról Szőcs István (Mert írva vagyon… Írások a rovásírásról. Helikon 1995/19). Lásd még *Ráduly János: A rovásírás vonzásában (Korond 1998).
Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp. 1915. Németh Gyula: A magyar rovásírás. Bp. 1934; uő: A székely-magyar rovásírás emlékei. A Nyíregyházi Múzeum Értesítője 1960/3. Vásári István: A magyar rovásírás. A kutatás története és helyzete. Keletkutatás 1974; Rovásírás a Kárpát-medencében (Sándor Klára szerk.). Szeged 1992. Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig. Lakitelek 1994. Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi rovásfeliratokhoz. Magyar Nyelv 1994/3. *Ferenczi Géza: Székely rovásírásos emlékek. Székelyudvarhely 1997. Benkő Elek: Módszer és gyakorlat a székely rovásírás kutatásában. NyIrK 1997/2.
(M. L.)