Jávor Béla, családi nevén Jenser, együtt is használva Jenser-Jávor (Nagykároly, 1894. júl. 3. 1973. jún. 11. Nagyvárad) újságíró, elbeszélő, ifjúsági író. Szülővárosában érettségizett, a budapesti és bécsi egyetemen jogot hallgatott, a máramarosszigeti ref. jogakadémián végbizonyítványt szerzett (1921), tanulmányait közben megszakította katonai szolgálata az I. világháborúban és szibériai hadifogsága. Előbb CFR-hivatalnok Turnu Severinben, 1923-tól a gyulafehérvári, majd a kolozsvári róm. kat. gimnáziumban tanít. Újságírói pályáját mint riporter a Keleti Újságnál kezdte 1925-ben, 1931-től az *Erdélyi Lapok (később jobboldalivá válva Magyar Lapok) bukaresti tudósítója, 1939-től belső munkatársa.
Első írása a *Nagykároly és Vidéke hasábjain jelent meg (1921). Novelláit a Keleti Újság, Ellenzék, Brassói Lapok, Erdélyi Magyar Lányok, Cimbora, Pásztortűz, Vasárnap, A Hírnök, ifjúsági elbeszéléseit a *Jóbarát közölte. Önálló kötetei: Három leány (Népszerű Regények, Brassó 1924); Krizantém (az aradi Kölcsey Egyesület pályázatán I. díjat nyert novella alapján írt regény, Kv. 1924); Asszonyok, leányok, szeretők (írásgyűjtemény, Kv. 1929).