László Ferenc (Kolozsvár, 1937. máj. 8.) zenei szakíró, zenekritikus, előadóművész. ~ Dezső fia, ~ Ferenc unokája. Középiskolát szülővárosa Zenei *Líceumában végzett (1954), a Gh. Dima Konzervatórium fuvola tanszakán szerzett diplomát (1959). Előbb a nagyszebeni Állami Filharmónia fuvolása (1959-65), a kolozsvári Zenei *Líceum kamarazene-tanára (1966-70), majd a bukaresti Ciprian Porumbescu Konzervatórium kamarazene tanszékének lektora. 1991 óta a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia tanára. Előadóművészként az országban és külföldön (Bulgária, Németország, Szovjetunió) hangversenyezett. *A Hét zenepublicisztikai rovatának szerzője, a zenei oldal szerkesztője (1970-73), a Román *Rádió és *Televízió magyar adásainak állandó munkatársa. Jelentős szerepe volt az *Electrecord magyar nyelvű lemezkiadásának fejlesztésében. Az 1989 decemberében létrejött Romániai Magyar Zene Társaság egyik megalapítója, majd elnöke. 1990 óta a Junimea Muzicală din România, 1991-től a Societatea Mozart alapító elnöke, 1992-től a Páneurópai Unió Román Tagozatának alelnöke.
Kutatásai romániai és egyetemes zenei témákat ölelnek fel, Mozart-kérdések, a zenekultúra és *népzenekultúra viszonya foglalkoztatják, Beethoven-nyomokat talál Kolozsvárt, sokoldalú Bartók-kutató. Szakcikkei a *Korunk, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Musik und Kirche, *Utunk, Studii de Muzicologie, Művelődés, Brassói Lapok, Secolul 20, Muzica, *A Hét, Karpathenrundschau hasábjain jelentek meg; a budapesti Magyar Zene munkatársa. Három nyelven közölt írásaival a román-magyar-szász kulturális kapcsolatokat szolgálja. A romániai magyar nemzetiség c. tanulmánygyűjteményben átfogó képet ad a hazai magyar zenei életről (1981), a Kriterion Zenetudományi Írások c. köteteiben (1980, 1983) szerepel zenei helytörténeti és folklórkutatásainak eredményeivel.
Kiemelkedők Bartókról és Kodályról szóló közlései. Szerkesztésében több Bartók-kötet jelent meg, így a 99 Bartók-levél (1970), Bartók-könyv 1970-1971 (megemlékezések, 1971), Bartók-dolgozatok (1974, 1981), románul a Béla Bartók şi muzica românească (1976) és két kötetben Bartók válogatott levelei (1976-77). Ő állította össze az erdélyi Kodály-emlékkönyvet is (Utunk Kodályhoz, 1984), melyben az ünnepelt zeneszerző román népdalfeldolgozásairól szóló tanulmánya jelent meg.
Önálló munkái: Zenei ügyelet (publicisztikai írások, 1976); Bartók Béla (Tanulmányok és tanúságok. 1980); A százegyedik év (írások Enescuról, Bartókról, Kodályról. 1984); Bartók Béla (román nyelvű tanulmányok, közlések, esszék, 1985); Zenén innen, zenén túl (publicisztikai írások, 1987); Klavír és koboz (tények, értelmezések és föltevések Liszt Ferenc 1846-47-es hangversenyútjával kapcsolatban, 1989).
Írói neve László V. Ferenc, álneve Vigh Frigyes.
(B. A.)
Benkő András: Bartók-levelek. *Utunk 1978/25. Beke György: Tíz év a Bartók-kutatásban. *Utunk 1980/5. Kántor Lajos: L. F.: Bartók Béla. *Korunk 1981/2. Balla Zsófia: A könyv, amelynek nincs vége. *A Hét 1981/12. Breuer János: Bartók-nyomolvasás. Élet és Irodalom, Bp. 1981/14; uő. A százegyedik év. Élet és Irodalom, Bp. 1984/18. Wilheim András: Bartók és Erdély. Bartók és Románia. Muzsika, Bp. 1981/4. Zoltai Dénes: Úton Kodályhoz. Kritika, Bp. 1982/12. Zsigmond Enikő: Zenekritika és zeneszerzés. *Utunk 1983/16. Terényi Ede: A 102, a 103-ik év és a többiek. *Utunk 1984/35. Benkő Judit: Egy életmű időszerűsége. *A Hét 1985/6. Csiky Csaba: Jó a folytatás is. *A Hét 1988/3. Szőcs István: A zenei életen innen és túl. *A Hét 1988/12.
László Ferenc (Kolozsvár, 1937. máj. 8. – 2010. márc. 17., Kolozsvár) – zenei szakíró, zenekritikus, előadóművész. ~ Dezső fia, ~ Ferenc unokája. Középiskolát szülővárosa zenei líceumában végzett (1954), a Gh. Dima Konzervatórium fuvola tanszakán szerzett diplomát (1959). Előbb a nagyszebeni Állami Filharmónia fuvolása (1959–65), a kolozsvári Zenelíceum kamarazene-tanára (1966–70), majd a bukaresti Ciprian Porumbescu Konzervatórium kamarazene tanszékének adjunktusa. 1991 után a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia docense, majd professzora. Előadóművészként az országban és külföldön (Bulgária, Németország, Szovjetunió) hangversenyezett. A Hét zenepublicisztikai rovatának szerzője, a zenei oldal szerkesztője (1970–73), a Román Rádió és Televízió magyar adásainak állandó munkatársa. Jelentős szerepe volt az Electrecord magyar nyelvű lemezkiadásának fejlesztésében. Az 1989 decemberében létrejött Romániai Magyar Zene Társaság egyik megalapítója, majd elnöke. 1990-től a Junimea Muzicală din România, 1991-től a Societatea Mozart alapító elnöke, 1992-től a Páneurópai Unió Román Tagozatának alelnöke.
Kutatásai romániai és egyetemes zenei témákat ölelnek fel, Mozart-kérdések, a zenekultúra és népzenekultúra viszonya foglalkoztatják, Beethoven-nyomokat talál Kolozsvárt, sokoldalú Bartók-kutató. Szakcikkei a Korunk, Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Musik und Kirche, Utunk, Studii de Muzicologie, Művelődés, Brassói Lapok, Secolul 20, Muzica, A Hét, Karpathenrundschau hasábjain jelentek meg; a budapesti Magyar Zene munkatársa. Három nyelven közölt írásaival a román–magyar–szász kulturális kapcsolatokat szolgálja. A romániai magyar nemzetiség c. tanulmánygyűjteményben átfogó képet ad a hazai magyar zenei életről (1981), a Kriterion Zenetudományi írások c. köteteiben (1980, 1983) szerepel zenei helytörténeti és folklórkutatásainak eredményeivel.
Kiemelkedők Bartókról és Kodályról szóló közlései. Szerkesztésében több Bartók-kötet jelent meg, így a 99 Bartók-levél (1970), Bartók-könyv 1970-1971 (megemlékezések, 1971), Bartók-dolgozatok (1974, 1981), románul a Béla Bartók şi muzica românească (1976) és két kötetben Bartók válogatott levelei (1976-77). Ő állította össze az erdélyi Kodály-emlékkönyvet is (Utunk Kodályhoz, 1984), melyben az ünnepelt zeneszerző román népdalfeldolgozásairól szóló tanulmánya jelent meg.
Tagság: Rom. Zeneszerzők és és Zenetudósok Szöv. (1973), vez. tag (1990–94); Interna-tionale Stiftung Mozarteum Salzburg (1981); RMZT alapító tag (1989), elnök (1991–1996); Junimea Muzicală din România alapító elnök (1990–92); Societatea Română Mozart alapító elnök (1991); Sigismund Toduţă Alap. alpító tag. (1992); Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társ. alapító tag (1993); Johann Michael Haydn Gesellschaft Salzburg (1993); Societa-tea Filarmonică Transilvania alapító elnök (1994); Bolyai Társ. (1995); The Royal Society for the Encouragement of Arts, Manufactures & Commerce London (1996); Internationale Arbeitsgmeinschaft für die Musikgeschichte in Mittel- und Osteuropa Chemnitz alapító tag (1997)
Írói neve László V. Ferenc, álneve Vigh Frigyes.
(B. A.)
Önálló munkái
Zenei ügyelet (publicisztikai írások, 1976); Bartók Béla. Tanulmányok és tanúságok (1980); A százegyedik év (írások Enescuról, Bartókról, Kodályról. 1984); Bartók Béla (román nyelvű tanulmányok, közlések, esszék, 1985); Zenén innen, zenén túl (publicisztikai írások, 1987); Klavír és koboz (tények, értelmezések és föltevések Liszt Ferenc 1846-47-es hangversenyútjával kapcsolatban, 1989); Bartók markában. Tanulmányok és cikkek, 1981–2005 (Kvár, 2006)
Román nyelven megjelent kötetei
Béla Bartók şi muzica românească (szerk. és elősző. Buk., 1976); Béla Bartók şi lumea noastră, aşa cum a fost (Kvár, 1995)
Gyűjteményes kötetekben
Organika Mozart „Második” Op. 1 No. 1-ében. In Zeneelmélet, stíluselemzés. A Bárdos Lajos 75. születésnapja alkalmából tartott zenetudományi konferencia anyaga (Bp., 1977. 19–22.); Bartók-dolgozatok (Buk. 1982.); A szfinx válaszol. Harmincöt beszélgetés George Enescuval (vál., ford., előszó és jegyz. Buk., 1995.); Deutsch – daheim und in der Welt. In Siebenbürgen. Magie einer Kulturlandschaft (szerk. Kvár, 1999. 202–207.); Die „Wala-chische Melodie” in der Ungarischen Rhapsodie Nr. 20 von Franz Liszt. In Liszt 2000 – selected lectures given at the International Liszt Conference in Budapest, May 18–20, 1999 (szerk. Hamburger Klára. Bp., 2000. 232–240.); Elektra és Minnie – az operai nőkép változásai a XX. század elején. In Nők és férfiak… avagy a nemek története (szerk. Láczay Magdolna. Nyíregyháza, 2002. 297–301.); Értékek és motívumok Verdi operáiban. In Kapcsolatok. Tanulmányok Jászay Magda tiszteletére (szerk. Tima Renáta. Bp., 2002. 120–127.); Das Mu-sikleben Klausenburgs. In: Klausenburg – Wege einer Stadt und ihrer Menschen in Europa (szerk. Ulrich Burger, Rudolf Gräf. Kvár, 2007. 195–202.); Constantin Brăiloiu és a csángó népzene kutatása. In Lokális és transznacionális csángó életvilágok (szerk. Ilyés Sándor, Peti Lehel, Pozsony Ferenc. Kvár, 2008. 183–190.)
Mi is történt Vásárhelyen 1937-ben? Adalékok a Vásárhelyi Találkozó újraértékeléséhez. Korunk, 1991/3.; V. P. és a szolgálatos ördögök. Korunk, 1991/5.; Páneurópa felé. 1992/6.; Zeneszerzőarckép – környezetrajzzal. Korunk, 1992/8.; Bartók Béla. Korunk, 1995/12.; Világzene születik. Korunk, 1996/2.; Mozart pénzügyei az átalakuló Romániában. Korunk, 1997/3.; „Belőle élünk ma is!” Vallomástétel Zoltán Aladár tanári személyiségéről. Látó, 1999/11.; Németül itthon s a világban. Korunk, 1999/3.; Bartók Erdélye – Erdély Bartókja. Korunk, 2000/5.; Mátyás-napok, tízedszer. Művelődés, 2002/10.; Bartók és a szarvasok. Művelődés, 2004/3.
Szerkesztés
Bartók-könyv 1970-1971. (Buk., 1971); 99 Bartók-levél (bev. és vál. Buk., 1974); Bartók-dolgozatok (Buk., 1974); Utunk Kodályhoz (tanulmányok, emlékezések. Buk. 1984)
Irodalom
Benkő András: Bartók-levelek. Utunk 1978/25. – Beke György: Tíz év a Bartók-kutatásban. Utunk 1980/5. – Kántor Lajos: L. F.: Bartók Béla. Korunk 1981/2. – Balla Zsófia: A könyv, amelynek nincs vége. A Hét 1981/12. – Breuer János: Bartók-nyomolvasás. Élet és Irodalom, Bp. 1981/14; uő. A százegyedik év. Élet és Irodalom, Bp. 1984/18. – Wilheim András: Bartók és Erdély. Bartók és Románia. Muzsika, Bp. 1981/4. – Zoltai Dénes: Úton Kodályhoz. Kritika, Bp. 1982/12. – Zsigmond Enikő: Zenekritika és zeneszerzés. Utunk 1983/16. – Terényi Ede: A 102, a 103-ik év és a többiek. Utunk 1984/35. – Benkő Judit: Egy életmű időszerűsége. A Hét 1985/6. – Csiky Csaba: Jó a folytatás is. A Hét 1988/3. – Szőcs István: A zenei életen innen és túl. A Hét 1988/12. – Angi István: Téka. Háttérjegyzetek egy Liszt-tanulmányhoz. [László Ferenc: Klavír és koboz…]. Korunk, 1990/11.