Brassai Viktor, családi nevén Resch (Kolozsvár, 1913. nov. 5. – 1944 nyara, Ukrajna) – költő, műfordító, szavalóművész. Becski Irén férje. Iskoláit Gyergyóditróban, Gyergyószentmiklóson és Brassóban végezte, Kolozsvárt jogot hallgatott. A doktori cím megszerzése után (1935) ügyvédjelölt kolozsvári irodákban. Diákkorában bekapcsolódott a baloldali mozgalomba, később az illegális kommunista párt jogvédelmi apparátusában tevékenykedett. 1935-ben családi nevén felelős szerkesztője a Jövő c. irodalmi, kritikai és társadalmi szemlének. 1939-ben, majd 1942–44-ben munkaszolgálatot teljesített. 1941-től a KZST tagja. Felszabadulása pillanatában pusztult el tragikus körülmények között.
Versei és műfordításai 1929-től a Brassói Lapokban, 1936-tól a Korunkban jelentek meg. Költészetében az elnyomottakkal vállal sorsközösséget, a fasizmus, a kizsákmányolás ellen buzdít összefogásra. Verseinek expresszív képalkotása, a rímes formák szabadabb használata az avantgarde-ból kinőtt szocialista líra vonulatához kapcsolja, gyakori József Attila-utánérzésekkel. Műfordítóként a kortárs román líra (Grigore Bugarin, Octavian Goga, Victor Eftimiu, Teodor Răşcanu, Vasile Voiculescu) és német antifasiszta költők (Johannes R. Becher, Hugo Huppert) tolmácsolója.
Jelentős szavalóművész volt. Kolozsvár, Brassó, Marosvásárhely, Nagyvárad és Budapest dobogóin a magyar és a világirodalom legszebb lírai alkotásait szólaltatta meg sugalló egyszerűséggel. Legális, féllegális és illegális találkozókon antifasiszta és forradalmi versekkel mozgósított. Hazai viszonylatban József Attila költészetének első és leghatásosabb népszerűsítői között tartjuk számon.
1937-ben a Kelet és Nyugat között c. „Zsidó fiatalok antológiája”; hozta verseit, 1939-ben Együtt és külön c. önálló verskötete jelent meg Kolozsvárt; verseit közli Józsa Béla, Korvin Sándor és Salamon Ernő költeményeivel együtt az 57 vers c. antológia (Csehi Gyula előszavával, 1957), majd Példázat kétkedőknek címmel megjelenik irodalmi hagyatékának legteljesebb gyűjteménye (Mózes Huba előszavával és bibliográfiájával, 1971).
(M. H.)
Radnóti Miklós: Együtt és külön, B. V. verseskönyve. Nyugat 1939. II. 185–186. – Köves Miklós (Kahána Mózes): Együtt és külön. Korunk 1939. 376–377. – Szemlér Ferenc: B. V.: Együtt és külön. Erdélyi Helikon 1939. 459–460. – Szilágyi András: B. V. szaval. Utunk 1954/41. – Kéri József: B. V. az élőszó művésze. Korunk 1957/7. – Mráz Lajos: Egyszerű emlékezés a szavalóművészre. Korunk 1963/11. – Mózes Huba: B. V. műfordításai. Korunk 1966/10; uő: B. V. Igaz Szó 1971/4; uő: B. V. versmondó művészete a korabeli sajtó tükrében. NyIrK 1972/1. – Heves Ferenc: Feljegyzések B. V.-ról. Korunk 1969/12. – Jordáky Lajos: Biztatás barbárság idején. Utunk 1971/43. – Becski Irén: Emlékezések B. V.-ról. Igaz Szó 1973/7. – Csehi Gyula: B. V., a testet öltött költészet. Utunk 1973/46. – Lászlóffy Aladár: B. V. és Salamon Ernő emlékére. Korunk 1975/6.
ASZT: B. V. szaval. LM 233.