Hobán Jenő (1991 • 2017)

Hobán Jenő (Hosszúfalu, 1912. máj. 9. 1965. aug. 26. Kolozsvár) költő, műfordító. A brassói Róm. Kat. Líceumban érettségizett (1929), a kolozsvári egyetemen jogi abszolutórumot szerzett (1935). Újságíróként dolgozott az *Ellenzéknél és Esti Lapnál (193342), majd az MNSZ sajtóosztályán, a *Világosság szerkesztőségében s *Méliusz József mellett a Művészeti Felügyelőségen Kolozsvárt (194649), irodalmi referens, könyvtáros, végül irodalmi titkár a kolozsvári Állami Magyar Színháznál 1949-től haláláig.

Első versei az *Ellenzékben jelentek meg (1932). Verseit és rövid prózai írásait az *Erdélyi Helikon, Brassói Lapok, *Ellenzék, Estilap, Nagyváradi Napló, Erdélyi Szemle, majd az Utunk, Igaz Szó, *Előre közölte. Az *Ellenzék 1940-es évfolyamában öt folytatásban megjelent interjúja a Házsongárdi temető nagy halottairól 1982-ben újra nyilvánosságra jutott *Kelemen Lajos művészettörténeti tanulmányainak II. kötetében mint Függelék. Színműveket fordított, többek közt I. L. Caragiale Farsang, Lucia Demetrius Mai emberek, Camil Petrescu Erős lelkek, Arthur Miller Az utazó halála c. darabjait; több verse Octavian Şireagu fordításában románul is megjelent.

Kötete: Megsiratnak, de megbocsátnak (versek, Kv. 1934).

Szemlér Ferenc: H. J.: Megsiratnak, de megbocsátnak. *Erdélyi Helikon 1935/2.