Mael Ferenc, családi nevén Izmael (Marosvásárhely, 1890. dec. 26. 1949. aug. 27. Budapest) költő, író. 1918-ig földművelésügyi számtiszt, később a ferencrendiek kolozsvári Szent Bonaventura nyomdai és kiadóvállalatának belső munkatársa, a 40-es évek végén számvevőségi főtanácsos Budapesten a Földművelésügyi Minisztériumban.
Első írói jelentkezése az Álmok c. verseskötet (Mv. 1909). Költeményeit, novelláit, könyvismertetéseit az Ifjú Erdély, Ellenzék, *Pásztortűz, Vasárnap, 1931 után a Keleti Újság, *Magyar Nép közölte. Az EIT s az Erdélyi Katolikus Akadémia, ill. *Pázmány Péter Társaság tagja. A *Hírnök belső munkatársa, a Katholikus Világ szerkesztője. Vallásos versgyűjteményeket, imakönyveket (Szűz Mária hónapja, Kv. 1930; Kis őrangyal, Kv. 1931) szerkesztett, ismertetéseket írt L. Ady Mariska, Áprily Lajos, Kádár Imre, Markovits Rodion, *Szilágyi M. Dózsa köteteiről.
Munkái: Putifárné (kisregény, Mv. 1924); Missa Solemnis (versek, Arad 1926); Pirkad az égalj… (versek, Kv. 1926); Végén csattan az ostor (történetek, Kv. 1928); A kereszt fényében (Kv. 1929); Könnyvirág (elbeszélések, Kv. 1934); Emberek vagyunk (regény, Kv. 1938); Hinni kell… (P. Trefán Leonárd előszavával, versek, Kv. 1940).
Kiss Ernő: M. F. versei. *Pásztortűz 1926/20.