Pintér Lajos (Arad, 1910. jan. 18.) újságíró, zenei író. Középiskoláit az aradi gimnáziumban kezdte és Budapesten végezte (1928), közben zenei képzést szerzett az aradi Mittermüller zeneiskolában, ahol zongora szakos növendék. 1928-40 között szülővárosában az *Erdélyi Hírlap belső munkatársa, 1945-49-ben ugyanott a Jövő olvasószerkesztője. 1949-ben Bukarestbe költözik, ahol a Romániai *Magyar Szó (1949-52), az *Előre (1954-1958), majd az *Új Élet (1958-72) belső munkatársa, illetve szerkesztője, 1972-ben történt nyugalomba vonulásáig.
Évtizedeken át a bukaresti zenei élet legrendszeresebb beszámolóírója, a *Művelődés Zenei napló c. rovatának szerzője. Zenei tárgyú cikkeit, interjúit, dokumentumközléseit ezenkívül az Utunk, a Dolgozó Nő, a Munkásélet, az Igaz Szó, a budapesti Magyar Zene is közli. Zenekritikai rovatot vezet a Román *Rádió bukaresti magyar adásában. Szálljon a dal címmel magyarra fordítja Gherase Dendrino Lăsaţi-mă să cânt c. operettjének szövegkönyvét (bem. Nagyvárad, 1958. febr. 22.). Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán bánsági és erdélyi, illetve George Enescu magyarországi tevékenységéről és fogadtatásáról közöl tanulmányokat: Bartók Béla Aradon és Temesváron (Igaz Szó 1970/9), Zsoltár a viharban (Magyar Zene 1979/1-2), George Enescu Magyarországon (Magyar Zene 1981/3), Liszt Ferenc aradi hangversenyei (Magyar Zene 1987/2).
Dános Miklóssal közös cikksorozatban tárta fel József Attila apjának életútját (Új adatok, új feltevések. I. Hol élt, hova vándorolt József Attila apja? *Előre 1957. dec. 5., II. Megoldódott a József Áron-titok. Megtalálták József Attila apjának legutolsó lakhelyét, második feleségét és gyermekét. uo. dec. 12.); nyomába eredt a 19. század második felében burjánzó Petőfi-legendakörnek, amelyet dokumentumriportban dolgozott fel (ebből részletek az *Előrében 1969. jún. 17.-júl. 23 között, a Magyar Nemzetben 1973. júl. 29-31. között jelentek meg; a teljes *kézirat kiadatlan); riportsorozatban számolt be amerikai (*Előre 1977. máj. 26.-1978. ápr. 5.), illetve nyugat-európai (*Előre 1982. szept. 8.-dec. 8.) utazásairól.
Nyugdíjas újságíróként lett elsőkönyves: Az aradi tizenhárom vértanú (1973) című kötetével lepte meg azokat, akik csak zenekritikusként tartották számon. Majd egy román és egy magyar nyelvű Enescu-könyvvel gyarapította a legnagyobb román zeneművészről szóló, magyar vonatkozású irodalmat (Mărturii despre George Enescu. Ford. Tereza és George Sbârcea, 1980; George Enescu erdélyi hangversenyei. Magyar sajtóvisszhangok. 1981). Műfajukat tekintve e könyvek kommentált dokumentumgyűjtemények. A bukaresti *rádió magyar adásaiban mutatták be Petőfiről szóló irodalmi montázsát (1951), A fiatal Mozart (1952) és Mozart csodálatos élete (1956) c. hangjátékait; utóbbi Dános Miklóssal közös munkája.
Demény Lajos: A tizenhárom aradi példamutatása. *Igazság 1973. okt. 6. r. p. [Ruffy Péter]: Két évforduló. Magyar Nemzet (Budapest) 1974. júl. 31. Kiss Károly: Világostól Aradig. Dokumentumgyűjtemény a vértanúkról. Magyar Nemzet 1974. okt. 2. Ioan Laza: Mărturii despre George Enescu. Crişana (Nagyvárad) 1980. máj. 25. Márki Zoltán: Szemle és szemlélet. *Előre 1982. márc. 19. László Ferenc: Esély és babér. P. L. *Új Élet 1985/8.
(L. F.)