Református *Szemle Az 1898-1907 között megjelent Erdélyi Protestáns Lap utóda, amely 1908-tól napjainkig folyamatosan jelenik meg, kezdetben hetilapként, majd havonta háromszor, illetve kétszer, 1940-1959 között havonta, 1960-tól kéthavonként (nemegyszer összevont számokkal, évente 3-5-ször). Folyamatossága és viszonylag egyenletes arcéle teszi nemcsak az erdélyi református, de általában a magyar nyelvű írásosság egyedi termékévé.
Felelős szerkesztője általában az Erdélyi Egyházkerület püspöke vagy főjegyzője volt: 1908-1920 között Nagy Károly, 1921-ben Ravasz László, 1921-1924 között Makkai Sándor, 1925-1928 és 1937-1946 között *Tavaszy Sándor, 1929-1937 között Vásárhelyi János, 1947-1958 között Darkó Ákos, 1959-1973 között Dávid Gyula, 1973-1984 között *Tőkés István, 1984-1989 között Gálfy Zoltán, 1990-től Nagy László. Társszerkesztőként szerepelt 1920-ig Révész Imre, 1923-1924-ben Imre Lajos, 1959-1962 között Daróczi Ferenc, 1959-1973 között *Tőkés István, 1963-1973 között Juhász István.
Tulajdonosa elejétől kezdve az Erdélyi Egyházkerület, de 1947-től közösen a Királyhágómelléki Egyházkerülettel; 1948-tól a Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyháznak is hivatalos lapja.
Egyetemes kitekintésére jellemző, hogy széles munkatársi köre van: a református teológiai fakultás tanárain kívül tudós lelkipásztorok nevével találkozunk, mint Dávid Gyula, László Dezső, Muzsnai László, M. Nagy Ottó, nem lelkészek közül neves közéleti személyiségekkel, mint Kristóf György, Herepei János, Kós Károly, Szabó T. Attila, Debreczeni László, ifj. Nagy Géza. Az erdélyi evangélikusok is bekapcsolódnak: Hermann Binder, id. Kiss Béla nevét nemegyszer olvashatjuk a szerzők között. A lap közli nemzetközileg elismert teológusok írásait is (A. Kuyper, J. Mott, Fr. Niebergall, E. Brunner, K. Barth).
A ~ arcéle három tényezőtől függött. Mindenek előtt a szerkesztők beállítottságától: megfigyelhető, hogy *Tavaszy Sándor idejében (1925-1928) jelentek meg teológiai töltésükben a leggazdagabb évfolyamok, *Tőkés István idejében (1973-84) pedig a hangsúly a bibliai teológián és az igehirdetéssel foglalkozó tudományon, a homiletikán volt. Változott a ~ arcéle azokban a korszakokban, amikor mellette más egyházi periodikák is jelentek meg (pl. *Az Út, a Protestáns *Szemle): kevesebb volt a tanulmány értékű írás, amikor működtek az egyes nem központi kiadványok, a híranyag nem volt annyira gazdag. Végezetül függött a hatalom nyomásától és az anyagi gondoktól: itt mindenekelőtt a diktatúra megszorító, cenzorális intézkedéseiről van szó, aminek egyik vetülete pl., hogy 1944 után egyáltalán nem lehetett közölni a vallástanítással foglalkozó cikkeket, de arról is, hogy mind a harmincas évek gazdasági válságának idején, mind a háború utáni ínséges időszakban a lap csak nagy anyagi nehézségek árán létezhetett.
Megjelenésének első évtizede, tehát az első világháború után, a hivatalos közlönyjelleg másodfontosságúvá vált és előtérbe került az a program, amelyet egyik szerkesztői cikkben így fogalmaztak meg: "A református sajtó tartalmát meghatározó vonás az, hogy igehirdetés, az igehirdetés egyre fontosabbá váló eszköze" (H. J. 1939/13). Később is ugyanez marad a szempont: "Minden leírt mondat a maga helyén éppúgy igehirdetés, mint a szószéken elmondott prédikáció" (*Tőkés István 1956/5). Ennek megfelelően a szerkesztők mindig arra törekedtek, hogy a teológiai tudományosságot és az egyházi szükséget mint két alapkövetelményt egymáshoz közelítsék. Főleg a húszas évek közepétől kezdve a ~ hű tükre nemcsak mindannak, ami a református egyházban szervezeti és kormányzati szinten történik, hanem főleg annak a belső, teológiai és gondolkozásbeli átalakulásnak, amely a hitvallásos szellemben (képviselői Nagy Károly, Makkai Sándor, *Tavaszy Sándor), a belmisszió megélénkülésében (Imre Lajos) és az újreformátori teológia fokozatos meghonosodásában (kezdetben *Tavaszy Sándor, később minden munkatárs) nyilvánult meg.
A cenzúra több mint négy évtizedes korszakában a hatalom ugyan előírta a "közéletinek" nevezett vezércikkeket, a szerkesztők érdeme azonban az, hogy magába a teológiai tartalomba nem engedték befolyni a politikumot.
Bár a majdnem egy évszázados élete során a lapnak voltak rovatai, ezek sűrűn változtak, így helyesebb inkább anyagcsoportokról beszélni. Ilyenek: vezércikkek, tanulmányok a teológia négy fő tudományágából, igehirdetések, könyv- és folyóiratszemle, önvizsgálat, hivatalos közlemények, ökumenizmus, értesítések.
A ~ 1935-ben *Népnevelés címmel füzetes mellékletet jelentetett meg, 1969-1988 között pedig, külön évfolyamszámozással, a Református *Szemle Gyülekezeti Mellékletét.
Kozma Zsolt-Nagy László: A Református *Szemle 1945-1974. évi anyagának bibliográfiai feldolgozása. Református *Szemle 1975/2. Dávid György: Új bibliográfia. Református *Szemle 1975-1980. uo. 1982/5-6. A Református *Szemle repertóriuma, 1990. jan. 1.-1994. jún. 30. uo. 1994/4. Nagy László: Ajánlás (a Református *Szemle 1998/5-6. különszámához). Márkodi Sarolta: A Református *Szemle repertóriuma 1908-1998. augusztus. uo. 1998/5-6. 347-612.
(K. Zs.)