Varró János (Marosvécs, 1927. nov. 21. – 2004. márc. 22. Kecskemét) – irodalomtörténész, regényíró, műfordító. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahonnan *Kemény János támogatásával került a marosvásárhelyi Református Kollégiumba 1940 őszén. Ugyanitt érettségizett 1948-ban. A Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. 1953–56 között gyakornok, majd 1953 őszétől ösztöndíjas aspiráns volt; szakterülete a 20. század magyar irodalma, disszertációtémája Kós Károly élete és műve. 1956–58 között tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen. 1958 augusztusában letartóztatták és egy, a magyar forradalommal való szolidarizálással kapcsolatos koncepciós politikai per fővádlottjaként 16 évi börtönre ítélték. *Szamosújváron és a Duna-delta rabmunkatelepein töltötte börtönbüntetését, 1959/60 telén egész további életére kiható súlyos betegségen esett át. 1964 júliusában, az általános kegyelmi rendelettel szabadult. 1969-ig egy kolozsvári iparvállalatnál volt kistisztviselő. 1969 szeptemberében ítéletét a Legfelső Bíróság megsemmisítette s ennek alapján perét a kolozsvári Katonai Bíróság újratárgyalta: felmentették az 1959 februárjában kimondott ítélet alól.
1970–87 között a kolozsvári *Dacia Könyvkiadó magyar szerkesztőségében többek között a *Kismonográfiák c. sorozatnak és a Tanulók Könyvtára számos kötetének szerkesztője. 1987-ben családjával egy magyarországi turistaút alkalmát kihasználva menedékjogot kért és kapott. 1988-tól a kecskeméti Tanárképző Főiskolán adott elő magyar irodalomtörténetet 1997-es nyugdíjazásáig.
Már a börtönéveket megelőzően több tanulmányban foglalkozott – az irodalmi alkotás és a társadalmi-politikai mozgások között közvetlen kapcsolatot tételezve – a romániai magyar irodalom értékelésének problémáival (Kós Károly két regénye. *Igaz Szó 1956/4; A megalkuvás és a jobbratolódás gyökerei. *Utunk 1957/34–36); vitázott Csehi Gyulával *Székely János Bolyai-szonettkoszorújának értelmezéséről (*Igaz Szó 1955/5, 8). Kiszabadulása után könyvismertetéseket, kritikákat, tanulmányokat, összefoglaló cikkeket közölt *Izsák József Asztalos-monográfiájáról (Korunk 1967/5), Kovács Györgyről (*Igaz Szó 1967/5), Sipos Domokosról (*Utunk 1967/49), Bartalis Jánosról (*Igaz Szó 1968/7), Kós Károlyról (*Utunk 1968/50), Kuncz Aladárról (Korunk 1969/5), Benedek Elekről (*Utunk 1969/21), Szentimrei Jenőről (*Igaz Szó 1969/6).
Letartóztatása miatt be nem fejezett Kós Károly-könyvét, amelyet a kiadói lektor „merev szociologizálása” miatt elutasított, *Méliusz József kiállása nyomán *jelentette meg a *Dacia Könyvkiadó. A hetvenes évek elején még *jelentkezett az irodalmi lapokban: vitába szállt Szőcs Istvánnal *Makkai Sándor Magunk revíziója c. könyvének értékelése kapcsán (*Utunk 1970/37, 41, 45), Szőcs Kálmánnal az avantgárd kérdésében (*Igaz Szó 1971/5), kritikát írt *Sőni Pál irodalomtörténeti és kritikai tanulmánykötetéről (*Utunk 1970/1), aztán többnyire már csak az általa kiadásra előkészített könyvek előszavainak, bevezető tanulmányainak szerzőjeként *jelentkezett.
Már egyetemi évei alatt kísérletezett szépirodalommal is: az *Igazság 1955-ös évfolyamában közölt néhány karcolatot; ezekhez a korai kísérletekhez tért vissza a 17. századi *Erdély történetéből merítő Ki csatát nyer, koronát nyer c. regényével (1976).
Életének utolsó, kecskeméti szakaszában teljesen kimaradnak nyilvános megjelenései. Csak peréről és börtönéveiről közölt egy vele készített hosszabb interjút a Kecskeméti Lapok („A vád az volt, hogy el akartam szakítani *Erdélyt Romániától”. 1990. jan. 12. – febr. 10.).
Hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, 2004. júl. 31-én. 1988-ban megkezdett s életpályáját az 1960-as évek végéig felidéző visszaemlékezéseit tanítványai *jelentették meg (Erdélyi sorsvallató. Egy *erdélyi 56-os utolsó vallomása. Páskándiné Sebők Anna és Sipos Zsolt előszavaival, Ábrahám Sándorné utószavával, Kecskemét 2008).
Kötetei: Kós Károly, a szépíró. Kv. 1973 = *Kismonográfiák; Ki csatát nyer, koronát nyer (regény, Buk. 1976; románul Gelu Păteanu fordításában, Dumitru Almaş előszavával, Bătălie pentru coroană címmel. Buk. 1981).
Fordításai: Pavel Dan: A virrasztó (novellák, Buk. 1969); Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai (ifjúsági regény, Kv. 1970; II. kiad. 1976; III. kiad. 1984); Kutassátok az írásokat (Román krónikások munkáiból. Pompiliu Teodor bevezető tanulmányával. Kv. 1983 = Tanulók Könyvtára); V. Bede – G. Ene: A következő kilométer (Kerekes Györggyel, Buk. 1983).
Gondozásában és bevezető tanulmányaival megjelent kötetek: Asztalos István: Tarisznyás királyok (novellák, Kv. 1972 = Tanulók Könyvtára); Kós Károly: Kalotaszegi krónika (Hét írás. Buk. 1973 = Romániai Magyar Írók); Kovács György: Néma pásztor (novellák, Kv. 1980 = Tanulók Könyvtára); Kós Károly: A havas (válogatott elbeszélések, uo. 1983 = Tanulók Könyvtára).
Csehi Gyula: Bolyai igazi hagyatéka. *Igaz Szó 1955/5. 103–109; uő: Válasz [Varró Jánosnak]. Uo. 1955/8. 124–127; uő: Kós Károly, a szépíró. *A Hét 1973/51. – *Méliusz József: Szobor helyett irodalomszociológia. In: Illúziók kávéháza. Buk. 1971. 172–181. – Kántor Lajos: Történelmi értelmezések. *Utunk 1973/50. Újraközölve: K. L.: Korváltás. Buk. 1979. 96–105. – *Sőni Pál: Összképet nyújtó kismonográfia. *Igaz Szó 1973/12. – Imre László: A 90 éves Kós Károly köszöntése egy új *erdélyi könyv ürügyén. Alföld 1973/12. 67–68. – *Erdélyi K. Mihály: Kós Károly szépírói arca. Népszava 1974. márc. 2. – Ódor László: Kós Károly, a szépíró. Tiszatáj 1974/2. 83–84. – Pomogáts Béla: Könyvek a romániai magyar irodalomról. Irodalomtörténeti Közlemények 1975/1. 114–119. – Bernád Ágoston: Történelem és regénykompozíció. *Utunk 1976/49. – Szász László: Ki csatát nyer, koronát nyer. *Igaz Szó 1977/3. 262–264. – Zöldi László: Mibe kerül a béke? Élet és Irodalom 1977/49. – Huber András: Kutassátok az írásokat. Vörös Zászló 1984. febr. 19. – Sipos Zsolt: V. J. (1927–2004). *Szabadság 2004. júl. 24. – Pécsi Györgyi: Szubjektív könyvtár. (Többek között V. J. Erdélyi sorsvallató c. könyvéről is.) Irodalmi *Jelen 2008. júl.–aug.
(D. Gy.)