Endre Károly (Temesvár, 1893. ápr. 27.) költő. 1910-ben végezte a temesvári Felső Kereskedelmi Iskolát; textilgyári tisztviselő Budapesten, 1914-től banktisztviselő Temesvárt, 1916-ban hadba vonult, 1919-ben gyári tisztviselő, 1920-tól 49-ig kereskedelmi érdektestületek főtitkára, 1949-től szocialista nagykereskedelmi egységek főkönyvelője, majd revizora Temesvárt 1957-ig. 1919-ben az *Ébredj!, 1920-ban a *Szemle c. temesvári időszaki kiadványok társszerkesztője. 1924-25-ben a *Fajankó élclap szerkesztője Andreas álnév alatt. 1919-től a temesvári *Arany János Társaság tagja, 1946-tól főtitkára; az *Erdélyi Helikon íróközösségének kezdettől fogva, a marosvásárhelyi KZST-nak 1929-től tagja.
Első versét a *Temesvári Hírlap közölte 1910-ben. Az I. világháború éveiben bontakozott ki az értelmetlen pusztítás ellen tiltakozó költészete. 1918-19-ben bizakodva tekintett a várható változások elé, megidézve a forradalmat: "Vérem, vérem, te drága harmat / Hozd meg, ó hozd meg a forradalmat!" Az ellenforradalom felülkerekedése kedvét szegte, belső emigrációba vonult. A 20-as évek elején a *Napkelet közli verseit, de a sajtóban egyre ritkábban, többnyire csak kritikusként jelentkezik, majd évekig hallgat. A népfronti korszakban szólalt meg újra: 1936-ban a *Korunk hasábjain közzétett Gorkij-requiem c. költeményében számolt le korábbi tétovaságával, világosan megfogalmazva az alternatívát: "Nehéz vallani, nagy az önkény / S nincs más választás: / Törvény vagy örvény." Rilke-fordításait 1939-40-ben az *Erdélyi Helikon közölte. A II. világháború után töretlenül ível tovább humanista lírája. Legsikerültebb alkotása e korszakból disztichonokban írt Görzi elégiák c. háborúellenes lírai életregénye, amelyben a költő a háború és a béke, emberség, bátorság csatáját idézi fel. Lenau c. másik versében a bánsági születésű német romantikus költő emlékét idézve már a jelen, a szocialista építés képeit is megeleveníti. Könyvismertetéseit, irodalomesztétikai tanulmányait a *Korunk és az *Igaz Szó közli. Nemzedéki emlékiratának egy részlete Írók a vihar előtt c. alatt *A Hétben (1978/18) jelent meg.
Munkái: Az ember, aki járva jár (versek, Bp. 1922); Az ember a csillagok alatt (versek, az *Arany János Társaság kiadása, Tv. 1947); Válogatott versek (1957); Elégiák és rapszódiák (1962); Legszebb versei (Majtényi Erik előszavával, 1964); Versek (RMI, *Méliusz József bevezetőjével, 1965); Őszutóm versei (Tv. 1972); Görzi elégiák (1978). Műfordításai a Marcel Breslaşu: Ének a csudafáról c. kötetben (1963) jelentek meg.
(M. H.)
Méliusz József: Illő tiszteletadás egy életműnek. *Igaz Szó 1965/10; újraközölve Az új hagyományért, 1969. Márki Zoltán: Humanizmus és példamutatás. *Utunk 1966/17. Huszár Sándor: Az átélés gyönyörűségéről és borzalmáról. *Utunk 1967/2; újraközölve Az író asztalánál, 1969. 181-99. Bodor Pál: Konok hűség. *Igaz Szó 1968/6. Kovács János: Őszből szőtt tavasz. *Utunk 1973/12. Szekernyés János: Ember a csillagok alatt. Beszélgetés E. K.-lyal. *A Hét 1978/18. Mandics György: "…csak kenyérrel". *Igaz Szó 1978/4. Majtényi Erik: E. K. portáján. *Előre 1978. ápr. 23.
ASZT: Interjú és versek. LM 937.
1919-ben az Ébredj!, 1920-ban a Szemle c. temesvári időszaki kiadványok társszerkesztője. 1924-25-ben a Fajankó élclap szerkesztője Andreas álnév alatt. 1919-től a temesvári Arany János Társaság tagja, 1946-tól főtitkára; az Erdélyi Helikon íróközösségének kezdettől fogva, a marosvásárhelyi KZST-nak 1929-től tagja.
Első versét a Temesvári Hírlap közölte 1910-ben. Az I. világháború éveiben bontakozott ki az értelmetlen pusztítás ellen tiltakozó költészete. A 20-as évek elején a Napkelet közli verseit, de a sajtóban egyre ritkábban, többnyire csak kritikusként jelentkezik, majd évekig hallgat. A népfronti korszakban szólalt meg újra: 1936-ban a Korunk hasábjain közzétett Gorkij-requiem c. költeményében számolt le korábbi tétovaságával, világosan megfogalmazva az alternatívát: „Nehéz vallani, nagy az önkény / S nincs más választás: / Törvény vagy örvény.” Rilke-fordításait 1939-40-ben az Erdélyi Helikon közölte. A II. világháború után töretlenül ível tovább humanista lírája. Legsikerültebb alkotása e korszakból disztichonokban írt Görzi elégiák c. háborúellenes lírai életregénye, amelyben a költő a háború és a béke, emberség, bátorság csatáját idézi fel. Lenau c. másik versében a bánsági születésű német romantikus költő emlékét idézve már a jelen, a szocialista építés képeit is megeleveníti. Könyvismertetéseit, irodalomesztétikai tanulmányait a Korunk és az Igaz Szó közli. Nemzedéki emlékiratának egy részlete Írók a vihar előtt c. alatt A Hétben (1978/18) jelent meg.
Írói álnevei: Andreas; Engel-Endre Károly
(M. H.)
Munkái
Az ember, aki járva jár (versek, Bp. 1922); Az ember a csillagok alatt (versek, az Arany János Társaság kiadása, Tv. 1947); Válogatott versek (1957); Elégiák és rapszódiák (1962); Legszebb versei (Majtényi Erik előszavával, 1964); Versek (RMI, Méliusz József bevezetőjével, 1965); Őszutóm versei (Tv. 1972); Görzi elégiák (1978); Örök megújhodás (cikkek, úti jegyzetek, emlékezések; s. a. r., bev. és jegyz. Szekernyés János. Buk., 1988.);
Társszerzőkkel
Kun János emlékére (Bp., 1948.);
Fordítás
Marcel Breslaşu: Ének a csudafáról (1963); Cicerone Teodorescu: Játszótér (gyermekversek. Buk., 1963.);
Szerkesztés
Évezredek húrjain. Franyó Zoltán műfordításai (bev. Mvh., 1958–60.); Franyó Zoltán: Lírai világtájak. Válogatott műfordítások (bev. Bp., 1967.);
Irodalom
Méliusz József: Illő tiszteletadás egy életműnek. Igaz Szó 1965/10; újraközölve Az új hagyományért, 1969. – Márki Zoltán: Humanizmus és példamutatás. Utunk 1966/17. – Huszár Sándor: Az átélés gyönyörűségéről és borzalmáról. Utunk 1967/2; újraközölve Az író asztalánál, 1969. 181–199. – Bodor Pál: Konok hűség. Igaz Szó 1968/6. – Kovács János: Őszből szőtt tavasz. Utunk 1973/12. – Szekernyés János: Ember a csillagok alatt. Beszélgetés E. K.-lyal. A Hét 1978/18. – Mandics György: „… csak kenyérrel”. Igaz Szó 1978/4. – Majtényi Erik: E. K. portáján. Előre 1978. ápr. 23. – Pongrácz P. Mária: A Parnasszus ölében. Endre Károly avagy egy életmű megközelítése (Tv., 1983.) –
ASZT: Interjú és versek. LM 937.