Seres András (Krizba, 1935. márc. 23. – 1992. nov. 25. Árkos) – néprajzi író. Középiskoláit Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban végezte, az Unirea Líceumban érettségizett (1964). Közben 1950–55 között szülei mellett gazdálkodott, 1959–64 között a krizbai néptanácshoz tartozó abótfalusi sertéshizlalda és a szecselevárosi néptanács zootechnikusa, 1964–69 között ugyanott a villamossági műszergyár kazánfűtője, de dolgozott Petrozsény és Lupény szénbányáiban is. 1971-től Sepsiszentgyörgyön a *Népi Alkotások Háza alkalmazottja lett, ettől kezdve foglalkozhatott folyamatosan néprajzi gyűjtéssel.
A Barcaság népművészeti értékei iránti érdeklődéséből bontakozott ki néprajzi értékmentő munkássága. Első közleményében (Korunk 1964/2) a barcasági inghímzéseket mutatta be, majd a pürkereci mészégetésről (Új Idő 1967), *a hétfalusi csángó népviseletről (Brassói Lapok 1969. júl. 31.) jelentek meg közleményei. A Románia közigazgatási átszervezése (1968) után létrehozott Kovászna megyében egy időre kedvező szellemi környezet teremtődött munkássága számára. Mintegy 80 kisebb-nagyobb írása jelent meg, az említetteken kívül a Megyei Tükör, Falvak Dolgozó Népe, *Művelődés, *A Hét hasábjain, múzeumi kiadványokban, a Népi Alkotások Kovászna Megyei Háza által kiadott kötetekben.
Fontosabb cikkei, tanulmányai: A népművészet a szocialista átalakulás időszakában (in: Korunk Évkönyv 1972. 53–57); Hermányi fazekasság (in: A Székelykeresztúri Múzeum Emlékkönyve. Csíkszereda 1974); Kovászna megye régi fazekas központjai (Aluta 1974–75); Barcaújfalusi fazekasság (uo. 1976); Az *ifjúság téli mulatsága Bodza, Barcaság, Erdővidéke, valamint Nagy-Küküllő, Nyikó és Homoród mentén (uo. 1976–77); Hétfalusi csángó bútor (in: Népismereti dolgozatok 1978); Erdővidéki szuszékok (uo. 1978); A fogarasföldi népi fazekasságról (uo. 1980); Erdők, vizek csodás lényei Háromszéken és a környező vidéken (uo. 1981); Moldvai magyar lakodalmi szokások (Néprajzi Látóhatár Bp. 1994).
Önálló kötetei: Népi hímzéseink. I. Barcasági csángó leányingek hímzésmintái (Sepsiszentgyörgy 1972); Barcasági csángó férfiingek, menyecskeingek, öregasszonyingek és díszkendők hímzésmintái (uo. 1973); Bálint András virágai (uo. 1973); Becze Lajos fazekasmester (uo. 1977); A naiv *művészet mesterei (Gazda Józseffel, uo. 1982); Barcasági magyar népköltészet és népszokások (sajtó alá rendezte Keszeg Vilmos, Buk. 1984); Csángómagyar daloskönyv (Szabó Csabával, Bp. 1991); Kicsi Péter, nagy Péter (tréfás mesék, adomák és anekdoták, Kv. 1992); Szemtanúk vallomásai az 1848–49-es szabadságharcról (Csíkszereda 1992).
Románul megjelent írásai: Materiale arheologice de pe teritoriul comunei Crizba (Acta Musei Napocensis 1967/4); Ţesături, cusături populare (Sepsiszentgyörgy 1973); Ţara Bîrsei. II. (uo. 1974); Auzi, valea cum răsună (uo. 1974); Materiale feudale timpurii din hotarul comunei Feldioara (uo. 1975/12); Fârtăţia, surăţia (Revista de Etnografie şi Folclor 1979/2).
Írói álneve: Komlósi Előd.
Kisgyörgy Zoltán: Bálint András virágai. *A Hét 1974/44. – Bölcsőringató. Az *Igaz Szó Évkönyve. Mv. 1984. – Pozsony Ferenc: Barcasági magyar népköltészet és népszokások. *Utunk 1984/43. – Sylvester Lajos: S. A. zsákjai. *Igaz Szó 1984/6. – Ráduly János: Barcasági népi kultúra. *Művelődés 1984/9. – Szenik Ilona: A moldvai csángómagyarok mai énekei. *Erdélyi Múzeum 1993/3–4. – Sz. Zs [Szabó Zsolt]: S. A. emlékezete. *Művelődés 2001/2.
(S. Zs.)