Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Teleki Sándor emlékezete – A Kolozsvárt született és Koltón nyugvó Teleki Sándor – a „vad gróf”, ahogy kortársai, többek között Petőfi nevezték – kalandos életében fontos helyet foglaltak el írókkal-művészekkel való kapcsolatai. „Erős tanulmány volna egy biográfiaírónak Teleki Sándor viselt dolgait megírni a kontinensen – írta Jókai 1876-os erdélyi útja során Koltón *tett látogatása után –, ki együtt élt, mulatott, harcolt a földrész minden művelt és barbár nemzetével, tűrte a dicsőséget, kereste a bajt, járt ágyútűzön, tengerviharon s hitelező csordán keresztül sértetlenül; jó barátja volt Victor Hugónak, a két Dumas-nak. Lisztnek, Petőfinek s *századunk egyéb versíró, éneklő, muzsikáló, képfestő és szoborfaragó hírneveseinek, segített Garibaldinak országokat hódítani, s más nagy embereknek légvárakat építeni; értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől, s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért; teleszedte mellét érdemrendekkel, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy felfedezze, milyen szép kilátás van a koltói dombról a kis Buba szőke feje fölött átnézve…” (Úti táskámból). Maga Teleki is szívesen forgatta a tollat: újra meg újra kiadott emlékiratai (először: Emlékeim. I–II. Bp. 1879–80; Garibaldi alatt 1859-ben, uo. 1883), humoros elbeszélései (Természet után, uo. 1884) könnyed előadásmódjukkal egymástól időben távoli nemzedékek kedvelt olvasmányai ma is.

Életpályájának sok apró részletét erdélyi kortársai közül többen is megírták: emigrációs éveiről Orbán Balázs (Utazás Keleten. Kv. 1861. VI. 1–2) a jersey-i időkről ugyancsak ő szolgáltat adatokat (Néhány vonás menekült életemből. Pesti *Napló 1881/152), az itáliai emigrációról Giuseppe Cesar Abba (Magyar garibaldisták. *Erdélyi Lapok 1912. 71–72), Koltón *tett 1876-os látogatásáról maga Jókai számolt be úti jegyzeteiben (Úti táskámból. In: Megtörtént regék. Összes művei. 61. 336–348). Élete egy-egy mozzanatának erdélyi kortársi forrásai: Gyarmathy Zsigáné: A T. S. „akasztott ember”-éről. Fővárosi Lapok 1877/89; Törökfalvi Papp Zsigmond: T. S. Gróf. *Nagybánya és Vidéke 1892. máj. 22.; Szádeczky Lajos: Gróf T. S., Liszt Ferenc és az oroszok. Budapesti *Szemle 1897. 91. kötet 51–71.

A két világháború között összefoglalóan *Gyalui Farkas írt róla könyvet (Gróf T. S. regényes élete. Bp. 1939), ugyanő előadással is szerepelt az EME *Nagybányán 1932-ben tartott vándorgyűlésén (in: Az EME Emlékkönyve, 1932. aug. 25–28. Kv. 1933), *Bitay Árpád (Két moldvai román az olaszországi légióban. *Ellenzék 1924/138) és Hóry Etelka (Magyar hősök Garibaldi alatt. *Pásztortűz 1932. 307–310) Garibaldi zászlaja alatt töltött idejéről szolgáltak ismeretlen adatokkal, *Ligeti Ernő életrajzi vázlatot adott róla A 48-as Erdély (Kv. 1943) című zsebkönyvben. Később *Jancsó Elemér közölt Teleki-leveleket (Adatok T. S. életéhez. StUBB Seria Philologia 1969/1), s Lakatos István foglalkozott Liszt Ferenccel való kapcsolatával (Hazai Liszt Ferenc-emlékek. *Korunk 1961/1).

Emlékezéseinek új kiadását a Magyar Századok sorozatban Görög Lívia gondozta, ezt az 1958-as budapesti kiadást is felhasználta Csetri Elek, amikor, ezekből válogatva s Teleki levelezésével és más, az egykorú sajtóban maradt kisebb emlékezésekkel bőségesen megpótolva sajtó alá rendezte és bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látta el az Emlékezzünk régiekről (Buk. 1973 = Fehér könyvek) című kötetet. Ugyanő idézte fel Teleki emlékét halála centenáriumán (Helikon 1992/12).

Teleki születésének 150. évfordulóján a romániai magyar sajtó (de néhány román lap is) megemlékezett róla (Csetri Elek: T. S. születésének 150. évfordulójára. *Igazság 1971. jan. 27.; uő: Karlista volt-e T. S.? *Korunk 1971/2. – Demény Lajos: T. S. születésének 150. évfordulójára. *Előre 1971. jan. 27.; uő: În slujba idealurilor înaintate ale vremii. T. S. *Magazin Istoric 1972/2. – Kovács József: T. S. *Utunk 1971/6).

Teleki Sándor koltói kastélya – amely a II. világháború előtt számos irodalmi emléket őrző gyűjteményéről is híres volt – Petőfi Sándor ott töltött mézesheteinek emlékére az 1960-as évektől egy Petőfi-múzeumnak ad otthont, amelyben a „vad gróf” emlékét is őrzi jó néhány tárgyi relikvia. A gyűjteményt s a kastély kertjében lévő somfa alatt nyugvó Teleki Sándor (később a falu temetőjébe áthelyezett) sírját Sebők Mihály, a kastély utolsó gazdájának hűséges embere őrizte meg és *tette *Petőfi Sándor emlékezete látogatott kegyhelyé­vé. Koltó még a diktatúra éveiben is évenkénti megemlékezés színhelye volt (ha másképp nem, „Petőfi-bál” vagy „szüreti bál” formájában), ahol a diktatúra bukása után a család leszármazottja, gróf Teleki János is minden évben részt vett családjával. Az erre évente ellátogató nagyszámú vendég nem csak Petőfi és Júliája emléke (1998 óta a kastély parkjában álló kettős szobra) előtt tiszteleg, hanem felkeresi egy-egy szál virággal a kastély egykori gazdájának sírját a falu temetőjében s 2009-ben a kastély kertjében felállított mellszobrát is.

2002 óta a *nagybányai magyarság tulajdonába került egykori Zazar-parti házában működik a Teleki Magyar Ház, amely felnőttek és gyermekek számára rendezett programjaival a város és a környék magyarságának második otthona. Programján könyvbemutatók, táncház, kézműves­programok, hangversenyek, népfőiskolai és honismereti előadások, idegen nyelvi és számítógépes kurzusok szerepelnek. Fennállása óta több mint 60 képzőművészeti tárlatnak is otthont nyújtott, könyvtárral, helytörténeti és régiség-gyűjteménnyel rendelkezik. A Házhoz tartozó kertben 2007-ben állították fel Teleki Sándor mellszobrát, Dinyés László budapesti szobrászművész alkotását.

Alapítása óta – az *EMKE *nagybányai szervezetének munkáját folytatva – több képes falinaptárat és helyismereti-turisztikai könyvet jelentetett meg (Bányavidéki barangolások. *Nagybánya 2005; Nagybánya és környéke. Uo. 2006; 2. javított kiadás 2007; Schönherr Gyula-breviárium. Uo. 2008).

Társszervezője az augusztusi Szent István Napoknak, a 2007 óta megrendezésre kerülő Teleki Napoknak. 2002 óta kiosztja a Teleki Ösztöndíjat, amelyben évente kilenc, tanulmányi eredményei alapján arra érdemes *nagybányai diák részesül. Örökös tiszteletbeli kurátora Szász György, intézményvezetője Dávid Lajos, programvezető Markó Hajnal.

Dávid Gyula – Mikó Imre: Petőfi Erdélyben. Buk. 1973. – Kiss András: T. S. öröksége. *Utunk 1974/24. – Imreh István: Régiekre emlékezve. *Korunk 1974/7. – Pomogáts Béla: A „vad gróf” emlékezései. Népszava 1994. márc. 2. – Vita Zsigmond: Jókai Erdélyben. Buk. 1976. – Koltó – 145 év után. Szerk. Klacsmányi Sándor. *Nagybánya 1991. – Koltói kalauz. Írták: Metz József, Oszóczki Kálmán, Sebők Mihály, Soltz László, Varga Károly. *Nagybánya 1994 = *EMKE-füzetek. – Czigler Zoltán – Klacsmányi Sándor: Kővár és vidéke Erdélyben. *Nagybánya 2008. 124–155. – Szilágyi Zita: Teleki-kastély – Petőfi Múzeum. *Nagybánya 2009.

(D. Gy.)

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük