A 80. évét töltő irodalomtörténészt Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvénytermében köszöntötték pályatársai, tanítványai, barátai és tisztelői.
Az ünnepelt: Cseke Péter, és a tiszteletére frissen megjelent két kötet. (Fotó: Kriterion / Kató Mária)
2025. január 31-én, egy nappal Cseke Péter 80. születésnapja után zajlott az a köszöntőünnepség, amelyet a Kolozsvár Társaság, a Művelődés Egyesület, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa és a Kriterion Könyvkiadó közösen szervezett. Az eseményen többek között Cseke tanár úr legutóbb megjelent kötetét, az Irodalmunk arculatépítői c. tanulmánykötetet is bemutattuk, az ünnepeltet köszöntendő. Magáról az eseményről számos sajtóorgánum is beszámolt – ezeket később mi is szemlézzük –; kiadónk most az ünnepségen elhangzott három beszéd: Dávid Gyula, Szabó Zsolt és H. Szabó Gyula köszöntőjének írott formában való közreadásával tiszteleg egyik legrégebbi és mindmáig egyik legtermékenyebb szerzőnk előtt.
Ünnepelt és ünneplők a Konzulátus rendezvénytermében. (Fotó: Kriterion / Kató Mária)
Dávid Gyula: Születésnapodra
Kedves Péter!
Hát elérkeztél Te is a hetvenkedés utolsó napjához.
Holnaptól elkezdesz „nyolcvankodni”. Igaz, ilyen szót nem ismer a Magyar Tudományos Akadémia, pedig Szabó T. Attila már közel húsz éve megalkotta, csak elfelejtette szaba-dal-maztatni. Az akadémikus urak pedig nem siettek vele – nyilván őnáluk még nem volt aktuális.
Na de akárhogy is van, holnaptól más prefixszel ébredsz. Úgy látom, már készülsz is reá: a Székelyföld utóbbi számaiban olvasom egyik részletet a másik után „készülő szülőföld-szociográfiádból”.
Ezen persze senkinek sincs oka csodálkozni – alkotó ember számára előbb-utóbb eljön a számadás ideje. És Neked van is miről számot adnod.
A romániai magyar irodalmi lexikon 1981-ben megjelent első kötetében az áll rólad, hogy „riporter, szerkesztő, költő”. Az utolsót akár el is felejthetjük, még akkor is, ha a Múzsa időnként később is megkísértett. A „riporter” pályaívének hitelességét azonban 1976-ban megjelent Forrás-kötetedtől kezdve bőségesen igazoltnak látom, épp csak a terminust érzem elavultnak. Mert azok az írásaid, amelyekkel – ahogyan Pomogáts Béla írja – „nevet szereztél” magadnak, az akkori idők hazai valóságfeltáró irodalmának legjavához tartoznak. És hát arról se feledkezzünk meg, hogy ezen a szálon tovább menve, nem csak a műfaj szintézisét összefoglaló kötetek szerzőjéhez jutunk el, hanem az intézményteremtőhöz is, aki a 89 utáni változott körülmények között (és hozzá tehetném: ellenére) kiharcolta a kolozsvári egyetem magyar újságíró-szakját, megteremtve annak megannyi igényt kielégítő feltételeit is.
Még a kisebbségi jelenünket faggató szociográfiai témákkal vívódva fedezted fel közben annak két világháború közötti örökségét: a trianoni indulás után nem sokkal a nyilvánosság elé lépő „tizenegyek”-et, a csoport „spiritus rector”-át, Jancsó Bélát, az Erdélyi Fiatalokat, akiknek munkásságát az idők múltával háttérbe szorította az egyeduralkodó marxista kánon.
Hogy az alkotói pályádnak ez a vonulata jószerével csak az 1989-es változás után lett nyilvánossá, az az akkori körülményekből következett. Aki „másként” gondolkozott, az egy-kettőre a hivatalos szervek megkülönböztetett érdeklődésének körébe került, s Titeket az „illetékesek” akkoriban már különös figyelemben részesítettek. Pedig a Makkai Sándor Erdélyből való távozása után kirobbant „Nem lehet”-vitát egybe foglaló kötetetekre nem csak Magyarországon, de itthon is szükségünk lett volna, nemkülönben az Erdélyi Fiatalokról – még élő tanúk szerencsés közreműködésével – sajtó alá rendezett könyvedre, amely 1986-tól, az utócenzúra által bezúzásra ítélve, négy évig hevert a nagyváradi nyomda raktárában, s csak 1990-ben került forgalomba „INDEX Tiltott könyvek – szabadon” feliratú „haskötővel”.
Azóta egymást követték a köteteid ebben a témakörben is, betetőzve a sort – épp a „hetvenkedés” utolsó évében – Jancsó Béla négy kötetet kitevő levelezésének sajtó alá rendezésével. Bízunk benne, hogy „folytatása következik”.
Meg vagyok győződve, hogy tervekben nem szűkölködsz.
S adja a Fennvaló, hogy erőd, egészséged is legyen hozzá!
(A köszöntőt a szerző távollétében Katona Zs. József, a Kolozsvár Társaság alelnöke olvasta fel.)
Katona Zs. József felolvassa Dávid Gyula köszöntőjét. (Fotó: Kriterion / Kató Mária)
Szabó Zsolt: Cseke Péter 80 – Cseke Péter irodalmi nyomkövetése
Nem gondoltam volna, hogy ismét ilyen rosszul fogom elviselni a vírusok- bacilusok támadását, és nem lehetek személyesen is jelen Cseke Péter barátom 80. születésnapján. Maradjon akkor e nagyon rövid köszöntő, némi fogódzókkal.
Kedves Egybegyűltek, kedves Családtagok, kedves Házigazdák, kor- és pályatársak! Nem megyek vissza az ősködig, de Cseke Péter azok között volt, akik a székely anyavárosból tűntek fel a kolozsvári egyetem magyar szakán (rajta kívül Farkas Árpád, Magyari Lajos), és akik – Gálfalvi Györggyel, Király Lászlóval kiegészülve – aktív résztvevői voltak a Bodor Pál vezette Gaál Gábor irodalmi kör harcias vitaestjeinek és híres egyetemi botrányainak. Két évvel kisebb lévén inkább csak csöndes kibicként figyeltem őket. Segédcsapatként például a Péter verseinek a közlés előtti legépelésével igyekeztem hasznosítani magam. A történelem kereke úgy fordult, hogy az első év nyarán megfordultam szülőfalujában, Recsenyéden is, s így Homoród menti hátországát is megismerhettem. Továbbá megfordultam Balogh Edgár Az újságírás elmélete és gyakorlata című speckollégiumán, a már említetteken kívül a korábbi rajból Cseke Gáborral, Máriás Józseffel vagy Szekernyés Jánossal, és egy életre megfertőződtem vírusával magam is. Nem szaporítom a szót, amikor felvetődött, hogy mivel tudnánk Cseke Pétert születésnapján meglepni, kezembe került Máriás Józsefnek a 2020-ban Lélekőrzés, léleképítés címmel egyetlen példányban, Cseke Gábor által szerkesztett kiadványa, amellyel az idősebb pályatársak az akkor 75. születésnapos mai ünnepeltünket köszöntötték. Benne 14 elemző tanulmánnyal, amelyekben a kereken öt évvel idősebb Máriás József jószerével a kezdetektől figyelemmel kísérte az egyre terebélyesedő pálya eredményeit. Ezt egészítettük ki a közben még elkészült három tanulmánnyal. Igazi sajtótörténeti csemegét kínálunk tehát Máriás József könyvével. A Cseke Péter irodalmi nyomkövetése című kötet felfogható pályaképként, monográfiaként, amelynek reméljük, lesz még folytatása. Fogadják szeretettel.
S mert nagyon sokszor kezdő riporter korától sok riportban, kiadványban foglalkozott a Bethlen Kollégium csombordi kertészeti-szőlészeti iskolájával, hadd kínáljak fel az iskola hagyományainak tovább éltetője, a Rex Vinorum pincéjéből egy kis ízelítőt.
(A köszöntőt a szerző távollétében Veress Enikő, a Kolozsvár Társaság ügyvezetője olvasta fel.)
Veress Enikő felolvassa Szabó Zsolt köszöntőjét. (Fotó: Kriterion / Kató Mária)
H. Szabó Gyula: Cseke Péter 80
A konzulasszony köszöntőjében számunkra nagyon fontos személyeket emlegetett, mint akiknek nyomába lépett Cseke Péter tanár úr: Kelemen Lajost és Benkő Samut. Okkal. Én még két nevet említenék, akiknek közvetlen szerepe volt abban, hogy az újságírónak indult, riporternek már rangot szerzett ünnepeltünk az irodalomi közelmúlt, pontosabban a két világháború közötti huszonkét év, majd az azt követő igencsak viharosra sikeredett évtizedek kutatásába merült. Az első: Dr. László Ferenc (fiatalabbaknak mondom: László Dezső testvére, az Erdélyi Fiatalok folyóirat szerkesztőségi tagja), aki megőrizte, rendezte a tíz évet élt orgánum szerkesztőségi dokumentumait. Ha nem tévedek, Molnár Gusztáv, egykori kollégánk javaslatára kérte fel a kiadó Cseke Pétert, hogy bevezető tanulmányt írjon a nagyon fontosnak tudott dokumentumkötethez.
A másik név a Debreczeni Lászlóé, aki szintén tagja volt a folyóirat szerkesztőségének, és aki valamikor a nyolcvanas évek második felében kétségbeesetten lármázta fel ismerőseit (köztük mai ünnepeltünket), hogy veszélyben a Jancsó Béla-hagyaték, mert a két évtizeden át anyai szeretettel és ragaszkodással őrzött több doboznyi rendkívül értékes irodalmi dokumentumokat a frissen megvásárolt házból a szabad ég alá kihordatta az új tulajdonos, mellesleg az erdélyi magyar kultúra jeles munkásának tudott szépíró… (Erről sokkal szemléletesebben ír kötetünk bevezetőjének szerzője: Csapody Miklós.)
Ennek a vészkiáltásnak (és Cseke Péteréknek) köszönhetően menekült meg majdnem teljes egészében Jancsó Béla hagyatéka. Ennek a leletmentésnek köszönhetjük elsősorban a Jancsó Béla négykötetes levélkorpuszát, de hát nyomokban már benne lehet a kalandos utóéletű, előbb már emlegetett dokumentumgyűjteményben, a Tizenegyek utóéletének kötetében, a 2021-es Jancsó Béla-kötetben a sok-sok tanulmánykötetben, melyekből itt csak néhányat találunk. De külön felhívnám a figyelmet a Vigyázó torony című beszélgetőkönyvre, melyben Cseke Péter a konokságban és elhivatottságban előtte járó Debreczeni Lászlót faggatja.
A most megjelent kötet – miként alcíme is mutatja – az elmúlt évtized terméséből válogatott tanulmányait, esszéit nyújtja át az olvasónak. Első két írása a műfaji útkeresésről szólva lényegében a szülőföld személyiségformáló örökségét valló írástudó érzelmes, szűkszavú vallomása a családról, a pályakezdésről, a szociográfiai riport – az első szerelem – mibenlétéről. A következők alkotókról, előtte járt fontos személyiségekről szóló alkalmi vagy hosszas, alapos dokumentálódás eredményeként papírra vetett gondolatai a pályakezdő Kacsó Sándorról, Sütő András örökségéről, Kemény János indulásáról, Jancsó Béla megalkuvást nem ismerő küzdelmeiről vagy Olosz Lajosról. Minden esetben új megfigyelések, ismeretlen részletek felmutatásával árnyalja, élesíti képünket. Nem is beszélve a két külön ciklusba rendezett Pomogáts Béla, illetve Páskándi Géza munkásságát tárgyaló tanulmányokról
Kiadóként megköszönöm szerzőnknek azt a sok izgalmas kalandot, melybe a könyvek szerkesztése rendjén bevont, amikoris társául szegődhettem az adatgyűjtés vagy mikrofilológia zegzugos útvesztőiben. Számomra rendkívül fontosak a kevéssé ismert, vagy teljesen elfeledett embereket felvillantó jegyzetei, az események árnyaltabb megértéséhez segítő magyarázatai, értelmezései.
Végül csatlakozom az előttem szólók jókívánságaihoz és várom a soron következő kéziratait…
H. Szabó Gyula méltatja az ünnepeltet. (Fotó: Kriterion / Kató Mária)
Végezetül néhány további hangulatfotóval kívánunk még egyszer boldog születésnapot és még sok egészségben eltöltött munkás évet Cseke Péter tanár úrnak! A fotókat Kató Mária kolléganőnk készítette.
