Balázs Péter (Magyarfenes, 1919. máj. 28. – 2003. febr. 17., Kolozsvár) – képzőművész, szerkesztő. Édesapja Balás István ácsmunkás, édesanyja Kis Ilona. Felesége Balázs Kőrösi Ibolya textilművész, batikfestő, fia Balázs László festőművész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte. 1933-ban Meskó Károly magyarfenesi tanító ösztönzésére édesapja Kolozsvárra vitte tanulni. A Kalotaszegről városba került kőművesinas tehetségét Kós Károly fedezte fel. 1933-tól 1942-ig Kolozsvárt Szolnay Sándor és Szervátiusz Jenő, majd Nagybányán Ziffer Sándor, Marosvásárhelyen Bordi András tanítványa. 1939-től a Barabás Miklós Céh tagja és legfiatalabb kiállítója. 1940-ben a temesvári ortodox katedrális freskóin dolgozott Tassy Demian irányításával. 1940-ben behívták katonának Marosvásárhelyre, 1942-ben pedig Kolozsvárra került a hadtestparancsnokság térképészeti osztályára.
1945–1946 között a Világosságnál dolgozott, kezdetben mint rajzoló és technikai szerkesztő, majd írásokat is közölt a Gyalogszerrel Kalotaszegen át című rovatban. 1946-tól 1948-ig az Igazság falvakkal foglalkozó riportereként dolgozott. 1948-ban meghívták az akkor alakuló Magyar Művészeti Intézethez tanítani, itt volt adjunktus 1952-ig. 1950–1952 között a Képzőművészeti Szövetség titkára. 1951-ben diplomát szerzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. 1952-ben letartóztatták, két és fél évig különböző börtönökben ült fogságban, 1954-ben szabadult, majd visszatért Kolozsvárra. Itt ismerkedett meg Fülöp Antal Andor festőművésszel, aki életének egyik meghatározó személyisége lett. Általa ismerte meg Szabó T. Attila nyelvészt, aki a csángó nyelvjárási atlasz térképeinek megrajzolásával bízta meg.
1959-től 1974-ig az Utunk riportere és illusztrátora volt. Riportsorozata a moldvai csángó magyarokról és első közlése részvételükről az 1907-es parasztfelkelésben (Igazság, 1948. jan.–febr.; Utunk, 1949/5.; Korunk, 1957/2–3.), valamint Szolnay Sándor életművének felmérése (Utunk, 1956/40.) írásai iránt is figyelmet keltettek. Mestereiről, köztük Nagy Imréről írt művészettörténeti sorozatában (Művelődés, 1957/5–9.) a realizmus magasabb gondolati formáit értékelte.
Festményei néprajzi ihletésű tájképek, a városi idillt és a vidéki harmóniát átadó csendéletek és kompozíciók, irodalmi portrék. Iacob Attila így beszélt róla: „A művész számára a város ábrázolása játszótérré alakult, ahol az épületek és a létező szerkezetek olyan elemek, amelyek inkább sugallják a létezést, mintsem ténylegesen bemutatnák azt.” Az általa alkalmazott színvilág és tematika az erdélyi festészeti hagyományok folytatója volt.
1974-ben betegnyugdíjba vonult. Életéről Tibori Szabó Zoltán írt monográfiát 2002-ben. 2006-tól Kolozsváron, a Főtér 22. sz. alatt, volt műteremlakásában, a Kolozsvár Társaság egykori székhelyén 2022-ig állandó kiállítás volt megtekinthető a művész festményeiből.
Tagság: Barabás Miklós Céh, Képzőművészek Országos Szövetsége
Munkái
Gyűjteményes kötetekben
A magyar közhangulat egyetemes nemzeti összefogást sürget. Világosság, 1946. jan. 13.; Az Uralból jött haza Kósa Huba Ferenc, a Mátyás-szobor helyreállítója. Világosság, 1946. jan. 14.; Kalotaszeg népe magyar egységet akar. Világosság, 1946. jan. 17.; Javítják már a gépeket a Hóstátban. Világosság, 1946. febr. 6.; Ahol a görögkatolikus lelkész szállt szembe a Maniu-gárdistákkal. Világosság, 1946. febr. 15.; A ketesdi magyarok ellátják nyomorgó tanitóikat. Világosság, 1946. febr. 22.; Jogtalan ipari adó sujtja a magyarbikaliakat, egy liter bor ára azonban kijár a magyar egyetemnek. Világosság, 1946. febr. 23.; Sárvásár élni, dolgozni, fejlődni akar. Világosság, 1946. febr. 25.; Körösfő Európát gyönyörködteti, szövetkezete mégsem kap árut. Világosság, 1946. márc. 1.; Igazság csak egy van és az a népé – üzenik Sztánáról. Világosság, 1946. márc. 11.; Kispetri magyarsága vetőgépet szerkeszt, kulturházat épit és egy életre szövetkezik a munkássággal. Világosság, 1946. márc. 14.; Békéltető-bizottsággal rendezi a maga dolgait Kispetri. Világosság, 1946. márc. 16.; Farnas népe földet osztott és élete árán is vigyáz reá. Világosság, 1946. márc. 29.; Hadijelentés Bátosról, ahonnan halálos fenyegetéssel és veréssel üldözik ki a székely telepeseket. Világosság, 1946. márc. 31.; Ellenség és szövetséges. Világosság, 1946. máj. 11.; Szucságról üzenik: Nem válogatjuk, milyen nyelven szól valaki, csak egyenesen legyen a szava. Világosság, 1946. jún. 14.; A székelyesdi és a székely valóság. Utunk, 1947. karácsony; Petőfi a kaszárnyában (katonaemlék 1942-ből). Utunk, 1948. márc. 13.; Képzőművészetünk változásai és feladatai. Utunk, 1948. máj. 25.; Vatikáni janicsárok rabságában (magyar nyelvű misézés a csángóknál). Utunk, 1949. febr. 26.; Csángók válasza. Utunk, 1949. szept. 3.; Képzőművészetünk kérdései – a második Áll. Erdélyrészi Képzőműv. Kiállítás után. Utunk, 1949. dec. 3.; Szolnay Sándor életművének felméréséért. Utunk, 1956. okt. 5.; Októberi emlékezés. Utunk, 1956. nov. 17.; Radnóti feleszmélés. Utunk, 1956. dec. 8.; Késő-kása Gyuri. Utunk, 1956. dec. 29.; Egy választás története. Utunk, 1957. jan. 12.; Moldvai csángók vallomása az 1907-es felkelésről. Korunk, 1957/2–3.; Ahonnan a felkelés elindult. Utunk, 1957. márc. 9.; A csángó-vidék felkelése. Utunk, 1957. márc. 16.; Így éltünk Pannoniában – Bernáth Aurél önéletrajzi visszaemlékezései (Budapest, 1956). Korunk, 1957/4.; A természet énekese (Gy. Szabó Béla művészetéről). Művelődés, 1957/5.; Ziffer Sándor – a művészet érdemes mestere. Művelődés, 1957/7.; A „rossz” ember (Ziffer Sándor). Utunk, 1957. aug. 15.; Lesz még ünnep a mi utcánkban. Művelődés, 1957/8.; A fába vésett balladák művésze (Szervátiusz Jenő). Művelődés, 1957/9.; Megújhodó iparművészet. Utunk, 1957. dec. 26.; Radnóti lakodalom. Utunk, 1958. jan. 16.; Nagy Imre művészete. Művelődés, 1958/6.; Emlékezés régi tanítómra – Szolnayról. Utunk, 1958. dec. 18.; Ébred a Hóstát. Utunk, 1959. márc. 12.; A magyarfenesi dombok között. Utunk, márc. 19.; Az ó-várak leomlanak. Utunk, 1959. ápr. 23.; Régi és új mecénások. Utunk, 1959. ápr. 30.; Moldvai utakon – Szerencsés emberek. Utunk, 1959. jún. 18.; Kotrógép a kert alatt. Utunk, 1959. júl. 9.; Három kockacukor. Utunk, 1959. júl. 30.; Moldvai utakon – A barátság vára. Utunk, 1959. szept. 3.; Dinnye és dió. Utunk, 1959. szept. 24.; Az utolsó délután. Utunk, 1959. okt. 8.; Fenesi kupa. Utunk, 1959. dec. 3.; Koltói arany. Utunk, 1959. dec. 17.; A föld nem hálátlan… Utunk, 1959. dec. 24.; Kémények tövében… Utunk, 1959. dec. 31.; Falusi bemutatón. Utunk, 1960. jan. 15.; Babonáktól a szocialista kultúráig. Utunk, 1960. febr. 19.; Küllönös látogató. Utunk, 1960. febr. 26.; Megpezsdült az Erdővidék. Utunk, 1960. márc. 11.; Kitartó emberek. Utunk, 1960. ápr. 29.; Meglesz a millió. Utunk, 1960. máj. 13.; Jövőnk története. Utunk, 1960. jún. 10.; Dobrudzsai. Utunk, 1960. aug. 5.; Keresztlevél. Utunk, 1960. okt. 7.; Lehull a feredzse. Utunk, 1960. okt. 14.; A huszonegyedik. Utunk, 1960. okt. 21.; Mágneses erő. Utunk, 1960. nov. 11.; Szikra a tanyán. Utunk, 1960. nov. 25.; A holnapi Kolozsvár. Utunk, 1960. dec. 16.; A két Kun Pista. Utunk, 1961. jan. 6.; A Kalota partján. Utunk, 1961. febr. 10.; Veresvíztől – a Győzelem térig. Utunk, 1961. márc. 3.; Multumilliomosok. Utunk, 1961. ápr. 21.; Új várak épülnek. Utunk, 1961. máj. 12.; A szentpáli cigánysoron. Utunk, 1961. máj. 26.; Képek a kisablak üvegén. Utunk, 1961. júl. 28.; A kövendi gép-doktor. Utunk, 1961. aug. 4.; A szentmihályi éjjeli őr. Utunk, 1961. aug. 25.; Fenesi karaván. Utunk, 1961. dec. 22.; Tilinkós Barazsuly. Utunk, 1961. dec. 29.; A műértő. Utunk, 1962. jan. 19.; Kövendi vendégkönyv. Utunk, 1962. márc. 2.; Új emberek kohója. Utunk, 1962. márc. 16.; Értelmiségiek a szocialista faluért. Utunk, 1962. ápr. 27.; Ahol a termés sorsa eldől. Utunk, 1962. máj. 18.; A Hargita alján… Utunk, 1962. júl. 6.; Made in Verebes. Utunk, 1962. aug. 10.; Festők az arboretumban. Utunk, 1963. jan. 4.; Irány: Vajdahunyad. Utunk, 1963. jan. 18.; Itt járt valaki… Utunk, 1963. febr. 15.; A vízi mérnök. Utunk, 1963. febr. 22.; Ajándék az újszülöttnek. Utunk, 1963. márc. 8.; A kohó és az önkéntes riporter. Utunk, 1963. ápr. 26.; Ha jó a kormányos… Utunk, 1963. máj. 17.; Ecsettel és tollal – Tonitza-emlékkiállítás a Nemzeti Galériában. Utunk, 1964. febr. 21.; Tenger – ipar – gabona. Utunk, 1964. márc. 6.; A knyvterjesztő. Utunk, 1964. aug. 7.; Dobrudzsai tájakon. Korunk, 1964/8.; Tanító-élet. Utunk, 1964. szept. 11.; Hírnevünk csarnoka. Utunk, 1964. okt. 9.; A mindennapi élet esztétikája – Célszerű és szép. Utunk, 1964. nov. 20.; A szökevény. Utunk, 1964. dec. 18.; Protekció. Utunk, 1965. jan. 1.; Kibékülés. Utunk, 1965. márc. 5.; „Eposzi történet”. Utunk, 1965. ápr. 30.; Győzni és örömöt okozni. Utunk, 1965. máj. 7.; Ha a tagság is érdekelt. Utunk, 1965. jún. 18.; Az Érmellék küldötte. Utunk, 1965. júl. 23.; Látvány és gondolat. Utunk, 1965. júl. 23.; Mahmud szultán és az óceánjárók. Utunk, 1965. szept. 24.; Földfoglalók. Utunk, 1966. márc. 4.; A Mózesfalvi vértenúk emlékműve. Utunk, 1966. aug. 19.; A jobbágytól az országépítőig. Utunk, 1967. nov. 3.; A Duna keleti kapujában. Korunk, 1969/5.; Emil Cornea emlékezete. Utunk, 1969. máj. 30.; A kiátkozottak. Utunk, 1970. nov. 5.; Kézikönyv a betűművészetről. Utunk, 1973. szept. 28.; …és hazavárja a képeit. Korunk, 1973/12.; Egy jeles műgyűjtőnk emlékére. Korunk, 1974/2.; Harsia Teodor palettája. Korunk, 1974/3.; Levélféle Szervátiusz Jenőhöz. Korunk, 1978/12.; Fülöp Antal Andor hagyatéka. Korunk, 1980/3.; Ciupe mester születésnapjára. Korunk, 1980/5.; Szervátiusz: Cantata profana. Korunk, 1983/12.; „Mégiscsak érdemes volt élni”. Korunk, 1989/11–12.; Középkorból középkorba? – Domokos Pál Péter emlékére. Korunk, 1992/4.;
Irodalmi vonatkozású képzőművészeti alkotásai
Gaál Gábor, Kós Károly írók arcképgrafikái, Szervátiusz Jenő szobrász, Szolnay Sándor festőművész olajportréi, valamint Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Juhász Ferenc, Kovács Katona Jenő, Kurkó Gyárfás, Nagy István, Nagy László, Szabó T. Attila, Szilágyi András portréja.
Egyéni kiállításai
1969: Magyarfenes;
1973: Bánffyhunyad;
1975: Korunk Galéri, Kolozsvár;
1993: Gy. Szabó Béla Galéria, Kolozsvár;
1994: Korunk Galéria, Kolozsvár;
1996: Kultúrpalota, Nagykároly;
1999: Magyarfenes;
2003: gyűjteményes kiállítás, Bánffy Palota, Kolozsvár;
2008: emlékkiállítás, Kolozsvári Állami Magyar Opera előcsarnoka;
Irodalom
Wikipédia (forrása: Kortárs magyar művészeti lexikon 1. kötet. Bp., 1999.) – artportal.hu (https://web.archive.org/web/20130217033208/http://artportal.hu/lexikon/muveszek/balazs_peter) – Murádin Jenő: Útjelzők egy művészpályán – Balázs Péterről kalotaszegi kiállítása kapcsán. Művelődés, 1974/2. – Bereczki Szilvia: Színes pillanatképek egy sötét korból – Balázs Péter kiállítás nyílt a Bánffy-palotában. maszol.ro, 2019. május 25. (https://maszol.ro/kultura/112196-szines-pillanatkepek-egy-sotet-korbol-balazs-peter-kiallitas-nyilt-a-banffy-palotaban) – Barabás Miklós Céh honlapja (http://www.bmceh.ro/tag-Bal%C3%A1zs-P%C3%A9ter-_33.html) – Tibori Szabó Zoltán: Balázs Péter (Kv., 2002.)