Kós Károly (Sztána, 1919. aug. 31.) néprajzkutató, tanulmányíró. Idősb ~ Károly fia, ~ Balázs, András, *Koós Zsófia testvére. A kolozsvári Református Kollégium (1931-34) és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium (1935-39) diákja, egy évig ref. teológiai hallgató Kolozsvárt, majd kolozsvári és budapesti egyetemi tanulmányai során történelem-földrajz szakos tanári képesítést szerez; Viski Károly és *Gunda Béla tanítványaként a néprajztudomány doktora (1944). A kolozsvári magyar egyetem régészeti, majd néprajzi intézetének tanársegédje, s az EME néprajzi tárának múzeumőre (1944-50), az új Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettes osztályvezetője (1951-79), közben a Bolyai Tudományegyetem néprajzi előadója (1955-59). Tagja 1970-től a Románia Néprajzi Atlasza egyeztető bizottságának, 1973-tól a Társadalom- és Politikatudományi Akadémiának, tiszteletbeli tagja 1976-tól a budapesti Magyar Néprajzi Társaságnak.
Első írását a budapesti Ethnographia közölte (1943). Néprajzi tanulmányai és szakcikkei a *Korunk és a *Művelődés hasábjain, az Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei és az *Aluta évkönyveiben, a budapesti Ethnographia és Műemlékvédelem, a varsói Polska Sztuka Ludowa, a berlini Demos szakfolyóiratokban jelentek meg. A Kalotaszegen, a magyarországi Őrségben és a Garam völgyében, majd a Fekete-Körös vidékén, a Szeret mentén, Olténiában és Moldvában végzett néprajzi kutatómunkát, kutatótáborokat szervezett, s tanulmányúton járt a Szovjetunióban (1958).
Érdeklődésének egyik központi területe az együttélő és szomszédos népek kapcsolata, s kutató munkássága főleg a munka néprajza körében (kosarazó juhászat, bivalytartás, népi vasművesség, festett bútor, községi rendtartás, fejfák, guzsalyok, rokonság és nemzetség) nemzetközi viszonylatban is jelentőssé vált. Tevékenységében külön helyet foglal el a néprajzi tudománytörténet, ilyennemű írásai közül kiemelkedik Orbán Balázs, a néprajzkutató c. értekezése a Kelemen Lajos-emlékkönyvben (1957). Több dolgozata a központi és a tájmúzeumok tudományos szerepét, a néprajzi gyűjtemény-állag szerkezetét, a szabadtéri múzeum feladatait taglalja. Fontos nemzetiségismereti szerepet vállalt mint a Kriterion Népismereti Dolgozatok c. sorozatának önálló (1976), majd Faragó Józseffel közös (1978-83) szerkesztője, alapvető A *romániai magyarság néprajzáról c. összefoglalása A romániai magyar nemzetiség (1981) c. gyűjteményes kötetben. A Falvak Dolgozó Népe, Igazság, Új Élet, Utunk, *Igaz Szó hasábjain közölt ismeretterjesztő cikkeivel a hagyományos népi értékeknek a mai közösségi kultúrába való korszerű beépülését szolgálta.
Munkái: Mihez kezdjünk a természetben (1968, új kiadás Bp. 1985); A vargyasi festett bútor (Kv. 1971); Népélet és néphagyomány (1972); Kászoni székely népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel 1972); Szilágysági magyar népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel, 1974); Tájak, falvak, hagyományok (1976); Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel, 1978); Eszköz, munka, néphagyomány (1979); Moldvai csángó népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel, 1981); A vas ízei (válogatás előszóval, fényképezte Szabó Tamás, 1988). Erdély népi építészete (Bp. 1989).
(B. E.)
Kónya Ádám: Gondolatok K. K. néprajzi tanulmánykötetéről. *A Hét 1972/34. Csorba Csaba: Dr. (ifj.) K. K. munkássága. Ethnographia, Bp. 1974. 200-04. Cornel Irimie: Das Leben und die Überlieferung des Volkes. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Nagyszeben 1975/1. Gazda Klára: Beszélgetés dr. K. K.-lyal a néprajzról mint tudományról és szolgálatról. *A Hét 1977/11; uő. Visszanyomozó néprajz. *Korunk 1980/12. László Gyula: Most jöttem Erdélyből. Új Írás, Bp. 1977/9. Szabó Zsolt: Nyugdíjba, de nem nyugalomba. *Művelődés 1979/11. Zepeczáner Jenő: Dr. K. K. néprajzi grafikája. *Művelődés 1980/8. *Gunda Béla: Moldvától a Fekete-Körös völgyéig… Vigilia, Bp. 1985/2.
Első írását a budapesti Ethnographia közölte (1943). Néprajzi tanulmányai és szakcikkei a Korunk és a Művelődés hasábjain, az Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei és az Aluta évkönyveiben, a budapesti Ethnographia és Műemlékvédelem, a varsói Polska Sztuka Ludowa, a berlini Demos szakfolyóiratokban jelentek meg. A Kalotaszegen, a magyarországi Őrségben és a Garam völgyében, majd a Fekete-Körös vidékén, a Szeret mentén, Olténiában és Moldvában végzett néprajzi kutatómunkát, kutatótáborokat szervezett, s tanulmányúton járt a Szovjetunióban (1958).
Érdeklődésének egyik központi területe az együtt élő és szomszédos népek kapcsolata, s kutató munkássága főleg a munka néprajza körében (kosarazó juhászat, bivalytartás, népi vasművesség, festett bútor, községi rendtartás, fejfák, guzsalyok, rokonság és nemzetség) nemzetközi viszonylatban is jelentőssé vált. Tevékenységében külön helyet foglal el a néprajzi tudománytörténet, ilyennemű írásai közül kiemelkedik Orbán Balázs, a néprajzkutató c. értekezése a Kelemen Lajos-emlékkönyvben (1957). Több dolgozata a központi és a tájmúzeumok tudományos szerepét, a néprajzi gyűjtemény-állag szerkezetét, a szabadtéri múzeum feladatait taglalja. Fontos nemzetiségismereti szerepet vállalt mint a Kriterion Népismereti Dolgozatok c. sorozatának önálló (1976), majd Faragó Józseffel közös (1978–83) szerkesztője, alapvető A romániai magyarság néprajzáról c. összefoglalása A romániai magyar nemzetiség (1981) c. gyűjteményes kötetben. A Falvak Dolgozó Népe, Igazság, Új Élet, Utunk, Igaz Szó hasábjain közölt ismeretterjesztő cikkeivel a hagyományos népi értékeknek a mai közösségi kultúrába való korszerű beépülését szolgálta.
Önálló kötetei
Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának faekéi (Kv. 1947); A kalotaszegi kosarazó juhászat (Kv. 1947); Méhészkedés a Mezőségben (Bp. 1949); A kalotaszegi muszuj (Bp. 1964); Mihez kezdjünk a természetben (1968., új kiadás Bp. 1985); A vargyasi festett bútor (Kv. 1971); Népélet és néphagyomány (Buk. 1972); Kászoni székely népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel. Buk. 1972); Népies ikon festés (Varsó, 1973); Szilágysági magyar népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel. Buk. 1974); Tájak, falvak, hagyományok (1976); Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel. Buk. 1978); Népi kultúrák egyetemes vonásai (Kv. 1978); Eszköz, munka, néphagyomány (Buk. 1979); Moldvai csángó népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel. Buk. 1981); A vas ízei (válogatás előszóval, fényképezte Szabó Tamás. 1988); Erdély népi építészete (Bp. 1989); Néprajzi képeskönyv Erdélyből (Bp. 1994); Népi földművelés Kalotaszegen (Debrecen, 1999); Studii de etnografie (Buk. 2000); Torockói népművészet (Szentimrei Judittal, Nagy Jenővel és Furu Árpáddal. Kv. 2002, 2010)
(B. E.)
Gyűjteményes kötetekben
Erdélyi néprajzkutatásunk sorsfordulóiról. In Duna menti népek hagyományos műveltsége (szerk. Halász Péter. Bp. 1991); Herrmann Antal jelentősége a századforduló körüli néprajzi mozgalomban. In Tanulmányok Herrmann Antal emlékére (szerk. Bódi Zsuzsanna. Bp. 1999); Kolozsvári Szervátiusz Tibor (szerk. Babiczky Klára. Bp. 2001)
Szerkesztés
Olasz Ferenc: Fejfák (utószó. Bp. 1975); Tarisznyás Márton: Gyergyó történeti néprajza (előszó. Bp. 1994); Bágyoni Szabó István: Kós Károly az elismerések tükrében. Látó, 1999/3;
Irodalom
Kónya Ádám: Gondolatok K. K. néprajzi tanulmánykötetéről. A Hét 1972/34. Csorba Csaba: Dr. (ifj.) K. K. munkássága. Ethnographia, Bp. 1974. 200–204. Cornel Irimie: Das Leben und die Überlieferung des Volkes. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, Nagyszeben 1975/1. Gazda Klára: Beszélgetés dr. K. K.-lyal a néprajzról mint tudományról és szolgálatról. A Hét 1977/11; uő. Visszanyomozó néprajz. Korunk 1980/12. László Gyula: Most jöttem Erdélyből. Új Írás, Bp. 1977/9. Szabó Zsolt: Nyugdíjba, de nem nyugalomba. Művelődés 1979/11. Zepeczáner Jenő: Dr. K. K. néprajzi grafikája. Művelődés 1980/8. Gunda Béla: Moldvától a Fekete-Körös völgyéig… Vigilia, Bp. 1985/2.