Demeter János (Kerlés, 1908. júl. 6. – 1988. júl. 6. Budapest) – jogi író. ~ Béla bátyja. Középiskoláit a kolozsvári és a székelyudvarhelyi kat. főgimnáziumban, jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. A jogi tudományok doktora. Az Erdélyi Fiatalok alapító tagja, 1931-től az Ellenzék belső munkatársa, amint azonban kapcsolatba lépett a munkásmozgalommal, mindkét lap szakít vele. Az illegális KRP irányítása alatt álló Falvak Népe radikális parasztlapnak lett alapító szerkesztője (1932-33). Kolozsvárt tart ügyvédi irodát, a felszabadulás után az MNSZ egyik vezetője, Kolozsvár alpolgármestere, 1945-től tanár az egyetem jogi karán, majd prorektor, nemzetgyűlési képviselő. 1950-ben a szocialista törvényesség megsértésével letartóztatták, 1954-ben elítélték, 1956-ban rehabilitálták. 1969-től 1976-ig a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának kolozsvári elnöke.
1944 előtt gazdasági és politikai tárgyú munkái jelentek meg, így a Románia gazdasági válsága (öccsével, Kv. 1930) és A „Harmadik birodalom” Romániában (Mit hoz a román szélső jobboldal a kisebbségnek? Kv. 1933). Újabb magyar és román nyelvű tanulmányaiban alkotmányjogi és jogbölcseleti kérdésekkel foglalkozik, mint alkotmányjogász részt vesz az 1948. és 1952. évi alkotmány magyar nyelvű kommentárjainak összeállításában. E tevékenység eredményeként jelentek meg az Alkotmányunk hiteles román és magyar nyelvű szövege c. kiadvány (magyarázó jegyzetekkel ellátta Dr. Demeter János, Dr. Kiss Géza, Dr. Kohn Hillel, 1949) és A Román Népköztársaság alkotmánya (összeállította a Bolyai Tudományegyetem jogi karának munkaközössége. Szerkesztette Takács Lajos, Demeter János, Román Dezső, 1957) c. munkák. Publicisztikai írásaiban gyakran foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel, ebbe a körbe sorolhatók A nemzetiségi kérdés a Duna völgyében és a Szovjetunióban (1945), A nemzetiségi nyelv a közigazgatásban (1946) és A Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság alkotmánya (1948) c. önálló füzetekben megjelent tanulmányai.
Román nyelvű jogbölcseleti munkái többnyire másokkal közösen írt kollektív munkák megfelelő részei (Introducere în studiul dreptului, 1962 és Teoria generală a statului şi dreptului, 1967). Jénában tartott német nyelvű előadása (1966), majd önálló műve az emberi jogokról (Declaraţia drepturilor omului, 1968) e jogok fejlődését mind a nemzetközi jog, mind a hazai közjog szempontjából vizsgálja és szocialista nézetből értékeli. Társszerzője a Zur nationalen Frage in Rumänien (angol, francia, orosz és spanyol nyelven is, 1972) c. adat- és tényközlő tanulmánykötetnek Eduard Eisenburger s Valentin Lipatti mellett. Hosszabb tanulmányát az emberi jogok helyéről az alkotmánytörténetben a Revue Roumaine des Sciences Sociales, Serie de Sciences Juridiques 1974/1-es száma közölte.
A Korunk s a napisajtó hasábjain publicisztikai írásai jelentek meg, az Utunkban útijegyzeteit közölte Olaszországról (1965/3-4 és 1967/41), a Német Demokratikus Köztársaságról (1966/22), Franciaországról (1968/10 és 1972/2), Algériáról (1970/51) és Izlandról (1973/29). Emlékirata, az 1975-ben megjelent Századunk sodrában, hiteles bepillantást nyújt a szerző ifjúkori szociális tájékozódásába, melynek már az Ellenzékben megjelent riportjai tanújelét adják, majd ismerkedésére Gaál Gáborral, Aradi Viktorral és Antal Márkkal, szembekerülésére az OMP-vel és az Erdélyi Fiatalok konzervatív szárnyával; a Falvak Népe oldalairól újraközölt cikkek már a forradalmi népharc vállalását dokumentálják. Jelentős közlés mindaz, amit az emlékirat a Demeter testvérek szerepéről elmond az 1944-es német megszállást követő háborúellenes tárgyalásokról a Békepárt s az Erdélyi Pártnak Teleki Béla-féle szárnya között, egészen az antifasiszta ellenállás megszervezéséig s a felszabadulásig.
Tamás Gáspár: Kortárs a változó időben. Utunk 1976/2. Huszár Sándor: A lehetetlen lehetőségei. D. J. emlékiratáról. A Hét 1976/4. Balogh Edgár: D. J. tanúsága. Korunk 1976/5.
Demeter János (Kerlés, 1908. júl. 6. – 1988. júl. 6. Budapest) – jogi író, publicista. Demeter Béla bátyja. Középiskoláit a kolozsvári és a székelyudvarhelyi kat. főgimnáziumban, jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. A jogi tudományok doktora. Az Erdélyi Fiatalok alapító tagja, 1931-től az Ellenzék belső munkatársa, amint azonban kapcsolatba lépett a munkásmozgalommal, mindkét lap szakít vele. Az illegális Kommunisták Romániai Pártja irányítása alatt álló Falvak Népe radikális parasztlapnak lett alapító szerkesztője (1932-33). Kolozsvárt tartott ügyvédi irodát, ügyvédként és jogászként az erdélyi magyarság jogvédelmét szolgálta. A II. világháború után az MNSZ egyik vezetője, Kolozsvár alpolgármestere, 1945-től tanár az egyetem jogi karán, majd rektorhelyettes, nemzetgyűlési képviselő.
1952. augusztus 30-án hazaárulás vádjával letartóztatták, és súlyos börtönbüntetésre ítélték a Magyar Népi Szövetség többi vezetőjével Csőgör Lajossal, Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal, Méliusz Józseffel együtt. E csoportot 1955. május végén kiengedték a börtönből, ügyüket újra tárgyalták a bukaresti hadbíróságon 1956. június 16-án, ekkor a korábbi vádak alól felmentették őket. A Román Munkás Párt (RMP) javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés visszahelyezte őket korábbi jogaikba.[1] 1956-ban rehabilitálták Demeter Jánost is, visszatérhetett a tudományos közéletbe, ismét a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, majd később az egyesítés után a Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogi karának professzoraként állam- és jogelméletet tanított, dékán, majd prorektor (rektorhelyettes), egyszersmind országgyűlési képviselő. 1969–1976 között a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának Kolozs megyei elnökeként némi bizakodással folytatta az 1944 utáni erőfeszítéseit a romániai magyarság sorsának jobbításáért, konkrét oktatási és kulturális kérdések megoldásán fáradozott. (Az adatok pontosítása dr. Demeter Zayzon Mária szíves közlése.)
1944 előtt gazdasági és politikai tárgyú munkái jelentek meg, így a Románia gazdasági válsága (öccsével, Kv. 1930) és A „Harmadik birodalom” Romániában (Mit hoz a román szélső jobboldal a kisebbségnek? Kv. 1933). Újabb magyar és román nyelvű tanulmányaiban alkotmányjogi és jogbölcseleti kérdésekkel foglalkozik, mint alkotmányjogász részt vesz az 1948. és 1952. évi alkotmány magyar nyelvű kommentárjainak összeállításában. E tevékenység eredményeként jelentek meg az Alkotmányunk hiteles román és magyar nyelvű szövege c. kiadvány (magyarázó jegyzetekkel ellátta dr. Demeter János, dr. Kiss Géza, dr. Kohn Hillel, 1949) és A Román Népköztársaság alkotmánya (összeállította a Bolyai Tudományegyetem jogi karának munkaközössége. Szerkesztette Takács Lajos, Demeter János, Román Dezső, 1957) c. munkák. Publicisztikai írásaiban gyakran foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel, ebbe a körbe sorolhatók A nemzetiségi kérdés a Duna völgyében és a Szovjetunióban (1945), A nemzetiségi nyelv a közigazgatásban (1946) és A Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság alkotmánya (1948) c. önálló füzetekben megjelent tanulmányai.
Román nyelvű jogbölcseleti munkái többnyire másokkal közösen írt kollektív munkák megfelelő részei (Introducere în studiul dreptului, 1962 és Teoria generală a statului şi dreptului, 1967). Jénában tartott német nyelvű előadása (1966), majd önálló műve az emberi jogokról (Declaraţia drepturilor omului, 1968) e jogok fejlődését mind a nemzetközi jog, mind a hazai közjog szempontjából vizsgálja és szocialista nézetből értékeli. Társszerzője a Zur nationalen Frage in Rumänien (angol, francia, orosz és spanyol nyelven is, 1972) c. adat- és tényközlő tanulmánykötetnek Eduard Eisenburger és Valentin Lipatti mellett. Hosszabb tanulmányát az emberi jogok helyéről az alkotmánytörténetben a Revue Roumaine des Sciences Sociales, Serie de Sciences Juridiques 1974/1-es száma közölte.
A Korunk és a napisajtó hasábjain publicisztikai írásai jelentek meg, az Utunkban útijegyzeteit közölte Olaszországról (1965/3-4 és 1967/41), a Német Demokratikus Köztársaságról (1966/22), Franciaországról (1968/10 és 1972/2), Algériáról (1970/51) és Izlandról (1973/29). Emlékirata, az 1975-ben megjelent Századunk sodrában, hiteles bepillantást nyújt a szerző ifjúkori szociális tájékozódásába, melynek már az Ellenzékben megjelent riportjai tanújelét adják, majd ismerkedésére Gaál Gáborral, Aradi Viktorral és Antal Márkkal, szembekerülésére az OMP-vel és az Erdélyi Fiatalok konzervatív szárnyával; a Falvak Népe oldalairól újraközölt cikkek már a forradalmi népharc vállalását dokumentálják. Jelentős közlés mindaz, amit az emlékirat a Demeter testvérek szerepéről elmond az 1944-es német megszállást követő háborúellenes tárgyalásokról a Békepárt s az Erdélyi Pártnak Teleki Béla-féle szárnya között, egészen az antifasiszta ellenállás megszervezéséig és a szovjet hatalomátvételig.
Előszót írt a Hugo Grotius A háború és a béke jogáról című, a Csehi Gyula és Mikó Imre szerkesztette Téka sorozatban megjelent jogtörténeti könyvhöz (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973).
Jogtörténeti interjú formájában adta közre 1983-ban visszaemlékezéseit A nemzetiségek egyenjogúsításának útján. A nemzetiségi jog fejlődése a népi demokratikus Romániában. (1944. szeptember 2. – 1948. április 13.) Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal (Bp., 1983).
A nemzetiségek kollektív jogairól 1987-ben írt tanulmányát a Kritika posztumusz tette közzé. Nemzetiségi törvényhozás Romániában 1918–1986. (Bp., 1988) és Jegyzetek az együtt élő nemzetiségek sajtótermékeiben és irodalmában előforduló adminisztratív-területi elnevezések használatáról (Budapest, 1988) írásai kéziratban maradtak; utóbbi megjelent posztumusz a kolozsvári Szabadság 2004. február 11-i számában. A falurombolás éveiben született tiltakozó feljegyzései, az 1955. év végén írt, kéziratban őrzött több száz oldalas börtönnaplója kiadásra várnak.
Élete utolsó éveiben írta a Ceauşescu-rendszert parodizáló színdarabjait: Rendhagyó történet, Victorio mennybemenetele.
Irodalom
Tamás Gáspár: Kortárs a változó időben. Utunk 1976/2. – Huszár Sándor: A lehetetlen lehetőségei. D. J. emlékiratáról. A Hét 1976/4. – Balogh Edgár: D. J. tanúsága. Korunk 1976/5. – Samu Mihály: Demeter János fejfájára. Élet és Irodalom, 1988/31. – Demeter Zayzon Mária: Zsilava odúiban. Részletek Demeter János börtönnaplójából. Honismeret, 1996/1. Csőgör Lajos börtönévei. 1949–1955. Kolozsvár, 2010. Összeállította Csőgör István. Bevezette Csőgör István és Benkő Samu. – Vincze Gábor: Demeter János politikus, jogász