1950-ben jelentkezik első önállóan is kiadott elbeszélésével (Tiszta út), majd regényekkel (Az új mozdony, 1951; Acélfogak, 1953; Viharostető, 1953), amelyeknek valós életanyagán azonban a sematizmus uralkodik. Az osztályharcra exponálva még nem ismeri az emberi viszonyulások lehetőségeit. Lombikban nevelt, “a szocialista építésben helytálló” hősei bábuk módjára mozognak, az író valósággal “kidekázza” társadalmi funkciójukhoz illő tulajdonságaikat. *Mindezek ellenére nem csak munkástémái, hanem olykor hitelesen megragadott élethelyzetei is magyarázzák, hogy az akkori *kritika Nagy István legközelebbi “rokonának” érezte.
A hatvanas években fordulat áll be írói pályáján. Füstben és fényben (1962), majd A gyökerek alatt (1964) c. regényei s utánuk *mindaz, amit írt, igazolják Földes László megállapítását, aki szerint az író “a sémától eljut a lélek gyökeréig” (*Korunk 1967/9). Ekkori írásaiban a fűrészüzemi vagy vasipari munkások, aktivisták után olyan hősök jelennek meg, akikben az író az egyéni és közösségi lét harmóniáját keresi. Ezek a hősök nemegyszer befelé forduló emberek, akik újraélik magukban *mindazt, ami velük, körülöttük történt; emberek, akiknek sorsában a természettel való szoros kapcsolat testesül meg. Az író következetesen keresi a társadalmi igazságot, erről sohasem mond le, de a hozzá vezető utat, a korai regények sematizmusból fakadó leegyszerűsítéseivel szemben, *mindig küzdelmesnek mutatja. ~ nem vigasztal ezekben a műveiben a beteljesedő boldogságról szóló tanmesékkel, hanem kesernyés történeteket mond olyan emberekről, akik sok *mindenre képesek, csak arra nem, hogy a mások boldogtalansága árán legyenek boldogok. Ez jellemző általában következő regényeire (A kerítés felett, 1963; Földre szállt ember, 1966) is. Földes László szerint, aki legbehatóbban elemezte ~ műveit, A gyökerek alatt *mind közül a legjobb. “Hogyan változott meg szemlélete teszi fel a kérdést az író egész addig megtett útjára visszapillantva , *miképpen lényegült formává, hogyan kristályosodott artisztikummá *mindez többé-kevésbé világos. A változás összefüggéseit nem nehéz felismerni. Személyi indítékait annál nehezebb.” Néhány regényének elemzése után a kritikusban felmerül a kérdés: *mi mehetett végbe az íróban szemlélete megváltozásáig? Ez ugyan nem tartozik a kritikusra véli , de esetében “író és hős között vérrokonságnak kell lennie, különben nem történhetne meg, hogy *minden írásában […] ugyanazt az eszményt fogalmazza újra és újra, kísérteties makacssággal. Hátha legbensőbb személyi problémáját fogalmazza bele hőseibe, amikor valamennyit a helytállás körüli pályára küldi? […] Talán őt magát állította az élet ki tudja *milyen válaszútra, s azon tanulta meg hősei igaz útját, talán maga is kifizette a helytállás árát, a lemondást.”
Gálfalvi Györgytől ehhez az elemzéshez a személyiség rajzát idézhetjük:
“… megéreztem és megszerettem benne a jóra való hajlamot ösztöneiben hordozó, a gyengébbek oldalán *mindig beavatkozásra kész, felelősen cselekvő embert, aki hőseivel együtt vallja: *minden dolgunk mások révén kapja meg az értelmét, mert a boldogság csak *mint közös tulajdon létezik” (*Igaz Szó 1977/3).
Sokat fordított románból: Francisc Munteanu, Remus Luca, Lucia Demetrius, Ion Băieşu, Tudor Arghezi, Marin Preda, George Călinescu, *Mihail Sebastian, Aurel *Mihale, Laurenţiu Fulga, Gala Galaction, I. A. Brătescu-Voineşti, Paul Georgescu, *Mircea Horia Simionescu, Aurel Dragoş Munteanu, Ionel Teodoreanu, Geo Bogza több regényét, elbeszélését és publicisztikáját.
Műveiből románra, oroszra, németre és szerbre fordítottak. Románul három elbeszéléskötete (Conştiinţa, 1953; Rugina, 1955; Torpila, 1956) és több regénye (Prima zăpadă, 1962; În fum şi în lumină, 1963; Sub rădăcini, 1966; Omul coborât pe pământ, 1967) jelent meg *Mihnea és Kati Fuiorescu, Nicolae Crişan és Constantin Olariu fordításában. A Füstben és fényben németül (1963), a Lehullt az első hó szerb fordításban (1964) Bukarestben, a Gyökerek alatt oroszul Moszkvában (1972) került kiadásra.
1964-ben, 1966-ban és 1979-ben a Romániai Írók Szövetségének díját; 1972-ben és 1984-ben a Marosvásárhelyi Írók Egyesülete díját kapta; 1995-ben a 70 éves írót a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Keresztjével tüntették ki.
Álnevei: Bálint István, Sün Sanyi.
Művei: Tiszta út (elbeszélés, 1950); Az új mozdony (ifjúsági regény, 1951); Acélfogak (regény, 1953); Viharostető (regény, 1953, átdolgozva 1961; Lelkiismeret (elbeszélések, Mv. 1955); Remény (regény, Mv. 1956); Rozsda (elbeszélés, Mv. 1957); Csalódás (novellák, Mv. 1958); Lehullt az első hó (kisregény, 1961); Füstben és fényben (kisregény, 1962); A kerítés fölött (kisregény, 1963); A gyökerek alatt (kisregény, 1964); Négy kisregény (1965); Földre szállt ember (kisregény, 1966); Én is voltam gyermek (regény, 1968); Még öt perc (novellák, 1969); A részeg vadőr (elbeszélések, 1972); Földre szállt ember (három kisregény, Bp. 1976); Kisregények (1984); Amikor a kutya megkerül (elbeszélések, Mv. 1994).
Marosi Péter: Példamutató kezdet. *Utunk 1950/13; uő: Kaland vagy helytállás? *Utunk 1961/23; uő: Tágabb, szélesebb horizontok felé. *Utunk 1961/28. Panek Zoltán: A mű beszél… *Utunk 1957/7. Gálfalvi Zsolt: Jegyzetek P. F. írói fejlődéséről. Írók, könyvek, viták. Mv. 1958. 67-81; uő: Füstben és fényben. *A Hét 1985/3. Hajdu Győző: Búzaháza haragszik… *Igaz Szó 1958/2. Szőcs István: Remény, csalódás, remény. *Utunk 1959/10; uő: Kritikai egyenleg. *Utunk 1961/25; uő: Földre szállt ember. *Utunk 1966/40. Kovács János: Az egyszerűség varázsa. *Előre 1962. máj. 31.; uő: Az emberség négy próbája. *Igaz Szó 1966/6; uő: A kisregény teherbírása. *Igaz Szó 1967/1; uő: A humánum próbái. K. J.: Kétség és bizonyosság. 1981. 83-95. Izsák József: P. F. *Igaz Szó 1963/9; uő: Sors-metaforák prózában. *Igaz Szó 1977/3; uő: Portrévázlat P. F.-ről. *Igaz Szó 1984/12. Hajdu Zoltán: P. F. *Igaz Szó 1964/4. K. Jakab Antal: A harmónia igénye. *Igaz Szó 1965/4. Gálfalvi György: Külsőségektől a gondolati prózáig. *Korunk 1966/4; uő: Szubjektív jegyzet P. F. ürügyén. *Igaz Szó 1977/3. Éltető József: P. F.: Négy kisregény. *Utunk 1966/3; uő: Magánytól magányig. *Igaz Szó 1974/1. Földes László: A sémától a lélek gyökeréig. *Korunk 1967/9; uő: Viharos tetőkről hallgatag gyökerek alá. *Mindkettő A lehetetlen ostroma c. kötetében, 1968. 219-237. Veress Dániel: Új látószög, új *minőség. *Utunk 1969/10. Baróti Pál: A helytállás *minősége. *Utunk 1969/47. Sőni Pál: P. F. Közölve A romániai magyar irodalom története. 1969. 262-265. Robotos Imre: Eszmények vonzásában. *Előre 1972. máj. 6. Kormos Gyula: Figyelem és szabadság. *Utunk 1973/16. Nagy Pál: Tiszta emberek. *A Hét 1973/12; uő: Művekben rejtőző. *Utunk 1984/50. Székely János: A rokonszenv pillérei. *Igaz Szó, 1977/3. Zsigmond Irma: P. F. műveinek bibliográfiája. *Művelődés 1984/12.
(S. Zs.)
Papp Ferenc (Bihar, 1924. dec. 15. – 2006. ápr. 5., Marosvásárhely) – prózaíró, műfordító. Középiskoláit Nagyváradon kezdte, a brassói gépipari líceumban folytatta, s végül magánúton fejezte be 1942-ben. Volt rakodómunkás, küldönc, a háború alatt katona, majd hadifogoly. A fogságból szabadulva került Marosvásárhelyre, ahol társadalmi munkás, 1949-53 között a helyi Népújságnál újságíró. 1953-ban az akkor indult Igaz Szó szerkesztőségének lett belső munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese, innen ment betegsége miatt jóval korhatár előtt nyugdíjba 1976-ban.
1950-ben jelentkezett első önállóan is kiadott elbeszélésével (Tiszta út), majd regényekkel (Az új mozdony, 1951.; Acélfogak, 1953.; Viharostető, 1953.), amelyeknek valós életanyagán azonban a sematizmus uralkodik. Az osztályharcra exponálva még nem ismerte az emberi viszonyulások lehetőségeit. Lombikban nevelt, „a szocialista építésben helytálló” hősei bábuk módjára mozognak, az író valósággal „kidekázza” társadalmi funkciójukhoz illő tulajdonságaikat. Mindezek ellenére nemcsak munkástémái, hanem olykor hitelesen megragadott élethelyzetei is magyarázzák, hogy az akkori kritika Nagy István legközelebbi „rokonának” érezte.
A hatvanas években fordulat áll be írói pályáján. Füstben és fényben (1962), majd A gyökerek alatt (1964) c. regényei s utánuk mindaz, amit írt, igazolják Földes László megállapítását, aki szerint az író „a sémától eljut a lélek gyökeréig” (Korunk, 1967/9.). Ekkori írásaiban a fűrészüzemi vagy vasipari munkások, aktivisták után olyan hősök jelennek meg, akikben az író az egyéni és közösségi lét harmóniáját keresi. Ezek a hősök nemegyszer befelé forduló emberek, akik újraélik magukban mindazt, ami velük, körülöttük történt; emberek, akiknek sorsában a természettel való szoros kapcsolat testesül meg. Az író következetesen keresi a társadalmi igazságot, erről sohasem mond le, de a hozzá vezető utat, a korai regények sematizmusból fakadó leegyszerűsítéseivel szemben, mindig küzdelmesnek mutatja. Nem vigasztal ezekben a műveiben a beteljesedő boldogságról szóló tanmesékkel, hanem kesernyés történeteket mond olyan emberekről, akik sok mindenre képesek, csak arra nem, hogy a mások boldogtalansága árán legyenek boldogok. Ez jellemző általában következő regényeire (A kerítés felett, 1963; Földre szállt ember, 1966) is. Földes László szerint, aki legbehatóbban elemezte Papp Ferenc műveit, A gyökerek alatt mind közül a legjobb. „Hogyan változott meg szemlélete – teszi fel a kérdést az író egész addig megtett útjára visszapillantva, miképpen lényegült formává, hogyan kristályosodott artisztikummá, mindez többé-kevésbé világos. A változás összefüggéseit nem nehéz felismerni. Személyi indítékait annál nehezebb.” Néhány regényének elemzése után a kritikusban felmerül a kérdés: mi mehetett végbe az íróban szemlélete megváltozásáig? Ez ugyan nem tartozik a kritikusra, véli, de esetében „író és hős között vérrokonságnak kell lennie, különben nem történhetne meg, hogy minden írásában […] ugyanazt az eszményt fogalmazza újra és újra, kísérteties makacssággal. Hátha legbensőbb személyi problémáját fogalmazza bele hőseibe, amikor valamennyit a helytállás körüli pályára küldi? […] Talán őt magát állította az élet ki tudja milyen válaszútra, s azon tanulta meg hősei igaz útját, talán maga is kifizette a helytállás árát, a lemondást.”
Gálfalvi Györgytől ehhez az elemzéshez a személyiségrajzát idézhetjük: „… megéreztem és megszerettem benne a jóra való hajlamot, ösztöneiben hordozó, a gyengébbek oldalán mindig beavatkozásra kész, felelősen cselekvő embert, aki hőseivel együtt vallja: minden dolgunk mások révén kapja meg az értelmét, mert a boldogság csak mint közös tulajdon létezik.” (Igaz Szó, 1977/3.).
Sokat fordított románból: Francisc Munteanu, Remus Luca, Lucia Demetrius, Ion Băieşu, Tudor Arghezi, Marin Preda, George Călinescu, Mihail Sebastian, Aurel Mihale, Laurenţiu Fulga, Gala Galaction, I. A. Brătescu-Voineşti, Paul Georgescu, Mircea Horia Simionescu, Aurel Dragoş Munteanu, Ionel Teodoreanu, Geo Bogza több regényét, elbeszélését és publicisztikáját.
Műveiből románra, oroszra, németre és szerbre fordítottak. Románul három elbeszéléskötete (Conştiinţa, 1953.; Rugina, 1955.; Torpila, 1956.) és több regénye (Prima zăpadă, 1962.; În fum şi în lumină, 1963.; Sub rădăcini, 1966.; Omul coborât pe pământ, 1967.) jelent meg Mihnea és Kati Fuiorescu, Nicolae Crişan és Constantin Olariu fordításában. A Füstben és fényben németül (1963), a Lehullt az első hó szerb fordításban (1964) Bukarestben, A gyökerek alatt oroszul Moszkvában (1972) került kiadásra.
1964-ben, 1966-ban és 1979-ben a Romániai Írók Szövetségének díját, 1972-ben és 1984-ben a Marosvásárhelyi Írók Egyesülete díját kapta. 1995-ben a 70 éves írót a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Keresztjével tüntették ki.
Álnevei: Bálint István, Sün Sanyi.
Díjak: A Munka Rendjele, Kulturális Érdemérem, Romániai Írók Szövetségének díja (1964, 1966, 1979), Marosvásárhelyi Írók Egyesület Díja (1972, 1975, 1984), Magyar Köztársaság Érdemrendjének tisztikeresztje (1995)
Tagság: Magyar Írószövetség,
Munkái
Kötetei
Tiszta út (elbeszélés. Buk., 1950.); Az új mozdony (ifjúsági regény. Buk., 1951.); Acélfogak (regény. Buk., 1953.); Viharostető (regény. Buk.,1953.; átdolgozva 1961.); Lelkiismeret (elbeszélések. Mv., 1955.); Remény (regény. Mv., 1956.); Rozsda (elbeszélés. Mv., 1957.); Csalódás (novellák. Mv., 1958.); Lehullt az első hó (kisregény. Buk., 1961.); Füstben és fényben (kisregény. Buk., 1962.); A kerítés fölött (kisregény. Buk., 1963.); A gyökerek alatt (kisregény. Buk., 1964.; újrakiad. Mvh., 1999.); Négy kisregény (Buk., 1965.); Földre szállt ember (kisregény. Buk., 1966.); Én is voltam gyermek (regény. Buk., 1968.); Még öt perc (novellák. Buk., 1969,); A részeg vadőr (elbeszélések. Buk., 1972.); Földre szállt ember (három kisregény. Bp., 1976.); Kisregények (Buk., 1984.); Amikor a kutya megkerül (elbeszélések. Mv., 1994.);
Gyűjteményes kötetekben
Szeretet. Utunk, 1951. mác. 9.; Segítsd a lebukottakat. Utunk, 1951. aug. 10.; A leningrádi traktor. Romániai Magyar Szó, 1951. nov. 29.; Az erdei kovács és Az új mozdony. Utunk, 1952. febr. 8.; Az új mozdony. Romániai Magyar Szó, 1952. febr. 15.; Az osztályellenség szinpadi ábrázolásának kérdéséhez. Romániai Magyar Szó, 1952. febr. 19.; „Revizor” – Gogoly nagy vígjátékának marosvásárhelyi bemutatója. Romániai Magyar Szó, 1952. márc. 27.; Irodalombirálatunk kérdéseiről. Romániai Magyar Szó, 1952. jún. 14.; Tűzkeresztség – Bemutató a Marosvásárhelyi Állami Székely Színházban. Romániai Magyar Szó, 1952. jún. 28.; Megjegyzések Asztalos István Viharban című novellájához. Utunk, 1952. szept. 19.; Vihar a havason
– Kiss László és Kovács Dezső színművének marosvásárhelyi eredeti bemutatója. Romániai Magyar Szó, 1952. nov. 25.; A könyv a béke szolgálatában – A szovjet irodalom ragyogó példáját követjük. Romániai Magyar Szó, 1952. dec. 24.; „Válogatott személyek” – Dános Miklós–Vajda Béla filmszcenáriuma. Romániai Magyar Szó, 1952. dec. 26.; Lelkiismeret. Igaz Szó, 1953/1–2., 71–79.; Wagner Mihály sztahanovista mozdonyvezető. Előre, 1953. ápr. 2.; E. Tarachovszkij: A csuka parancsára – Bemutató a marosvásárhelyi Bábszínházban. Előre, 1953. máj. 19.; Ötéves szocialista iparunk – Négypercenként egy szoba butor. Előre, 1953. jún. 6.; A fény felé. Előre, 1953. dec. 8.; Uj nagyszerű alkotásokra buzdit a Könyv Tíznapos Ünnepe. Előre, 1953. dec. 27.; A parton (karcolat). Igaz Szó, 1954/1., 57–60.; Első írások. Igaz Szó, 1954/3–4., 89–91.; Világ fénylő reménye (Kovács György útirajza). Igaz Szó, 1954/4–5., 165–167.; Veréb a háztetőn (szatíra). Előre, 1954. máj. 14.; Rozsda (novella). Igaz Szó, 1954/9., 40–50.; Egy különös jegyzet. Igaz Szó, 1954/9., 123–124.; Az igazság kedvéért. Utunk, 1954. szept. 24.; 165 előadás. Előre, 1954. nov. 24.;
Alku (novella). Igaz Szó, 1954/12., 21–26.; A félreértett „Belganyúl”. Igaz Szó, 1954/12., 151–152.; Merítsünk bőven a szovjet irodalom tapasztalatából. Igaz Szó, 1955/3., 59–64.; Az írói szabadság lenini értelmezése. Igaz Szó, 1955/4., 10–11.; Pihenés (elbeszélés). Igaz Szó, 1955/4., 32–42.; Mert mi a fontos? (karcolat). Utunk, 1955. ápr. 1.; Levél Gagyi Lászlóhoz. Igaz Szó, 1955/5., 124–125.; A mi feladatunk. Előre, 1955. máj. 19.; Shakespeare kerestetik – A Sézkely Színház előadása. Előre, 1955. jún. 30.; Tavaszi szél (Szabó Pál regényének kritikája). Igaz Szó, 1955/10., 115–116.; Több karcolat. Igaz Szó, 1955/10., 123–124.; Molnár Sanyi hazamegy (regényrészlet). Igaz Szó, 1955/12., 43–58.; Udvarhelyi kincsek. Előre, 1955. dec. 16.; Búcsú nélkül (regényrészlet). Igaz Szó, 1956/4., 487–499.; Kioktatás helyett elemző bírálatot. Igaz Szó, 1956/4., 605.; Miért késik a munkásosztály életének sokszínű, mélyebb ábrázolása? Utunk, 1956. máj. 25.; Disznóvadászat (novella). Igaz Szó, 1956/7., 983–989.; Gondolatok a szovjet irodalomról. Előre, 1956. okt. 14.; Félelem (novella). Igaz Szó, 1956/11., 1621–1626.; Szavak és tettek. Előre, 1956. nov. 23.; Tiltakozunk! Tiltakozunk! Tiltakozunk! Igaz Szó, 1957/1., 95–97.; Eszményeim védelmében – Megjegyzések Panek Zoltán: Szemlélet és valóság c. cikkéről. Utunk, 1957. febr. 9.; Délutáni séta (novella). Igaz Szó, 1957/3., 347–357.; Énistenem… Igaz Szó, 1957/5., 951–953.; Csalódás (novella). Igaz Szó, 1957/7., 7–50.; Pillanatképek (riport). Igaz Szó, 1957/12., 1034–1040.; Nemzetközi útonállás. Igaz Szó, 1958/7–8., 140–141.; Tizenegy év távlatából. Igaz Szó, 1958/12., 679–681.; Fjodor Gladkov halálára. Igaz Szó, 1959/1., 123–125.; Kemény János: Vadpáva. Igaz Szó, 1959/1., 127–128.; Második otthonunk. Igaz Szó, 1959/2., 293–294.; Galócás (riport). Igaz Szó, 1959/3., 355–365.; Jó lesz, fiúk! (novella). Igaz Szó, 1959/8., 260–265.; Erőmű a Küküllő mentén. Előre, 1959. aug. 21.; Kőfal. Utunk, 1959. aug. 27.; Gazdag életünk központja – Vallomások Bukarestről. Előre, 1959. szept. 13.; Búcsú előtt (novella). Igaz Szó, 1960/1., 10–16.; Tanulság. Igaz Szó, 1960/1., 147–148.; Két novella. Igaz Szó, 1960/2., 167–181.; Akire lehet számítani (novella). Igaz Szó, 1960/3., 413–420.; Százhetvenezer (riport). Igaz Szó, 1960/6., 815–819.; Pillanatképek múltról, jövőről. Előre, 1960. jún. 12.; Lehullt az első hó (elbeszélés). Igaz Szó, 1961/1., 17–72.; Magasság és mélység. Előre, 1961. ápr. 19.; Por és virág. Igaz Szó, 1961/8., 235–240.; Búcsú. Utunk, 1961. nov. 17.; Lombhullás. Igaz Szó, 1961/12., 805.; Füstben és fényben (kisregény, I. rész). Igaz Szó,1961/12., 883–890.; Füstben és fényben (kisregény, II. rész). Igaz Szó,1962/1., 56–105.; Füstben és fényben (kisregény, III. rész). Igaz Szó,1962/2., 198–227.; Füstben és fényben (kisregény, IV., befejező rész). Igaz Szó,1962/3., 377–405.; Gond (regényrészlet). Igaz Szó, 1963/5., 699–703.; A kerítés fölött (kisregény, I. rész). Igaz Szó, 1963/7., 3–27.; A kerítés fölött (kisregény, II., befejező rész). Igaz Szó, 1963/8., 170–212.; Gyermekkori emlék. Igaz Szó, 1963/9., 412–413.; Az öreg kocsin. Utunk, 1966. márc. 25.; A biológiai szemléltetőeszközök korszerűsítéséhez (levél a szerkesztőséghez). Korunk, 1968/2., 303–304.; Én is voltam gyermek (kisregény, I. rész). Igaz Szó, 1968/3., 315–361.; Én is voltam gyermek (kisregény, II., befejező rész). Igaz Szó, 1968/4., 475–522.; Holdfényes kukoricások. Előre, 1968. szept. 8.; Amikor a kutya megkerül (novella). Igaz Szó, 1968/11., 609–615.; Gyászajándék (novella). Utunk, 1969. jan. 17.; Újszerűség. Előre, 1970. jún. 7.; A részeg vadőr (novella). Igaz Szó, 1971/7., 25–35.; Ha érik a szamóca (novella). Igaz Szó, 1971/8., 166–173.; Valótlan történet egy pilóta emlékére (elbeszélés). Igaz Szó, 1972/1., 16–44.; Hangulat (novella). Igaz Szó, 1972/2., 194–199.; Kájoni János és a csíksomlyói nyomda művelődéstörténeti jelentősége. Korunk, 1972/3., 441–443.; Három szem sörét (novella). Igaz Szó, 1973/6., 896–900.; Mulinello elegante. Igaz Szó, 1975/4., 353–354.; Riport, kakas, etika. Igaz Szó, 1975/6., 554–555.; Gondolatébresztő. Igaz Szó, 1975/9., 256.; Fanyalgás. Igaz Szó, 1976/2., 177–178.; Két apróság. Igaz Szó, 1976/11., 445–446.; Az ilvai pisztrángtolvajok (paródia). Igaz Szó, 1977/3., 212–216.; Modernizálás. Előre, 1977. ápr. 10.; Két rémes vízió (karcolatok). Igaz Szó, 1978/2., 126–127.; Árkádia. Igaz Szó, 1978/10., 390–391.; Úgy képzelem (novella). Látó, 1990/2., 136–139.;
Idegen nyelven
Conştiinţa (1953.); Rugina (1955.); Torpila (1956.); Prima zăpadă (saját ford. Buk., 1962.); În fum şi în lumină (1963.); Sub rădăcini (1966.); Omul coborât pe pământ (1967.);
Füstben és fényben (németül, Buk. 1963.); Lehullt az első hó (szerb, Buk. 1964.); A gyökerek alatt (orosz, Moszkva 1972.)
Fordítás
Petru Dumitriu: Egy „mihaszna” gyermekévei (regényrészlet). Igaz Szó, 1959/10., 535–551.; Francisc Munteanu: Az első kiállítás (regényrészlet). Igaz Szó, 1962/4., 485–494.; Remus Luca: Találkozás (regényrészlet). Igaz Szó, 1963/4., 556–563.; Aurel Mihale: Az első roham (visszaemlékezés). Igaz Szó, 1964/8., 176–189.; Francisc Munteanu: Sziénai föld (Buk., 1964.); Remus Luca: Szerelmi történet (Buk., 1964.); Lucia Demetrius: A boldog ember halála (Buk., 1965.); Ion Băieşu: Az őrnagy és a halál (Buk., 1967.); Nicolae Török: Valamennyi emeleten. Igaz Szó, 1968/9., 356–361.; Tudor Arghezi: A virágáruslány (Buk., 1968.); Tudor Arghezi: Kinevezés (regényrészlet). Igaz Szó, 1969/1., 75–88.; Marin Preda: Magánügy (regényrészlet). Igaz Szó, 1969/12., 977–996.; Tudor Arghezi: Boldogasszony temető (Buk., 1969.); Marin Preda: A kellemetlen ember (Buk., 1970.); Valter Roman: Spanyolország égboltja alatt (emlékezés). Igaz Szó, 1971/4., 533–547.; George Călinescu: Násznapok (Buk., 1971.); Mihail Sebastian: Akácok városa (Buk., 1971.); Aurel Mihale: A kék üteg (Bálint István néven. Buk., 1972.); Marin Preda: Barátok és házastársak (regényrészlet). Igaz Szó, 1972/8., 171–180.; Romulus Guga: Boldog ünnepek (regényrészlet). Igaz Szó, 1973/10., 621–630.; Mark Gallaj: Szerencse és balszerencse (regényrészlet). Igaz Szó, 1973/11., 751–758.; Aurel Mihale: A vonat (regényrészlet). Igaz Szó, 1974/8., 137–142.; Laurenţiu Fulga: Orpheusz halála (Buk., 1975.); Alexandru Monciu-Sudinschi: Jellem (riport). Igaz Szó, 1975/8., 121–128.; Alexandru Ivasiuc: Akkoriban… (regényrészlet). Igaz Szó, 1975/12., 503–512.; Radu Selejan: Látogatás (elbeszélés). Igaz Szó, 1976/10., 303–310.; Ioan Alexandru Brătescu-Voineşti: Ahol az igazságot mérik (Buk., 1977.); Titus Popovici: Adósai vagyunk. Igaz Szó, 1977/10., 329–330.; Nicolae Prelipceanu: Mások számára (riport). Igaz Szó, 1977/12., 598–600.; Paul Georgescu: A hallgatás küszöbén (Buk., 1978.); Mircea Horea Simionescu: Századunk elején, déltájban (Buk., 1979.); Aurel Dragoş Munteanu: Nagy szerelmek (Buk., 1980.); Paul Georgescu: Poenaru doktor (Buk., 1982.); Ionel Teodoreanu: Vidéki vakációk I. (Buk., 1983.); Ionel Teodorescu: Vidéki vakációk II. (Buk., 1984.); Geo Bogza: Szeizmográf (Buk., 1987.);
Irodalom
Marosi Péter: Példamutató kezdet. Utunk, 1950/13.; uő: Kaland vagy helytállás? Utunk, 1961/23.; uő: Tágabb, szélesebb horizontok felé. Utunk, 1961/28. – Panek Zoltán: A mű beszél… Utunk, 1957/7. – Gálfalvi Zsolt: Jegyzetek P. F. írói fejlődéséről. Írók, könyvek, viták (Mv., 1958., 67-81,); uő: Füstben és fényben. A Hét, 1985/3. – Hajdu Győző: Búzaháza haragszik… Igaz Szó, 1958/2. – Szőcs István: Remény, csalódás, remény. Utunk, 1959/10.; uő: Kritikai egyenleg. Utunk, 1961/25.; uő: Földre szállt ember. Utunk, 1966/40. – Kovács János: Az egyszerűség varázsa. Előre, 1962. máj. 31.; uő: Az emberség négy próbája. Igaz Szó, 1966/6.; uő: A kisregény teherbírása. Igaz Szó, 1967/1.; uő: A humánum próbái. K. J.: Kétség és bizonyosság (1981., 83-95.) – Izsák József: P. F. Igaz Szó, 1963/9.; uő: Sors-metaforák prózában. Igaz Szó, 1977/3.; uő: Portrévázlat P. F.-ről. Igaz Szó, 1984/12. – Hajdu Zoltán: P. F. Igaz Szó, 1964/4. – K. Jakab Antal: A harmónia igénye. Igaz Szó, 1965/4. – Gálfalvi György: Külsőségektől a gondolati prózáig. Korunk, 1966/4.; uő: Szubjektív jegyzet P. F. ürügyén. Igaz Szó, 1977/3. – Éltető József: P. F.: Négy kisregény. Utunk, 1966/3.; uő: Magánytól magányig. Igaz Szó, 1974/1. – Földes László: A sémától a lélek gyökeréig. Korunk, 1967/9.; uő: Viharos tetőkről hallgatag gyökerek alá. Mindkettő A lehetetlen ostroma c. kötetében (1968., 219-237.) – Veress Dániel: Új látószög, új minőség. Utunk, 1969/10. – Baróti Pál: A helytállás minősége. Utunk, 1969/47. – Sőni Pál: P. F. Közölve A romániai magyar irodalom története (1969., 262-265.) – Robotos Imre: Eszmények vonzásában. Előre, 1972. máj. 6. – Kormos Gyula: Figyelem és szabadság. Utunk, 1973/16. – Nagy Pál: Tiszta emberek. A Hét, 1973/12.; uő: Művekben rejtőző. Utunk, 1984/50. – Székely János: A rokonszenv pillérei. Igaz Szó, 1977/3. – Zsigmond Irma: P. F. műveinek bibliográfiája. Művelődés, 1984/12. – Kortárs magyar írók 1945–1997 (szerk. F. Almási Éva. 1998–2000. http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/p/i010161.htm)