Szerb Antal és a romániai magyar irodalom – A budapesti Vas utcai *gimnázium magyar–angol szakos tanára a marosvécsi Helikon által 1930 júniusában meghirdetett magyar irodalomtörténeti pályázatra írott Magyar irodalomtörténet révén került az erdélyi magyar irodalmi élet érdeklődésének középpontjába. A pályázat kiírása szerint a bevezetőt, az egész irodalomtörténet részletes vázlatát, valamint az Eötvösről és Adyról szóló fejezetet kellett beküldeniük a pályázóknak, akik között ott volt az egyelőre „Invitis nubibus” jelige alá rejtőző Szerb Antal is. A Helikon által felkért bírálóbizottság (*Makkai Sándor, *Molter Károly és az elnök: Babits Mihály) a Helikon íróinak 7. marosvécsi összejövetelén, 1932. aug. 5-én előterjesztett jelentésében egyetértőleg ezt a jeligés pályázatot érdemesítette díjazásra, s Szerb Antalnak ítélte a 30 000 lejes díjat, amelyhez a könyv megjelenésekor a 100 000 lejes pályatételen felül a *Kuncz Aladár hagyatékából származó 30 000 lejes jutalom is hozzájárult.
Babits elemzésében így foglalta össze a pályamunka érdemeit: „…az »Invitis nubibus« jeligéjű mű kivált a múlt irodalmára vonatkozólag hoz új szempontokat, s irodalmunk jelenségeinek új csoportosításával kísérletezik, mindig gondolatébresztően, még ahol nem is teljesen győz meg. Ez a mű inkább intuitív, mint tudós hajlamú szerzőre vall, akinek mindazonáltal tudományos képzettsége és esztétikai műveltsége is kellő szinten áll. De e műveltségét a szerző egyáltalán nem fitogtatja: azt inkább csak sorai mögül érezzük. Előadása rokonszenvesen egyszerű s a nagyobb közönség számára is élvezhető; sok lendület és közvetlenség van benne.”
A Magyar irodalomtörténet két kötetben, *Makkai Sándor előszavával, az *Erdélyi Szépmíves Céh 86–87. kiadványaként, VII. sorozatának 20–22. könyveként 1934-ben jelent meg. S nem csak a maga idején vívta ki a *kritika osztatlan elismerését, hanem azóta is a magyar irodalomtörténetírás legkiemelkedőbb teljesítményei egyikeként tartható számon. Ma is érvényes Poszler György három és fél évtizeddel ezelőtti összegező értékítélete: „Szerb szintézise… egyrészt csúcspontját és végső kiteljesedését jelenti annak a fejlődési vonalnak, amely Riedl hagyományaiból kiindulva, Ignotus és Babits ihletése nyomán, Schöpflin és Benedek szintéziskísérleteiben a Nyugat törekvéseinek irodalomtörténeti igazolását adja, másrészt pedig Szekfű történetszemlélete mellett jelentős szerepet játszik a népies ellenkoncepció megszületésének kiprovokálásában. Ugyanakkor Horváth, Benedek, Farkas és Féja mellett azok közé tartozik, akik teljes szintézist adnak… Szellemtörténeti beállítottsága csak Thienemann-nal rokonítható, de a Minerva németes beállítottságú fő teoretikusától elválasztja törekvéseinek és szellemének latinitása… Sajátos színfolt a korabeli irodalomtörténetírásban a konzervatív tudományos hagyományokkal tudatosan szembeszegülő lázadó attitűdje is. A tudományos megalapozottságra való törekvésnek, a szubjektív lírai fűtöttségnek és az egész művet beragyogó humánumnak a megejtő egysége pedig szintézisét művészi ihletettségű esszéista remekléssé … teszi” (Poszler György: Sz. A. 240–241).
Szerb Antal írói munkásságára – nyilván a pályadíjnyertes irodalomtörténettől nem függetlenül – még annak megjelenése előtt ráirányult az erdélyi *kritika figyelme: A Pendragon legenda megjelenése után a Pásztortűzben *Molter Károly (1934. 439–440), az *Erdélyi Helikonban *Thurzó Gábor (1934. 779–780), a Hitelben *Makkai László (1935/1) írt róla.
A Magyar irodalomtörténet erdélyi visszhangja: írt róla *Makkai László (*Erdélyi Helikon 1934. 744–748), *Molter Károly (Pásztortűz 1934. 367), Fejtő Ferenc (Korunk 1934/12), *Gáldi László (Vasárnap 1934. 362–364), *Vita Zsigmond (Erdélyi *Fiatalok 1934. 137–139), Reischel Artúr (Erdélyi Tudósító 1934. 286–289), Kéki Béla (uo. 1935. 107–110). De volt némi visszhangja későbbi könyveinek is, természetes, hogy elsősorban az *Erdélyi Helikon részéről: az Utas és holdvilágról Réthy Andor (*Erdélyi Helikon 1938/1), A világirodalom történetéről Horváth Elek (uo. 1942. 807–812) közölt *kritikai ismertetést.
Később már csak a II. világháború után, a fasizmus áldozatává lett Szerb Antalt idézték a kortársak: *Zolnai Béla és *Méliusz József az *Utunkban (1947/1, ill. 1947/5). Majd a marxista *kritika elutasító minősítései nyomán az elhallgatás évtizedei következnek, s csak a hatvanas évek második felében fedezik fel a szépírót: Kovács Győző A királyné nyakláncáról (*Igaz Szó 1966. 360–362), *Ficzay Dénes és *Bálint Tibor A varázsló eltöri pálcáját c. kötetéről (*Utunk 1969/40, ill. 48), Jánosházy György A világirodalom történetéről (*Igaz Szó 1968. II. 584) írt.
1970-ben, az *Igaz Szó januári számában *Szemlér Ferenc idézte emlékét, Kovács György a Magyar irodalomtörténet körül 1943-ban kirobbant vitákat, támadásokat elevenítette fel, amikor széles körű jobboldali sajtókampány, majd egy parlamenti interpelláció nyomán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte a könyv kivonását az iskolai könyvtárakból. Ugyanebben a számban Marosi Ildikó a Helikon magyar irodalomtörténeti pályázatára vonatkozó kiadatlan dokumentumokat *tett közzé. Az évtized végén került a hazai olvasók kezébe újrakiadásban A Pendragon-legenda (Buk. 1979 = Lektúra), majd Marosi Ildikó gondozásában A Helikon és az *Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája kétkötetes dokumentum-kiadásban jelentek meg újra a pályázattal kapcsolatos dokumentumok, valamint Szerb Antal Kovács Lászlóval, Molter Károllyal, *Makkai Sándorral és Kovács Györggyel váltott, addig kiadatlan levelei. A Szerb Antal – Molter-levelezés a marosvásárhelyi író levelezésének a kilencvenes években indult kiadása harmadik kötetében látott napvilágot teljes egészében, szintén Marosi Ildikó gondozásában.
Az *Erdélyi Helikon 100 000 lejes pályázata magyar irodalomtörténet megírására. *Erdélyi Helikon 1930. 627. – Babits Mihály levele, *Makkai Sándor és *Molter Károly jelentése a beérkezett pályaművekről. *Erdélyi Helikon 1932. 442–457, 584–585. – *Makkai Sándor: Előszó. In: Sz. A: Magyar irodalomtörténet. Kv. 1934. I. 5–6. – *Méliusz József: Sz. A. *Utunk 1947/5. – *Bálint Tibor: A varázsló eltöri pálcáját. *Utunk 1969/48. – *Ficzay Dénes: A Pendragon-legenda. *Utunk 1970/10. – Kovács György: Tíz év múlva. *Igaz Szó 1970/1. – Kunszery Gyula: A Magyar irodalomtörténet ebek harmincadján. Irodalomtörténet 1970. 145–158. – Marosi Ildikó: Egy pályázat dokumentumaiból. *Igaz Szó 1970/1. – *Szemlér Ferenc: Sz. A. emlékezete. *Igaz Szó 1970/1. – Poszler György: Sz. A. Bp. 1973. – A Helikon és az *Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája. 1924–1944. I–II. Sajtó alá rendezte Marosi Ildikó. Buk. 1979. – *Molter Károly Levelezése. III. 1933–1938. Sajtó alá rendezte Marosi Ildikó. Kv.–Bp. 2006.
(D. Gy.)