Világosság – 1. Kolozsvárt megjelenő politikai hetilap. Névleges szerkesztője Pásztor Imre, a tényleges szerkesztő Adalbert Wagner álnéven Kohn Hillel. 1932 májusában összesen négy száma jelent meg, bennük Fekete Albert, Madzsar József, Nagy István írásaival.
(D. Gy.)
2. Kolozsvárt 1944 okt. 18-án, egy héttel a város szovjet megszállása után indult napilap, alcíme szerint előbb „az *erdélyi magyar dolgozók lapja”, 1945. aug. 20-ától megszűnéséig (1952. ápr. 10.) „a Magyar Népi Szövetség központi politikai lapja”. Felelős szerkesztője az induláskor és az azt követő néhány hónapban Nagy István, főszerkesztője 1949. jan. 8-ig *Balogh Edgár, utána 1951. dec. 1-ig Lázár József; ezt követően megszűnéséig csak a Minerva Nyomda, illetve a 2. sz. Nyomdaipari Vállalat neve szerepel az impresszumban. Papírhiány, ill. betiltás miatt 1945. júl. 8. – szept. 12. között nem jelent meg.
A szerkesztőbizottságban 1946–47-ben Benedek Marcell, *Kacsó Sándor és Kós Károly neve olvasható. Munkatársai: Balázs Péter, Balla Károly, Bányai László, Derzsi Sándor, Jablánczy László, Jékely Zoltán, Katona Szabó István, Marton Lili, Nagy Elek, Sütő András, Szabédi László. (Többük neve csak a későbbi forrásokból származik.)
A lap vezércikkeiben kezdettől fogva „az igazi *demokrácia, a népuralom korszaka” mellett *tett hitet. Első szakaszában – a *Magyar Népi Szövetség politikai irányvonalát képviselve – az *erdélyi magyarságot a II. világháború traumájából egy baloldali, demokratikus kibontakozás felé igyekezett befolyásolni. *Erdély kérdésében a román államhatalom keretein belüli megoldás mellett foglalt állást, azt a nézetet képviselve, hogy a kommunisták által hirdetett népi *demokrácia megszilárdulása a demokratikus jogegyenlőséget ígérő nemzetiségi politika alapján önmagában megoldást jelent az *erdélyi magyarság helyzetére. Ebben a szellemben, de meglehetősen nyitott, népfronti szemlélettel – támogatta egy demokratikus magyar intézményrendszer kiépítését (kultúra, oktatás, helyi közigazgatás), és foglalkozott a magyarságnak a háború után a román nacionalista elemek és helyi hatóságok által okozott sérelmekkel is (a háborús menekültek javainak kisajátítása, a román „gárdák” atrocitásai stb.). A háborús traumák után újjáéledő *erdélyi magyar irodalom erőinek összegyűjtésében, egy tisztultabb irodalomszemlélet érvényre juttatásában nagy szerepe volt a lap törzsgárdájához tartozó Benedek Marcellnek, Jékely Zoltánnak és Szenczei Lászlónak, akik verset, prózát, kritikát, irodalmi publicisztikát egyaránt közöltek.
Miután az 1947-es Párizs környéki békékkel a nagyhatalmak eldöntötték *Erdély hovatartozásának addig még nyitott kérdését, a ~ irányulását fokozottabban a hatalom megragadására törő román kommunista politikához való igazodás határozta meg. A hasábjain közölt „leleplező” cikkekkel nagy szerepe volt az „elvtelen magyar egység” elleni – Vasile Luca által meghirdetett – harcban, s ennek jegyében az első időszakban még MNSZ-be integrált magyar intézmények (EMKE, EMGE, EME, Bolyai Tudományegyetem) korábbi vezető személyiségeinek fokozatos eltávolításában. „…személyi felelősségre vonással kell elválasztanunk vezetőségeinkben és bizottságainkban a népi többség … képviselőitől a közéjük keveredett úri klikk-elemeket, akik a »magyar egység« cégére alatt a maguk régi, népellenes … politikájának készítik elő a talajt” – írta *Balogh Edgár (Tisztító önvizsgálat ideje jött el. Világosság 1947. máj. 26.).
Ennek a második időszaknak az irodalmi vonatkozásaiból – összehasonlításként az első időszakkal – legfeljebb a *Petőfi Sándor emlékezete szempontjából kiemelkedő 1948-as évről szóló tudósítások gazdag anyaga érdemel említést.
Az MNSZ 1947 novemberében tartott III. kongresszusa után, *Kurkó Gyárfás elnök jelzésértékű leváltásával, a ~ egyre inkább a kommunista propaganda eszközévé vált. Különösen azután, hogy Kurkót, *Balogh Edgárt, a lap főszerkesztőjét, Csőgör Lajost, a Bolyai Tudományegyetem első rektorát, *Méliusz József írót, a romániai magyar kultúrpolitika 1945–46-os időszakának főképviselőjét, *Demeter János és *Jordáky Lajos professzorokat politikai vádakkal letartóztatják. Ekkor a ~ már tele van a kommunista pártlapokból is ismerős, a szocialista építőmunkáról beszámoló, a Szovjetunió eredményeit és tapasztalatait minden téren népszerűsítő, a kapitalista országok „imperialista és háborús uszító politikáját” leleplező cikkekkel. Ebben az utolsó időszakban arculatát és tartalmát tulajdonképpen a kommunista párt propagandaosztályától érkező utasítások határozták meg.
Az MNSZ elsorvasztásával párhuzamosan, különösen az 1947 szeptemberében Bukarestben megindított s 1951. febr. 19-től az MNSZ Központi Bizottságának napilapja fejléccel megjelenő *Romániai *Magyar Szó mellett, teljesen elveszítette jelentőségét. 1951 decemberében még felmerül profiljának módosítása: az RMP KB Propaganda és Agitációs Osztályának egy küldöttsége javasolta a Kolozs tartományi pártvezetésnek, hogy vegye át és az 1945 óta Kolozsvárt megjelenő *Igazság (első címén *Erdélyi Szikra) mellett pártlapként működtesse tovább. Erre azonban nem kerül sor. A ~ elköszönő cikkében maga a főszerkesztő nyilatkoztatja ki lapja szükségtelenné válását: „Az MNSZ két központi lapja, a Romániai *Magyar Szó és a [már szintén Bukarestben megjelenő] *Falvak Dolgozó Népe központi helyzeténél fogva egyre kielégítőbben végzi az MNSZ tagság körében felvilágosító és mozgósító feladatait a szocializmus építésének és a békéért folyó harcnak során következő feladataira [!]. Mindez indokolatlanná teszi a Világosságnak mint az MNSZ tartományi lapjának további fenntartását” (1952. ápr. 10.).
A ~nak 1946 augusztusa és 1947 májusa között Hétfői Sport alcímmel különkiadása is megjelent.
Vincze Gábor: Illúziók és csalódások. Csíkszereda 1999. – Katona Szabó István: A nagy remények kora. *Erdélyi *demokrácia 1944–1948. Bp. 1990; uő: Életem *Erdélyben. II. A nagy hazugságok kora. *Szabadság 2007–2008. Folytatásokban. – Kántor Lajos: Jékely Zoltán kolozsvári testamentuma. In: Itt valami más van. *Erdélyi krónika. 1911–1959. Bp. 1992. 185–238.
(Gy. G.)