Csehi Gyula (1981 • 2022)

 

Csehi Gyula (Szatmár, 1910. nov. 26. – 1976. jún. 21., Kolozsvár) – irodalomesztéta, kritikus. Középiskoláit Nagyváradon, Szatmáron és Kolozsvárt járta, 1928-ban Szatmáron érettségizett. 1930-ig a párizsi Sorbonne (Faculté des Lettres, École Pratique des Hautes Études), 1931-ben a bécsi egyetem, 1933-34-ben a kolozsvári Regele Ferdinand I. Egyetem hallgatója; itt szerzett francia-német tanári képesítést (1934). Nagyváradon lett gimnáziumi tanár. Míg őt 1943-44-ben munkaszolgálatra hívták be, otthonról deportált családja a fasizmus áldozatává vált. 1945 után (1946-ig) újra elfoglalta tanári székét Nagyváradon. Amióta még Párizsban belépett a francia Kommunista Diákszövetségbe, tevékeny résztvevője volt a munkásmozgalomnak; már a II. világháború előtt illegális pártmunkát végzett, mint politikai fogoly a börtönt is megjárta. 1945–47-ben a nagyváradi és a szatmári megyei pártbizottság aktivistája, román és magyar nyelvű pártlapok (Új Élet, Viaţa Nouă, Lupta Poporului) szerkesztője. 1947-től 1952-ig Kolozsvárt a Bolyai Tudományegyetemen adott elő filozófiát s tanulmányi igazgató volt, 1952–54-ben a nagyenyedi kollégiumban tanított orosz nyelvet, majd ismét a Bolyai, ill. az egyetemek egyesítése után a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékén az esztétika és irodalomelmélet professzora lett.

 

Irodalmi munkásságát kritikusként és közíróként kezdte. A Jövő Társadalma, majd a Korunk munkatársa a ’30-as években. Szaktudását is elsősorban az időszerűség szolgálatába állította; Börnét, „az első német emigráns”-t, a porosz szellemet bíráló Heinét idézte, a faj-mítoszok értelemellenes korában a Korunkban a francia felvilágosodás, elsősorban Diderot példájával érvelt a haladó gondolat mellett; terjedelmes előszóval Diderot-válogatást jelentetett meg (Természet és társadalom, Bp. 1943). 1945 után fontos szerepet vállalt a romániai magyar kulturális élet feltámasztásában. Mint nagyváradi lapszerkesztőnek eleinte a magyar nyelvű marxista közművelődés állt publicisztikai munkássága előterében, majd visszatért irodalomtörténeti forrásaihoz: Üzenet a XX. századnak címmel gyűjteményt állított össze Heine harcos írásaiból. A kötet 1952-ben a Haladó Hagyományaink c. sorozatban bevezető tanulmányával jelent meg, a prózai részeket maga fordította. A ’40-es évek végének mennyiségileg gazdag és a korszak dogmatizmusától nem mentes irodalomkritikai termése a későbbi években fokozatosan elapadt; későbbi tanulmányaiban két évtizedes kritikusi érdeklődésének elvi-elméleti tanulságait szűrte le. Fejér Miklóssal és Jócsák Jánossal szerkesztett Irodalomtörténeti alapfogalmak c. tankönyve (1958) hosszú időre meghatározta az irodalmi nevelés marxista esztétikai megalapozását.

 

Elméleti munkái a szocialista realizmusnak mint áramlatnak a keletkezésével, meghatározható sajátságaival foglalkoztak (a Munkásosztály és irodalom c. kötetben, 1963); elemzés- és tárgyalásmódjának higgadt történeti szempontjai mind a dogmatikus, mind pedig a realizmus „parttalanság”-át valló elméletek cáfolatához adalékot nyújtanak. A ’70-es években a regényszociológiát művelte, némiképp Lucien Goldmann kultúrszociológiai feldolgozásához hasonló kiindulópontokkal, bár Adalék a regény szociológiájához c. tanulmánya (Utunk 1967/20) szerint Goldmann strukturalista-genetikus érveléseinek nem egy tételével bírálóan állt szemben. (Az irodalom-szociológia iránti érdeklődéséből indult ki kezdeményezése Stéphane Sarkany kanadai komparatista könyvének magyarra fordítására, amelynek befejezésében azonban meggátolta hirtelen halála. A kötet az ő és Hürkecz István fordításában Az irodalomelmélet mint társadalomtudomány címmel jelent meg; Korunk Könyvek, 1979). Az európai regényirodalomnak nem műfaji sajátságaival foglalkozott elsősorban, hanem a regényirodalom és más korabeli tudatformák összefüggéseivel: epika és történetírás párhuzamaival és kölcsönhatásaival Klio és Kalliopé, vagy a történelem és az irodalom határairól c. könyvében (1965, románul 1978), a regény eseményanyagának és jellemeinek valóságos modelljeivel, a regénystruktúrába belépő valóságanyag mennyiségével és felhasználásmódjával pedig a Modern Kalliopé, vagy regény és valóság c. munkájában (1969). Elemzései közül különösen a dokumentumregény műfajára vonatkozó következtetései értékesek.

 

Irodalompublicisztikája e korszakban tudományos kutatómunkájának „mellékterméke” lett; a modern irodalomtudomány újabb törekvéseit ismertette és népszerűsítette. Bevezető tanulmányaival jelent meg az Irodalomkritikai antológia négy kötete a Tanulók Könyvtárában (Dávid Gyula válogatásában és jegyzeteivel, 1968–72), az RMI-sorozatban ő gondozta Nagy Dániel, Salamon László, Simon Magda, Szabédi László, Szilágyi András műveinek kiadásait; kezdeményezője és szerkesztője volt Mikó Imrével a Kriterion kiadásában megjelenő Téka-sorozatnak, ebben jelent meg Heine-fordításaiból (Vallomások, 1974) és Lunacsarszkij-fordításaiból (Művészet és forradalom, 1975) egy-egy kötet, majd halála után C. Dobrogeanu-Gherea A kritikáról c. munkájának fordítása (Dobrogeanu-Ghereáról szóló tanulmányával és Gáll Ernő előszavával, 1978). Négy évtizednyi publicisztikai munkásságát, irodalomtörténeti kutatásait, esztétikai elemző munkáját tükrözi az RMI-sorozatban Felvilágosodástól felvilágosodásig c. kötete (Baróti Pál előszavával, 1972); szocialista irodalmunk értelmezésének elvi kérdéseivel foglalkozó írásaiból s íróportrékból kerekedett ki A baloldali forrásvidék (Kv. 1973) c. tanulmánygyűjteménye.

 

Posztumusz könyve, A kritika jelentése és utóélete (1977), azokat a Marx- és Engels-megnyilatkozásokat elemzi, amelyekre a dogmatikus realizmuselmélet épült. Tárgyilagos filológiai megközelítéssel tisztázta valóságos, korhoz és időszerűséghez kötött jelentésüket, cáfolva minden abszolutizáló értelmezés-kísérletet.

 

(L. G.)

 

Munkái

 

Kötetei

 

Természet és társadalom (Diderot-válogatás, Bp. 1943.); Üzenet a XX. századnak – Heine harcos írásaiból (összegyűjtötte és bev. tanulm. ell. Cs. Gy., Buk., 1952.); Munkásosztály és irodalom (Kv., 1963.); Klio és Kalliopé, vagy a történelem és az irodalom határairól (Buk., 1965., újrakiad. 1969., románul 1978.); Modern Kalliopé, vagy regény és valóság (Buk., 1969.); Felvilágosodástól felvilágosodásig (Baróti Pál előszavával, RMI, 1972.); A baloldali forrásvidék (tanulmányok, arcképek, jegyzetek a romániai szocialista irodalom történetéhez, Kv., 1973.); A kritika jelentése és utóélete (három szövegmagyarázat, Buk., 1977.)

 

Gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban

 

Az ötvenéves Germinal. Korunk, 1935., V.; C. Dobrogeanu Gherea. Korunk, 1935., VI.; Heine két tűz között. Korunk, 1935., VI.; Népszövetségi folyóiratok. Korunk, 1935., VII- VIII.; Snia Viscosa vagy mese a felszabadított négerekről. Korunk, 1935, X.; A középoktatás válsága. Korunk, 1935., VII- VIII.; Gyorsfénykép Abeszináról – Halász Sándor könyve. Korunk, 1935., XII.; Új jidis folyóirat Romániában. Korunk, 1936., IX.; Börne, vagy az első német emigráns. Korunk, 1936., XII.; Liviu Rebreanu: Răscoala. Korunk, 1936., I.; Mamet, Louis: Anvill – részlet. Korunk, 1936., II.; A művészet a Harmadik Birodalomban. Korunk, 1937., VII- VIII.; Erdély zsidói. Korunk, 1938, I.; Paul Nizan: Les materiales de l’antique. Korunk, 1937., I.; A jóakaratú emberek eposza – Jules Romains regényciklusa. Korunk, 1937., X.; Az erdélyi zsidóság irodalma. Korunk, 1937., X.; E. Lovinecu: Istoria literaturii romăne contemporane 1907–1937. Korunk, 1937, XI.; Roger Martin du Gard, Korunk, 1937., XII.; Irodalom és közvélemény a 18. század Franciaországában. Korunk, 1938., II.; Ferdinand Brunot. Korunk, 1938., III.; Egységes-e az erdélyi zsidóság? Korunk, 1938., VII- VIII.; Új Diderot- irodalom. Korunk, 1938., IX.; A francia Európa a felvilágososdás századában. Korunk, 1938., X.; A vincenesi fogoly. Korunk, 1939., III.; 1789 és a „zsidókérdés”,.Korunk. 1939., VII- VIII.; 1789 és Kelet Európa. Korunk, 1939., IX.; Kelet és nyugat között – Zsidó fiatalok anthológiája. Korunk, 1937., II.; Az ancien regime utolsó évtizedei. Korunk, 1939., VII- VIII.; 200 millió ember tanul. Tallózás szovjet tankönyvek között. Utunk, 1946/5.; Adalék a regény szociológiájához. Utunk, 1967/21.; Az irodalomszociológia hasznáról. A Hét, 1970/1.; Ki fél az irodalomszociológiától? A Hét, 1970/5.; Mi az olvasó? A Hét, 1971/3.; Az olvasók típusai. A Hét, 1971/6.

 

Társzerzővel

 

Irodalomelméleti alapfogalmak: tankönyv a 8. osztály számára (Fejér Miklóssal, Jócsák Jánossal, Buk., 1956., 1958.); Irodalmi szöveggyűjtemény a 8. oszt. számára (Fejér Miklóssal, Jócsák Jánossal, Buk., 1958.); Irodalomelméleti alapfogalmak: tankönyv a 8. oszt. számára (Láng Gusztávval, Buk., 1961., 1962., 1963.)

 

Idegen nyelven

 

Clio şi Caliope, sau Despre limitele istoriei şi literaturii (Buk., 1978.)

 

Szerkesztés és bevezető tanulmány

 

Ioan Slavici: A kincs (ford. Lőrinczi László, bev. Cs. Gy., Buk. 1954.); Brassai Viktor és mások: 57 vers (bev. Cs. Gy., Buk., 1957.); Irodalomtörténeti alapfogalmak (Fejér Miklóssal, Jócsák Jánossal, 1958); Horváth Imre: (versek, utószó Cs. Gy., Buk. 1960.); Salamon László: Versek (bev. Cs. Gy., Buk., 1966.); Tudor Vianu: A metafora kérdéseiről és egyéb tanulmányok (bev. Cs. Gy., vál., ford., jegyz. Szilágyi Domokos, Buk., 1967.); Cseke Gábor: Déli harang (versek, bev. Cs. Gy., Buk., 1967.); Irodalomkritikai antológia (vál. és jegyz. ell. Dávid Gyula, bev. Cs. Gy., Buk., 1968.); Simon Magda: Tanyai lelkek (riportkönyv, bev. Cs. Gy., Buk., 1968.); Szabédi László: Kép és forma (esztétikai és verstani tanulmányok, szerk. és jegy. Cs. Gy., Buk., 1969.); Akszeli Gallen-Kallela: Kalevala földjén (részletek a Kalevalából, szerk. Cs. Gy., ford., bev., jegyz. Nagy Kálmán, Buk., 1969.); Viktor Sklovszkij és mások: Lenin stílusa (bev. Cs. Gy., ford. B. Fejér Gizella, Buk., 1971.); Irodalomkritikai antológia: romániai magyar kritika 1919-1944 (írók, művek, irányzatok, vál. és jegyz. Dávid Gyula, bev. Cs. Gy., Kv., 1972.); Barta Lajos: Tragédiák a hátsó udvaron (bev. Cs. Gy., vál. Németi Rudolf, Buk., 1974.); Szloboda János: Arculütött hétköznapok (bev. Cs. Gy., Buk., 1974.)

 

Fordítás

 

1943. Voroncov-Veljaminov: Létezik-e élet más bolygókon? (Buk., 1943.); Florov, Judkevics: A jövő fémei (Buk., 1948.); B. Zaharescu: A politikai gazdaságtan (Buk., 1948.); G. P. Gorskov: A földrengésekről (Buk., 1949.); V. C. Nikolszkij, N. F. Jakovlev: Miért beszélnek az emberek különböző nyelven? (Buk., 1949.); B. Galin: A Donyec-medencében (Buk., 1949.); Jurij Burjakovszkij: Prága enyém marad (dráma, Buk., 1952.); Alexandru Jar: A nagy készülődés (regény, Buk., 1955.); C. Dobrogeanu-Gherea: Kritikai tanulmányok (ford., bev. tanulm., jegyz. ell. Cs. Gy., Buk., 1963.); Dumitru Micu: George Coşbuc (Buk., 1963.); Heine, Heinrich: Vallomások (Buk., 1974).; Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij: Művészet és forradalom (Ford., bev. Cs. Gy., Buk., 1975.); Stéphane Sarkany: Az irodalomelmélet mint társadalomtudomány (Hürkecz Istvánnal, Korunk Könyvek, 1979.); C. Dobrogeanu-Gherea: A kritikáról (bev. tanulmányával, Gáll Ernő előszavával, Buk., 1978.)

 

Irodalom

Gálfalvi Zsolt: Munkásosztály és irodalom. Előre 1963. dec. 20. – Balogh Edgár: A munkásirodalom és szövetségesei. Korunk 1963/12. – Marosi Péter: Szintézis körvonalai. Igaz Szó 1964/1. – Dávid Gyula: Cs. Gy.: Klio és Kalliopé. Utunk 1966/3; uő: Felvilágosodástól felvilágosodásig. Utunk 1973/18. – Láng Gusztáv: Múzsák párhuzamos életrajza. Korunk 1966/3. – Izsák József: A történelem és az irodalom határairól. Igaz Szó 1966/6. – Huszár Sándor: Klióról és Kalliopéról. Megjelent Az író asztalánál c. kötetben, 1969. 105–110. – Jancsó Elemér: Cs. Gy. köszöntése. Igaz Szó 1970/10; újraközölve Kortársaim, 1976. 315–325. – Kallós Miklós: Cs. Gy. köszöntése ürügyén. Utunk 1970/48. – Kovács János: A regény regénye. Előre 1970. máj. 8. – Szilágyi Júlia: Modern Kalliopé. Korunk 1970/11. – Kicsi Antal: Cs. Gy. Brassói Lapok, 1973/50-51. – Cseke Péter: Az igazság megközelítésének útjai. Korunk 1974/6. – Baróti Pál: Szerdán, Cs. Gy.nak. A Hét 1975/48. – Gáll Ernő: Halotti beszéd helyett. Igaz Szó 1976/7; uő: Egy megátalkodott felvilágosító. A Hét 1977/43-44; Cs. Gy. kultúrpolitikai törekvései. A Hét 1977/45. – Antal Árpád: Cs. Gy. halálára. Utunk 1976/26. – Fülöp Mária: Cs. Gy. életművének bibliográfiája. Művelődés 1976/9, 12. – Szilágyi András: Gyula tanár úr. A Hét 1977/42. – Borcsa János: Posztumusz mű a kultúrában. Korunk 1978/12.

 

ASZT: Rádiócikkek, tanulmányok, interjúk. LM 1003. A baloldali forrásvidék c. kötetről. LM 1218. Búcsúztató. LM 1788.