Csiki László (1981 • 2020)

Csiki László (Sepsiszentgyörgy, 1944. okt. 5. – 2008. okt. 2., Budapest) – költő, elbeszélő, drámaíró, műfordító. A középiskolát szülővárosában végezte, román–magyar szakos tanári oklevelet Kolozsvárott szerzett a BBTE-n. 1968-tól a Megyei Tükör szerkesztője. 1971-től a Kriterion Könyvkiadó lektora Bukarestben, majd Kolozsvárt a Forrás-sorozat kiadói szerkesztője, 1980 júniusától az Utunk rovatvezetője 1982-es magyarországi áttelepüléséig. 1984-től a budapesti Magvető Kiadó szerkesztője, 1989–91-ben a Magyar Napló rovatvezetője, ezt követően szabadfoglalkozású.

Első verse az Utunkban jelent meg 1965-ben. Versekkel, novellákkal, könyvismertetésekkel, publicisztikai írásokkal rendszeresen jelentkezett a hazai sajtóban, esszéi, kritikái is jelentősek.

A második Forrás-nemzedékhez tartozik: Esőt kaszáló c. verseskötete Szőcs István bevezetőjével 1968-ban jelent meg. Szabad verseit, akárcsak elsősorban a Megyei Tükörbe írt publicisztikáját, szépprózáját – Kezdetben vala az ige c. kisregényét az Utunk közölte folytatásokban 1970-ben – egyfajta „szegényemberes-urbánus” szemléletmód és erős társadalmi felelősségtudat: az egyén és társadalom viszonyának előítéletektől mentes szemlélete, a mindent újraértelmező, újra mérlegre tevő fiatalos merészség jellemzi. Második verseskötete, a Kellékek (1972), költői fegyvertára gazdagodásáról, tömörítő készségének fejlődéséről, a publicisztikai hangvétel levetkőzéséről tanúskodik. A formai megoldásaiban néhol még bizonytalannak tűnő Cirkusz, avagy: búcsú az ifjúságtól (Kv. 1971) c. elbeszéléskötetében is nemzedékének problémáit fogalmazza újra. A groteszktől az abszurdig terjedő könyörtelen éleslátással mutatja be helyüket a világban nyugtalanul kereső, férfisorba ért fiatal kortársait, akik közül sokan le akarnak ugyan számolni az előző nemzedékek hibáival-bűneivel, de „a cselekvés egyszerűsége” helyett a nonkonformista pótcselekvések vakvágányára siklanak.

Az abszurd és a groteszk az uralkodó esztétikai minőség drámáiban is. Az Öreg ház (kolozsvári bemutató Harag György rendezésében 1978-ban) nemzedéki konfliktust visz színre; ennek groteszk jelképe a családi ház, amelyhez az apát ifjúsága és emlékei fűzik, fiát már semmi. Az apa időbe és társadalmi kapcsolatokba helyezett alakja annak a múltnak a szívós tovább élését példázza, mely a II. világháború előtti kispolgári életvitelből és az 50-es évek torzult „hőskorából” ötvöződik. Ésszerű és bíráló továbbadni valója nincs erről a múltról, így jön létre az abszurdra jellemző kommunikációhiány közte és a fia (a két nemzedék) között. Egyiknek a jövőtlenség, másiknak a múlthiány a tragikuma s a személyiség ebből következő diszkontinuitása. A Nagypapa látni akar benneteket (temesvári bemutató 1979-ben) már teljesen az abszurd színpadi eszközeivel jeleníti meg a személyiség belső és a társadalom külső világa közötti kapcsolathiányt. A játék, a szerep pirandellói fogalmához nyúl benne vissza a szerző, ami azonban nála nemcsak védekezés a külvilág konformizáló hatásai ellen, hanem fiktívvé, időn kívülivé változtatva a személyes létet, a személyiség-degradáció sajátos formája is. (A darab újabb változatát az 1980-as sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokviumon Seprődi Kiss Attila rendezése és Kemény Árpád díszletei vitték sikerre.)

Versei, novellái jelentek meg még a Kapuállító c. antológiában (Sepsiszentgyörgy 1969), 1969-től az Utunk-évkönyvekben, az Évek énekei c. Utunk-antológiában (Kv. 1971). Több versfordítást közölt románból, tolmácsolásában jelent meg Al. Ivasiuc A madarak (1973) és Áradat (1976) c. regénye, Anton Pann Beszédmese mesebeszéd (1974) és Ion Dodu Bălan Ikarosz gyermekkora (1976) c. munkája, Hortensia Papadat-Bengescu Ledér szüzek c. regénye (1978).

(L. G.)

Munkái

Önálló kötetek

Esőt-kaszáló (Buk., 1968); Cirkusz, avagy Búcsú az ifjúságtól (Kv., 1971); Kellékek (versek.

Buk., 1972); Az idegen város (Buk., 1974); Szombat. A búvár hazamegy (Buk., 1977); Az eladott nagyapó (Kv., 1977); Kirakat (Bp., 1981); Ártatlanok (öt színjáték. Buk., 1981); Magánháború (történetek. Bp., 1986); Álkulcsok (színjátékok. Bp., 1986); Kísértethajók (válogatott és új versek. Bp., 1986); Titkos fegyverek (Bp., 1988); Elhallgatások (Bp., 1989); Titkos fegyverek. A céda nyúl. Adam Adam (Bp., 1990); Idegen tollaim. Vélekedések és vallomások (Bp., 1990); Adalék (vélekedések, vallomások, tárcák. Bp., 1992); A keresztelő (Békéscsaba, 1993); Kutya a Holdban (történetek. Bp., 1994); Lépések, kopogások (versek. Pécs, 1996); A pusztulás gyönyöre (négy történet. Pécs, 1997); Kínai védelem (forgatókönyv. Bp., 1998); A kellemes bandita (esszék, tárcák. Miskolc, 1998); Égen lógó hadsereg (Bp., 1998); A hely szellemei (színjátékok, filmnovellák. Bp., 1998); Mámá Klárá. Legújabbkori népmese (forgatókönyv Maár Gyulával. Bp., 1999); Visszaút 1985–2000 (Csíksz., 2000); Fény hull arcodra, kedvesem… (forgatókönyv Gulyás Gyulával. Bp., 2001); Remény (Bp., 2002); Írás (versek. Szentendre, 2002.); A szótolvaj (Szeged, 2003.); A jóslat (Bp., 2005.); Az író árnyéka (vélekedések, vallomások. Bp., 2007); Ajakír (Bp., 2008); Határon (Bp., 2008); A kaptár (Szeged, 2009); Hazugok szigete (Kv., 2013); Titkos fegyverek (Csíksz., 2015);

Gyűjteményes kötetekben

Megtartó varázslat. Költők József Attiláról (szerk. Szakolczay Lajos. Bp., 1980); A szarvassá változott fiú. Magyar költők versei Bartók Béláról (szerk. Szakolczay Lajos. Bp., 1981); A penge éle. Elbeszélések, kisregények (vál. és szerk. Veszprémi Miklós. Bp., 1985); Szép szerelmes szavak. Versválogatás 500 év magyar költészetéből (vál. Banos János. Bp., 1988); Sérülékeny jóság (novellák; vál., szerk., utószó Mátyás István. Bp., 1988); Míg meghallja fájó messzeség (vál., szerk. Siklós Endre. Bp., 1989); Forrás antológia, 1979–1989 (szerk. Füzi László és mások, Kecskemét, 1990); Két kos között. Magyar Líra Fesztiválja, Gyula, 1992 (összeáll. és szerk. Szakolczay Lajos. Békéscsaba, 1992); A lélek senkiföldjén. Csoóri Sándor köszöntése (összeáll. és szerk. Szakolczay Lajos. Bp., 1992); A hely szellemei. In A hely szellemei. A kolozsvári színjátszás 200 éves jubileumára kiírt drámapályázat díjnyertes művei (szerk. és az előszót írta Visky András. Kv., 1992); … a természet örömkönnye. Versek, szépírások, tanulmányok a tóról (szerk. Németh István Péter. Vörösberény, 1993); Jelenkor antológia (szerk. Csuhai István. Pécs, 1993); Hazahív a hűség (vál., szerk. Lisztóczky László. Ssztgy., 1995); Átvilágítás (vál. és szerk. Koczkás Sándor. Bp., 1997); Magyar királyok (rádiódrámák; szerk. Bakonyi Péter, Sári László. Bp., 1997); Határon (szerk. Lator László. H. n., 1999); Özönvíz (versek; szerk. Bogdán László. Ssztgy., 2000); Ki micsoda a magyarban? In „Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?” Ezredvégi kérdések a Tiszatájban (szerk. Olasz Sándor. Szeged, 2000); A szív földrajza (összeáll., szerk. Turczi István. Bp., 2001); Koszorú (szerk. Albert Zsuzsa. Bp., 2002); A magyarokhoz (szerk. Medvigy Endre. Miskolc, 2002); Álmok szállodája. Erdélyi magyar költők 1918–2000 (vál., bev. Balázs Imre József. Kv., 2002); Lassított lónézés (vál., bev. Demény Péter. Kv., 2002); Köszönöm (összeáll. Lengyel Tamás. Bp., 2002); Költők könyve, 2003 (összeáll. és szerk. Kőrössi P. József. Bp., 2003); 111 vers a szerelemről (vál. Katona Éva. Kv., 2005); 101 vers az elődökről (vál. Molnár Judit (Kv., 2006); Újabb erdélyi elbeszélők (vál. Nagy Pál. Bp., 2006); 101 vers a Székelyföldről (vál. Papp Kincses Emese. Kv., 2006); Háromszéki olvasókönyv (szerk. Demeter Lajos és mások, Ssztgy., 2006); 101 vers Európáról (vál. Molnár Judit. Kv., 2008); A XXI. század költői (szerk. Birck Edit. Kiskőrös, 2009); Rejtőzködő versek könyve (vál. és szerk. Kassai Tibor. Bp., 2009); Verstestvérek (Balatonfüred, 2010); Nyelvhaza. Százhárom vers a magyar nyelvről (összeáll. Pomogáts Béla. Bp., 2010); Az én vándorlásom. Horváth István emlékezete (szerk. Nagy Pál. Kv., 2010); Erdélyi költők antológiája (Bp., 2011);

Fordítás

Alexandru Ivasiuc: A madarak (Buk., 1973); Anton Pann: Beszédmese mesebeszéd (Buk., 1974); Alexandru Ivasiuc: Áradat (Buk., 1976); Paul Drumaru: A szerzet (Buk., 1979); Mihail Sadoveanu: Margareta kisasszony (Kv.–Bp., 1980); Fănuş Neagu: Bolondok becsülete. Áltanulmány a szerelemről (ford. és utószó, Buk., 1981); Mircea Dinescu: A jóság rémuralma (ford. és vál. Buk., 1982); Ion Bănuţă: A Sátán könnye (Buk., 1983); Mircea Dinescu: A halál újságot olvas (ford. Csordás Gáborral. Pécs, 1991); Floriana Jucan: A nagykövet (Bp., 1997); Mircea Cărtărescu: Sóvárgás (Pécs, 1997); Mircea Cărtărescu: Vakvilág (Pécs, 2000); Gabriela Adameşteanu: A találkozás (Bp., 2007);

Szerkesztés

Szőcs Kálmán: A legszebb éneket kerestem (bev., Buk., 1977); Szilágyi Domokos: Tengerparti lakodalom (utószó. Kv., 1978); Móricz Zsigmond: Forr a bor (előszó. Kv., 1979); Mircea Ciobanu: Tanúk (utószó. Bp.–Buk., 1984); Bözödi György: Székely bánja (utószó. Bp., 1985); Finta Edit (bev. Bp., 1992); Magánbirodalom (prózaantológia. Bp., 1994–); Diurnus – Bodor Pál 365 jegyzete a régi Magyar Nemzetből, 1985–1990 (utószó. Bp., 2002); Deák Ferenc: Bolygótűz. Irodalmi forgatókönyv (dramaturg. Bp., 2002; újrakiad. Szabadka, 2003); Hegedűs Imre János: A néma esküje (szerk. Bp., 2004); Bajor Andor: Április bolondja (vál., utószó. Bp., 2006);

Irodalom

Király László: 1×1 = ?. Utunk 1968/44. – Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Nemzedékek, hit, értelem. Igaz Szó 1969/1. – Kovács János: Újrakezdés prózában. Előre 1971. nov. 20. – Szemlér Ferenc: A költészet kellékei. A Hét 1973/40. – Mózes Attila: A lehetőségek prózája. Korunk 1975/10; uő: A novella lehetőségeinek tetőzése. Utunk 1978/15. – Védtelen-e a költő a versben? Ankét Cs. L. verseskötetéről. Vezette Szabó Zsolt. Könyvtár 1978/1. – Marosi Péter: Dráma az öreg házban. Utunk 1979/2; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 172–80. – Marosi Ildikó: Az öreg ház lakói. A Hét 1979/3. – Szőcs István: Öreg ház. Előre 1979. jan. 23. – Kántor Lajos: Barátom a malomban. Négykezes Csiki Lászlóval; Noran Libro, Bp., 2010. –

ASZT: Alkotóműhely. LM 436.