Gagyi László (1991 • 2014)

Gagyi László (Fintaháza, 1910. jún. 22.) író. A lírai hangú próza jellegzetes képviselője a romániai magyar elbeszélő irodalomban. Mint vidéki tanítócsalád szülötte korán megismerkedik a parasztság és a falusi értelmiség életével, ez művészetének fő élményforrása. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban és Nagyenyeden végzi, itt szerez tanítói oklevelet 1929-ben. Egy ideig Illyefalván, Nagysajón, később Marosvásárhelyen tanítóskodik. A KZST tagja, a Pásztortűz, *Erdélyi Helikon, *Ifjú Erdély közli írásait. 1949-től kiadói lektor, majd az *Igaz Szó szerkesztője (195359) és könyvtáros. *A Hét, *Utunk, *Igaz Szó, Művelődés, Előre, Vörös Zászló, *Jóbarát munkatársa.

Irodalmi tevékenységét költői próbálkozásokkal kezdi a *Brassói Lapok és az *Ifjú Erdély diákmellékletében (1924), de érdeklődése csakhamar a próza, a novella felé fordul. Tizenkilenc éves, amikor Szomorúságok énekei címmel megjelenik első novelláskötete a sepsiszentgyörgyi Jókai-nyomda kiadásában (1929). Egykori kritikusa, *Jancsó Béla szerint "Még medrüket meg nem talált áradások ezek az írások […], de nagy biztatásként már látszik belőlük: a szembenézés a mai élettel és annak problémáival." Ő is csatlakozik az *Erdélyi Fiatalok valóságkutató mozgalmához; cikkeket közöl a tanítóság helyzetéről és időszerű feladatairól, novellával szerepel az Új Arcvonal c. antológiában (1932). Egyik előadója a Vásárhelyi Találkozónak. 1938-tól részt vesz az *Erdélyi Helikon marosvécsi megbeszélésein.

Bánataratók c. első regénye (1934) még "Jókai és Szabó Dezső hatásának különös keveredése" (*Kovács János); túlteng benne a romantika és líraiság, a harsány verbalizmus és szónokias moralizálás, ami nagymértékben csökkenti a korabeli falura és a falusi értelmiség népmentő szerepére vonatkozó írói mondanivaló hitelét. Második regénye, A kiválasztottak (1938) már szervesen beletartozik *a népi írók második nemzedékének valóságfeltáró mozgalmába: romantikus túlzásai ellenére is lényegében reális, leleplező erejű képet nyújt a 30-as évek erdélyi falujáról s *a nép körében elterjedt szekták lélektorzító következményeiről. A 40-es évek elején írt egyes novelláiban (Májusi fagy, A cseléd, A sáska, Vadrózsa) a realista ábrázolás hagyományos útját követi, másokban pedig kissé Tamási Áronhoz hasonlóan mese és valóság, líra és epika sajátos ötvözetét teremti meg (Burkus háború, Szerelem). E törekvésének jelentős nagyepikai eredménye a Pillangó Zsuzsika c. regény (1941), addigi s egyben egész pályafutásának tartalom és forma tekintetében egyaránt legsikerültebb alkotása. "Levegője van regényének írja megjelenésekor Kovács György , valóban él benne a figurákon kívül maga a falu is, a regényszereplők életközössége; kibontakoznak a gondok, töprengések, melyek emésztik a falu életét, s kiválnak a könyvből azok a furcsa, elnyomorodott emberi jellemek, melyeket ez a gonosz paraszti sors nevelt." A regény komor hangulatvilága különösen a fiatal parasztlány reménytelen és tragikus szerelmének ábrázolásában *a népballadákra emlékeztet; bensőséges hangú előadásmódja éppúgy, mint nyelvének költőisége, az író legjobb művészi erényeiről tanúskodik. Ezeket az erényeket mint regényíró a felszabadulás után kevésbé tudja kamatoztatni (Fekete angyal, Tanárok), viszont két történelmi tárgyú regényével (A hadnagy esküje, A tábornok) ismét figyelemreméltót alkot.

Művészi tehetségének igazi területe ebben az időszakban mégsem a regény, hanem a novella; olyan írásai, mint az Ilvai pisztrángok, a Napfényes öböl, A tenger varázsa, jellegzetesen lírai-romantikus hangulati elemekben gazdag novellatermésének emlékezetes darabjai.

Kötetei: Szomorúságok énekei (novellák, Sepsiszentgyörgy 1929); Bánataratók (regény, Mv. 1934); Szegény kicsi bojtár (balladajáték, társszerző Nagy Jenő, Mv. 1937); A kiválasztottak (regény, Kv. és Bp. 1938); Pillangó Zsuzsika (regény, Kv. és Bp. 1941); Nehéz órák (regény, Kv. 1943); Tiszta út (tanulmány, a marosvásárhelyi tanfelügyelőség kiadványa, 1946); Fekete angyal (regény, Mv. 1947); A korbács (kisregény, 1949); A hadnagy esküje (regény, Mv. 1955, 1959); Ilvai pisztrángok (novellák, 1955); Tanárok (regény, Mv. 1956); A belga nyúl (vígjáték, bem. Kv. 1956); A két testvér (elbeszélések, 1956); Emlékezetes nap (novellák, Mv. 1956); Vadrózsa (novellák, Mv. 1957); Vidéki Hamlet (novellák, Mv. 1958); Díszvacsora (vígjáték, Mv. 1962, románul is); Holdfényes öböl (karcolatok, 1964); A tábornok (regény, 1970); A kiválasztottak Pillangó Zsuzsika (új kiadás, *Kovács János előszavával, RMI 1969); A tenger varázsa (novellák, 1975); Doktor Fürge rendel: alvástól ébredésig (mesenovella, Soó Zöld Margit illusztrációival, 1975).

(Má. J.)

Jancsó Béla: G. L. novellái. *Erdélyi Fiatalok 1930/2. Molter Károly: Bánataratók. *Erdélyi Helikon 1935/2; uő: A kiválasztottak. *Erdélyi Helikon 1938/8. Újraközölve Szellemi belháború. 1968. 361.; uő: Pillangó Zsuzsika. *Erdélyi Helikon 1942/3; uő: Fekete angyal. *Utunk 1947/15. Kovács György: Erdély virágoskertjéből. Újság, Bp. 1941. dec. 7. Izsák József: A hadnagy esküje. *Igaz Szó 1956/3; uő: Tanárok. *Utunk 1956/33. Veress Dániel: "Tovább zengeni az emberek szívében". *Utunk 1957/31. Oláh Tibor: Vidéki Hamlet. *Igaz Szó 1958/78. Szekernyés László: Holdfényes öböl. *Igaz Szó 1965/3. Marosi Ildikó: "Közös célunk: az erdélyi kultúra ápolása." Beszélgetés G. L.-val az *Erdélyi Helikonról. *A Hét 1978/20. Éltető József: Képzelt gesta. G. L. hetvenedik születésnapjára. *A Hét 1980/30.

ASZT: G. L. írói műhelyében. LM 1641.

ÁVDolg: Burus János: G. L. irodalmi munkássága. 1975.