Kováts József (Kolozsvár, 1906. máj. 16. 1937. dec. 23. Kolozsvár) elbeszélő, regényíró, kritikus. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Róm. Kat. Főgimnáziumban kezdte, de átiratkozott a Református Kollégiumba, ahol osztálytársaival, Grandpierre Emillel, Buday Györggyel volt együtt a szabadabb szellemű *Gyulai Pál Önképzőkörben. Már ekkor az *Ifjú Erdély és az *Erdélyi Magyar Lányok munkatársa. Székesfehérvárt érettségizett (1925), majd Pécsett magyar-olasz-francia szakos diplomát szerzett és magyar irodalomtörténetből doktorált (1931). Itt alapítja meg társaival, Kardos Tiborral, Talpassy Tiborral a Batsányi János Társaságot, harcban az irodalmi konzervativizmus ellen. 1932 januárja és júliusa között Olaszországban járt tanulmányúton. Jancsó Elemérrel együtt 1933-ban részt vesz az *Ady Endre Társaság megalapításában. Újságírásból tartja fenn magát haláláig.
Elbeszéléseit, irodalmi és képzőművészeti kritikáit az Erdélyi *Fiatalok, *Erdélyi Helikon, *Pásztortűz, Aradi Közlöny, Erdélyi Lapok, Ellenzék, *Keleti Újság és *Korunk közölte. Szerepelt a *fiatalok Új Arcvonal (1931) és Új Erdélyi Antológia (1937) c. gyűjteményében. Nemzedékének egyik legszélesebb látókörű, európai kitekintésű képviselője; pályájának kiteljesedését súlyos szívbaja és korán bekövetkezett halála akadályozta meg. "Iróniája így jellemzi életrajzírója, *Kicsi Antal a sokat szenvedő ember mindent megértő finom mosolya. Aki szembenézett a halállal, az szembenéz az igazsággal is." A *Korunkhoz való tájékozódására hivatkozva hozzáteszi: "… írói arcképén a nagy kultúrájú, becsületes humanista vonásain kívül markánsabb vonalak is megjelennek: az igazságra nemcsak szomjazó, de érette harcot, küzdelmet is vállaló ember határozottsága."
Életében egyetlen kötete látott napvilágot: Török Gyula élete c. doktori értekezése (Kv. 1930). Halála után hagyta el a sajtót Emberek útra kelnek (Bp. 1938) c. a szenvedők "fehér kolostorát" intellektuális eszközökkel bemutató, érzékeny megfigyelésre valló kórházregénye: a két világháború közötti romániai magyar regényirodalom kiemelkedő alkotása. Lírai szépségekben bővelkedő elbeszéléseit *Sőni Pál 1957-ben Útlevél címmel gyűjtötte kötetbe. Szépprózai írásainak újabb kiadását (Emberek útra kelnek 1970) *Kicsi Antal rendezte sajtó alá.
Portréját *Szolnay Sándor készítette el.
Szívesen foglalkozott olasz és román irodalmi kérdésekkel, a *Pásztortűz számára lefordította Silvio Giovaninetti, Enriolo de Michelio, Luigi Pirandello egy-egy novelláját. Kéziratban maradt Kisebbségi morzsák c. megrázó vallomását a *Szabadság 1992. febr. 26-i száma közli.
(M. H.)
Szenczei László: K. J. *Erdélyi Helikon 1938/2. Kovács Katona Jenő: Emberek útra kelnek. *Korunk 1940/5. *Sőni Pál: K. J. *Igaz Szó 1957/5. Kemény János: Útlevél. *Igaz Szó 1958/1. Láng Gusztáv: Értékes örökség. *Korunk 1958/2. Szilágyi András: Halott barát üzenete. *Utunk 1958/9. Talpassy Tibor: Kimért pályán. Jelenkor, Pécs 1964/12. Újraközölve: A holtak visszajárnak. Bp. 1971. 39-63. Jancsó Elemér: Emlékezés hazai magyar íróra. K. J. idézése. *Utunk 1967/51. *Kicsi Antal: K. J. Monográfia. 1969. Kozma Dezső: Pályakép K. J.-ről. *Utunk 1969/38.
ÁVDolg. Csákány Emese: K. J. élete és munkássága. Kv. 1959.
Elbeszéléseit, irodalmi és képzőművészeti kritikáit az Erdélyi Fiatalok, Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Aradi Közlöny, Erdélyi Lapok, Ellenzék, Keleti Újság és Korunk közölte. Szerepelt a fiatalok Új Arcvonal (1931) és Új Erdélyi Antológia (1937) c. gyűjteményében. Nemzedékének egyik legszélesebb látókörű, európai kitekintésű képviselője; pályájának kiteljesedését súlyos szívbaja és korán bekövetkezett halála akadályozta meg. „Iróniája – így jellemzi életrajzírója, Kicsi Antal – a sokat szenvedő ember mindent megértő finom mosolya. Aki szembenézett a halállal, az szembenéz az igazsággal is.” A Korunkhoz való tájékozódására hivatkozva hozzáteszi: „…írói arcképén a nagy kultúrájú, becsületes humanista vonásain kívül markánsabb vonalak is megjelennek: az igazságra nemcsak szomjazó, de érette harcot, küzdelmet is vállaló ember határozottsága.”
Életében egyetlen kötete látott napvilágot: Török Gyula élete c. doktori értekezése (Kv. 1930). Halála után hagyta el a sajtót Emberek útra kelnek (Bp. 1938) c., a szenvedők „fehér kolostorát” intellektuális eszközökkel bemutató, érzékeny megfigyelésre valló kórházregénye: a két világháború közötti romániai magyar regényirodalom kiemelkedő alkotása. Lírai szépségekben bővelkedő elbeszéléseit Sőni Pál 1957-ben Útlevél címmel gyűjtötte kötetbe. Szépprózai írásainak újabb kiadását (Emberek útra kelnek 1970) Kicsi Antal rendezte sajtó alá.
Portréját Szolnay Sándor készítette el.
Szívesen foglalkozott olasz és román irodalmi kérdésekkel, a Pásztortűz számára lefordította Silvio Giovaninetti, Enriolo de Michelio, Luigi Pirandello egy-egy novelláját. Kéziratban maradt Kisebbségi morzsák c. megrázó vallomását a Szabadság 1992. febr. 26-i száma közli.
(M. H.)
Gyűjteményes kötetekben
Erdélyi karácsony (vál. és szerk. Hunyadi Csaba. Szeged, 2004)
Irodalom
Szenczei László: K. J. Erdélyi Helikon 1938/2. Kovács Katona Jenő: Emberek útra kelnek. Korunk 1940/5. Sőni Pál: K. J. Igaz Szó 1957/5. Kemény János: Útlevél. Igaz Szó 1958/1. Láng Gusztáv: Értékes örökség. Korunk 1958/2. Szilágyi András: Halott barát üzenete. Utunk 1958/9. Talpassy Tibor: Kimért pályán. Jelenkor, Pécs 1964/12. Újraközölve: A holtak visszajárnak. Bp. 1971. 39–63. Jancsó Elemér: Emlékezés hazai magyar íróra. K. J. idézése. Utunk 1967/51. Kicsi Antal: K. J. Monográfia. 1969. Kozma Dezső: Pályakép K. J.-ről. Utunk 1969/38.
ÁVDolg. Csákány Emese: K. J. élete és munkássága. Kv. 1959.