Romániai Magyar Írók Szövetsége írói szervezet a második világháború után, amelynek célja Románia akkori magyar írótársadalmának tömörítése a demokratikus kibontakozás támogatására.
Kezdeményezésére még a háború befejezése előtt, 1945 áprilisában került sor, párhuzamosan egy irodalmi lap alapításának szándékával. A hazatérő *Szentimrei Jenő *jelenti be elsőnek, hogy "irodalmi fórumot" készül teremteni "az új szellemből táplálkozó haladó *erdélyi irodalomnak" (Jékely Zoltán: Szentimrei Jenő hazajött. *Világosság 1945. ápr. 15.), s néhány nap múlva a sajtó már egy "ötös bizottság" létrehozásáról ad hírt, amelynek tagjai *Szentimrei Jenő, Nagy István, Szabédi László, *Kiss Jenő és Jékely Zoltán, hozzátéve: "Végre megindult tehát a rég várt folyamat: *Erdély széthullott irodalmi életének összefogása és olyatén megszervezése, hogy méltóképpen vehesse ki részét az új, demokratikus társadalom kialakításának munkájából" (Szervezkednek az *erdélyi írók. *Világosság 1945. ápr. 18.). Ez az ötös bizottság *Szentimrei Jenő és *Kiss Jenő aláírásával körlevelet küld szét, amelyben a leendő írószövetség körvonalazását célzó kérdések mellett az alakuló közgyűlés időpontja is szerepel: 1945. május 6. Ezt és a május 13-i "általános tanácskozást" követően, 1945. május 13-án megy végbe a ~ tényleges megalakulása. Elnökké Nagy Istvánt, alelnökké Szabédi Lászlót, titkárrá *Méliusz Józsefet, pénztárossá Asztalos Istvánt választják; a választmány tagjai még: Balogh Edgár, Benedek Marcell, Kacsó Sándor, *Kiss Jenő, *Szentimrei Jenő (Megalakult a *Romániai Magyar Írók Szövetsége. *Világosság 1945. máj. 17.). Egy korábbi újsághírből (*Világosság 1945. ápr. 12.) azt is tudjuk, hogy a felsorolt tisztségviselőkön kívül az alakuló közgyűlésre meghívót kapott még Bartalis János, Bányai László, Berde Mária, Bözödi György, Derzsi Sándor, Endre Károly, Hegyi Endre, Horváth István, *Jancsó Elemér, Janovics Jenő, Jékely Zoltán, Jordáky Lajos, Korda Miklós, Kós Károly, László Gyula, Molter Károly, Szabó Lajos, Szemlér Ferenc, Tavaszy Sándor, *Tomcsa Sándor és Zolnai Béla.
Az alakuló közgyűlésen elhatározzák egy irodalmi folyóirat megindítását (egy Zolnai Bélával készült interjúból az derül ki, hogy ennek "Magyar Fáklya" lett volna a címe. *Világosság 1945. máj. 20.); szerkesztését *Szentimrei Jenőre és egy Berde Máriából, Jékely Zoltánból, Nagy Istvánból és Szabédi Lászlóból álló szerkesztőbizottságra bízzák. A ~ folyóirata végül is *Utunk címmel 1946. június 2-án indul meg, a fogságból akkor már hazatért *Gaál Gábor szerkesztésében.
A ~ *Jancsó Elemér egykorú megfogalmazása szerint "az az átfogó szerv, amely egyesíti a különböző művészi felfogású magyar írókat" (Számadás *erdélyi magyar íróinkról. *Világosság 1945. dec. 25.), ez az "átfogó" jelleg azonban ha nem is mindjárt az induláskor, de igen hamar csak azokra korlátozódik, akiket méltóknak ítéltek arra, hogy kivegyék részüket "az új, demokratikus társadalom kialakításának munkájából". A ~-re is érvényesnek tekintették azt, amit az induló *Utunk programjaként így fogalmaztak meg: "… célja nemzetiségi művelődésünk képviselete és szolgálata. Mindazonáltal nem független a politikától. Határozott és tudatos a politikai alapszíne: a népi demokrácia, mert ebben a népi demokráciában látja nemzetiségünk és nemzeti művelődésünk fenntartásának biztosítását" (*Világosság 1946. máj. 27.).
A politikai irányváltást a ~ 1946. évi székelyudvarhelyi kongresszusán történt tisztújítás iránya is jelzi. Az 1946. június 28-30. között tartott kongresszuson elnökké *Gaál Gábort, alelnökökké Tompa Lászlót, Nagy Istvánt és Salamon Lászlót választják. Ugyanakkor dísztagok megválasztására is sor kerül, ezek: Mihail Solohov szovjet, Louis Aragon francia kommunista író, Victor Eftimiu, a *Román Írók Szövetsége akkori elnöke, Illyés Gyula és Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség elnöke (*Világosság 1946. júl. 22.).
Közben 1946 tavaszán Temesváron külön Bánsági Magyar Írók Szövetsége alakul; ők rövid önállóság után 1947-ben beolvadnak a ~-be.
~ ekkor már nem több, mint az MNSZ által a kommunista párt vezényelte átalakulás támogatására felsorakoztatott romániai magyar kisebbségi intézmények-szervezetek egyike, amelyekre ugyanúgy a felszámolódás vár, mint azokra a korábbi és még működő intézményekre-szervezetekre, amelyek az "elvtelen magyar *egység" ellen meghirdetett harc kereszttüzében álltak.
1947 kora tavaszán, egy bukaresti magyar-román írótalálkozó során vetődik fel először "egy új írói szövetkezés" gondolata (Szemlér Ferenc. *Utunk 1947/10); a találkozóról visszatérő Nagy István arról számol be Kolozsváron, hogy "Bukarestben a *Román Írók Szövetsége indítványozta a Romániai Írók Szövetségének megalakítását, amely egy fedél alá hozná a nemzetiségek szerint tagolt Írószövetségeket. A *Romániai Magyar Írók Szövetsége ezt az indítványt örömmel üdvözölte" (Nagy István: A legszebb elismerés. *Utunk 1947/10. Idézi *Katona Szabó István is). A csábítás mellett nem hiányzott a fenyegetés hangja sem: "Az *erdélyi írói társaság írta *Méliusz József Hallgatnak vagy szabotálnak az *erdélyi írók? c. cikkében nem a hallgatásra szövetkezett, hanem a cselekvésre és a *jelenlétre. Írószövetségünknek tehát revízió alá kell vennie az irodalmi *egység kérdését is. A körülmények minden nehézségével dacoló alkotók és az irodalmi életünkben *jelen levők nem vállalhatják a közösséget a hallgatókkal és szabotálókkal, hivatkozzanak is bármilyen múltbeli érdemekre" (idézi *Katona Szabó István: A nagy remények kora. II. 149).
Az egyesülést s ezzel a ~ megszűnését néhány hónappal később, az 1947. szeptember 28-án megtartott kolozsvári kongresszus mondta ki.
Bodor Pál: Így született az *Utunk. In: Utunk Évkönyv 1972. 281-295. Mózes Huba: Az *Utunk előkészítésének dokumentumaiból. NyIrK 1976/2. 201-207. *Katona Szabó István: A nagy remények kora (*Erdélyi demokrácia. 1944-1948). Bp. 1990. II. 37-38; 149-151. Kántor Lajos: Illyés Gyula és a béke asztala. In: Itt valami más van. Bp. 1991. 235-237. Kuszálik Péter: Erdélyi magyar hírlapok és folyóiratok. 1940-1989. Bp. 1996. 15-16. Kronológia.
(D. Gy.)