Székelyföld – Csíkszeredában 1997 októberében indult kulturális folyóirat. Főszerkesztője indulásától fogva Ferenczes István, aki mellett az első időben (1997–98-ban) szerkesztőként szerepelt György Attila és Molnár Vilmos, olvasószerkesztőként Fekete Otília, grafikai szerkesztőként Jánosi Antal, majd Ádám Gyula, munkatársként Bogdán László, Bölöni Domokos, Farkas Árpád, *Kovács András Ferenc, Lőrincz György, Szatmári László és *Tánczos Vilmos. A mai impresszum szerint szerkesztőségi titkár Lövétei Lázár László (1998-tól), főszerkesztő-helyettes Fekete Vince (1999-től), a szerkesztőség belső munkatársai: György Attila, Mirk Szidónia Kata, Molnár Vilmos, grafikai szerkesztő Léstyán Csaba, külső munkatársak: Bogdán László, Farkas Árpád, Lakatos Mihály, Lőrincz György, Nagy Koppány Zsolt, *Tánczos Vilmos és Zsigmond Andrea. A ~ kiadója *Hargita Megye Önkormányzata, a *Hargita Kiadóhivatal (2000-től) és a Székelyföld Alapítvány.
Indulásától kezdve mindenekelőtt arra törekedett, hogy nyilvánosságot biztosítson a Székelyföld szépíróinak, tudományos és művészeti élete képviselőinek, hogy az olvasóközönség felé közvetítse a *jelen és a múlt mindazon kérdéseit, amelyek teljes körű önismeretünkhöz elengedhetetlenek. Ugyanakkor nem kívánt bezárkózni egyetlen régióba: szépirodalmat Belső-Erdély és a Partium íróitól és költőitől is szívesen közölt, sőt megkereste az Erdélytől távolabb élőket s a magyarországi és a nyugati magyar irodalom ismert személyiségeit.
Így verset-prózát-színpadi művet közölt a közvetlen közelében élők mellett a kolozsvári Balázs Imre Józseftől, Cseh Katalintól, Demény Pétertől, Egyed Emesétől, Egyed Pétertől, Fodor Sándortól, Karácsonyi Zsolttól, *Kányádi Sándortól, Király Lászlótól, Király Zoltántól, László Noémitől, *Lászlóffy Aladártól, Lászlóffy Csabától, *Orbán János Dénestől, *Papp Attila Zsolttól, Sigmond Istvántól, *Szabó Gyulától, Szántai Jánostól, Szőcs Gézától, Tompa Gábortól, Visky Andrástól, a sepsiszentgyörgyi Bogdán Lászlótól, Farkas Árpádtól, a kézdivásárhelyi Sántha Attilától, a korondi Páll Lajostól, a székelyudvarhelyi Lőrincz Györgytől, Szakács István Pétertől és Zsidó Ferenctől, a Nagyváradon élő Kinde Annamáriától, a szatmári Jánk Károlytól és Simonfy Józseftől; a Magyarországra szakadt Beke Györgytől, Bodor Ádámtól, Cselényi Bélától, Csiki Lászlótól, Kenéz Ferenctől, Lakatos Mihálytól, Molnár H. Lajostól, Nagy Koppány Zsolttól, Simó Mártontól, a Svédországban élő Veress Magdától, a Németországban megtelepedett Tömöry Pétertől, a kortárs magyarországiak közül Bella Istvántól, Buda Ferenctől, Csukás Istvántól, Ferdinandy Györgytől, Grecsó Krisztiántól, Jávorszky Bélától, Kemény Istvántól, Kukorelly Endrétől, Márton Lászlótól, Mezey Katalintól, Nagy Gáspártól, Oláh Jánostól, Pintér Lajostól, Térey Jánostól, Zalán Tibortól, Szabó T. Annától, Szálinger Balázstól, Tóth Krisztinától, Utassy Józseftől, Villányi Lászlótól, a Kárpátalján élő Füzesi Magdától és Vári Fábián Lászlótól, a vajdasági Fekete J. Józseftől és Tari Istvántól.
Az állandó (vagy gyakran visszatérő) rovataiban közölt tanulmányokkal, forrásközleményekkel elsősorban a Székelyföld közelebbi és távolabbi múltjának – akár a „négy magyar év” vagy a kommunista hatalom évtizedei alatt történteknek – a feltárásához kívánt hozzájárulni, E rovatok: a Ködoszlás, Irattár, Ujjlenyomat, a néprajzi, népismereti témákat egy keretbe fogó Aranyág, a csángóság múltjával és *jelenével foglalkozó Kelet Népe, amelyekben ismert vagy fiatal hazai és magyarországi tudósok, kutatók (Ármeán Otília, Balázs Lajos, Benkő Levente, Borcsa János, *Cseke Péter, Demény Lajos, Demeter M. Attila, Gál Andrea, *Gazda József, Kántor Lajos, László Ferenc, Nagy Pál, Sebestyén Mihály, *Tánczos Vilmos, Tapodi Zsuzsa, Tófalvi Zoltán, ill. Antal Imre, Banner Zoltán, Bertha Zoltán, Fekete J. József, Füzi László, Kerényi Ferenc, Kovács István, *Láng Gusztáv, Prágai Tamás) mellett a helytörténet megbecsülésre érdemes búvárlói is teret kapnak. Ritkábban, de találkozik az olvasó olyan rovatokkal is, mint a Literata Hungarica (benne Kerényi Ferenc Csokonairól, Kántor Lajos Reményik Sándorról, *Cseke Péter József Attiláról szóló tanulmányai), vagy a Scripta Mundi (Tapodi Zsuzsa Nabokovról, *Máriás József *Németh László prózai munkáinak hazai fogadtatásáról szóló tanulmányával), amelyek magyar vagy egyetemes irodalmi kitekintés igényéről tanúskodnak.
Külön színfoltot *jelentenek műfajuknál fogva is a ~ben az olyan rovatok, mint az Academia Transsylvanica, a Forgószínpad, az Interjúk, a Műteremtés, a Nobile Officium és a Scripta Mundi, amelyekben ismert tudósokkal (Bangha Imre indológus, Feszt György orvosprofesszor, Gálffy Zoltán egyháztörténész, *Hermann Gusztáv Mihály, Sipos Gábor, Vincze Gábor történészek, Marosi Ildikó irodalomtörténész, *Szilágyi N. Sándor nyelvész, *Zsigmond Győző néprajzkutató), írókkal, szerkesztőkkel (Czegő Zoltán, Farkas Árpád, Fodor Sándor, Király László, Páll Lajos, Szilágyi István, Zsigmond Emese), művészekkel, művelődésszervezőkkel (Bács Ferenc, Banner Zoltán, Bogdán Zsolt, Bortnyik György, Haáz Sándor, Könczey Elemér, Plugor Sándor) készült interjúkat olvashatunk, s ezeken át tekinthetünk be egy-egy tudós, író vagy művész műhelyébe.
Észrevehető a törekvés a ~ben a kortárs világirodalom felé való nyitásra is, olykor olvashatók kortárs belga, orosz, indiai, román, egyiptomi, Egyesült Államok-beli angol költők, prózaírók tolmácsolásai (a fordítók Bogdán László, Boda Magdolna, Fekete Vince, Gyukics Gábor, Kémenes Árpád, Laczkfi János, Lövétei Lázár László, Sántha Attila, Székely Melinda, Szűcs Imre), az arányokat tekintve azonban ezek egyelőre inkább a szerkesztői szándékot jelzik.
1998 óta a ~ évente kiadja a Székelyföld-díjat. 1998-ban Benkő Levente, *Kovács András Ferenc és *Tánczos Vilmos, 1999-ben Bogdán László, *Gazda József és Vincze Gábor, 2000-ben *Kányádi Sándor és Oláh Gál Elvira, 2001-ben Király László, Lőrincz György és Máthé Éva, 2002-ben Egyed Péter, *Lászlóffy Aladár és Tófalvi Zoltán, 2003-ban *Cseke Péter, Egyed Emese és Oláh Sándor, 2004-ben Gagyi József, *Vida Gábor és Nagy Koppány Zsolt, 2005-ben Demeter M. Attila, *Láng Gusztáv és László Noémi, 2006-ban Farkas Árpád, *Orbán János Dénes és Orbók Ilona, 2007-ben Szőcs Géza, Kerényi Ferenc, Lakatos Mihály és Balázs Lajos, 2008-ban Szilágyi István, Gottfried Bena és Pildner Judit nyerték el; egy másik, 2004-től évente kiosztott elismerés a Székely Bicskarend, amelynek kitüntetettjei 2004-ben Bella István, 2005-ben Buda Ferenc, 2006-ban Kemény István és Nagy Gáspár, 2007-ben Kenéz Ferenc, 2008-ban Zalán Tibor.
2003 óta a ~ gondozásában közel 40 könyv is megjelent: elsőnek Vitos Mózes Csíkmegyei füzetei és *Papp-Kincses Emese kötete (Virrassz velem). 2004-ben indult el az egész romániai magyar könyvkiadásban egyedülálló kétnyelvű Bibliotheca Moldaviensis sorozat, benne a moldvai csángókról írt Zöld Péter-jelentés 1781-ből, majd a Bandinus-kódex és Petrás Ince János moldvai tudósításai (mindkettő 2005-ben), *Domokos Pál Péter Moldvai útjaim címmel összeállított kötete (2005) és *Gazda László gondozásában a Codex Moldaviensis (2007). A csángó kérdésnek ezenkívül is figyelmet szentel a ~: a sorsukat-életüket belülről láttató Demse Márton, Duma István, Gábor Felicia, Iancu Laura kötetei jelei ennek a figyelemnek.
A ~ kiadásában és szerzőinek részvételével *jelenik meg 2000 óta évente az Erdélyi szép szó című antológia, kiadványai közé sorolható a 2008-as Székelyföld Évkönyv s a folyóiratban közölt interjúkból összeállt Academia Transsylvanica. Beszélgetések erdélyi tudósokkal című kötet (2007). A 75 éves korában elhunyt *Szabó Gyula írói pályáját és emlékét a Szívszakadásig című gyűjteményes kötet (2005) örökítette meg.
A ~ több rovatában kifejezésre jutó helytörténeti hagyományápolást néhány kiadványa is jelzi, olyanok, mint a Csíki székely krónika és a Székely Kongresszus című forráskiadványok, valamint *Ferencz Béla Nem vagyok egyedül (mindhárom 2004-ben) és Tivai *Nagy Imre Közgazdasági írások című kötete (2007). Külön színfoltja a ~ könyvkiadói tevékenységének néhány gyermekkönyv: *Bajor Andor Mi a manó (2000) és Egy bátor egér viszontagságai (2007) című kötetei, Garay János Obsitosa (2006) és Ferenczes Istvántól A pepita hangya (2007).
(Gy. A.)