Apáczai Csere János emlékezete – a barcasági származású, Gyulafehérvárt és Kolozsvárt tanító és nevelő Apáczai Csere János (1625–59) filozófiai és pedagógiai író, tanár személyében az erdélyi magyar szellemi művelődés úttörőjét tiszteljük; az anyanyelven történő általános népoktatás és akadémiai tudományművelés, a filozófiai és reáltudományi szókincsgazdagítás megalapítóját és hirdetőjét, aki személyi példájának tragikus sorsképével a hősi helytállás szimbóluma lett.
Apáczai romániai utóéletének méltó nyitánya volt születésének 300. évfordulóján Tavaszy Sándor munkája (Apáczai Csere János személyisége és világnézete, Kv. 1925). Az évfordulóra az Ellenzék Apáczai-emlékszámot adott ki 1925. ápr. 27-én. Az Apáczai-idézés egyetemes jellegére jellemző, hogy egymással szemben álló szellemi irányzatok is találkoznak benne. Így Apáczaival zászlain ütközött meg az Erdélyi Helikon és a Korunk: Kuncz Aladár Az erdélyi gondolat Erdély magyar irodalmában c. tanulmánya (az ESZC kalendáriumában, Kv. 1928) Apáczaira mint az erdélyi gondolat nagy reprezentánsára hivatkozott, Gaál Gábor viszont Az „erdélyi gondolat” tartalma és terjedelme (Korunk 1928/12) c. replikájában leszögezi, hogy éppen a Kuncz-tanulmányban elhallgatott Korunk él „ennek az Apáczai Csere-féle funkciónak a valóra váltásából, amikor… az idő világító tornyait nézi s a kor Descartes-jait szólaltatja meg – magyar nyelven itt azokkal, akik erre az Apáczai Csere János korában is hálátlan feladatra vállalkoznak”. A racionalizmus erdélyi előharcosát vállalják a 30-as évek végén fellépő realista írók is, amikor a karteziánus Magyar Encyclopaedia (Utrecht 1655) nyomán megindítják Erdélyi Enciklopédia c. könyvsorozatukat. Erdély magyar szellemi harcosaihoz intézett felhívásukban (1939) vallják: „Apáczai Cseri Jánost idézzük, az európai felvilágosodás erdélyi előharcosát. Az ő ésszerű tanítása alapján kívánjuk szolgálni egy tárgyilagos és szociális nemzeti gondolkozásmód kialakulását.” Egyikük, Szenczei László, A halál és tanítványa (Bp. 1943) c. alatt életrajzi regényt is írt a nagy iskolamester hollandiai diákéveiről, erdélyi kiállásáról a skolasztikus maradiság ellen s fellépéséről az egyházi élet demokratizálásáért. Apáczai pályaképét ugyanekkor remek esszébe foglalja az erdélyi származású Bisztray Gyula az ESZC könyveként megjelent Erdélyi csillagok II. kötetében (Kv. 1942). Közvetlenül a felszabadulás után, 1945 január havában mint „Apáczai Csere János Népakadémia” indul Kolozsvárt az első szabadegyetem. 1955-ben fiatal szocialista tanárok eszményképükként idézik az Előrében „a nagy pedagógus”-t s a növekvő ~ hatására 1956-ban a falu nagy szülöttjéről nevezik el Apácán a művelődési házat. 1957-ben a Bolyai Tudományegyetem dialektikus materializmus tanszékén bevonják a kutatás körébe az Apáczai-kérdést: Saszet Géza Apáczai haladó társadalmi törekvései és nézetei c. tanulmányát közli a tanszék gondozásában megjelent Filozófiai tanulmányok c. gyűjteményes kötet. Ebben az időben választja állandó jelképévé az Igaz Szó Gy. Szabó Béla fametszetét, a könyvolvasó Apáczait. „A világi tudományosság úttörőjé”-t ünnepli a Korunk 1959-ben, Apáczai halálának 300. évfordulóján; Szemlér Ferenc ebből az alkalomból ódával üdvözli: „Ki harminchárom évtized / előtt a lomha Olt / partján sötét vizek fölé hajolt, / mint hős és példakép ködlik ma itt” (Apáczai). Tudományos és művészi megemlékezésekre került sor 1975-ben is, Apáczai születésének 350. évfordulóján. A Kolozsvárt lezajlott országos ünnepség meghívott előadója Ortutay Gyula magyar akadémikus volt, jelenlétében avatták fel Apácán a falu nagy szülöttjének mellszobrát, Elena Hariga Avramescu bukaresti művésznő alkotását. A Korunk emlékszámában (1975/5) Bartalis János, Lászlóffy Aladár és Lászlóffy Csaba verssel, Bretter György, Szigeti József, Csetri Elek, Binder Pál és Vogel Sándor tanulmányokkal idézte Apáczait. Az évfordulóra jelent meg Fábián Ernő Apáczairól írt kismonográfiája (Kv. 1975).
Fokozódó terjedelemben került sor Apáczai írásainak új kiadására. Szigeti József előbb szemelvényes válogatást ad közre Apáczai Válogatott Munkái (I-II. 1965) címmel a Tanulók Könyvtára népszerű sorozatában, majd Apáczai társadalmi és pedagógiai nézeteinek marxista vizsgálatát és értékelését A mű és kora (1970) c. tanulmánykötetében előrebocsátva, előbb a Magyar logikácska és egyéb írások (Téka 1975), majd a Kriterion fehér könyveinek sorozatában a Magyar Encyclopaedia (1977) teljes szövegét rendezte sajtó alá.
Az Apáczai-sors minden nemzedékünk irodalmát és művészetét megihlette. Áprily Lajos már az 1926-os Rasmussen hajóján verseskötetben idézi „a holt professzor szellemét”, Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének ajánlva Tavasz a házsongárdi temetőben c. versét, s az „öreg fiatal”-t idézi Lászlóffy Aladár verse is, az Apáczai enciklopédiája (Utunk 1972/42). Apáczai erkölcsi magatartását Páskándi Géza háromfelvonásos történelmi drámája, a Tornyot választok (Korunk 1972/1-2) emeli be a kor új, árnyalt gondolati világába: „egy nyílt és színvalló kartéziánussal és presbiterivel” kerül itt szembe II. Rákóczi György, a hatalommal az igazság néz farkasszemet. Kós András szobrot készített a képzeletbeli Apáczairól (1973), Gergely István Apáczai-emlékművét (1975) Kolozsvárt kiállították.
(B. E.)
Kabán Ferenc, Kopány Gyula, Nagy Pál: A. Cs. J. – a nagy pedagógus. Előre 1955. ápr. 10. – Sipos Bella: Az apácaiak kívánsága. Előre 1956. máj. 24. – Szenczei László: Tornyot választok. Jegyzetek a békéscsabai Páskándi-bemutatóról. A Hét 1972/49. – Marosi Péter: A hazugságok tragédiája – helycserékkel. Utunk 1973/13. – Csetri Elek: Gazdasági kérdések A. műveiben. Korunk 1975/5. – Benkő Samu: A. Cs. J. ellenségei. A Hét 1975/24. – Fábián Ernő: Magyar Encyclopaedia – ismeret-„alkalmazás” vagy műveltségmodell? Korunk 1977/10; uő: Az Encyclopaedia erkölcsi jelentőségéről. Korunk 1978/1. – Szigeti József: A. mához szóló üzenete. Korunk 1978/1. – Szász János: Az Apáczai-modell. A Hét 1978/14, 15. – Bakó Béla: A modell hitele. A Hét 1978/26. – Gömöri György: Apáczai- bejegyzés egy hágai könyvben. Utunk 1979/25. – Fazoli Sándor: A. Cs. J. történelemoktatásunk magvetője. Korunk 1979/11.