Bréda Ferenc (1981 • 2015)

Bréda Ferenc, írói nevén François Bréda (Déva, 1956. febr. 20. – 2018. máj. 16., Kolozsvár) – esszéíró, költő, kritikus, műfordító, teatrológus. Anyai ágon Lévai Lajos székelyudvarhelyi író, településtörténész unokája; apja (id.) Bréda Ferenc dévai lelkész, Hunyad-Fehér egyházmegyei esperes. Középiskolát szülővárosában végzett, Lovassy László magyar nyelv- és irodalomtanár tanítványaként több éven keresztül részt vett a magyar irodalmi tantárgyolimpiákon Hunyad megye képviselőjeként, ekkor ismerkedett meg Szőcs Gézával, Egyed Péterrel, Zudor Jánossal, Keszeg Vilmossal, Zsigmond Emesével, Juhász Andrással és a romániai magyar irodalom számos más, később jelentős személyiségével. Mesterei, Makkai Endre petrozsényi református lelkész, Csortán Ferenc kolozsvári műépítész és Kovács Nemere bukaresti újságíró, gyakorta meglátogatták Déván. 1974 és 1975 között katonai szolgálatát teljesítette Dobrudzsában, 1975-től a kolozsvári egyetem hallgatója volt magyar-francia szakon, 1979-ben államvizsgázott. Ugyanez idő alatt a bánffyhunyadi Általános Iskolában tanított magyar irodalmat és nyelvtant. 1984-től 1991-ig francia nyelv- és irodalomtanári állást töltött be Franciaországban az állami és felekezeti gimnáziumokban, líceumokban és főiskolákon, előbb Anjou-ban, majd a Párizst környező helységekben (Faremoutiers, Saint-Maur-des-Fossés, Coulommiers, Pontault-Combault). 1985-ben magiszteri fokozatot ért el a Nantes-i Egyetemen francia és összehasonlító irodalomtörténetből. 1985-től 1991-ig az Angers-i Egyetemen doktorandusz-hallgató a francia irodalomtörténet kutatási területén Georges Cesbron irodalomtörténész tanítványaként. Villon, Rabelais és Rouault nyomdokain haladva 1984-ben Joël Courreau bencés szerzetes, a ligugéi Szent Márton apátság főkönyvtárosának a meghívására világi személyként részt vesz a rend lelkigyakorlatában. A Présence de Gabriel Marcel irodalmi-filozófiai társaság keretén belül megismerkedik Paul Ricœurrel, Jean-Marie Lustiger-vel, Franciaország hercegprímásával, Claude Aveline regényíróval, Georges Lubinnel (George Sand levelezésének a kiadójával), valamint André Comte-Sponville filozófussal és a francia művelődési élet más jeles képviselőjével. Levelezett Pierre Bourdieu szociológussal, a filozófiatörténész Xavier Tilliette-tel és Samuel Beckettel. 1991-ben telepedett vissza Kolozsvárra, ahol előbb a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban tanít francia nyelvet és irodalmat, majd 1995-től a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának Színházi Tanszékén, majd a 2005-ben önállósodott Színház és Televízió Karon tanít egyetemes színháztörténetet az ókor szakterületén, dramaturgiai alapfogalmakat, színházesztétikát, magyar irodalmat és retorikát. 1999-ben szerez doktori fokozatot a kolozsvári BBTE Bölcsészkarán, Gabriel Marcel francia egzisztencialista filozófus irodalom- és drámakritikai munkásságát bemutató dolgozatával. Reinhold Alfréd (Alfred Reynolds) magyar költő és angol író munkásságának irodalomtörténeti fölfedezője. Francia és román nyelvből fordít.

Első írásai az Ifjúmunkás című bukaresti ifjúsági lapban jelentek meg. Zsengéire először Majtényi Erik figyelt föl a Jóbarát című úttörő-újság hasábjain. Tovább, Dante nyomában c. tanulmányát az Echinox 1977-ben hét folytatásban közölte, itt jelentek meg műfordításai románból és franciából. A Művelődés, Igaz Szó, Utunk munkatársa, az Echinox egyik szerkesztője. 1979-től 1984-ig a kolozsvári Napoca Universitară című egyetemi kulturális folyóirat magyar oldalainak volt az első felelős szerkesztője. 1991 és 1992 között a kolozsvári Jelenlét című kulturális folyóiratnak előbb szerkesztője, majd szerkesztőségi titkára. Alapító tagja az rendszerváltás után újrainduló Gaál Gábor Irodalmi Körnek, 1992-93-ban a bukaresti Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókjának a szerkesztője. A kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör vezetőségi alapítótagja 1993-tól.

Tagság: EMIL; Romániai Írók Szövetsége; Association Présence de Gabriel Marcel Társaság; MTA Külső Köztestület

Díjak: Méhes György-nagydíj (2005.)

(Sz. E. R.)

Önálló munkái

Magyar nyelvű kötetei: A létezéstől a lehetőségig (összehas. irodalomtört. és filozófiai esszék. Buk. 1980.); Tűzpróba (versek. Buk. 1984.); Mentális Tárgyak Múzeuma. Konkrét versek (Kv. 1998.); Antracit (ortho-egzisztenciális esszé. Kv. 2002.) Golania Magna. A neo-goliárd költészet kritikai vetületei (irodalomkritikai írások. Kv. 2005.); Mysterium Mythologiae (filozófiai esszé. Kv. 2005.); Nemo (versek. Pozsony, 2004.); Az elszállt szitakötő (regény. Pozsony, 2005.); Diva Deva (filozófiai esszé. Kv. 2006.); Golania Magna Secunda. Mitokritikák a neo-goliárd irodalomról (irodalomkritikai írások. Arad, 2007.); De amore (filozófiai esszé. Pozsony, 2008.); Boldogok és Bolondok (filozófiai esszé. Pozsony, 2008.); Lali lakomái (regény. Pozsony, 2008.); Apolló apológiái (aforizmák. Pozsony, 2009.); Angyal a Monostoron (regény. Kv. 2012.)

Román nyelvű kötetei: Ființă și teatru (Létezés és Színház. Filozófiai esszé. Kv. 2003.); Scrisori despre comicul existențial. Corespondență transtemporală (Levelek a létezési komikumról. Transz-temporális levélváltás. Filozófiai esszé. Kv. 2006.); Oglinda Ochiului. Speculum spectationis (A Szem tükre. Filozófiai esszé. Kv. 2010.)

Francia nyelvű kötetei: La critique littéraire et dramatique de Gabriel Marcel (Gabriel Marcel irodalom- és színházkritikusi munkássága. Irodalomtörténeti tanulmány. Kv. 2004.); Déclin et Déclic (filozófiai esszé. Kv. 2004.)

Románra fordított szövegei: Az elszállt szitakötő (regény, Pozsony, 2005. Libelula pierdută. Cap. VIII., Cap. IX. Ford. Marius Tabacu)

Franciára fordított kötete: Nemo (versek. Pozsony, 2004. Poésies. Ford. Raoul Weiss)

Gyűjteményes kötetekben: Kimaradt Szó. Fiatal költők antológiája (összeáll. Ágoston Vilmos. 38–49 old. Buk. 1979.); Ötödik Évszak. Fiatal írók antológiája (szerk. Jánosházy György et al. Mvh. 1980.); Egy világrendszer keletkezéséről. Adalékok Galilei Dialogójához. In: Galilei: Párbeszédek (előszó és jegyz. Bréda Ferenc. Buk., 1983.); Un pahar cu lumină. Pohárnyi fény. Kolozsvári kortárs költők antológiája (vál. és szerk. Molnos Lajos. Kv. 2005.); Lumea fără mine. A világ nélkülem. Kolozsvári kortárs prózaírók antológiája (vál. és szerk. Molnos Lajos. Kv. 2007.)

Esti mese. Méhes György. Helikon 2002/7.; Vanda… Van! Az Örök Őrök. Korunk 2006. augusztus; Ave Csehy!  Helikon 2007/28.;

Fordításai: Jean Cocteau: Emberi hang (La Voix Humaine). Napoca Universitară, 1981/1-3.; Christian Palustran: Hăul (Abîmes. ford. Radu Tempeaval. 1998.); Gabriel Marcel: Semnul Crucii (ford. Radu Tempeaval; előszó. Târgu Jiu, 1999.); Gabriel Marcel: Omul problematic (L’homme problématique. Ford. Ștefan Melancuval. Kv. 1998.); Jehan Calvus (Chelu Ivan Péter): Bumgártész (Pozsony, 2004.); Gabriel Chifu: Száz költemény (O sută de poeme. Ford. Balázs F. Attilával. Pozsony, 2008.)

Szerkesztései: Meša Selimović: A dervis és a halál (utószó. Buk. 1981.); Herman Melville: Moby Dick (utószó. Buk. 1983.); Galilei: Párbeszédek. A két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról (előszó és jegyz. Buk. 1983.); Bábel Tornyán (összeáll. és szerk. Beke Mihály Andrással. Buk. 1983.); Gabriel Marcel: A fi și a avea (Être et Avoir. Szerk. és jegyz. Kv. 1997.); Gabriel Marcel: Omul problematic (L’homme problématique. ford. és jegyz. Ștefan Melancuval. Kv. 1998.); Poeți români de azi. Poètes roumains d’aujourd’hui (kétnyelvű antológia. Konzultáns. Beszterce / Párizs, 2007.)

Irodalom

Szőcs Géza: Ki vagy, B.? Igazság, 1977. – Molnár Gusztáv: Levél B. F.-hez. Echinox 1979/1-2. – Vekerdi László: Bréda Ferenc: A létezéstől a lehetőségig. Valóság, 1981/1. – Martos Gábor: Marsallbot a hátizsákban. A Forrás harmadik nemzedéke (szerk. Martos Gábor. Kv. 1994.) – Martos Gábor: Volt egyszer egy Fellegvár. (szerk. Martos Gábor. Kv. 1994.) – Martos Gábor: Az út vége (?). In: Kép(es) költészet (Sopron, 1995.) – Martos Gábor: Éjegyenlőség. Írások az erdélyi magyar irodalomról (Kv. 2000.) – Szőcs István: Transz-ok, avagy erdélyi Grál (B. F.: Antracit). Helikon 2002/14. – Szőcs István: Grál-visszfények? Helikon 2002/15. – Orbán János Dénes: Merlin Claudiopolisban (B. F.: Antracit). Erdélyi Híradó 2002. – Karácsonyi Zsolt: A margótól az argóig. Krónika 2004. nov. 5–7. – Székely Csaba: A Brettenthetetlenek. A Hét, 2004/38. – Laura Pavel: Teatru – farsă și adevăr? Contemporanul – Ideea europeană, 2004/8. (románul) – Király Farkas: A könyv címe: Nemo. Helikon, 2005/23. – Király Farkas: A mito-kán most rábeszél. Helikon, 2005. július 10. – Ovidiu Pecican: Ființă și Teatru. Teatrul de umbre al luminii. Tribuna 2005/69. (románul) – Szőcs István: B. Capytulációja avagy Szóból ért az ember! Helikon 2006/18. – Grațian Cormoș: Trãind în post-istorie, fãrã iluzii. Tribuna, 2006/96. (románul) – Mircea Arman: Scrisori despre comicul existențial. Jurnalul Literar 2007/ian.-feb. (románul) – Szőcs István: Merengő – Mágus Déva vára. Helikon 2007/7. – Karácsonyi Zsolt: Nemo és a kutyák. Helikon 2007/34. – Szőcs István: Jegyzet – A hmhmhm… A szerelem… Helikon 2008/12. – Szántai János: Jelenés Dívával, Dévával. Székelyföld, 2008/5. – Farkas Wellmann Endre: Bolondokról, a bolondok nyelvén. Krónika, 2008. november 21–23. – Egyed Emese: Exilium: Expositio. Bretter György Irodalmi Kör, 2008. – Mihai Borșoș: Democrația și omenescul. Tribuna 2008/149. (románul) – Szántai János: A klozettolvasó naplójából, 9. (F. B.: Boldogok és Bolondok). Helikon 2009/1. – Szalai Zsolt: B.: Antracit. szepirodalmifigyelo.hu (http://www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2003/03-5-036-Breda_Szalai.pdf) – Pál Edit Éva: Tudatskalpok és az irodalom. www.transindex.ro – Vári Csaba és Sipos Zoltán: Bréda Ferenc, aki Mumu forever. transindex.ro (http://cityzen.transindex.ro/?cikk=75) – Miklós Ágnes Kata: A szóértés feltételei. Nemzedékváltási problémák a hetvenes évek romániai magyar irodalmában (szerk. Balázs Imre József. Kv. 2010.) – Ștefan Manasia: Învățăturile magistrului François. Tribuna 2011/207.