Kazinczy Ferenc emlékezete A magyar felvilágosodásnak és a nyelvújítási mozgalomnak a Bihar megyei Érsemlyénben 1759. okt. 27-én született vezére nemcsak születése révén kötődik a Partiumhoz: gyermekévei egy részét is itt, nagyapja házában töltötte. Majd kapcsolatban állott az erdélyi jakobinusokkal, s a börtönből valló szabadulása után, 1816-ban személyesen is meglátogatta erdélyi barátait. E látogatásnak, erdélyi utazásának emlékét őrzi számos kiadásban megjelent és ma is eleven munkája, az Erdélyi levelek s a Hunyad megyei Piski mellett, a dédácsi parkban születése centenáriumán állított emlékoszlop, szellemi hatását pedig az erdélyi irodalmi és *művelődési élet számos későbbi kezdeményezése.
Az 1859-i Kazinczy-ünnepségek után több mint fél évszázadon át a jeles író és irodalomszervező emlékezete elsősorban az irodalomtörténet-írás művelőinek munkásságában élt tovább. Az életére és írói kapcsolataira vonatkozó dokumentumok számát erdélyi kutatók K. Papp Miklós, Jakab Elek, György Lajos, *Dékáni Kálmán közleményei gazdagították, s jelentősek voltak azok a szaktanulmányok, közlemények is, amelyek a kor jeles íróival, így Csokonaival (Hindy Árpád, 1886; Gyalui Farkas, 1895), Döbrentei Gáborral (Széchy Károly, 1899), Kisfaludy Sándorral (*Sámuel Aladár, 1891), Batsányival (Zayzon Ferenc, 1901), Ponori Thewrewk Józseffel (Kristóf György, 1917) való viszonyát elemezték.
Ugyanebben az időszakban erdélyi utazásaival és azok *művelődéstörténeti jelentőségével is többen foglalkoztak (Téglás Gábor, 1888; Váczy János, 1905; Kristóf György, 1912), sőt a Kazinczy-mű egészét bemutató átfogó tanulmányok is jelentek meg: Széchy Károly Kazinczy Ferenc működése és hatása (Kv. 1897) címmel önálló munkát jelentetett meg, Mórocz Gyula Kazinczynak a magyar szépprózai nyelv fejlődésében játszott szerepét vizsgálta (a székelyudvarhelyi Róm. Kat. *Gimnázium értesítőjében, 1874), Imre Lajos a Botcsinálta doktor és annak Kazinczy-féle magyarítása összehasonlító vizsgálatát végezte el (1888), *Sámuel Aladár (1891) és Kristóf György (1912) Kazinczy vallási nézeteit ismertette, Barabás Ábel pedig szintén önálló kötetben (Tv. 1907) a magyar nyelvre és irodalomra gyakorolt hatásával foglalkozott.
A Kazinczy-örökség értelmezésében és az utókornak ez örökséghez való viszonyában külön említést érdemelnek Ady Endrének a század eleji szellemi életben nagy visszhangot kiváltott cikkei a Budapesti Naplóban (Az érsemlyéni botrány; Szegény Kazinczy).
Egy szórványos jelentkezést (Perényi József 1927-es tanulmányát Kazinczy és Aranka György kapcsolatáról) nem számítva, az író halálának centenáriuma 1931-ben fordította újra feléje a romániai magyar olvasóközönség figyelmét. Az *Ellenzék 1931. aug. 23-i számában nagyobb összeállítást közölt Kazinczy erdélyi verseiből, a lap kiküldött tudósítója pedig arról számolt be, hogy "áll még Kazinczy Ferenc szülőháza Érsemlyénben", s hogy közelében egy kis térségen megvan még a falu másik nagy szülötte, Fráter Loránd által felállított Kazinczy-szobor is. Az évforduló alkalmából ünnepséget rendeztek az író szülőfalujában, s a szobor körüli kis kert gondozása az iskola tanulóinak is szép foglalatossága. Az évforduló alkalmából a *Pásztortűz (1931/17) az Erdélyi levelekből közölt részleteket, s Ligeti Ernőtől cikket is (1931/18); a Keresztény Magvetőben *Gál Kelemen (1932/2), az Erdélyi Múzeumban *Rass Károly (1932/79) közöl megemlékező cikket, tanulmányt. Az EME 1931-es vándorgyűlése is adózik az író emlékének: itt Kristóf György tart előadást Kazinczy és Erdély címmel (szövege később megjelenik: ETF 44. és Hazai utazók Erdélyben c. kötetében). Ugyanő látja el bevezető tanulmánnyal az *Erdélyi Ritkaságok sorozatban megjelent Erdélyi leveleket (Kv. 1944), rámutatva Kazinczy sokoldalú és az erdélyi román népéletre is kiterjedő érdeklődésére.
Az évforduló után ~nek csendesebb évei következnek. Erre az időszakra esik viszont *Jancsó Elemér érdeklődésének kezdete Kazinczy és az erdélyi jakobinus mozgalom résztvevői közötti kapcsolatok iránt: ő először 1936-ban szentel jelentős helyet ennek a kérdésnek A magyar szabadkőművesség irodalmi és *művelődéstörténeti szerepe a 18. században c. könyvében (Kv. 1936), majd Aranka Györgyről és Döbrentei Gáborról írott nagyobb tanulmányaiban (Kv. 1939 és 1944) világította meg a Kazinczy-mű erdélyi kapcsolatainak újabb összefüggéseit. De jelentek meg más tanulmányok, cikkek is: Pogány Albert Kazinczynak kortársaira gyakorolt hatásával foglalkozott (Kristóf Emlékkönyv, Kv. 1939), Féja Géza (1940) és Lengyel Balázs (1941) erdélyi utazásainak eseményeit elevenítették fel, *Veégh Sándor pedig (*Hitel 1942/5) leveleinek a román népélettel kapcsolatos megfigyeléseit elemezte.
1944 után a romániai magyar Kazinczy-kutatások elsősorban *Jancsó Elemér nevéhez fűződtek, aki az 50-es és 60-as években a jakobinus Kazinczy bemutatására *tette a hangsúlyt. Tanulmányt közölt a jakobinus mozgalomhoz vezető útjáról (A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Emlékkönyve, 1956, 36796.), fogság utáni felvilágosító tevékenységéről (NyIrK 1960/12), s összefoglaló képet nyújtott pályájáról A magyar irodalom a felvilágosodás korában c. egyetemi tankönyvében is (Kv. 1969). Közben sajtó alá rendezte Kazinczy válogatott munkáit (1960), majd a Fogságom naplóját (1969); ez utóbbi *Rohonyi Zoltán bevezető tanulmányával a Tanulók Könyvtárában újabb kiadásban jelent meg (1976). Ugyancsak *Jancsó Elemér irányítja Kazinczy műve felé tanítványai érdeklődését: V. Szendrei Júlia az Erdélyi levelek keletkezéstörténetéhez szolgáltat új adalékokat (Studia Universitatis Babeş et Bolyai 1958), *Rohonyi Zoltán pedig Kazinczy és a szentimentalizmus címmel közöl elemző eszmetörténeti tanulmányt (NyIrK 1969/2).
Kazinczy munkássága a románmagyar kapcsolattörténet és összehasonlító folklórkutatások számára is érdekes, fontos anyagot kínált. *Gáldi László Kazinczynak a román nyelvről való vélekedésével foglalkozott (Acta Lingvistica 1957, fasc. 12), *Domokos Sámuel az első magyar nyelvre fordított román népköltészeti alkotás, a Ponori Thewrewk József tolmácsolta Brumărelul c. népballada megjelentetésében játszott szerepét világította meg (A román irodalom magyar bibliográfiája. Bevezető), *Faragó József a Kazinczy által fonetikusan lejegyzett eredeti és a fordítás összehasonlító elemzését végezte el (*Művelődés 1977/8).
A román olvasóközönség először Kristóf György román nyelvű magyar irodalomtörténetében (Kv. 1934) kapott összefoglaló képet a nyelvújítás vezéregyéniségének irodalmi munkásságáról, napjainkban pedig a magyar irodalom nagy román antológiája közölte rövid életrajzi bevezetővel A nagy titok, A sonetto múzsája, Híven szeretni c. verseinek és a Fogságom naplója egy részletének fordítását (Antologia literaturii maghiare I. 1965).
Napjaink romániai magyar irodalmában Kazinczy fogságélménye vált a mű és az író erkölcsi jelentőségét hangsúlyozó alkalommá: *Benkő Samu esszében foglalkozott vele (A helyzettudat változásai. 1977. 36870.), *Kányádi Sándor pedig egy, a kufsteini börtönben *tett látogatás nyomán mutatta fel a fogság és az emberi szenvedés fölé emelkedő író példáját Kufsteini grádicsok éneke c. költeményében. Az író halálának 150. évfordulója adott újabb alkalmat a Kazinczy-kultusz feltámasztására. Az *Utunkban (1981/36) *Szilágyi Júlia Kazinczytól Kazinczyig címen az író egykori Orpheus c. lapjának címében fedezi fel a művészettel elbűvölő nagyság jelképét; ugyanekkor *A Hét hasábjain (1981/33) *Rohonyi Zoltán Az irodalmi vezér szerepköre c. alatt rendez ankétot, egy héttagú diákcsoport pedig a szociálpszichológia segítségével térképezi fel a Kazinczy-pályát.
(V. Zs.)
Kristóf György: Kazinczy és Erdély. ETF 44. Kv. 1932. *Veégh Sándor: Kazinczy és a románok. *Hitel 1942/5. *Jancsó Elemér: A jakobinus Kazinczy. *Utunk 1955/21; uő: Kazinczy fogsága utáni felvilágosító tevékenysége. NyIrK 1960/12; uő: A rabság utolsó, a *szabadság első napjai. Részlet a Kazinczy-monográfia egyik fejezetéből. *Utunk 1968/46. Baróti Pál: Új vonások a Kazinczy-portrén. *Utunk 1968/46. V. Szendrei Júlia: Kazinczy Ferenc klasszicizmusának kérdéséhez. NyIrK 1966/2. Vita Zsigmond: A román irodalom az első hazai lapokban és folyóiratokban. Közli Tudománnyal és cselekedettel. 1968. 23435. Beke György: Kazinczy falujában. Közli Feketeügy. 1974. 18490. V. Busa Margit: Kazinczy bibliográfia. Miskolc 1981. Máthé Mária: A bölcselő Kazinczy. *Művelődés 1981/89.
ÁVDolg: Pogány Albert: Kazinczy nyelvújítása (levelezése alapján). Doktori értekezés. 1946. Bauch Jolán: Kazinczy nyelvújítása levelezése alapján. 1948. Gagyi Éva: Kazinczy és a színház. 1960. Jakab Anna: Kazinczy Ferenc erdélyi felvilágosító köre (levelezése alapján). 1960. Wagnerné Török Judit: Kazinczy Ferenc világnézetének fejlődése életének első szakaszában (antiklerikalizmusa, útja a jakobinus mozgalomig). 1960. Borói Erzsébet: Kazinczy és a régi irodalmi hagyomány. 1976.