Sőni Pál (Nv., 1917. jan. 21. – 1981. okt. 14. Kv.) – író, kritikus, irodalomtörténész. Tanulmányait szülővárosában, Csernovicban és Kolozsváron végezte. A II. világháború végén deportálták; hazatérése után a Romániai *Magyar Szó belső munkatársa (1947–53), az *Utunk főszerkesztője (1954–56), az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1957-től a Bolyai Tudományegyetemen, majd a BBTE-n a romániai magyar irodalom előadótanára.
Elbeszélésekkel az Erdélyi Helikonban jelentkezett (1937), ezek a transzilvanizmus jegyeit mutató rövid írások voltak. Egy harminc évvel későbbi interjúban, több irodalomtörténeti és kritikakötettel a háta mögött is így vallott Huszár Sándornak: „Igazi műfajom a novella. Itt vagyok otthon, itt érzem úgy, hogy fogyatékosságaim is előnyömre válnak” (Az író asztalánál. Buk. 1968). *Bodor Pál ezt írta róla halálakor: „Nem volt életművész, humora kesernyés volt, valójában önmagát sem tudta kedélyes derűvel kezelni, holott jóformán minden szépírói munkája: a szatírára és érzelmességre hajló lírikus prózája alanyi költészet prózában elbeszélve, amelyben a *groteszk vállalása némileg tüntető, azaz önfeláldozás és kihívás, megérteni vágyás és kísérlet a világ ironikus és lírai megmagyarázására” (*A Hét 1981/43).
A negyvenes évek végén ő is lerótta adóját a dogmatikus irodalomkritikának, a hatvanas évektől azonban a kortárs romániai magyar irodalom árnyaltabb, tárgyszerű képét rajzolta meg, egyetemi tankönyvében éppúgy, mint a két háború közötti erdélyi avantgárd-örökséget elemző könyvében vagy később Nagy István-monográfiájában. *Izsák József írta róla: „Hajlékony és fogékony minden iránt, ami új, ami több a réginél. Megérti a két világháború közötti *avantgarde törekvéseit – s a legfiatalabb nemzedék soraiban örömmel fedezi fel… az újnak forrongását… Mint minden igazi kritikus, megérteni akar és megértetni, értékeket felfedezni és értékeket felmutatni… Rendkívül vonzó alkati és magatartásbeli vonása, hogy a tárgyalt mű vagy író értékeit igyekszik kiásni, elmarasztaló ítéleteit pedig okulásként fogalmazza meg és nem elriasztásként. Az alkotómunka előtti tiszteletével és emelkedett humanizmusával… azt a magatartást példázza, amely végtére minden igazi literátus ember etikai minőségét megszabja” (*Igaz Szó 1968/6). Tagja volt a Romániai Magyar Irodalmi *lexikon szerkesztőbizottságának.
Kötetei: Irodalmi bírálatok (Buk. 1955); Incselkedő (színdarab, uo. 1957); Útinapló (uo. 1957); Három portré (Kacsó Sándorral és Abafáy Gusztávval, uo. 1963); Művek vonzása (esszék, tanulmányok, cikkek, uo. 1967); A romániai magyar irodalom története (egyetemi jegyzet, uo. 1969); Póz és mosoly (regény, uo. 1969); Verébnyomok (novellák, uo. 1969); Andriska halála (regény, Kv. 1973); Avantgarde sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban (Buk. 1973); Nagy István (monográfia, uo. 1977); Az utolsó kör (regény, Kv. 1979); Nyitott udvar (karcolatok, novellák, Buk. 1980); Írói arcélek (tanulmányok, kritikák, arcképvázlatok, Buk. 1981).
Szerkesztésében és bevezető tanulmányaival megjelent könyvek a *Romániai Magyar Írók és a Tanulók Könyvtára sorozatokban: Kováts József: Útlevél (novellák, Buk. 1957); Nagy István: Földi Jánost bekapta a város – A szomszédság nevében (uo. 1962); Nagy István: A jótékony prémeskabát (novellák, uo. 1962); Kiss Jenő legszebb versei (uo. 1963); Lászlóffy Csaba: Aranyeső (versek, uo. 1964 = Forrás); Magasra száll az ember dallama. Romániai magyar költők antológiája (uo. 1968); Szántó György: Az ötszínű ember (uo. 1969); Ligeti Ernő: Kék barlang – Idegen csillag (uo. 1969); Nagy István: Sáncalja (Kv. 1971); Nagy István: A pirosszemű kiskakas (novellák, uo. 1972); Áprily Lajos: Meddig él a csend? (válogatott versek, Buk. 1973); Asztalos István: Újesztendő (Kv. 1974); Karácsony Benő: Napos oldal (uo. 1974); Hűséges Mártonka. Romániai magyar novellák. 1918–1944 (uo. 1975); Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein (uo. 1978); Bánffy Miklós: Reggeltől estig – Bűvös éjszaka (Buk. 1981).
Marosi Péter: Két novellista – egy kérdés. *Igaz Szó 1954/7; uő: Póz és tragikum *Utunk 1969/40. – Kocziány László: Irodalmi bírálatok. *Igaz Szó 1955/11. – Robotos Imre: Irodalmi bírálatok. *Utunk 1955/48; uő: Élmény és parabola. *Előre 1969. szept. 27; uő: Kulcsok és álkulcsok. *Igaz Szó 1973/9. – Panek Zoltán: Amit rögtön el kell mondani. *Utunk 1957/5. – Jancsó Elemér: A sokoldalúság jegyében. *Igaz Szó 1967/4. – *Izsák József: Az irodalom vonzásában. *Igaz Szó 1968/6; uő: Igényünk a korszerű irodalomtörténet. *Utunk 1970/1. – Kántor Lajos: Régi és új vonzása. *Utunk 1968/12; uő: Igény és irodalomtörténet. *Korunk 1970/1; uő: Vissza vagy *előre? *Utunk 1970/5; uő: [Avantgarde sugárzás]. *Korunk 1974/10. Ua. Korunk: *avantgarde és népiség. Bp. 1980. – Huszár Sándor: A két világháború közötti irodalom feltárásának gondjairól. *Utunk 1968/20. Ua. Az író asztalánál. Buk. 1969; uő: Egy nemzedék – két nemzedék. *Utunk 1969/32. – Veress Dániel: [Művek vonzása]. *Igaz Szó 1968/3. – Balogh Edgár: Az első lépés. S. P. irodalomtörténeti jegyzetéről. *Előre 1969. szept. 28. – Baróti Pál: A romániai magyar irodalom története. *Utunk 1969/44. – Jordáky Lajos: Hogy a jegyzetből könyv legyen. *Utunk 1969/50. – Varró János: Irodalomtörténet és önismeret. *Utunk 1970/1. – Hornyák József: S. P. műfajai. *Utunk 1972/17. – Bazsó Zsigmond: [Andriska halála]. *Utunk 1973/18. – Lászlóffy Aladár: Tanú – szívvel. *Utunk 1973/35. – Znorovszky Attila: [Andriska halála]. Könyvtári *Szemle 1973/3; uő: S. P. *Avantgarde sugárzás. *Művelődés 1974/6. – Cs. Gyímesi Éva: Avantgarde sugárzás – *avantgarde *szemlélet. *Utunk 1973/49. – P. Dombi Erzsébet: [Avantgarde sugárzás]. *Tanügyi Újság 1974/9. – Németi Rudolf: Szocializmus. *Korunk 1974/6. – Mózes Huba: Avantgarde-sugárzás. NyIrK 1975/1. – Szilágyi Júlia: Az *avantgarde-ról – megfontoltan. *Igaz Szó 1975/8. – Beke György: Avantgarde, néptestvériség, nemzeti felelősség. Beszélgetés S. P.-lal. *Korunk 1976/1–2. – Kormos Gyula: Egy psziché megközelítése. *Utunk 1980/10. – *Bodor Pál: [Nekrológ]. *A Hét 1981/43; uő: S. P. Az olvasás ihlete. Bp. 1988. – Fodor Sándor: [Nekrológ]. *Igaz Szó 1981/11. – Láng Gusztáv: Csöndes búcsú S. P.-tól. *Utunk 1981/43. – Nagy Pál: [Írói arcélek]. *Utunk 1981/50. – Pomogáts Béla: [Írói arcélek]. Irodalomtörténeti Közlemények 1983/4. – Szakolczay Lajos: S. P.: Írói arcélek. Hungarológiai Értesítő 1983/3–4.
(S. Zs. – G. D.)