Bálint Tibor (Kolozsvár, 1932. jún. 12. – 2002. jan. 28., Kolozsvár) – író. Nehéz családi körülmények között, külvárosi környezetben nőtt fel. A kolozsvári ref. kollégium diákjainak összefogása tette lehetővé, hogy mint tehetséges munkásgyermek bejusson a kollégiumba. Fordulatokban és megaláztatásokban gazdag élményei nem zárultak le a korai felfedezéssel. A nyolc gimnáziumi osztály elvégzése után, 1953-tól 1955-ig az Igazság szerkesztőségének tagja, majd 1959-ig a Falvak Dolgozó Népe és az Ifjúmunkás belső munkatársa; 1967-től ismét szerkesztő a Napsugárnál.
Íróként az 50-es évek második felében tűnt fel sajátos nyelvi erejű karcolatokkal, novellákkal, első kötete azonban csak 1963-ban jelent meg, már a Forrás-sorozatban. A Csendes utca beajánlásában Bajor Andor „nagy fölfedezésekre, álmélkodtató csodákra” tartja képesnek, ez a későbbi években egyre inkább igazolódik. Magyar prózaíró ősei között elsősorban Krúdyt, Gellérit, Kosztolányit kell említenünk (de Nagy Lajostól is tanult), a világirodalomból mindenekelőtt Csehovot. Korai hangulatnovelláinak hősei minden hősiséget nélkülöző kisemberek, akiknek kisebb-nagyobb lelki problémáit nagy megértéssel és szeretettel rajzolja meg, érthető hát, hogy a dogmatikus irodalompolitika éppen vele szemben mutatkozott a legtürelmetlenebbnek, témáit periferikusnak, novellahőseit bizarrnak bélyegezte. A kisszerűség egyik-másik novelláját valóban fenyegető veszélye tudatosult a szerzőben, újabb elbeszélései a líraiság megtartásával a hétköznapi valóság fölé emelkednek, példázatok formáját öltik; a lírai groteszk válik uralkodóvá novellisztikájában (Hordozható kacagások, Játsszatok csak szépen, Bölcsődal). Ebbe a fejlődésrendbe illeszkedik be tudományos-fantasztikus kisregénye, az Önkéntes rózsák Sodomában (1967), amelynek azonban nincs köze a tudományos fantasztikum világdivatjához; igaz, Bálint is főlépít egy jövőbe helyezett, absztrakt, többé-kevésbé abszurd világot, de a kisregény elgépiesedett Kobalt ura, aki a modern technika minden kellékével, többek között egy robotemberrel is rendelkezik, csupán újabb változata a Csendes utca fásult, közönyös, elidegenedett kisembereinek, nyárspolgárainak. A fantasztikus keret eszköz az író kezében, hogy a groteszk, sőt abszurd helyzettel a humánum be nem helyettesíthető voltára figyelmeztessen, arra, hogy a gépiesség megöli a játékot, elriasztja álmainkat. Műfajilag szakít a hagyományos epikai építkezéssel, a szabad asszociációs líra lehetőségeivel él.
Jelentős kísérletek után érkezik el a Zokogó majom c. regényéhez (1969), amely a romániai magyar próza kiemelkedő teljesítménye s egyik legnagyobb könyvsikere. Önéletrajzi jellegű művében egy lumpkörnyezetből jött gyermek életútját követi nyomon az újságíróvá válásig, de a főhős s a számos mellékszereplő perspektivikusabb mondandó szolgálatában áll: „egy élhetetlen család kálváriája” a sorsfordító társadalmi változásokat s a történelem kanyarait is jelzi, magasabb művészi szinten reprodukálva a pályakezdő novellák problematikáját s a folytatás groteszkjeit. A XIX. századi realista hagyományok és a XX. századi modern irányzatok eredeti keveréséből születik ez a próza, annak tudatában, hogy a részletek „az igazság alkatrészei”, de ügyelve rá, hogy a részletek tisztelete ne forduljon új-tárgyiasságba, divatos érzelemnélküliségbe. A Zokogó majom írója hisz a valóság és az ábránd, álomvilág egymást kiegészítésében. A külső és belső történések pontos időbeli rögzítését ugyancsak fontosnak tartja, ám a danzigi konfliktustól Sztálin haláláig ívelő történelmi eseménysor háttérszerű felfestése helyett egykorú újságmontázsokkal teremti meg a korhangulatot, nem bontva meg a több szálon futó cselekmény egységét. A Kolozsvárt bemutatott színpadi változat (Sánta angyalok utcája, 1972) műfajilag is szerencsésen menti át a regény etikai értékeit, úttörő valóságábrázolását, „drámai invokációban”. Bálint Tibor ezután visszatér a rövidebb műformákhoz (Császár és kalaposinas, 1971; Nekem már fáj az utazás, 1973). Miniatűr író- és művészportréi (Kenyér és gyertyaláng, 1975), az esszé, kritika és karcolat határán Kosztolányi műfajára emlékeztetnek. Zarándoklás a panaszfalhoz c. a Kriterion és a budapesti Magvető kiadásában nagyjából egyszerre megjelenő regénye (1978) a Zokogó majom világát novellisztikus szerkezetek egymás mellé illesztésével írja tovább, sajátos regényformát teremtve e „párhuzamos életutak”-kal az 50-es évek közepének epikus bemutatására. Torz, gyűlöletes figurák történetei elevenednek meg a lényegében különálló, csupán az írói tudatban összekapcsolódó elbeszélésekben, melyeket mégis egységbe fog a nyelvi stilizálás jellege, a legendásítás; kritikusai a regénykompozíció jellemzéséül Bosch, Brueghel és Csontváry táblaképeire utaltak.
Az író teljesítménye figyelemre méltó a gyermekirodalomban is. Jeles műfordító: több kötetnyi regényt, karcolatot fordított románról magyarra G. M. Zamfirescu, Eugen Barbu, Ion Minulescu, I. L. Caragiale írásaiból. Összeállította s bevezette Gelléri Andor Endre novelláit (1977).
Egyéb munkái: Búcsú a rövidnadrágtól (regény, 1964); Cérnakáplár (ifjúsági elbeszélések, mesék, 1964); Angyaljárás a lépcsőházban (novellák, karcolatok, 1966); Fekete Péter (ifjúsági elbeszélések, 1967), Kifli utca, zsemle szám (karcolatok, Beszélő Tükör 1978); Mennyei romok (tárcák, karcolatok, novellák, Kv. 1979).
Román fordításban: Adio, pantaloni scurţi (1968); Trandafiri din Sodoma (1970); Maimuţa plîngăreaţă (1972); Cîinii după gratii! (1978); lengyel fordításban: Lkajaca malpa (Varsó 1973); német fordításban: Der schluchzende Affe (1979).
(K. L.)
Marosi Péter: Néhány novelláról. Túlbeszélt diagnózisok. Utunk 1963/20; uő: Jelenések apokrif könyve B. T. szerint. Utunk 1979/5; újraközölve Világ végén virradat, 1980. 112–119. Szilágyi Júlia: Több szeretetet, több szigort. Utunk 1963/38. Kovács János: Elvarázsolt hétköznapok helyett a hétköznapok varázsát. Igaz Szó 1964/1; uő: Visszafogott végletesség. Igaz Szó 1979/5. Láng Gusztáv: Szabály vagy elmélet? Igaz Szó 1964/2; uő: Világtalan éleslátás. Korunk 1967/2; uő: Az olvasás mámora. Utunk 1975/35. Páskándi Géza: A légy nagyságú hintó. Utunk 1966/38. Réz Pál: Atomfej zokog. Élet és Irodalom, Bp. 1966/47. K. Jakab Antal: Karcolatok lábujjhegyen. Igaz Szó 1967/3. Kántor Lajos: A próza nagykorúsága. Utunk 1969/43; újraközölve Korunk: avantgarde és népiség. Bp. 1980. 462–470; uő: „Profi” novellák. Utunk 1974/18. „Minden tapasztalatért én szenvedtem meg”. Beszélgetés a Zokogó majom írójával. Lejegyezte Katona Ádám. Igazság 1970. márc. 22. Csiki László: Változatosság és egyenetlenség. Igaz Szó 1971/8. Szőcs Géza: Költőiség és pontosság. Korunk 1975/11. Szőcs István: Sokágú regény. Előre 1979. jan. 24. Ács Margit: Bibliai fejezetek a huszadik század közepéről. Tiszatáj, Szeged 1979/6. Vásárhelyi Géza: Mit rejteget tárcájában az író?… Korunk 1980/11.
ASZT: Beszélgetések, felolvasások. LM 445, 493, 885, 1011, 1065, 1693. Hangfelvétel A sánta angyalok utcája kolozsvári színielőadásáról (4 szalag). TM 439. Vallomás a szülőföldről. LM 1881.
Bálint Tibor (Kolozsvár, 1932. jún. 12. – 2002. jan. 28., Kolozsvár) – író, újságíró, műfordító. Nehéz családi körülmények között, külvárosi környezetben nőtt fel. A kolozsvári ref. kollégium diákjainak összefogása tette lehetővé, hogy mint tehetséges munkásgyermek bejusson a kollégiumba. Fordulatokban és megaláztatásokban gazdag élményei nem zárultak le a korai felfedezéssel. A nyolc gimnáziumi osztály elvégzése után, 1953-tól 1955-ig az Igazság szerkesztőségének tagja, majd 1959-ig a Falvak Dolgozó Népe és az Ifjúmunkás belső munkatársa volt; 1967-től ismét szerkesztő a Napsugárnál.
Íróként az ’50-es évek második felében tűnt fel sajátos nyelvi erejű karcolatokkal, novellákkal, első kötete azonban csak 1963-ban jelent meg, már a Forrás-sorozatban. A Csendes utca beajánlásában Bajor Andor „nagy fölfedezésekre, álmélkodtató csodákra” tartja képesnek, ez a későbbi években egyre inkább igazolódik. Magyar prózaíró ősei között elsősorban Krúdyt, Gellérit, Kosztolányit kell említenünk (de Nagy Lajostól is tanult), a világirodalomból mindenekelőtt Csehovot. Korai hangulatnovelláinak hősei minden hősiséget nélkülöző kisemberek, akiknek kisebb-nagyobb lelki problémáit nagy megértéssel és szeretettel rajzolja meg, érthető hát, hogy a dogmatikus irodalompolitika éppen vele szemben mutatkozott a legtürelmetlenebbnek, témáit periferikusnak, novellahőseit bizarrnak bélyegezte. A kisszerűség egyik-másik novelláját valóban fenyegető veszélye tudatosult a szerzőben, újabb elbeszélései a líraiság megtartásával a hétköznapi valóság fölé emelkednek, példázatok formáját öltik; a lírai groteszk válik uralkodóvá novellisztikájában (Hordozható kacagások, Játsszatok csak szépen, Bölcsődal). Ebbe a fejlődésrendbe illeszkedik be tudományos-fantasztikus kisregénye, az Önkéntes rózsák Sodomában (1967), amelynek azonban nincs köze a tudományos fantasztikum világdivatjához; igaz, Bálint is fölépít egy jövőbe helyezett, absztrakt, többé-kevésbé abszurd világot, de a kisregény elgépiesedett Kobalt ura, aki a modern technika minden kellékével, többek között egy robotemberrel is rendelkezik, csupán újabb változata a Csendes utca fásult, közönyös, elidegenedett kisembereinek, nyárspolgárainak. A fantasztikus keret eszköz az író kezében, hogy a groteszk, sőt abszurd helyzettel a humánum be nem helyettesíthető voltára figyelmeztessen, arra, hogy a gépiesség megöli a játékot, elriasztja álmainkat. Műfajilag szakít a hagyományos epikai építkezéssel, a szabad asszociációs líra lehetőségeivel él.
Jelentős kísérletek után érkezik el a Zokogó majom c. regényéhez (1969), amely a romániai magyar próza kiemelkedő teljesítménye s egyik legnagyobb könyvsikere. Önéletrajzi jellegű művében egy lumpkörnyezetből jött gyermek életútját követi nyomon az újságíróvá válásig, de a főhős s a számos mellékszereplő perspektivikusabb mondandó szolgálatában áll: „egy élhetetlen család kálváriája” a sorsfordító társadalmi változásokat s a történelem kanyarait is jelzi, magasabb művészi szinten reprodukálva a pályakezdő novellák problematikáját s a folytatás groteszkjeit. A XIX. századi realista hagyományok és a XX. századi modern irányzatok eredeti keveréséből születik ez a próza, annak tudatában, hogy a részletek „az igazság alkatrészei”, de ügyelve rá, hogy a részletek tisztelete ne forduljon új-tárgyiasságba, divatos érzelemnélküliségbe. A Zokogó majom írója hisz a valóság és az ábránd, álomvilág egymást kiegészítésében. A külső és belső történések pontos időbeli rögzítését ugyancsak fontosnak tartja, ám a danzigi konfliktustól Sztálin haláláig ívelő történelmi eseménysor háttérszerű felfestése helyett egykorú újságmontázsokkal teremti meg a korhangulatot, nem bontva meg a több szálon futó cselekmény egységét. A Kolozsvárt bemutatott színpadi változat (Sánta angyalok utcája, 1972) műfajilag is szerencsésen menti át a regény etikai értékeit, úttörő valóságábrázolását, „drámai invokációban”.
Bálint Tibor ezután visszatér a rövidebb műformákhoz (Császár és kalaposinas, 1971; Nekem már fáj az utazás, 1973). Miniatűr író- és művészportréi (Kenyér és gyertyaláng, 1975), az esszé, kritika és karcolat határán Kosztolányi műfajára emlékeztetnek. Zarándoklás a panaszfalhoz c., a Kriterion és a budapesti Magvető kiadásában nagyjából egyszerre megjelenő regénye (1978) a Zokogó majom világát novellisztikus szerkezetek egymás mellé illesztésével írja tovább, sajátos regényformát teremtve e „párhuzamos életutak”-kal az ’50-es évek közepének epikus bemutatására. Torz, gyűlöletes figurák történetei elevenednek meg a lényegében különálló, csupán az írói tudatban összekapcsolódó elbeszélésekben, melyeket mégis egységbe fog a nyelvi stilizálás jellege, a legendásítás; kritikusai a regénykompozíció jellemzéséül Bosch, Brueghel és Csontváry táblaképeire utaltak.
Jeles műfordító volt: több kötetnyi regényt, karcolatot fordított románról magyarra G. M. Zamfirescu, Eugen Barbu, Ion Minulescu, I. L. Caragiale írásaiból. Összeállította s bevezette Gelléri Andor Endre novelláit (1977).
Az író teljesítménye figyelemre méltó a gyermekirodalomban is. 1990-ig számos gyermek- és ifjúsági kötete jelent meg (Búcsú a rövidnadrágtól, Cérnakáplár, Robot Robi kalandjai, Én voltam a császár, A háromszáz esztendős pacsirta, Marci kalandjai).
1992-ben megkapta a Déry Tibor-díjat és a Krúdy Alapítvány díját. 1996-ban előző két nagyregénye kiegészült egy harmadik kötettel, a Bábel toronyházával. 1998-ban József Attila-díjjal jutalmazták. A ’90-es években további novellái és elbeszélései jelentek meg többek között a Mozgó Világ, a Forrás, a Tiszatáj és a Szabadság hasábjain. A kolozsvári Szabadságban íróportrékat publikált Jegyzetek a köröm hátán címmel, melyet megemlékezésében Nagy Pál így jellemzett a marosvásárhelyi Népújságban: „A tömör és tiszta beszéd mestereként műfajt teremtett: öt-tíz sorban tartalomdús portrékat rajzolt író és művész kortársairól, a magyar és az egyetemes szellemiség jeleseiről. […] Bálint Tibor körömhátnyi térségben tudott jellemeket, sorsokat ábrázolni.” 2002-ben, halála előtt pár nappal Márai Sándor-díjat kapott.
Díjak: Romániai Írószövetség prózadíja (1969, 1979), Kritikusok Díja (1978), Pezsgő-díj (1978), Déry Tibor-díj (1992), Krúdí Alapítvány díja (1992), Soros Alapítvány alkotói díja (1995), József Attila-díj (1998), Márai Sándor-díj (2002), Magyar Örökség díj (posztumusz, 2015)
Tagság: Digitális Irodalmi Akadémia (posztumusz tag, 2020)
Munkái
Kötetei
Csendes utca (Buk., 1963.); Búcsú a rövidnadrágtól (Buk., 1964.); Cérnakáplár (Buk., 1964.); Angyaljárás a lépcsőházban (Buk., 1966.); Fekete Péter (elbeszélések. Buk., 1967.); Önkéntes rózsák Sodomában (kisregény. Buk., 1967.); Zokogó majom (regény. Buk., 1969.); Császár és kalaposinas (Buk., 1971.); Nekem már fáj az utazás (Buk., 1973.); Robot Robi kalandjai (Buk., 1973.); Kenyér és gyertyaláng (arcképek, vallomások, tanulmányok. Kv., 1975.); Kifli utca zsemle szám (karcolatok. Buk., 1978.); Zarándoklás a panaszfalhoz (Buk., 1978.); Látomás mise után (elbeszélések. Bp., 1979.); Mennyei romok (tanulmányok, karcolatok, elbeszélések. Kv., 1979.); Mese egy őrült kakaduról (elbeszélések. Buk., 1982.); Én voltam a császár (mesék, történetek. Buk., 1983.); Családi ház kerttel (elbeszélések. Kv., 1986.); A háromszáz esztendős pacsirta (elbeszélések. Buk., 1986.); Nyargaló ihlet (cikkek, karcolatok. Buk., 1988.); Marci kalandjai (történetek. Buk., 1990.); Bábel toronyháza (Kv., 1996.); Végtelen világbajnokság (Bp., 1999.; Csíkszereda, 2001.); Könyörgés kétségbeesés ellen (Csíkszereda, 2002.);
Sánta angyalok utcája. Drámai invokáció két részben (posztumusz. Kv., 2004.); Zarándoklás a panaszfalhoz. Párhuzamos életutak (posztumusz. Kv., 2007.); Antal, a láthatatlan (posztumusz. Csíkszereda, 2009.); Kálmánka, te vagy a császár. Válogatás a szerző Napsugárban megjelent meséiből, történeteiből (vál., szerk. Zsigmond Emese. Kv., 2010.); Kérdések könyve (posztumusz. Csíkszereda, 2013.);
Gyűjteményes kötetekben
Az utolsó sátoros szekér. In: Egy nap történelem. Riportok (Buk., 1962., 173–179.); Hordozható kacagások. In: Szeresd az élőket. Hazai magyar elbeszélők. 1945–1970 (vál., szerk., előszó Kántor Lajos. Kv., 1971., 155–168.); Aki még a királynak is parancsol. In: Egyszer volt, hol nem volt. A legszebb mesék könyve (vál., előszó Balogh Irma. Buk., 1974., 74-77.); A húslevesről. In: Kövi Pál: Erdélyi lakoma (Buk., 1981., 263-264.; Bp., 1986., 209-211.; Bp., 1998., 186-188.; Bp., 2005., 237-238.); Fodor Sándor népszerűsége. In: Legyünk humorunknál! Derűtől borúig (szerk. Panek Zoltán, Farkas Árpád. Mv., 1982., 130.); Egyszer mindenkit szólítanak. In: Egyszer mindenkit szólítanak. Romániai magyar elbeszélők II. (vál. Nagy Pál. Kv., 1984. 154-163.); A keserű fohászkodás. In: Vándor idő balladája. Krónika ’89–90 (szerk. Kántor Lajos, Veress Zoltán. Stockholm, 1991., 92–99.); Hűvös idő, változó felhőzet. In: Kék álhalál. Mai erdélyi elbeszélők (szerk. Kántor Lajos, Veress Zoltán. Stockholm, 1993., 16–24.); A te szemeid galambok a te fátylad mögött. In: Körkép, 1994 (szerk. Hegedős Mária. Bp., 1994., 5–15.); A káldeus pap halála. In: Erdélyi dekameron. 1996. Kortárs romániai magyar írók (szerk. Majla Sándor. Székelyudvarhely, 1996., 26-31.); Keletre néznek a birkák. In: Erdélyi dekameron. 1997. Kortárs romániai magyar írók (szerk. Majla Sándor. Székelyudvarhely, 1997., 5-18.); A pecsétgyűrű. In.: Körkép 1999. Huszonhárom mai magyar író kisprózája (szerk. Körmendy Zsuzsanna. Bp., 1999., 5-18.); Nekem már fáj az utazás. In: Magyar szárnyvonalak. Határon túli prózaírók antológiája (szerk., vál. Filep Tamás Gusztáv et al. 156-160.); Egy gyémántfej lehanyatlott. In: Kulcsok Kolozsvárhoz (szerk. Kántor Lajos, Kovács Kis György. Szeged, 2000., 215-216.); Kleopátra tűje. In: Erdélyi Szép Szó 2001 (szerk. Fekete Vince. Csíkszereda, 2001., 8-16.); Sánta angyalok utcája. In: Erdélyi magyar drámaírók 1918-2002. III. Caligula helytartója (szerk. Dávid Gyula. Kv., 2003., 141-228.); A sorskovács szerencséjéről. In: Tanulmányok Szilágyi Istvánról (szerk. Márkus Béla. Debrecen, 2004., 15-18.);
Visszanyert hely. Ifjúmunkás, 1953. jan. 7.; Kolozsváron. Ifjúmunkás, 1953. febr. 5.; Amig a gyors elindul… Utunk, 1955. febr. 18.; Anyám aláírta a békeívet. Utunk, 1955. márc. 11.; Balogh bácsi megharagszik (karcolat). Utunk, 1955. júl. 8.; Fősvény emberek. Utunk, 1955. nov. 11.; Származási bizonyítvány (karcolat). Utunk, 1956. jan. 13.; Kellemetlen vendégek (karcolat). Utunk, 1956. jún. 8.; A kőműves bánata. Utunk, 1956. aug. 10.; A félkarú. Utunk, 1956. nov. 24.; Nem akarnak művelődni Hadadon? Falvak Dolgozó Népe, 1956. márc. 13.; Egy tanító délutánja. Falvak Dolgozó Népe, 1956. máj. 1.; Aki nem fél az árnyékától. Falvak Dolgozó Népe, 1956. máj. 15.; Megjelenés kötelező! Falvak Dolgozó Népe, 1956. jún. 5.; Dolgos, jómódú emberek között. Falvak Dolgozó Népe, 1956. jún. 12.; Amiről még nem beszéltünk. Falvak Dolgozó Népe, 1956. júl. 31.; Benczédi Sándor műtermében. Falvak Dolgozó Népe, 1956. szept. 4.; A nagy adófőnöknek. Falvak Dolgozó Népe, 1956. szept. 18.; „Hatvanéves fejjel előre köszönjek?” Falvak Dolgozó Népe. 1956. szept. 25.; A kocsis meg a báró. Falvak Dolgozó Népe, 1956. okt. 2.; Hegymorzsolók és sziklagörgetők. Falvak Dolgozó Népe, 1956. dec. 25.; Csendélet. Utunk, 1957. márc. 2.; Iskola után. Falvak Dolgozó Népe, 1957. márc. 26.; Sanyika. Utunk, 1957. aug. 8.; Ábrándok. Utunk, 1957. aug. 29.; A recept. Utunk, 1957. okt. 31.; Kelepce. Falvak Dolgozó Népe, 1958. márc. 18.; Balogh Péter egyéni kiállítása. Utunk, 1958. jún. 12.; Búcsú-levél. Utunk, 1958. szept. 11.; Bányásznadrág. Utunk, 1958. szept. 18.; Razzia. Utunk, 1959. nov. 12.; Két csokor szegfű. Utunk, 1959. nov. 19.; Őszi délután. Utunk, 1959. nov. 26.; Hornyák József. Utunk, 1959. dec. 3.; Fakadó víz. Utunk, 1960. febr. 12.; Pediculus vestimenti. Utunk, 1960. szept. 9.; Erőviszonyok. Utunk, 1960. szept. 16.; Az aranyrózsa. Utunk, 1960. nov. 4.; Nyitány. Utunk, 1960. nov. 25.; Erő és irónia. Vágyak érlelődése. Utunk, 1960. dec. 2.; Matyi. Utunk, 1960. dec. 9.; Két regény. Utunk, 1960. dec. 16.; Érettségi (novella). Igaz Szó, 1961/1., 76–87.; Szimfónia. Ifjúmunkás, 1961. jan. 5.; A szomszédság nevében. Utunk, 1961. jan. 20.; Egy asszony meg a lánya. A meghökkentés műfaja. Utunk, 1961. jan. 27.; Bródy Sándor: Húsevők. Igaz Szó, 1961/3., 477.; Nagy várakozások kora. Utunk, 1961. márc. 10.; Kutyfalvi arcképek. Utunk, 1961. márc. 17.; Szabadvers. Utunk, 1961. márc. 31.; Önérzetes emberek. Utunk, 1961. ápr. 14.; Külvárosi táj. Utunk, 1961. jún. 2., 30.; Bizalom. Utunk, 1961. júl. 21.; 5 perc Hornyák Józsefnél. Utunk, 1961. aug. 4.; Tévedés. Utunk, 1961. szept. 1.; Ébresztő. Utunk, 1961. okt. 13.; Szép kötelesség. Utunk, 1961. okt. 20.; Őszi színek. Utunk, 1961. nov. 10.; Találka. Utunk, 1961. nov. 17.; Boldogság. Utunk, 1961. dec. 8.; Magánügy. Utunk, 1961. dec. 22.; Szárnyaskerék. Utunk, 1961. dec. 29.; A mesternél. Utunk, 1962. jan. 5.; A nevető ember. Utunk, 1962. jan. 26.; A röplapok líraiságáról. Utunk, 1962. febr. 23.; Útitársak. Utunk, 1962. márc. 16.; Becsüljük meg a szót. Utunk, 1962. márc. 23.; Ferdetorony. Utunk, 1962. már. 30.; 5 perc Bartalis Jánosnál. Utunk, 1962. máj. 4.; Láncreakció. Utunk, 1962. jún. 29.; Szenvedély. Utunk, 1962. júl. 27.; Csöndes utca. Utunk, 1962. szept. 14.; Árnyékból szőtt világ. Utunk, 1962. szept. 28.; A műfajok elfajzásáról. Utunk, 1962. okt. 5.; Monumentális kisszobrok. Utunk, 1962. okt. 26.; Az elvarázsolt lány. Utunk, 1962. nov. 2.; Napvilágnál. Utunk, 1962. nov. 9.; Szobor Juli új arca. Utunk, 1962. dec. 14.; Az utolsó sátoros szekér. Utunk, 1963. jan. 11.; A bűvészinas. Utunk, 1963. jan. 18.; A tűz csiholója. Utunk, 1963. jan. 25.; Aranyásók. Utunk, 1963. márc. 15.; Szabálytalan karcolat. Utunk, 1963. márc. 15.; Négyzetgyök. Utunk, 1963. márc. 22.; Színek és éjszakák. Korunk, 1963/4., 543–544.; Lassan ölő mosoly. Utunk, 1963. ápr. 19.; Kikapcsolódás. Utunk, 1963. ápr. 19.; Egérfogó. Korunk, 1963/5., 631–637.; A híradás maradandósága. Utunk, 1963. máj. 3.; Anonymus. Utunk, 1963. máj. 10.; Udvarlás. Utunk, 1963. máj. 31.; Vizesnyolcas. Ifjúmunkás, 1963. jún. 13.; Rögtönzés. Utunk, 1963. jún. 21.; Mesterség. Utunk, 1963. aug. 2.; Keserű fény. Utunk, 1963. szept. 27.; Hubertus vagy a Múzsa? Utunk, 1963. okt. 18.; Öt perc – egy műfordításról. Utunk, 1963. nov. 15.; A visszhang titka. Utunk, 1963. nov. 29.; Jubiláló kiadó. Utunk, 1963. dec. 6.; Üvegpénz. Utunk, 1963. dec. 13.; A dugókovács vasárnapja. Utunk, 1963. dec. 27.; Hordozható kacagások. Utunk, 1964. febr. 7.; Csillagmérték. Utunk, 1964. márc. 6.; Terra Harsoc. Utunk, 1964. ápr. 3.; Egy jólöltözött férfi. Utunk, 1964. ápr. 24.; A részletek igazsága. Utunk, 1964. ápr. 24.; A köznapi élményről. Utunk, 1964. jún. 5.; A kéregető. Utunk, 1964. jún. 19.; Szívek harca. Utunk, 1964. júl. 3.; Lear József. Utunk, 1964. júl. 10.; Elmulasztott percek. Előre, 1964. júl. 11.; Rekonstrukció. Előre, 1964. aug. 19.; A rajongó. Utunk, 1964. aug. 28.; Angyaljárás a lépcsőházban. Utunk, 1964. okt. 2.; Vajúdás. Előre, 1964. nov. 13.; Munka és játék. Előre, 1964. dec. 5.; Mérsékelt égöv. Korunk, 1965/1., 32–37.; A költő álma. Utunk, 1965. jan. 22.; Új könyvek: Vidám ének a mulandóságról, Aranyhajú testvérek. Utunk. 1965. febr. 5.; Hasadóanyagok. Utunk, 1965. febr. 26.; Hol lestük el a témát? Utunk, 1965. febr. 26.; Mozaikmunkások és rímkovácsok. Utunk, 1965. ápr. 16.; Tárca nélküli novellák. Utunk, 1965. ápr. 23.; Két karcolat. Utunk, 1965. ápr. 30.; Három karcolat. Igaz Szó, 1965/5., 702–708.; Gelléri Andor Endre. Utunk, 1965. máj. 14.; Rokonértelmű szavak. Utunk, 1965. jún. 18.; A művész nem úgy okos. Utunk, 1965. jún. 25.; A képzelet önkéntes munkája. Korunk, 1965/7–8., 997–1000.; Személytelen kopogások. Előre, 1965. aug. 5.; Párhuzamos görbék. Utunk, 1965. aug. 13.; A szépség alakváltozásai. Utunk, 1965. szept. 3.; Ki az abszolút író? Utunk, 1965. szept. 17.; Mint a maszületett csecsemő. Utunk, 1965. okt. 22.; A gipszkutyák nem harapnak. Korunk, 1965/12., 1704–1705.; Örök élet. Előre, 1965. dec. 31.; Játsszatok csak szépen. Korunk, 1966/1., 72–77.; Két karcolat. Utunk, 1966. jan. 28.; Két karcolat. Utunk, 1966. febr. 11.; Erőművészet. Utunk, 1966. márc. 11.; Két karcolat. Utunk, 1966. márc. 18.; Hány métert süllyedt az ég? Előre, 1966. ápr. 28.; Körözött illatok. Utunk, 1966.. máj. 20.; Szerencsemalac. Utunk, 1966. júl. 1.; Az állatok világa. Utunk, 1966. okt. 7.; Két paródia. Utunk, 1967. jan. 13.; Reymont: Parasztok. Utunk, 1967. febr. 10.; H. G. Wells: A láthatatlan ember: Az istenek eredete. Utunk, 1967. febr. 24.; Rudyard Kipling: A dzsungel könyve. Utunk, 1967. márc. 3.; Lírai fantáziák. Utunk, 1967. márc. 10.; Elkülönített szoba. Ifjúmunkás, 1967. márc. 16.; William Faulkner: Megszületik augusztusban. Utunk, 1967. márc. 24.; Páros álom. Utunk, 1967. ápr. 21.; A vegytintáról és az elvarázsolt esztergapadról. Utunk, 1967. ápr. 28.; Guy de Maupassant összes elbeszélései. Utunk, 1967. máj. 5.; Jelek és csodák. Ifjúmunkás, 1967. máj. 11.; Önkéntes rózsák Sodomában. Korunk, 1967/6., 796–829.; Provinciális történetek. Utunk, 1967. jún. 9.; Az illatok bölcselete. Utunk, 1967. jún. 16.; Székely János: Gyermekkorom ösvényei. Utunk, 1967. jún. 16.; L’homme qui vole. Utunk, 1967. jún. 23.; Megáporodott szerelmek. Utunk, 1967. júl. 7.; A tiltott játék. Utunk, 1967. júl. 7.; K. Pausztovszkij: Nyugtalan ifjúság. Utunk, 1967. júl. 14.; Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. Utunk, 1967. júl. 28.; A száguldó ember. Előre, 1967. aug. 10.; Elégia az apai szeretetről. Ifjúmunkás, 1967. aug. 17.; Jégkockák. Előre, 1967. aug. 29.; Szorongásaim dialektikája. Korunk, 1967/9., 1241–1242.; Négyütemű könyvtár. Előre, 1967. szept. 1.; Terülj asztalkám. Előre, 1967. szept. 10.; Szófia függőkertjei. Utunk, 1967. szept. 15.; Szavak súlycsoportja. Előre, 1967. szept. 27.; Kedélyes értekezés a majoránnás karajról. Korunk, 1967/10., 1404–1406.; Termékeny gőg. Korunk, 1967/11., 1551–1554.; Egy igazi törpe. Ifjúmunkás, 1967. dec. 21.; Fésű a hegedűn. Előre, 1967. dec. 31.; Magánvélemény csészealjakról. Előre, 1968. jan. 31.; Daphnisz és Khloé aktatáskája. Utunk, 1968. febr. 9.; Egy sofőr sír. Előre, 1968. febr. 11.; Szerelmetes léhaság. Előre, 1968. febr. 15.; Szavak a kereszten. Ifjúmunkás, 1968. febr. 22.; A lónevű. Ifjúmunkás, 1968. márc. 7.; Szilvák a sírkövön. Utunk, 1968. márc. 15.; A hegyibeszéd visszhangja. Utunk, 1968. márc. 29.; Kérek egy kiló cápát. Előre, 1968. ápr. 4.; Lépcsőházi hősök. Előre, 1968. ápr. 17.; Fáraó egerei (regényrészlet). Utunk, 1968. ápr. 19.; Váradi Zsuzsa halálára. Utunk, 1968. jún. 14.; A dekadencia örömkönnyei. Ifjúmunkás, 1968. jún. 27.; Tengeri rák és –liliom. Előre, 1968. jún. 27.; Zokogó majom (regényrészlet). Igaz Szó, 1968/7., 36–59.; Ingyencirkusz (regényrészlet). Utunk, 1968. júl. 12.; Pausztovszkij halálára. Utunk, 1968. júl. 26.; A tapintatosság bajnokai. Előre, 1968. aug. 8.; Az óriásbálna meg a fürdőkád. Utunk, 1968. aug. 9.; Az ember, aki megsajnált engem. Korunk, 1968/9., 1309–1314.; Rendőrök és hableányok (regényrészlet). Utunk, 1968. szept. 6.; Az értelem kamarazenéje. Utunk, 1968. szept. 13.; Kételkedő szépség. Utunk, 1968. okt. 4.; Eszperantó tanár úr. Utunk, 1968. okt. 11.; A kisipar kicsinyességeiről. Előre, 1968. nov. 2.; A mesterséges közöny feltalálói. Előre, 1968. nov. 21.; Jelöld meg vérrel a házad (regényrészlet). Utunk, 1968. nov. 29.; Levél a névtelen rajongóhoz. Utunk, 1968. dec. 6.; Hektor párviadala (regényrészlet). Utunk, 1968. dec. 27.; Az áldott orvos közeleg. Előre, 1968. dec. 31.; A diadalív. Utunk évkönyv, 1968., 168–169.; Elfogódott szavak. Igaz Szó, 1969/1., 57–59.; Az a mihaszna menyasszonyhal. Előre, 1969. jan. 8.; Az öreg még mondani akart valamit. Előre, 1969. febr. 16.; In statu nascendi. Utunk, 1969. febr. 21.; Gulliver és a pörsenések. Előre, 1969. febr. 21.; A humor elégiája. Utunk, 1969. febr. 28.; Taps és fényképész. Korunk, 1969/3., 420–423.; Égi és földi utakon. Utunk, 1969. márc. 7.; Az ötlábú szamár (regényrészlet). Utunk, 1969. márc. 21.; Matriarchátus (regényrészlet). Igaz Szó, 1969/4., 501–507.; Mi újság a törpék országában? Korunk, 1969/4., 648–651.; Név-novella. Előre, 1969. ápr. 6.; Kalácsból font kerítés (regényrészlet). Utunk, 1969. ápr. 18.; Kiment a ház az ablakon. Korunk, 1969/5., 759–761.; A magány polgárjoga. Utunk, 1969. máj. 16.; Csipkerózsika sír. Előre, 1969. máj. 16.; Világteremtők boldogsága. Ifjúmunkás, 1969. jún. 12.; Csöndes keresztkérdések. Ifjúmunkás, 1969. jún. 26.; Üvegkatonák (regéyrészlet). Utunk, 1969. jún. 27.; Az igéző részletekről. Korunk, 1969/7., 1063–1066.; Csendes válságok. Utunk, 1969. júl. 4.; Ha a gyilkos ismeretlen, mit kell tenni. Utunk, 1969. júl. 18.; Roma pulchra est… (regényrészlet). Igaz Szó, 1969/8., 301–307.; Vörös páfrányok (regényrészlet). Korunk, 1969/8., 1211–1219.; Az állatok világa. Utunk, 1969. aug. 15.; A szépség kényszerítő hatásáról. Utunk, 1969. aug. 29.; Apokrif történetek. Igaz Szó, 1969/9., 468–473.; Még nem volt ilyen temetés. Utunk, 1969. szept. 12.; Gyuszi Cézár és Hamletke. Előre, 1969. szept. 18.; Mit ér a vers, ha szabad? Korunk, 1969/10., 1516–1518.; Kettőn áll a vásár. Előre, 1969. nov. 9.; Egy jószívű ember balladája. Utunk, 1969. nov. 21.; Hétköznapok és csodák. Utunk, 1969. nov. 28.; Nagy árnyakról bizalmasan. Utunk, 1969. dec. 12.; Bronzkorszak. Utunk, 1969. dec. 19.; Az álmok értelmezése. Utunk, 1969. dec. 26.; Apróhirdetés. Utunk évkönyv, 1969., 290–292.; A káromkodás szociológiája. Előre, 1970. jan. 9.; Naív és érzelmes novella. Előre, 1969. jan. 11.; Régi gyönyörű havak. Utunk, 1970. jan. 16.; A zsákbanfutás művészete. Utunk, 1970. jan. 23.; Vérrel álmodni meglepetés. Utunk, 1970. jan. 23.; A veres kakas meséje (elbeszélés). Tiszatáj, 1970/2., 130–131.; Példázat a tarka kutyáról. Utunk, 1970. febr. 20.; Ne menjen le a nap a te haragoddal. Utunk, 1970. febr. 27.; Színvakok voltunk mindahányan. Korunk, 1970/3., 401–402.; Megtanultam jógázni. Előre, 1970. márc. 12.; Fű nőhet a küszöbödön. Utunk, 1970. márc. 20.; A játéktervező álmai. Előre, 1970. márc. 27.; A Megváltót is jajjal szülik. Utunk, 1970. ápr. 3.; Üllő, dobszó, harang – Szilágyi István regénye. Előre, 1970. ápr. 3.; E. Barbu. Utunk, 1970. ápr. 10.; Gyilkosság a Galamb utcában. Igaz Szó, 1969/5., 705–712.; Most mire gondolsz, szívem? Korunk, 1970/5., 694–697.; Leszerelés a Galamb utcában. Utunk, 1970. máj. 8.; Példázatok a halálról. Utunk, 1970. máj. 22.; Dühöngő messiás. Utunk, 1970. jún. 19.; Hétköznapok a keresztfán. Utunk, 1970. júl. 3.; Hornyák József: Az intelligens kocsmáros. Igaz Szó, 1970/8., 305–307.; Álomlátók szövetsége. Utunk, 1970. aug. 14.; Örökzöld közöny. Előre, 1970. okt. 10.; Éjjeli szolgálatos: doktor A. P. Csehov. Utunk, 1970. nov. 6., Kristályformákba merevült idő. Utunk, 1970. nov. 20.; Házasodunk, házasodunk? Előre, 1970. dec. 30.; Lukulluszi lakoma. Utunk évkönyv, 1970., 80–82.; Disznó gondolatok. Utunk évkönyv, 1970., 137–139.; Javaslataim Nobel-díjra. Előre, 1971. jan. 7.; Az élet ára. Előre, 1971. febr. 21.; Írás, erkölcs, műveltség. Utunk, 1971. márc. 12.; A művész Nagy István. Utunk, 1971. márc. 26.; A szerkesztő is csak ember. Előre, 1971. márc. 28.; Íme, az öregek! Utunk, 1971. ápr. 9.; Morbus provincialis. Utunk, 1971. ápr. 16.; Ki tud róluk? Korunk, 1971/6., 941–943.; A trombitás emléke. Utunk, 1971. jún. 18.; Egyszer mindenkit szólítanak. Utunk, 1971. júl. 30.; Viharvert szavak. Utunk, 1971. aug. 6.; Nehézvízzel locsolódni tilos. Utunk, 1971. aug. 13.; Háború volt, kérem. Utunk, 1971. aug. 20.; Papa csodafegyverei. Utunk, 1971. aug. 27.; Nyári színkör. Utunk, 1971. szept. 3.; Skót balladák. Utunk, 1971. szept. 10.; Szerencse, kerülj el engem. Utunk, 1971. szept. 17.; Magával se élnék egy szigeten. Utunk, 1971. okt. 1.; Nouveau roman. Utunk, 1971. okt. 22.; Följegyzések az életreítéltek házából – Dosztojevszkij születésének 150. évfordulójára (tanulmány). Tiszatáj, 1970/11., 1048–1052.; Vannak utcák, vannak házak. Utunk, 1971. nov. 12.; Az életreítéltek házából. Utunk, 1971. nov. 12.; Nekem már fáj az utazás. Utunk, 1971. nov. 26.; Beszélgessünk monokristályokról. Utunk, 1971. dec. 3.; Ilja Iljics még alszik, kérem. Utunk, 1971. dec. 17.; Szaladjon maga is velünk. Utunk, 1971. dec. 24.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1971. dec. 24.; 3 példázat az időről. Utunk, 1971. dec. 31.; A nyolclábú kutya avagy: az eredetiség ösvényei. Utunk, 1972. jan. 21.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1972. jan. 28.; Még mindig így ír ő. Igaz Szó, 1972/2., 252–254.; Caragiale – ma. Utunk, 1972. febr. 4.; Oroszlánfej zöld mezőben. Utunk, 1972. febr. 11.; Asszony szava – Isten szava. Utunk, 1972. febr. 18.; Ötszáz év múlva. Előre, 1972. ápr. 2.; 2 x 9 esztendőről. Utunk, 1972. máj. 19.; Bálint Tibor írja. Utunk, 1972. jún. 16.; Az emlékezet állandósága avagy hagyomány és korszerűség. Utunk, 1972. júl. 21.; A recenziók és a jövő. Utunk, 1972. aug. 4.; Egy nyaralás története avagy a messzelátó. Utunk, 1972. aug. 11.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1972. szept. 8.; A pecsétgyűrű. Utunk, 1972. szept. 15.; Kisemberek világszövetsége. Utunk, 1972. szept. 15.; Hatvan kacagás. Utunk, 1972. szept. 29.; A madárfejű tagló. Utunk, 1972. okt. 20.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1972. okt. 27.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1972. dec. 15.; Bár térhetnék haza. Utunk, 1972. dec. 22.; A Napsugár cimborái. Utunk évkönyv, 1972., 35–38.; Vegyenek kérem vizet! Korunk, 1973/1., 57–62.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1973. jan. 26.; Műbírálat vagy kontrafohász? Utunk, 1973. febr. 2.; Dühben fogant tárgyilagosság. Utunk, 1973. febr. 23.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1973. márc. 9.; A szemek világa. Utunk, 1973. márc. 23.; Két anekdota egy festőről. Utunk, 1973. márc. 30.; A lefőzés művészete. Utunk, 1973. ápr. 6.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1973. ápr. 20.; Legközelebbi pokol: 1 km. Utunk, 1973. máj. 4.; A tékozló fiú elbeszélései. Utunk, 1973. máj. 11.; A naplóról, Egy nap értelme. Utunk, 1973. máj. 18.; A középszerűség nagyiparosai. Utunk, 1973. máj. 25.; Betűevők hűtlensége. Igaz Szó, 1973/6., 951.; Ínséges lelkek, A könyvek haszna. Utunk, 1973. jún. 1.; A kettéfűrészelt Noé-bárkája. Utunk, 1973. jún. 8.; A díjasokkal koccintunk. Utunk, 1973. jún. 15.; Szindbád új vizeken. Utunk, 1973. jún. 15.; Bálint Tibor írja. Utunk, 1973. jún. 22.; Arcképek a köröm hátán. Utunk, 1973. jún. 22.; Kenyér és gyertyaláng, Az illatok filozófiája, Titkok kirakata. Utunk, 1973. jún. 29.; A ritka ember. Igaz Szó, 1973/7., 44.; A ritmus, Szigorított étrend. Utunk, 1973. júl. 6.; Szervátiusz Jenőnek, Párizsba. Utunk, 1973. júl. 6.; Az úrutas meg a holdkóros. Utunk, 1973. júl. 13.; És szabadíts meg a nyegléktől. Utunk, 1973. júl. 20.; A holtak házának díszletei. Utunk, 1973. júl. 27.; Kávé kantáta. Utunk, 1973. aug. 3.; Beszéljünk Zsoldosról is. Utunk, 1973. aug. 10.; A részeg kakas, Céda mondatok. Utunk, 1973. aug. 10.; Szavak és szívek. Utunk, 1973. aug. 17.; A jóságos művészet, Egyetlen példány, A révkalauz lámpája. Utunk, 1973. aug. 24.; Bajor a nagybőgőben, Bonczos hatlövetűje. Utunk, 1973. aug. 24.; Bálint Tibor írja. Utunk, 1973. aug. 31.; Lemondó becsvágy. Igaz Szó, 1973/9., 348–351.; Gy. Szabó mint légikalóz, Hát nem édes tolvaj? Utunk, 1973. szept. 7.; Milyen ember az író. Utunk, 1973. szept. 21.; Nagy Lajos novelláiról. Utunk, 1973. szept. 21.; A szépség szíve és a faragott sárkányai. Utunk, 1973. szept. 28.; Anekdota vagy erkölcsi bizonyítvány? Utunk, 1973. okt. 5.; A szentekről. Utunk, 1973. okt. 5.; Ellenségeimről. Utunk, 1973. okt. 12.; Tündéri realizmus. Utunk, 1973. okt. 12.; Irgalmazz nekik! Utunk, 1973. okt. 19.; A vázlatos ember. Utunk, 1973. okt. 26.; Példázat a népszerűségről. Utunk, 1973. okt. 26.; És az élet megy tovább. Utunk, 1973. nov. 2.; Robbanó rántotta. Utunk, 1973. nov. 2.; Az író gyöngéiről. Utunk, 1973. nov. 9.; Kedves görebem avagy fogjatok meg, ha tudtok. Utunk, 1973. nov. 9.; Pékdázat a lila tapétáról. Utunk, 1973. nov. 16.; A világ dübörgá újjáteremtése. Utunk, 1973. nov. 16.; A sznobokról. Utunk, 1973. nov. 16.; Az én kosztosaim. Utunk, 1973. nov. 23.; A tettenért alkotás. Utunk, 1973. nov. 23.; Anszurd és naturalizmus. Utunk, 1973. nov. 30.; A lét súlya. Utunk, 1973. dec. 7.; Kós. Utunk, 1973. dec. 14.; Isten piszkozatai. Utunk, 1973. dec. 21.; Michelangelo. Utunk, 1973. dec. 28.; Babérlevél és krumplileves. Utunk évkönyv, 1973., 256–260.; Szerencsemalac. Utunk, 1974. jan. 4.; Szomorú vasárnap. Utunk, 1974. jan. 11.; Akár emberek is lehetnénk. Utunk, 1974. jan. 18.; Cirkuszos felolvasás. Utunk, 1974. jan. 18.; A legszörnyűbb kívánság. Utunk, 1974. jan. 25.; Minden jog a szerzőé. Korunk, 1974/2., 274–275.; Kísérleti cirkusz. Utunk, 1974. febr. 1.; Látomás és kényszerzubbony. Utunk, 1974. febr. 15.; Antik bűnök. Utunk, 1974. febr. 22.; Feltámadás. Utunk, 1974. márc. 1.; Könnyező oroszlánok. Utunk, 1974. márc. 15.; Mi és a nők. Utunk, 1974. márc. 22.; Főbe lövendők műterme. Utunk, 1974. márc. 22.; Európa az adósok börtönében. Utunk, 1974. márc. 29.; Picasso. Utunk, 1974. ápr. 5.; A művész és a műkedvelő. Utunk, 1974. ápr. 12.; Salvador Dali. Utunk, 1974. jún. 28.; Szegény fivérünk, szegény Raszkolnyikov. Utunk, 1974. júl. 12.; Tűnődés az idő partján. Utunk, 1974. aug. 23.; Kyra Kyralina sóhajai. Utunk, 1974. aug. 30.; Zsebtükör. Tiszatáj, 1974/9., 25–27.; Az irodalom haszna. Utunk, 1974. szept. 13.; Zsebtükör. Igaz Szó, 1974/10., 297–299.; Fejfa és telefonkönyv. Utunk, 1974. okt. 4.; A Hyde Parkban. Utunk, 1974. okt. 25.; A szépség ígérete. Igaz Szó, 1974/11., 390.; Zaharia Stancu utolsó üzenete. Korunk, 1974/12., 1251.; Megbecsülésért önbecsülést. Utunk, 1974. dec. 6.; A kilencvenkilencedik fabula. Utunk, 1974. dec. 27.; Egyszer én is harangoztam. Utunk évkönyv, 1974., 253–255.; Irodalmi ínyesmester. Utunk, 1975. jan. 3.; Kóstoló. Utunk, 1975. jan. 3.; A jótett emlékezete. Utunk, 1975. jan. 10.; Erkölcs és fogalmazás. Utunk, 1975. febr. 14.; Csatornázott izgalmak. Utunk, 1975. febr. 28.; Értelmező szótár. Utunk, 1975. márc. 7.; Törpék olimpiásza. Utunk, 1975. márc. 28.; Lakomáról lévén szó. Utunk, 1975. ápr. 4.; Margó. Utunk, 1975. ápr. 18.; Tündéri realizmus. Utunk, 1975. máj. 16.; Van egy patak titok alatt… Utunk, 1975. máj. 23.; A kicsinyekről. Utunk, 1975. máj. 30.; Az író álma. Utunk, 1975. jún. 6.; A sznob. Az antisznob. Utunk, 1975. jún. 13.; Keresek egy könyvet. Utunk, 1975. júl. 18.; Lelakatolt részvét. Utunk, 1975. júl. 25.; Miért nem szép? Utunk, 1975. aug. 1.; Ideges változatok. Utunk, 1975. aug. 8.; Zengő kút, mély kút. Utunk, 1975. aug. 15.; A mese couleur locale-ja. Utunk, 1975. aug. 29.; Háborgó emlékek. Utunk, 1975. szept. 12.; Flóra néni. Utunk, 1975. okt. 3.; Fejfa és telefonkönyv. Utunk évkönyv, 1975., 52.; Szerencse, kerülj el engem (drámarészlet). Igaz Szó, 1976/1., 12–16.; Licitált liba. Utunk, 1976. jan. 30.; Sokoldalú tehetség. Utunk, 1976. márc. 5.; A tündérkirály pipája. Utunk, 1976. márc. 12.; Madárjós, ha madárjóssal találkozik. Utunk, 1976. ápr. 23.; Neked is nyílik a virág. Utunk, 1976. máj. 7.; Divatos-e az emberszeretet? Utunk, 1976. júl. 9.; Mitől pirulnak az olvasók? Utunk, 1976. szept. 3.; Naplopó. Utunk, 1976. szept. 17.; Három karcolat. Utunk, 1976. okt. 15.; Malomárok. Utunk, 1976. nov. 12.; Nem halljátok?! Utunk, 1976. nov. 19.; Egy csavargás tanulságai. Utunk, 1976. nov. 19.; Paroles, paroles, paroles. Utunk, 1976. nov. 26.; Bartalis János halálára. Korunk, 1976/12., 924.; Maria Belmondo. Utunk, 1976. dec. 3.; Irodalom és link hadova. Utunk, 1976. dec. 17.; A csinovnyik nem hal meg. Utunk, 1976. dec. 31.; Látomás. Utunk, 1977. jan. 7.; Mikszáth mosolya. Utunk, 1977. jan. 21.; Vegyétek és egyétek… Utunk, 1977. jan. 28.; Varázsigék? Utunk, 1977. febr. 11.; Tintaleves és papírgaluska. Utunk, 1977. febr. 25.; Az oroszlán pillnatásai. Utunk, 1977. márc. 11.; Gyermekrajzok a szakadékon. Utunk, 1977. márc. 18.; Tahiti asszonyok. Utunk, 1977. ápr. 1.; Tolsztoj naplója. Utunk, 1977. ápr. 8.; A kételkedés joga. Utunk, 1977. ápr. 22.; A szomszédság nevében. Utunk, 1977. ápr. 29.; Sors, ember, világ. Utunk, 1977. máj. 27.; Dosztojevszkij látomásai. Utunk, 1977. júl. 15.; Célszerű álmok. Utunk, 1977. aug. 12.; A törvénytáblák és az aranyborjú. Utunk, 1977. aug. 26.; Álmok légiója. Korunk, 1977/9., 759–760.; A tapintatos irodalom. Utunk, 1977. szept. 9.; Mindennapi humorunk. Utunk, 1977. szept. 30.; Margó. Utunk, 1977. okt. 7.; Kihantolás. Utunk, 1977. okt. 21.; Csöndes társ. Utunk, 1977. okt. 28.; A szerencséd író – Fodor Sándor ötvenéves. Utunk, 1977. dec. 2.; Napjaink ars poeticája. Utunk, 1977. dec. 16.; Fababa megjavul. Utunk, 1977. dec. 30.; Az ég természetrajza. Korunk Évkönyv, 1977., 293–296.; Életek keresztútjai. Utunk évkönyv, 1977., 134–138.; Falusi könyvnapok. Utunk, 1978. febr. 17.; Az indulatos gúny mestere. Igaz Szó, 1978/4., 356–357.; Mennyei romok és Megemlékezés a nevekről (elbeszélések). Tiszatáj, 1978/8., 59–66.; Gólya, gólya, gilice. Utunk évkönyv, 1978., 81–85.; Emberi életek mutatója. Korunk, 1979/5., 353–355.; Jókai ébren van. Utunk, 1979. jún. 1.; Csehov és Maupassant. Utunk, 1979. júl. 13.; Titkolt álmok. Utunk, 1979. szept. 7.; Nyargaló ihlet. Utunk, 1979. szept. 14.; Esti szédülések. Utunk, 1979. szept. 21.; Elődeinkről. Utunk, 1979. szept. 28.; A hűtőszekrény kulcsa. Utunk, 1979. nov. 9.; Piky. Utunk, 1979. nov. 16.; Találkozás Nicolás Guillénnel. Utunk, 1979. nov. 30.; Ama pohár víz. Utunk, 1979. dec. 7.; Hősi önérzet. Utunk, 1979. dec. 14.; Gazdag szenvedás. Utunk, 1979. dec. 21.; Piroska meg a pacalleves. Utunk, 1979. dec. 28.; Liba-sztori. Utunk, 1979. dec. 28.; Flóresz. Utunk, 1980. jan. 11.; Balla Károly táltosa. Utunk, 1980. jan. 18.; Életes halál. Utunk, 1980. febr. 8.; Gondold meg, Kolumbus!… Utunk, 1980. febr. 22.; Hornyák József évszakai. Utunk, 1980. márc. 7.; Anekdoták a köröm hátán. Utunk, 1980. márc. 28.; A majom és a kókuszdió. Utunk, 1980. jún. 20.; Írók albuma: Vallomás repedt tükör előtt. Igaz Szó, 1980/8. 156–162.; Közönség és közösség. Utunk, 1980. aug. 29.; Robinson felesége. Utunk, 1980. szept. 26.; Megjött Marci. Utunk, 1980. okt. 3.; Bocsánat… Utunk, 1980. okt. 10.; Papa cipői. Utunk, 1980. okt. 17.; Szürke és zöld napok. Utunk, 1980. okt. 24.; Nadrágot nadrágért. Utunk, 1980. okt. 31.; A fenséges csend fejedelme. Igaz Szó, 1980/11., 419–420.; Egy félpár sors. Utunk, 1980. nov. 7.; A feledékeny evangelista. Utunk, 1980. nov. 21.; Ou est la Notre Dame, Monsiuer?… Utunk, 1980. dec. 5.; Vakbélműtét és földrengés. Utunk, 1980. dec. 19.; A titokzatos lapok. Utunk évkönyv, 1980., 203–204.; Nes-novella (avagy leszakadt egy híd). Utunk, 1981. jan. 16.; Mondd, mit álmodtál? Utunk, 1981. jan. 23.; Bálint Tibor írja: Térj haza,Orchidea! Utunk, 1981. jan. 30.; Vasány tragédia. Utunk, 1981. febr. 6.; Napozni lehetett a gyöngédségénél… Utunk, 1981. febr. 13.; Világítótorynok és hableányok. Utunk, 1981. febr. 20.; Dosztojevszkij. Utunk, 1981. febr. 27.; Életünk kovásza. Utunk, 1981. aug. 7.; A kibernetika és a sajt. Utunk, 1981. aug. 14.; A füsttől sosem láthattuk a napot. Utunk, 1981. aug. 21.; Kakas a kalitkában. Utunk, 1981. szept. 11.; Pincék és padlások. Utunk, 1981. szept. 25.; Óda Allium Cepához. Utunk, 1981. okt. 2.; A legdrágább hozomány. Utunk, 1981. okt. 23.; A valóság ingerei. Utunk, 1981. nov. 6.; A szomszédság nevében. Utunk, 1981. nov. 20.; Miről is szól az a könyv? Utunk, 1981. nov. 27.; Az olajág illata. Utunk, 1981. dec. 25.; A képzelet önkéntes munkája. Korunk Évkönyv, 1981., 132–134.; Róbert, a mindenes. Utunk évkönyv, 1981., 232–238.; Fukar értekezés a pénzről. Utunk, 1982. jan. 1.; Madonna házinyúllal. Utunk, 1982. jan. 8., 15., 22., 29., febr. 5., 12., 19., 26., márc. 5., 12., 19., ápr. 2.; A színész önfeláldozó élete. Korunk, 1982/2., 116.; Az érzelem vegyelemzése. Utunk, 1982. ápr. 16.; Hogyan szellőzködnek az elefántok? Utunk, 1982. ápr. 23.; A lelki indítékról. Utunk, 1982. máj. 7.; Szigorú életelvek. Utunk, 1982. máj. 14.; A lélek szövődményei. Utunk, 1982. máj. 21.; Az egyensúly ára. Utunk, 1982. jún. 11.; A nagy leszámolás, Bidu úr hagyatéka. Utunk, 1982. jún. 18.; Két groteszk. Utunk, 1982. júl. 9.; Sportszellem és irodalom. Utunk, 1982. júl. 23.; A párduc szicíliai félárnyékban. Utunk, 1982. júl. 30.; Halk válságok (Korunk prózája). Korunk, 1982/8., 610–620.; A várakozó reménység fosztogatói. Utunk, 1982. aug. 13.; Hűvös odő, változó felhőzet. Utunk, 1982. aug. 27.; Vallomás a nyúlfiúról meg a cobolyokról. Igaz Szó, 1982/9., 190–192.; A szépségről és a jóságról. Utunk, 1982. szept. 3.; Hova lettek a kék szemű lányok? Utunk, 1982. szept. 24.; Emberség, 82. Utunk, 1982. okt. 1.; Magányos fa a Sivatag utcában. Utunk, 1982. okt. 8.; Gyerekesen írni. Utunk, 1982. okt. 29.; Éva almákkal, kígyókkal. Utunk, 1982. nov. 5.; Áldott és átkozott véletlen. Utunk, 1982. nov. 12.; Mítosz és ordító magány. Utunk, 1982. nov. 19.; Népes család. Utunk évkönyv, 1982., 68–74.; Te boldog madaram… Igaz Szó, 1983/4., 294–303.; Orgona és tűzoltózenekar. Utunk, 1983. ápr. 29.; A névtelen autó sírja. Utunk, 1983. máj. 6.; Sikerélmény. Utunk, 1983. máj. 20.; Legyen virágosság! Utunk, 1983. máj. 27.; A falevelek különbözőségéről. Utunk, 1983. jún. 3.; Csehov csillaga. Utunk, 1983. jún. 17.; Dőresg és gyöngeség. Utunk, 1983. júl. 1.; Vasárnapi gyermek. Utunk, 1983. júl. 22.; Időjóslás libacsontból. Utunk, 1983. aug. 5.; Az érvényesülés útja. Utunk, 1983. aug. 26.; A világ lelkiismeretéről. Utunk, 1983. szept. 9.; Családi ház, kerttel. Utunk, 1983. szept. 16.; Léleklesen, nyírfák mögött. Utunk, 1983. szept. 23.; Laci bácsi elballagott. Utunk, 1983. okt. 28.; Valaki áll a sötétben. Utunk, 1984. jan. 13.; Münchhausen báró kukoricaszeme. Utunk, 1984. febr. 10.; Embersorsok a Don tükrében. Utunk, 1984. márc. 2.; A mese metamorfózisáról. Utunk, 1984. márc. 23.; Színes bizonytalanság. Utunk, 1984. márc. 30.; Emberi és állati dolgok. Utunk, 1984. ápr. 6.; Égi és földi kovártély. Utunk, 1984. ápr. 13.; A hangok illatáról. Utunk, 1985. máj. 4.; Néma hűség. Utunk, 1984. máj. 18.; A magvető nyugtalansága. Utunk, 1984. jún. 1.; Egy gipszmacska átváltozásaz. Utunk, 1984. jún. 15.; Szakállas gyermekek. Utunk, 1984. júl. 13.; A halhatatlan Lovashadsereg. Utunk, 1984. júl. 27.; Midőn ely bölcsőm ringatá… Utunk, 1984. aug. 3.; Megszépítő messzeségek. Igaz Szó, 1984/9., 226–232.; Gondok társbérlete. Utunk, 1984. szept. 14.; Egy óriási szappanbuborékról. Utunk, 1984. nov. 16.; Két diagnózis. Utunk, 1984. dec. 7.; És jöttek a drága lovasok. Utunk, 1984. dec. 14.; Szavak fügefalevéllel. Utunk, 1984. dec. 21.; Falstaff fogyókúrája (avagy a megkésett boldogság). Korunk, 1985/1., 38–46.; Mesék a számítógépről. Utunk, 1985. jan. 11.; Paccerségem története. Utunk, 1985. jan. 18.; Szemek fogságában. Utunk, 1985. febr. 1.; A kegyvesztett hóember. Utunk, 1985. febr. 8.; Lelkek társbérlete? Utunk, 1985. febr. 22.; Ihlet és fegyelem csókja. Korunk, 1985/3., 210–211.; Veszélyes tükördarabok. Utunk, 1985. márc. 8.; Dokumentumok a tündérvilágról. Utunk, 1985. márc. 29.; Háborgás és békesség. Utunk, 1985. ápr. 5.; A dicsőségben megvénült Huck. Utunk, 1985. ápr. 26.; Egy ironikus óriás. Utunk, 1985. jún. 14.; Egy önérzet pusztulása. Utunk, 1985. júl. 12.; Tollrajzok. Utunk, 1985. aug. 16.; Az engesztelés napja (dráma). Igaz Szó, 1985/9., 190–215.; A kétségek ellen. Utunk, 1985. okt. 25.; A román próza Magellánja – Liviu Rebreanu emlékezete. Igaz Szó, 1985/11., 419–420.; A létra fokai. Utunk, 1985. dec. 6.; Hamupipőke, Könnycseppben a tenger. Utunk, 1985. dec. 13.; Én ma is szeretem Önt, drága Lev Nyikolajevics. Utunk, 1986. jan. 17.; Laci néni iszonya. Utunk, 1986. jan. 17.; Családi ház, kerttel (elbeszélés). Tiszatáj, 1986/2., 12–17.; Majom a köszörűkövön. Utunk, 1986. febr. 28.; Szomjas juhász, Malom alatt bálvány, Zsémbes vértanú. Utunk, 1986. márc. 7.; Virág a Déli-sarkon. Utunk, 1986. márc. 28.; Gáborka, a műértő. Utunk, 1986. ápr. 4.; Az ügyetlen torreádor. Utunk, 1986. ápr. 18.; Elcserélt sorsok. Utunk, 1986. jún. 27.; Van-e ébren valaki?… Utunk, 1986. júl. 4.; Kíváncsi lettem magamra. Utunk, 1986. júl. 4.; Az erdész megkísértése. Utunk, 1986. szept. 5.; Pulykák szalmakalappal. Utunk, 1986. okt. 3.; Aki a békának képzelte magát. Utunk, 1986. okt. 31.; Hajtási Péter, Hajtási Pál. Utunk, 1986. nov. 7.; A tarhálás művészete. Utunk, 1986. nov. 14.; A mese bűvölete. Utunk, 1986. nov. 28.; Félelem a fantáziától. Utunk, 1986. dec. 19.; Családi asztal. Utunk, 1987. jan. 9.; Szemfedő és viharlámpás. Utunk, 1987. febr. 6.; A szélrózsa sziromlevelei. Utunk, 1987. febr. 27.; A tékozló fiú. Utunk, 1987. ápr. 3.; Az agyag vérerei. Utunk, 1987. ápr. 24.; Betegségek farsangja. Utunk, 1987. máj. 15.; Csehov örökmécsese. Utunk, 1987. máj. 22.; Fagylaltszezon. Utunk, 1987. jún. 5.; Tacsi. Utunk, 1987. júl. 10.; Egy önérzet rövid élete. Utunk, 1987. aug. 28.; Kvantumelmélet. Igaz Szó, 1987/9., 236–243.; Magzatvíz. Utunk, 1987. szept. 4.; Alkatrészek női szemmel. Utunk, 1987. szept. 11.; 3 FODOR. Utunk, 1987. szept. 18.; Hornyák József függőkertje. Utunk, 1987. okt. 16.; Mózes mézes álma. Utunk, 1987. nov. 13.; Örökélet száz lejért. Utunk, 1987. nov. 20.; A kicsinyek nagy megrendüléséről. Igaz Szó, 1987/12., 552–553.; Egy ember, egy élet. Utunk, 1987. dec. 4.; Nürnbergi játék. Utunk, 1987. dec. 11.; Télire eltett gondolatok. Utunk évkönyv, 1987., 246–248.; Háromkirályok. Utunk, 1988, jan. 1.; Holland kakaó. Utunk, 1988. febr. 12.; Szakmai önérzet. Utunk, 1988. febr. 19.; Családlátogatás. Utunk, 1988. febr. 26.; Mi történt 1002-ben? Utunk, 1988. márc. 11.; Fekete szirének hangja. Utunk, 1988. ápr. 1.; A múzsa rámosolyog Dianára. Utunk, 1988. ápr. 8.; Miklóssy bedobja a törülközőt. Utunk, 1988. ápr. 29.; Szamos-parti egzotikum. Igaz Szó, 1988/5., 466.; Ez a jog is szerzőé. Utunk, 1988. jún. 17.; Ezt mindenki mondhatja. Utunk, 1988. jún. 24.; Esküvői torta. Utunk, 1988. júl. 1.; Hogy megcsókolja Rembrandtot. Utunk, 1988. okt. 7.; Zsebtolvajok a kispadon. Utunk, 1988. dec. 9.; Hajtási Péter, Hajtási Pál. Utunk évkönyv, 1988., 192–193.; A tapasztalat jósága. Utunk, 1989. szept. 1.; Az öröm rejtett forrásai. Utunk, 1989. okt. 6.; A nagira nőtt ember. Korunk, 1990/7., 862–864.; Egy gyémántfej lehanyatlott. Korunk, 1991/1., 80.; Példázatok a hét rút és ösztövér tehénről (regényrészlet). Korunk, 1991/2., 187–196.; Napozni lehetett a gyöngédségénél. Tiszatáj, 1991/2., 10–16.; Kő és kenyér. Korunk, 1991/4., 426–427.; Zokogjon-e vagy röhögjön a majom. Korunk, 1992/3., 15–16.; A szabadság hitelkártyái. Korunk, 1992/12., 30–37.; Keletre néznek a birkák (regényrészlet). Mozgó Világ, 1993/2., 69–74.; Példázat a sziklára épített házakról (regényrészlet). Mozgó Világ, 1994/3., 73–82.; Mert felöltözve is mezítelenek vagyunk. Tiszatáj, 1994/9., 11–21.; Piros hajnal hasada, égi madár rettene (regényrészlet). Mozgó Világ, 1994/11., 85–92.; Példázatok a hét rút és ösztövér tehénről (regényrészlet). Mozgó Világ, 1995/4., 69–77.; Aranykorszak. Tiszatáj, 1995/4., 10–17.; Magános fa a Sivatag utcában (novella). Mozgó Világ, 1996/7., 75–80.; Könyvek és könnyek. Romániai Magyar Szó, 1996. nov. 26.; Az utolsó ítélet. Tiszatáj, 1996/12., 50–59.; Tahiti asszonyok (elbeszélés). Mozgó Világ, 1997/4., 65–69.; „Én csak a hazámat szeretem”. Korunk, 1997/6., 15–16.; Malom alatt bálvány. Romániai Magyar Szó, 1997. jún. 14.; Egyszer én is harangoztam. Romániai Magyar Szó, 1997. szept. 6.; Egyszer mindenkit szólítanak. Romániai Magyar Szó, 1997. dec. 6.; Gondok társbérlete. Romániai Magyar Szó, 1998. márc. 14.; Példázat a kacagásokról. Romániai Magyar Szó, 1998. nov. 7.; Készülődés halhatatlanságra (novellák). Mozgó Világ, 1999/5., 89–92.; Holland kakaó és Buzdítás föltámadásra (novellák). Mozgó Világ, 2000/2., 66–70.; Családi asztal, Egy elhidegült kályha története és Van-e ébren valaki?… (novellák). Mozgó Világ, 2000/10., 71–76.; A meszesgödör madártávlatból (novella). Mozgó Világ, 2001/2., 105–108.;
Fordítás
Vasile Rebreanu: A csavaroseszű. Földalatti vezeték (karcolatok). Utunk, 1961. okt. 6.; Vasile Rebreanu: Medena. Az ismeretlen. Korunk, 1961/12., 1465–1472.; Vasile Rebreanu: Vendégségben. Előre, 1962. jan. 12.; Ștefan Luca Eszter. Utunk, 1962. máj. 4.; Marin Preda: Vallomás. Utunk, 1962. jún. 22.; Alexandru Sahia: A kardnyelő halála. Utunk, 1962. szept. 7.; Ion Agîrbiceanu: Beugratás. Utunk, 1962. szept. 21.; Nicolae Jianu: Baleset (novella). Igaz Szó, 1963/6., 893–900.; Dumitru Radu Popescu: Az ismeretlen katona. Korunk, 1964/8., 1125–1133.; Eugen Barbu: A gödör (regény. Bp., 1967.); Vasile Rebreanu: A pletyka halál (elbeszélés). Tiszatáj, 1970/2., 1038–1042.; Ion Minulescu: Román nyelvből elégtelen (kisregény. Buk., 1970.); Ion Luca Caragiale: Becstelenség. Előre, 1971. szept. 26.; Ion Luca Caragiale: Az üstökös. Utunk, 1971. okt. 1.; Ion Luca Caragiale: Az élhetetlen Cănută (ford. Kerekes Györggyel és Méhes Györggyel. Buk., 1972.); Eugen Barbu: Táltosok halála (regényrészlet). Utunk, 1972. júl. 7.; Eugen Barbu: Világteremtés (regény. Buk., 1973.); Vasile Rebreanu: Disneyland. Utunk, 1977. jún. 10.;
Szerkesztés
Dal a női szívről (novellák; vál., utószó Bálint Tibor. Buk., 1977.)
Irodalom
Marosi Péter: Néhány novelláról. Túlbeszélt diagnózisok. Utunk, 1963/20.; uő: Jelenések apokrif könyve B. T. szerint. Utunk, 1979/5.; újraközölve Világ végén virradat, 1980. 112–119. – Szilágyi Júlia: Több szeretetet, több szigort. Utunk, 1963/38. – Kovács János: Elvarázsolt hétköznapok helyett a hétköznapok varázsát. Igaz Szó, 1964/1.; uő: Visszafogott végletesség. Igaz Szó, 1979/5. – Láng Gusztáv: Szabály vagy elmélet? Igaz Szó, 1964/2.; uő: Világtalan éleslátás. Korunk, 1967/2.; uő: Az olvasás mámora. Utunk, 1975/35. – Páskándi Géza: A légy nagyságú hintó. Utunk, 1966/38. – Réz Pál: Atomfej zokog. Élet és Irodalom, 1966/47. – K. Jakab Antal: Karcolatok lábujjhegyen. Igaz Szó, 1967/3. – Kántor Lajos: A próza nagykorúsága. Utunk, 1969/43.; újraközölve Korunk: avantgarde és népiség. (Bp., 1980., 462–470.); uő: „Profi” novellák. Utunk, 1974/18. – „Minden tapasztalatért én szenvedtem meg”. Beszélgetés a Zokogó majom írójával. Lejegyezte Katona Ádám. Igazság, 1970. márc. 22. – Csiki László: Változatosság és egyenetlenség. Igaz Szó, 1971/8. – Szőcs Géza: Költőiség és pontosság. Korunk, 1975/11. – Szőcs István: Sokágú regény. Előre, 1979. jan. 24. – Ács Margit: Bibliai fejezetek a huszadik század közepéről. Tiszatáj, 1979/6. – Vásárhelyi Géza: Mit rejteget tárcájában az író?… Korunk, 1980/11. – Szilágyi András: Bálint Tibor miliője. Utunk, 1962. jan. 19. – Páskándi Géza: Bálint Tibor. Igaz Szó, 1969/5., 802. – Huszár Sándor: Az író asztalánál – Kérdés vagy felelet? Utunk, 1970. febr. 6. – Kántor Lajos: Bálint Tibor. Utunk, 1970. máj. 15. – Kántor Lajos: Élet a színpadon. Utunk, 1972. máj. 12.; – Illés Zoltán: Bálint Tibor és a színpad. Ifjúmunkás, 1972. júl. 6. – Írók albuma – Bálint Tibor: Vallomás repedt tükör előtt. Igaz Szó, 1980/8. 156–162. – Pomogáts Béla: Kolozsvár krónikása. Bálint Tibor ötvenéves. Tiszatáj, 1982/6., 14–15. – Mózes Attila: Bálint Tibor (is) ötvenéves. Utunk, 1982. jún. 11. – Marosi Péter: A példálózó Bálint Tibor. Utunk, 1983. jan. 14. – Kisgyörgy Réka: „Láttam a dolgok Janus-arcát…” – Vendégünk: Bálint Tibor. Romániai Magyar Szó, 1992. jún. 13. – Márai-díjat kapott Bálint Tibor. Romániai Magyar Szó, 2002. jan. 30. – Nagy Pál: Titkok tudója volt… Népújság, 2002. febr. 2. – Mező Ferenc: Bálint Tibor 1932–2002. Mozgó Világ, 2002/3., 131. – Bertha Zoltán: Bálint Tibor. Tiszatáj, 2002/4., 67–70.