Jósika *Miklós emlékezete "A magyar regényírás atyjá"-t, az Abafi íróját életének és művének számos vonatkozása kapcsolja Erdélyhez, s ezek *mind kiindulópontjává váltak emlékezete 1918 utáni ébrentartásának. Születésének centenáriuma (1894) előtt nem sokkal hozzák haza hamvait a drezdai temetőből s helyezik örök nyugalomra Kolozsvárt a házsongárdi temetőben, ugyanakkor került emléktábla az író tordai szülőházára (ma Piaţa Republicii 14.), amely már 1852 óta nincs a család tulajdonában: a vörös márvány emléktáblán koszorúba foglalt carrarai fehér márvány domborművet Jósika *Miklósnak Barabás *Miklós által készített metszete után a szintén tordai származású Abt Sándor szobrászművész faragta. Az ünnepi alkalomra amely egybeesett az *EMKE X. közgyűlésével Borbély György szerkesztésében emlékkönyv jelent meg, benne Györffy József és Palotai Csorba Ákos előadásai, Rédiger Géza, Hegedűs István, Endrődi Sándor és mások költeményeivel, a szülőház fényképével és az emléktábla szövegével. A tordai Iparos Önképző Egylet 1879-ben alapított könyvtárát 1905-ben Jósika *Miklós Emlékkönyvtárnak nevezi el, s kezdeményezés történik ennek keretében egy Jósika-ereklyegyűjtemény létrehozására is, ami azonban később sem valósult meg. A könyvtár a két világháború között is működik, évi kb. 300 olvasója több *mint 23 000 kötetet kölcsönöz ki. 1939-ben a könyvtár működését felfüggesztik, állománya 1944 őszén a hadműveletek során elpusztul. Az Önképző Egyletben még a két világháború között is tartanak művelődési és tudományos előadásokat, műsoros rendezvényeket, részben a könyvtárgyarapítás javára.
E hagyományok folytatója a napjainkban működő *Jósika *Miklós Kör, amelynek keretében 1970-ben és 1981-ben Bálint Mátyás, 1974-ben V. Szendrei Júlia tart előadást a város nagy szülöttéről. Jósika *Miklós nevét viselte a tordai polgári fiú- és leányiskola, valamint az Állami Főgimnázium önképzőköre is.
Az író életpályájának más erdélyi állomásaihoz (Ófenesen töltötte gyermekéveit, a Kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, s e városhoz fűzik később a reformkor politikai küzdelmei, éveket tölt a család csehtelkí, szurdoki, branyicskai birtokain) ma már nem fűződnek tárgyi emlékek. Ellenben annál mélyebbről tükrözik élményeit erdélyi tárgyú, erdélyi színhelyeken lejátszódó művei: az Abafi, Az utolsó Báthori, A két mostoha, A Végváriak s gyermek- és ifjú éveit felidéző Emlékiratai. Ezekre a művekre az elkövetkező évtizedek romániai magyar irodalomkutatói szívesen hivatkoznak.
Az I. világháborút megelőző gazdag Jósika-irodalom után a 20-as években eleinte ritkán hangzik el az Abafi írójának neve: Perényi József foglalkozik első regénye megszületésének indítékaival (*Pásztortűz 1921/29), Dézsi Lajos, az 1916-ban megjelent nagy Jósika-életrajz szerzője közöl egy népszerű áttekintést Báró Jósika *Miklós és Erdély címmel (Erdélyi arcképek és képek. Kv. 1926), s Lővy Ferenc ismertet egy elfelejtett Jósika-dokumentumot: a *Magazin für die Literatur des Auslandes 1862-i évfolyamában megjelent hiteles beszámolót az író 1849-es meneküléséről (A *Kemény Zsigmond Társaság Ünnepi Könyve. Mv. 1929. 96104.).
Jósika *Miklós életműve igazán az Abafi megjelenésének centenáriumán került előtérbe. Az évforduló küszöbén *Szemlér Ferenc veti fel a kérdést: *mi is tette valójában íróvá az erdélyi főurat (Magyar Hírlap 1935. okt. 27.), majd ugyanő foglalkozik az *Erdélyi Helikonban (1935/8, 1936/1) a százéves regény időszerűségével. *Rass Károly (Vasárnap 1936/9) a Jósika életművét elavultnak érző Benedek Marcellel, de rajta keresztül az egész modern irodalommal polemizál s állítja szembe Jósika közérthető műveit azokéval, akik száműzik az író és olvasó közötti kapcsolatot, épelméjű hőseit a fogházak és idegszanatóriumok lakóival, az erkölcs arisztokratáit a frissen csapolt perverzitásokkal felcserélve. Tanulmányának a Jósika-kutatás számára is érdekes része az, ahol a világszemlélet, a regénytechnika, a jellemzési eljárások szempontjából saját világirodalmi kortársaival veti össze Chateaubriand-tól Gogolig. *Jancsó Elemér (Keresztény Magvető 1936. nov.dec.) átfogó életrajzot és pályaképet adva kiemeli a Jósika családnál nevelősködő francia forradalmi menekült, Lenoir Dubignon hatását az ifjú Jósika világnézetének kialakulására (ezt a tételét később a szabadkőművességnek az erdélyi irodalomra és művelődésre gyakorolt hatásáról írott könyvében is megismétli). György Lajos (Erdélyi Múzeum 1936. 17478) az Abafi magyar szépprózai előzményeiről értekezik, *mintegy előlegezve azokat a kutatásait, amelyeket később nagyszabású művében (A magyar regény előzményei. Bp. 1941) fejt ki részletesen. Az évforduló alkalmából megemlékező cikkek jelennek meg a *Pásztortűzben is, *Császár Károly és Réthy Andor tollából (1936/6). A centenáriumot követő években Jósika örökségéről egy ideig ismét nem esik szó. *Szemlér Ferenc 1942-ben az ESZC-nél megjelenő kétkötetes gyűjtemény (Erdélyi csillagok) számára ír összefoglaló esszét Jósika *Miklósról, *Tavaszy Sándor pedig az Erdély öröksége c. sorozat IX. kötetében (amely az Emlékiratokból is tartalmaz részleteket) a reformkor erdélyi emlékíróinak sorában méltatja egyéniségét. Az Abafi egy 1926-os kolozsvári kiadása mellett (Klasszikus Erdélyi Regények 1. Megjelenik az író unokája, özv. B. Jósika Samuné Jósika Irén támogatásával, Tóth István tervezte címlappal) csupán ez a Jósika-szöveg jelent meg a felszabadulás előtt.
Az Abafi több kiadásának megjelenésére s így az író művével való szélesebb körű megismerkedésre az 50-es évektől kezdve kerül sor, az Ifjúsági Könyvkiadó, majd a *Dacia gondozta Tanulók Könyvtára keretében. Az első kiadás 1958-ban, rövid életrajzi utószóval s a borítón Zsoldos Almos linómetszetével jelenik meg, majd 1965-ben és 1981-ben következnek újabb kiadások, ez utóbbiak *Bernád Ágoston bevezető tanulmányaival. Az aláíratlan utószón még érezni az 50-es évek leegyszerűsítő irodalomszemléletének hatását: elhangzik ugyan a megállapítás, hogy "minden fogyatékossága ellenére a regény ma is élvezetes olvasmány", de többet nyomnak a latba az elmarasztalások, *minek következtében háttérbe szorulnak a kor jól exponált társadalmi mozgalmai és elsikkad a fejedelem és a nemesség ellentéte; kifogásolja az utószó a lélektani elemzés felszínességét is, valamint az író nehézkes stílusát, aminek oka szerinte a sok maga alkotta szó. *Bernád Ágoston első ízben még exponálja "a haladó és a reakciós romantika" ellentétét s elmarasztalja a pozitivista irodalomtörténetírást a Jósika-művel kapcsolatos túlságba vitt hatáskutatásáért, később azonban már az első bevezető tanulmányban is meglévő pozitív elemek kerülnek túlsúlyba: Jósika hősábrázolásának összekapcsolása a magyar romantikus hősköltészet hőskultuszával, a személyes élménnyé vált történelem szemléletformáló szerepének kimutatása, a Walter Scott-hatás jelenléte a regényszerkezet művészi koncepciójában, Lukács György a "középszerű hős"–re vonatkozó elméletének alkalmazása a romantikus regény e típusának elemzésében.
Az időközben elkészült magyar irodalom tankönyvek: *Antal Árpád egyetemi (1979) és Kocziány Lászlóval közös középiskolai (1972), ill. *Kozma Dezső IX.-es és XI.-es középiskolai tankönyvei (1978, 1980) szintén tartalmaznak Jósika-fejezetet.
A 60-as évek második felétől néha a soron következő Jósika-évfordulók alkalmait kihasználva (1965-ben van halálának centenáriuma, 1969-ben születésének 175. évfordulója) jelentkeznek a hazai Jósika-kutatás új, önálló részeredményei. V. Szendrei Júlia tanulmányai (Korunk 1965/2; NyIrK 197077), készülő doktori értekezésének fejezetei, a romantikus hagyománykultusz kérdésének elméleti megalapozása után az Abafi, A csehek Magyarországon s a II. Rákóczi Ferenc c. regények múlthoz és jelenhez való kettős kötődését elemzik ki a regények szerkezetéből, emberábrázolásából (kitérve a "középszerű hős" megalkotásának kérdésére is), *Engel Károly pedig (NyIrK 1966/1) továbbgondolja a Jósika műveinek román vonatkozásait évtizedekkel korábban vizsgáló A. P. Todor megállapításait (Romancierul maghiar N. Jósika şi românii. Preocupări Literare 193940), végigtekintve román hőseinek sorát, röpiratainak a román nép iránti vonzalomról tanúskodó megállapításait. Ő a román népéletet belülről ismerő és a reformkori haladó eszmékhez 184849 tragikus eseményei ellenére is hű író e vonatkozásban legteljesebb művének a II. Rákóczi Ferenc c. regényt érzi, ahol az író "a kuruckor népi összefogásának bemutatásában reátalál ismét a románság iránti rokonszenvével összhangban álló ábrázolási módra…" Külön értéke ennek a tanulmánynak a zárófejezet, amely áttekinti Jósika román fogadtatásának történetét, kezdve G. Bariţ 1838-as reagálásától A. P. Todor tanulmányaiig.
Az említett évfordulók különben ünnepi előadásokra s néhány megemlékező írásra is alkalmat szolgáltattak: *Balogh Edgár az Igazságban (1965. febr. 27.) Jósika társadalomkritikai írásaira figyeltet fel, *Dávid Gyula az Utunkban (1969/15) az író művének, de még inkább a nemzet és *haladás ügyét egyesítő, forradalomhoz hű embernek a példáját idézi. Egykori iskolájának, a mai kolozsvári 3. számú MatematikaFizika Líceumnak *Hajnal c. diáklapjában (1975/3) Benedek Ildikó tanulmánya s a szülőházáról készült múlt század végi rajz reprodukciója jelenik meg. Ugyancsak 1975-ben készült el *Suba László szobrászművész Jósika-fejszobra is.
Külön érdekessége az utóbbi évek Jósika-kultuszának egy színházi esemény: *Dehel Gábor színpadra dolgozta át a Decebal c. Jósika-elbeszélést, s azt a kolozsvári *rádió stúdiója be is mutatta (1980).
(D. Gy.)
Gyalui Farkas: J. M. és Jósika Júlia második temetése. Kolozsvár c. napilap 1894. 94, 95. Tordai *EMKE Emlékkönyv. A X. közgyűlés és J. M. br. születésének 100. évfordulója ünnepére 1894. június 3. összeállította Borbély György. Torda 1894. Emléklap a tordai Iparosok Önképző Egyletének 1905-ben újra szervezett és Báró J. M. *mint Torda város szülöttének emlékezésére szentelt könyvtár[a] avatási ünnepélye alkalmából. Torda 1905. Hegedűs István beszéde a tordai J. M. szülőház emléktáblájának felavatásakor. Kisfaludy Társaság Évlapjai 1896. 2930. Kristóf György: J. Abafijának 12. kiadása. *Pásztortűz 1926/18. *Szemlér Ferenc: J. M. *Erdélyi Helikon 1935/8; újraközölve Erdélyi csillagok. Kv. 1942. II. 73196; uő: A százéves Abafi. *Erdélyi Helikon 1936/1; uő: J. M. Közli A költészet értelme, 1965. 10011. *Tavaszy Sándor: Bevezetés az Erdély öröksége IX. köteteként megjelent Erdélyi arcok c. írásgyűjteményhez, Bp. 1941. *Engel Károly: Román vonatkozások J. M. életművében. NyIrK 1966/1. V. Szendrei Júlia: Hagyománykultusz és jelenérdekűség J. M. történelmi regényeiben. NyIrK 1970/2; uő: Az elbeszélés fejlesztésének alapvető eszközéről J. M. történelmi regényeiben. I. NyIrK 1972/1; II. NyIrK 1972/2; uő: A titok szerepe J. M. történelmi regényeiben. NyIrK 1974/1; uő: Jósika, a népnevelő. NyIrK 1977/1. Nagy Ferenc: Dokumentumok J. M. emlékének ápolásáról Tordán. Kézirat.
ASZT: *Dehel Gábor: Decebal. J. M. elbeszélése nyomán. TM 692.
ÁVDolg: Várday Margit: J. M. élete és történelmi regényei 1848-ig. 1958. Molnár Sándor: J. M.: Az utolsó Báthori. 1972.