Nagy István (Kolozsvár, 1904. febr. 22. 1977. ápr. 24. Kolozsvár) elbeszélő és drámaíró, publicista. *Munkáscsalád sarja, a fellegvári Sáncoldal egyik sziklalakásában született, s hadiárvaként vigasztalan nyomorban nevelkedett. Az elemi iskola ötödik osztályát félbehagyva tanonciskolás, *mint asztalosinas ismerkedett meg a *munkásmozgalommal. 1928-ban feleségül vette *Józsa Béla húgát, Erzsébetet. Vándormunkásként bejárta egész Romániát, Bukarestben, Brăilán és a galaci hajógyárban dolgozott, majd hazatérve Kolozsvárt lett bútorasztalos. Bekapcsolódott a *Munkás Segély szervezésébe, s a Vörös Segély titkára lett.
Első írásait a *Szolidaritás c. időszaki *munkáslap (1931) és a Városi és Falusi Dolgozók Naptára (1932) közölte. Gyökér István álnéven a *Falvak Népe munkatársa is. Első novelláját *Gaál Gábor *mint a valóságirodalom erdélyi *jelentkezését mutatta be a *Korunkban (1932). Bár illegális tevékenysége *miatt kétszer is bebörtönözték, írásai *jelentek meg a *Korunk mellett a *Brassói Lapok, Népújság, Nagyváradi Napló, valamint számos *munkáslap hasábjain is. Felelős szerkesztője az Írjatok! c. illegális lapnak (1933-34). 1936-ban Özönvíz előtt c. drámájával második díjat nyert az ESZC és a kolozsvári Magyar Színház drámapályázatán s a darabot a kolozsvári színház be is mutatta. A *Vásárhelyi Találkozó n a szakszervezeti *munkásság törekvéseit képviseli (1937). A fiatal realista írói csoportosulás tagja, az *Új erdélyi antológia közli A pirosszemű kiskakas c. novelláját, az *Erdélyi Enciklopédia kiadásában *jelenik meg Külváros c. szociográfiai munkája Kolozsvár külvárosairól. 1940-ben Caracalba internálták, ahonnan a bécsi döntés után szülővárosába toloncolták vissza.
Pályájának magyarországi szakaszán a Magyar Csillag, *Kelet Népe (1941-42), Népszava és *Szabad Szó (1942-43) munkatársa; részt vett a Március, Mérleg, Magatartás, Mérték, *Munkások c. *munkásíró-antológiák (1942-44) szerkesztésében. Írásaival a *munkásság és parasztság íróinak közös antifasiszta frontját erősíti, a népi írók mozgalmának balszárnyát támogatva. A Kolozsvárt kiadott *48-as Erdély c. népfronti "zsebkönyv" egyik szerkesztője. Részt vesz az 1943-as *szárszói konferencia vitáin, s a Magyar Élet könyvkiadónál megjelenő elbeszélésköteteivel és regényeivel (A Boldog utcán túl; A szomszédság nevében; Oltyánok unokái) a *munkások *mindennapi életét, politikai tudatformálódását mutatja be. Életrajzírója, *Sőni Pál így jellemzi kibontakozását: "… Nagy István a magyar próza élvonalába emelkedett. Írótársai Veres Péter, Darvas József, Illyés Gyula egyenrangú barátként fogadják körükbe, a *kritika a marxista *Gaál Gábortól a népi Féja Gézán át az esztéta Schöpflin Aladárig egybehangzóan irodalmunk számára új világot hódító, rendkívüli tehetséget lát benne. S bírálóinak ajkára ha egyenetlenségeit hangsúlyozzák is írói erényeinek megérzékeltetésére […] önkéntelenül a világirodalom nagy nevei tolulnak fel: Gorkij, Zola, Strindberg…"
1944 nyarán részt vesz a kolozsvári békepárti ellenállásban; a szovjet frontátvonulás után a *Világosság (1944-45), majd a Kommunista Párt által kiadott Erdélyi Szikra, ill. *Igazság (1945-47) szerkesztője, az *Utunk igazgatója (1956-57). Nemzetgyűlési képviselő, a Bolyai Tudományegyetem tanára és rektora (1948-52), akadémikus, a NyIrK szerkesztője és a Romániai Írószövetség vezetőségi tagja. Közben 1952-ben a párttisztogatások idején egy, a népi írókkal való kapcsolatát bíráló *Józsa Béla-levélre hivatkozva, *Mogyorós Sándor KB-titkárnak a központi pártsajtóban megjelent "leleplező" megjegyzése nyomán, amelyben felrótta "együttműködését a fasiszta népi írókkal", felfüggesztik párttagságát; csak 1954-ben rehabilitálják.
Az írónak megadatott, hogy a proletár osztályharc mélységeiből indulva a *munkáshatalom létrejöttéig és megszilárdulásáig követhesse irodalmi hőseinek életét. A nyomor szintjén kialakult "szomszédság" kisközösségéből aktív részvételével államszervezet, új társadalmi rendszer jön létre, s e metamorfózisban új arányokat ölt a megragadott valóság. Lényegében továbbra is áll az a megállapítás, amit *Gaál Gábor még az író felfedezésének évében így fogalmazott meg: "A dolgozók magyar nyelvű irodalma tiszta és teljes értékű alkotásait adta a múltnak, a dolgozók mai osztályéletének, osztálykonfliktusainak regényét azonban a *jelen valóság tér- és időbeli környezetében Nagy István adja a romantika és az írói spekuláció *minden »költése« és csináltsága nélkül." Amíg azonban az elnyomás ellen lázadó forradalmár közvetlen emberi környezetének *mindennapi alakjait tudja megeleveníteni, ez a reális emberközelség az új történelmi helyzetben beszűkül és a társadalmi összképet már nem fogja át egészében.
A Kántor-Láng-féle irodalomtörténeti értékelés szerint a Nagy István-i életműben "első helyen a forradalmár emberkeresése áll", s ez az 1944-et követő műveiben uralkodó lesz. A proletárhatalom új tényanyaga csak keretül szolgál az új korszak forradalmártípusainak bemutatásához, de az új világot ábrázoló új regényekben (A legmagasabb hőfokon; A *mi lányaink; Egy év a harmincból) az idealizált forradalmárokkal szemben a régi rendszer letűnő alakjai bűnözőkké egyszerűsödnek, az értelmiség általában elveszti véleményalkotó képességét, és a *munkásosztály vezető szerepe didaktikus példázattá szürkül. A valóság romantikájából "valóságszépítés" lesz.
Maradandóbb értékű az író közeledése az *ifjúság ígérkező világához. A Réz *Mihályék kóstolója és az Ácsék tábort vernek töretlen alkotás: a vakációzó gyermekek kisded társasága a közösséggé válás lelki rugóit a munkával való szórakozásban, a munkára nevelésben kapja meg, s *minden kis hőseinek emberségére épül. Az író eredendő humánuma itt nyilvánul meg legteljesebben, s ez, valamint novelláinak több remek sorozata epizódszerű képeiben is hűen tükrözi az emberi lelkekben végbemenő ténylegesen forradalmi megújulást. Hűsége a forradalomhoz és a kommunista párthoz, következetes állásfoglalása a nacionalizmus *minden formája ellen, nemzetközi írói tekintélye sem kímélte meg a pártosság mezébe öltöztetett személyi támadásoktól. Erre céloz Bajor Andor, amikor ezt írja: "Zord nyíltságát, savonarolás szigorúságát sokszor égette meg a *jelen. Nem hiszem, hogy a jövő árthatna neki."
A valóság tapasztalati ismeretéből fogant írói alkotóképesség új erővel *jelentkezik visszaemlékezéseinek önéletrajzi regénysorozatba foglalásakor. Már a Sáncalja remeklően fogalmazza meg egy külvárosi *munkáscsalád küszködéseit, a következő kötetek pedig (Ki a sánc alól; Hogyan tovább?; Szemben az árral) az 1918-tól 1944-ig terjedő időszak romániai (részben magyarországi) *munkáséletének és harcainak, egy kétkezi *munkásból lett író életútjának megrázó panorámáját nyitja meg a férfivá érő szerző hiteles vallomásaiban.
Az író gazdag, jórészt irodalompolitikai publicisztikája számos esetben viseli magán irányzatosságának túlzásait (így félresikerült egyetemi jegyzeteiben), de nemegyszer önbírálatának őszinte erejével hat, például amikor beismeri, mennyire félreértette Móricz Zsigmondot. Proletkultos vágyképei ugyan az idő változásával elmosódtak, de a való életet tükröző, éles meglátású realizmusának irodalmi értékei túlélték a szocializmus torzulásait. Utóéletének elismerő bizonyítéka egy 1987-ben megjelent novellaválogatás, melynek összeállítója, *Mózes Attila Vallomás egy nemzedékről c. előszavában kiemeli az írót korának ideológiai tévelygéseiből, s leszögezi: "… az eszmék jönnek-mennek-módosulnak, az esztétikai értékek viszont Homérosztól napjainkig állandók."
Főbb kötetei: Földi Jánost bekapta a város (kisregény, Kv. 1932, Buk. 1962); Nincs megállás (regény, Kv. 1933, Buk. 1957, 1962); Vékony az ajtó (novellák, Kv. 1934); Külváros (Kv. 1939, bővítve Bp. 1942); Oltyánok unokái (I. Kv. 1941, I-II. Bp. 1941, Buk. 1958, 1963); A szomszédság nevében (regény, Bp. 1941, Buk. 1955, 1962); A Boldog utcán túl (elbeszélések, Bp. 1943, bővítve Buk. 1966); Bérmunkások (*munkásjellemek, Kv. 1945); Özönvíz előtt (dráma, *Gaál Gábor bevezetőjével, Kv. 1945); József Attila új népe (előadás, Kv. 1945); Ember a jég hátán (kisregény, Kv. é.n.); A gyár ostroma (színdarab, Kv. 1947); Réz *Mihályék kóstolója (regény, Bp. 1946, Kv. 1947); Erdélyi úton (cikkgyűjtemény, Kv. 1947); Minden jog a szerzőé (kisregény, 1950); A legmagasabb hőfokon (regény, 1951, 1955, 1962, 1971); Egy év a harmincból (regény, 1951); Ünnep a *mi utcánkban (novellák, 1952); A *mi lányaink (regény, 1954); Huszonöt év I-II. (karcolatok, novellák, elbeszélések, 1956); A harc hevében (irodalmi vallomások és észrevételek, Mv. 1957); Hetedhét országon keresztül Indiába (riportkönyv, 1957); Szívesen, máskor is (novellák, 1959); Ácsék tábort vernek (*ifjúsági regény, 1961); Íróavatás (vallomások, 1961); Nézd meg az anyját (vígjáték, 1964); Szépségverseny (novellák, 1964); Városi hétköznapok (regény, 1964); Sáncalja (önéletrajzi regény I. 1968); Ki a sánc alól (ua. II. 1969); Hogyan tovább? (ua. III. 1971); Az aranykakas krónikája (a Dermata cipő- és bőrgyár története, Kv. 1971); Szemben az árral (önéletrajzi regény IV. 1974); Kilincselők (novellák, *Mózes Attila előszavával, 1987).
Az író több regénye (köztük A legmagasabb hőfokon; A szomszédság nevében) román fordításban is megjelent, több novellájával német, orosz és szerb gyűjteményekben szerepel; a Réz *Mihályék kóstolója japán fordítását Tokióban adták ki.
Arcképét *Nagy Imre rajzolta meg.
Álneve: Gyökér István.
Gaál Gábor: A város és a falu. *Korunk 1932/12. Újraközli Válogatott írások I. 472-73. – Méliusz József: Nincs megállás. *Korunk 1933/5. Újraközli Kitépett naplólapok. 1961. 37-40; uő: Sors és jelkép 2. kiadás 1973. 222-35. -rei [Szentimrei Jenő]: Özönvíz előtt. *Brassói Lapok 1937. ápr. 15. Újraközli Sablon helyett csillag. 1968. 350-54. Balogh Edgár: Megújhodó erdélyiség. Magyar Nap, Morva Osztrava, 1937. ápr. 21.; uő: Külváros. *Brassói Lapok 1939. máj. 14.; uő: Az erdélyi szegénység írói. Magyar Nemzet, Bp. 1940. nov. 24.; uő: N. I. regénye a román nép változásairól. Kis Újság, Bp. 1943. máj. 9.; uő: Az író belép a képbe. *Előre 1964. febr. 22.; uő: Emlékező N. I. *Korunk 1968/10. Együtt újraközli Mesterek és kortársak. 1974. 268-90. A *munkásíró; uő: N. I.-ról lélektanilag. *Korunk 1987/4. Féja Géza: Oltyánok unokái. Híd, Bp. 1941/17; uő: A szomszédság nevében. Híd, Bp. 1941/48. Schöpflin Aladár: A szomszédság nevében. Magyar Csillag, Bp. 1942. I. 115-116. Veres Péter: N. I. Magyar Élet, Bp. 1942/1. Jancsó Elemér: N. I. és az új erdélyi realizmus. *Világosság, 1946/97. Benedek Marcell: Réz *Mihályék kóstolója. *Utunk 1946/12. Földes László: A típusok N. I. új regényében. *Utunk 1952/7. Gálfalvi Zsolt: A szomszédság nevében és a *munkásábrázolás egyes problémái. *Utunk 1956/34; uő: Írói állásfoglalás és művészi ábrázolás. *Utunk 1957/16, 17. Újraközli Írók, könyvek, viták. Mv. 1958. 175-89. Marosi Péter: Menet közben: N. I. *Utunk 1959/35. Kacsó Sándor: A szocialista gyermeknevelés kérdései regényben. *Utunk 1962/20. Újraközli Írók írások 1964. 208-20. Kispál András: A "Munkásírók" csoportja. Közli Szabolcsi-Illés: Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp. 1962. 483-543. Abafáy Gusztáv: N. I. írói pályájának kezdetei. NyIrK 1964/1. Huszár Sándor: Másképpen kell élni. *Utunk 1964/42. Újraközli: Az író asztalánál. 1969. 25-34. Sütő András: Sorok N. I.-hoz. *Igaz Szó 1964/2. Láng Gusztáv: Egy N. I.-regény dimenziói. *Korunk 1965/1. Kovács János: Egyenes emberség, vagy: regényesítés nélkül. *Igaz Szó 1970/6; uő: Egy év a hatvanötből. Közli A kockázat bűvölete. 1986. 12-16. Csehi Gyula: N. I. önéletrajzi regényének első három kötetéről. Közli A baloldali forrásvidék. Kv. 1973. 175-86. Bajor Andor: Hajthatatlan író. *Igaz Szó 1973/7. Lászlóffy Aladár: N. I. (1904-1977). *Előre 1977. ápr. 29. Bogdán László: A félbemaradt katedrális. Megyei Tükör 1977. ápr. 29. *Sőni Pál: N. I. Monográfia. 1977. Czine *Mihály: A *munkásság írója. Népszava, Bp. 1979. febr. 22. Nagy Károly: Apám életrajzírásának indítékairól. *Korunk 1979/1-2. Markovits Györgyi: "A holnap Magyarországa felé." N. I. elfelejtett nyilatkozata 1942-ből. Népszabadság. Bp. 1980. jan. 20. Balogh Edgár: Sírkőavatás. *A Hét 1981/46. Huszár Sándor: Találkozásaim N. I.-nal. Sorsom emlékezete, 1982; uő: N. I. arca önmaga tükrében. In: Honnan tovább? 1984. M. Pásztor József: A népi írók és a diósgyőri vasgyár. [Többek között N. I. leveleinek közlésével]. Napjaink (*Miskolc) 1982/8. Vida István: A zászlókkal küldött üzenet. [Bajcsy-Zsilinszky Endre két levele N. I.-hoz]. Napjaink (*Miskolc) 1986/6. Életének társa voltam [Kenéz Ferenc beszélget N. I.-néval]. *Kritika 1988/9.
(B. E.)