Orbán Balázs emlékezete A tudós, néprajzi és földrajzi író (1829-1890) élete bővelkedett olyan fordulatokban, amelyek nem engedték lankadni az érdeklődést *tettei iránt. 1849-ben szabadcsapatot szervezett Konstantinápolyban a magyar szabadságharc megsegítésére. A világosi bukás után francia forradalmárok körében élt Jersey, majd Guernesey szigetén, jó barátságba került Victor Hugóval, aki áradozva nyilatkozott a nyakas székely forradalmárról. 1859-es hazatérése után függetlenségi programmal országgyűlési képviselő, a budapesti parlament szélsőbaloldalán foglalt helyet. A demokrácia, a liberalizmus, a humanizmus és a béke elveiért szállt síkra beszédeiben, egyazon szenvedéllyel védelmezve székely szülőföldje érdekeit, vagy ha úgy adódott, a naszódi románság iskolaalapját. E színes életrajzhoz illett az a korabeli legenda, hogy halálakor íróasztala kettéhasadt.
Az idő teltével azonban csak a legendák maradtak meg alakja körül. Munkái, a hatkötetes A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból (1868-73) vagy a szintén hatkötetes Utazás Keleten (1861) ritkán került le a könyvespolcokról. Orbán Balázs, aki szűkebb pátriáját mindig egyetemes magyar szemmel, sőt a nagyvilághoz mérve *szemlélte, mindinkább helyi, udvarhelyi hagyománnyá vált.
Elsősorban udvarhelyi esemény volt, amikor a családi kripta összeomlása után koporsóját 1921-ben földbe helyezték a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn (Székely Közélet 1921/ 26), amely valamikor családi birtoka volt, s amelyet közcélokra hagyományozott. Ki volt Orbán Balázs? címmel a *székelység jeles költője, *Tompa László 1929-ben verssel köszöntötte születésének centenáriumát. "S tekintsük: mint élt! Külországot jár, / Hogy benn tanítsa, amit künn tanult! / Majd fénylő múltról szól borús *jelennek, / Oh, biztatónk már sokszor volt a múlt! / Holt regéi sok völgyünknek, hegyünknek / Az ő szaván át megelevenülnek" így szól a vers, a kisebbségivé vált erdélyi magyarság életérzését fejezve ki. A megtartó történelmi emlékezet idézéséhez a romantikus alkatú, a népszolgálatot minden egyéb elé rendelő Orbán Balázs alkalmas szövetségesnek bizonyult az élők számára.
Már a húszas évek elején megelevenedett alakja *Bíró Lajos (1921), Szentmártoni Kálmán (1922) és *Bányai János (1925) írásaiban, de igazából születésének centenáriuma fordította feléje az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. Az EME által rendezett ünnepségen *Sándor József mondott emlékbeszédet, amelynek záró mondataiban példaként idézte A Székelyföld leírása szerzője végrendeletének egy passzusát: "… egész életem *küzdelem volt a jóért, az igazért, a haza üdvéért […], oda kell törekednem, hogy halálomból is némi haszon származzék a szegény magyar hazára, amelynek egész életemben tevékenységemet szentelém […] Családdal nem lévén megáldva, a magyar közelebbről a székely népet tekintem családomnak." A centenáriumi megemlékezők között van a lapokban megjelent írásaival Szentmártoni Kálmán, Sebesi Samu, *Bányai János, Kiss Ernő. Ugyancsak ebből az alkalomból vetődik fel a vécsi helikoni találkozón A Székelyföld leírása újrakiadásának terve is.
Halálának 50. évfordulója újabb alkalom emlékének idézésére. Ekkor *Tavaszy Sándor méltatja a *Pásztortűzben és az *Erdélyi Helikonban közölt esszéiben (utóbbi újra megjelenik az ESZC Erdélyi csillagok. Kv. 1942 c. gyűjteményes kötetében); *Bányai János foglalkozik a geológus Orbán Balázzsal (1940), s néhány évvel később *Kelemen Lajos közli egy ismeretlen levelét A Székelyföld leírásával kapcsolatban.
A helikoni írókörben felvetődött újrakiadási tervvel kapcsolatban hívta fel a figyelmet *Kelemen Lajos arra, hogy Orbán Balázs birtokában A Székelyföld leírásának volt egy üres lapokkal egybeköttetett példánya, amelyre a szerző utólagos javításait, kiegészítéseit is rávezette (e példányok utótörténetét 1980-ban dr. Márkos Jenő foglalja majd össze). Magára a kiadásra azonban akkori körülményeink miatt gondolni sem lehetett. ~ mégis ösztönző példa lett a harmincas évek romániai magyar falukutatása számára. *Kacsó Sándor "a korszerű Orbán Balázs" megírását vélte szükségesnek, *Jancsó Béla pedig, az *Erdélyi Fiatalok vezéregyénisége ki is mondta: "Fel kell mérni az erdélyi magyarság helyzetét egy új és a mai viszonyoknak megfelelő monográfia elkészítésével." Ezt a munkát az *Erdélyi Fiatalok, majd *Venczel József személyében a *Hitel körül tömörült ifjak vállalták fel, s folytatásaként a 40-es évek elején az erdélyi magyar társadalomkutató diákok bálványosváraljai táborában alakult meg a jelképes Orbán Balázs Munkaközösség. A bálványosváraljai kezdeményezést évtizedekkel később felelevenítő Imreh István annak folytatásáról is tud: "A Bolyai Egyetem […] munkatervébe iktatta és elkezdte a terepen való tájékozódást az új székelyföldi monográfia munkálatainak megalapozására."
A második világháború után a *romániai magyarság helyzetére és múltjára vonatkozó kutatások jó időre visszaszorultak "intézmény-emberek" egyszemélyes műhelyeibe; ők önmaguk igazolására is szívesen idézték Orbán Balázs alakját, aki a roppant nagy székelyföldi felmérést egyedül, faluról falura gyalogolva végezte el. 1956 táján már a nyilvánosság előtt is lehetett hivatkozni példájára: ifj. Kós Károly Orbán Balázs, a néprajzkutató címmel ír róla az 1957-es *Kelemen Lajos-Emlékkönyvben, s ugyanő az *Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó felkérésére előkészíti A Székelyföld leírása néprajzi részeinek szemelvényes kiadását, amelyhez a monumentális mű néprajzi mutatóját is összeállítja. A könyv megjelenését azonban a magyar forradalom leverését követő megtorlás légkörében a cenzúra megakadályozza, s a néprajzi mutató is csak jó egy évtizeddel később láthat napvilágot a sepsiszentgyörgyi múzeum évkönyvében (Aluta 1969).
A tulajdonképpeni Orbán Balázs-reneszánsz az 1960-as évek végének átmenetileg ismét oldódó politikai légkörében, A Székelyföld leírása megjelenésének centenáriuma ürügyén következik el. Erről az évfordulóról s ennek kapcsán Orbán Balázs személyiségéről az egész romániai magyar sajtó megemlékezett: *Mikó Imre aki különben regényes életrajzot is ír a világjáró tudósról a *jelen szemszögéből kereste helyét és *jelentőségét az erdélyi magyar kultúrában, Beke György és *Fodor Sándor pedig egy időben indult el barangolásra, hogy 1968 nyarán egyik a Barcaságon, másik Csíkban és Udvarhelyen bejárja azon helyek nagy részét, ahol Orbán Balázs megfordult, összevetve a hajdani nagy *vándor rögzítette valóságot a *jelen állapotával.Íy született meg Beke György, *Fodor Sándor és *Mikó Imre közös kötete, az Orbán Balázs nyomdokain (1969), a megújuló romániai magyar szociográfiai irodalom első *jelentkezéseként. E kötet nyomában a romániai magyar sajtó behatóan foglalkozott az Orbán Balázs-örökséggel. A bukaresti *Előre 1968. dec. 22-i számának két oldalát ennek a nagy hagyatéknak szentelte: *Domokos Géza bevezetője után *Benkő Samu a történész, Kós Károly a néprajz-, *Kónya Ádám a földrajztudós, Beke György a riporter Orbán Balázs munkásságát rajzolta meg. Ez alkalommal a román lapok is megnyitották hasábjaikat az emlékezés előtt: a România Liberă hasábjain Beke György két ízben (1968. okt. 3.; nov. 24.) is foglalkozott alakjával, az Informaţia Harghitei ismertette Beke, Fodor és *Mikó Imre közös könyvét (1969/525), s az ünnepi rendezvényeket (1969/523). Tervbe vettek egy szemelvényes kiadást is A Székelyföld leírásából, a Beke György és Szász Béla által a Tanulók Könyvtára számára összeállított kötet megjelenését azonban a cenzúra már nem engedélyezte.
Az évforduló hozta felszínre az Orbán Balázs-hagyaték egy elveszettnek hitt értékét: a szerzőnek A Székelyföld leírása anyaggyűjtése során készített 150 fényképfelvételét. A székelykeresztúri unitárius *gimnázium könyvtárában megőrzött, majd az iskolák államosítása után Marosvásárhelyre került és ott *Mészáros József könyvtáros által megtalált üveglemezeket *Erdélyi Lajos fotóművész *tette mai reprodukálásra alkalmassá és *jelentette meg szakszerű tanulmány kíséretében, *Sütő András előszavával (Székelyföld képekben. 1971). A fotótörténetileg is igen értékes anyagból később, újabban előkerült fényképekkel kiegészítve, szintén *Erdélyi Lajos gondozásában *jelent meg kötet (Orbán Balázs összes fényképei. Bp. 1993).
Újabb alkalmat az Orbán Balázs-örökség számbavételére születésének 150. évfordulója kínált. *Egyed Ákos tanulmányában (1979) ebből az alkalomból műveinek viszonylagos elzártságával magyarázta, hogy erről a nagy tudós személyiségről sem életében, sem halála után egyetlen szakmunkát sem írtak. Szerinte "… talán a kelleténél több bennük a kegyeletszerűség, a pietás, ami ugyan segíti emlékének ápolását, de abban akadályoz, hogy kritikailag értékeljük, s ezáltal közkinccsé tegyük". *Sütő András figyelmeztet arra, hogy Orbán Balázst "nem pusztán a provincia ültette az emlékezet aranyszékébe", s alaptalan az a gyanú, hogy a szülőföldjén kibontakozott emlékápolás, az őt idéző helyi ünnepségek, versek, képzőművészeti alkotások, nem utolsósorban Szejkefürdőn lévő sírjának kiépítése népi kegyhellyé a székelyudvarhelyi diákság segédletével, mindez valamiféle helyi túlértékelés. Mert ennek a helyi kultusznak is egyetemesebb értelme van, amint Imreh István utal reá: "Az a mód, ahogyan egy nép becsüli az előidőkben érte cselekvőket, a szolgálattevőket, azokat, akik a köz dolgain munkálkodtak, az annak a jelzője is, hogy a történeti *jelen időben mennyire érzi közösségnek önmagát."
Az évfordulónak dedikálva *jelent meg a *Korunk 1979-es "népismereti" évkönyve.
Az 1980-ra is áthúzódó évfordulón emlékét az *Utunkban Imreh István, *A Hétben Dávid László, a Könyvtár c. bukaresti folyóiratban *Molnárné Hubbes Éva tanulmánya idézi. Ugyancsak *A Hétben *Ferenczi Géza és *Ferenczi István Orbán Balázs régészeti kutatásainak eredményeit mérlegeli, Kisgyörgy Zoltán és Váró György a sokáig lappangó, Orbán Balázs által jegyzetelt példányok előkerüléséről ad hírt.
További lendületet adnak ~ének A Székelyföld leírásának új kiadásai. Elsőnek *Illyés Elemér Kolozsvárról indult történész adja ki a teljes művet, méghozzá Orbán Balázs előkerült jegyzeteivel is kibővítve (Firenze-München 1981), majd az Magyarországon is megjelenik két vaskos kötetben, Csatári Dániel bevezetőjével és jegyzeteivel (Bp. 1982), s ugyancsak az ő gondozásában a Torda város és környéke is (Bp. 1984). Az előbbiből egykötetes válogatás, az utóbbiból kétkötetes változat is készül a Pro Memoria c. sorozatban (Bp. 1982. Kósa László utószavával; Bp. 1986. *Lászlóffy Aladár utószavával). Ez utóbbi kiadások az egyre fenyegetőbb határellenőrzés ellenére is több száz példányban jutnak el a romániai magyar olvasókhoz. Ugyanakkor néhány kisebb közleményben nyilvánosan is tovább él Orbán Balázs emléke: *Sándor József Orbán Balázs Victor Hugónál *tett látogatását idézi fel (Igaz Szó 1981/11), Péterffy Gyula az egykori diák székelykeresztúri unitárius *gimnáziumának *tett alapítványát eleveníti fel (*Keresztény Magvető 1984/4); ismeretlen Orbán Balázs-levelet közöl az 1982-es *Hargita Kalendárium, s ugyanaz 1985-ös kötetében Albert Dávid tanulmányát, Orbán Balázs iskoláiról címmel.
Az 1989. decemberi politikai fordulat után ~ben is új fejezet kezdődik. Már az első évben elindítja A Székelyföld leírása füzetes kiadását a sepsiszentgyörgyi Európai Idő (ez a sorozat 1996-ban, a 26. füzettel zárul). Megjelenik a Sztambultól a Szejkéig c. válogatás írásaiból (1995), s ugyancsak 1995-ben (febr. 4.) sor kerül *Hunyadi László marosvásárhelyi művész pályázatnyertes Orbán Balázs-szobrának ünnepélyes leleplezésére Székelyudvarhelyen. (E kezdeményezés előzménye, hogy *Hargita Nándor székelyudvarhelyi agyag- és faipari iskolai tanár már 1900-ban elkészít egy szobortervet, amelyet Székelykeresztúron szándékoztak felállítani.)
A szoboravatás alkalmából *jelent meg *Majla Sándor szerkesztésében az Orbán Balázs örökösei c. gyűjtemény *Lászlóffy Aladárnak a "legnagyobb székely" történetfilozófiáját idéző és Tamás Tímeának Orbán Balázs háromszori újratemetése történetét is felelevenítő esszéjével. A könyv és maga az ünnepség egyben tanúság arról is, hogy Orbán Balázs műve nem csupán alkalomról alkalomra adódó ünnepi megemlékezések tárgya, hanem élő örökség.
Bíró Lajos: O. B. *Pásztortűz 1921. 113-114. Szentmártoni Kálmán: A legnagyobb székely. Erdélyi Magyar Naptár. Kv. 1922. *Bányai János: A legnagyobb székely. *Pásztortűz 1925. 297. Sebesi Samu: Báró Orbán Balázs. Erdélyi Magyar Naptár. Kv. 1928. Ki volt O. B.? Székelyudvarhely 1929. Szentmártoni Kálmán: O. B. emlékezete. *Pásztortűz 1929. II. 10. *Sándor József: Báró O. B. élete és működése. Klny. a Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyvéből. Sepsiszentgyörgy 1929. Nyírő József: O. B. *Keleti Újság 1932. máj. 26-27.; uő: O. B. szülőfalujában. *Keleti Újság 1933. szept. 15. O. B. síremléke. *Pásztortűz 1932. 192. *Tavaszy Sándor: O. B. *Erdélyi Helikon 1940. 357-371; uő: O. B. *Pásztortűz 1940. 242-243. *Bányai János: A geográfus O. B. Földrajzi Közlemények 1940. 8-17. *Kelemen Lajos: O. B. levele. A Székelyföld leírása ügyében. *Erdélyi Múzeum 1943. 320-323. Beke György: O. B. faluképe. *Falvak Dolgozó Népe 1968. dec. 25.; uő: O. B. változatlan időszerűsége. *Brassói Lapok 1979. febr. 10. *Erdélyi Lajos: O. B. székelyföldi fényképei. *Korunk 1969/4. B. Nagy Margit: Orbán Balázs képei. *A Hét 1971/24. Farkas Sándor: Székelyföld képekben. *Utunk 1971/21. Szilágyi Domokos: Orbán Balázs képei. Könyvtári *Szemle 1971/3. *Kónya Ádám: A geográfus O. B. *A Hét 1974/41; uő: O. B. népszerűsége. *Ifjúmunkás 1980/5. *Egyed Ákos: Keressük O. B. titkait. *A Hét 1979/15. A Helikon és az *Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1979). II. 363. *Kónya Ádám: O. B. korszerűsége. *Ifjúmunkás 1980. febr. 3. Imreh István: O. B. példázata. *Utunk 1980/5. *Ferenczi Géza-Ferenczi István: Járatlan ösvényeken, úttörő szenvedéllyel. O. B. régészeti kutatásai. *A Hét 1980/6. Márkos Jenő dr.: A "Székelyföld leírása" füstbe ment második kiadásáról. Magyar Nemzet 1980. júl. 23. Dávid László: A szülőföldkutatás elévülhetetlen példája. *A Hét 1980. aug. 8. *Sütő András: O. B. képei. O. B. kapui. Közölve: Évek hazajáró lelkek. 1981. Péterffy Gyula: O. B. alapítványa. *Keresztény Magvető 1984/4. O. B. örökösei. Szerk. *Majla Sándor. Húsz író tanulmánya, esszéje, naplójegyzete. Székelyudvarhely 1995; O. B. korok tükrében (szerk. Róth András Lajos. Székelyudvarhely 1998).
(B. Gy.)