Szabó Dezső és a romániai magyar irodalom – Szabó Dezsőt (1879–1945), a 20. század első felének nagy hatású magyar gondolkodóját és szépíróját igen sok szál köti Erdélyhez. Kolozsvárt született, és itt nőtt fel; a Református Kollégiumban tanult, amelynek apjával való rossz viszonya *miatt VI. osztályos korától bentlakó diákja. 1899-ben érettségizett, majd a bátyjánál, az illyefalvi lelkész Szabó Jenőnél töltött vakáció után Budapesten folytatta tanulmányait. Az Eötvös-kollégiumban ismerkedett meg többek közt Kodály Zoltánnal, Szekfű Gyulával, Balázs Bélával, Kuncz Aladárral, Horváth Jánossal; stúdiumai befejeztével (1904) tizenöt éven át középiskolai tanár volt különböző városokban; ebből egy évig Nagyváradon (1908–1909), két évig Székelyudvarhelyen (1909–11). 1919-től kimondottan irodalmi és politikai tevékenységet folytatott, megalakította a Magyar Irodalmi Nemzeti Szövetséget, aztán lemondott annak elnökségéről, megalapítója és főszerkesztője volt az Auróra és az Élet és Irodalom című lapoknak (1923-ban).
Mindvégig erdélyinek tartotta magát, ennél azonban fontosabb volt számára, hogy a magyar szellemi élet központjában, Budapesten éljen. *Mindezzel együtt nagy befolyással volt nemcsak az erdélyi irodalomra, hanem a közfelfogásra is. Az erdélyi lapokban is visszhangot keltettek különböző vitái. A nevezetes zsidóság–antiszemitizmus–protestantizmus-vita során a *Református Szemlében közölt hozzászólásában *Ravasz László kijelentette: Szabó Dezsőnek szerencséje, hogy kálvinista, mert zsidóként sokkal eszesebbnek, alaposabbnak kellene lennie, másrészt viszont a kálvinizmus legnagyobb problémájának azt tartja, hogy Szabó Dezsőket nevel.
Nagy visszhangot váltott ki hozzászólása a *Tamási Áron Szűzmáriás királyfi c. regényének fogadtatásával kapcsolatosan kibontakozott vitához. Ez a regény 1928-ban jelent meg, többek méltatták az erdélyi lapokban (*Benedek Elek, Makkai Sándor, Gaál Gábor, *Jancsó Béla), s egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a regénnyel új korszak kezdődik Tamási írói pályafutásában és az erdélyi magyar irodalomban. Szabó Dezsőt felingerelte az elismerés, s fulmináns cikkben mondott véleményt a könyvről (Sületlenség! Előőrs 1928. szept. 9.; ua. *Keleti Újság 1928. szept. 10.). Alaposan elverte a port a Szűzmáriás királyfin, azt állítván, hogy az teljességgel Az elsodort falu rosszul sikerült utánzata, Tamásit pedig elficamodott székely góbénak nevezte. „Minden okom megvan a becsületes szigorúságra – írta –, hiszen fiamat verem. Idétlenebb, sületlenebb könyvet nem olvastam e két kötetnél. Szerzőn nyilvánvalón érzik, hogy »erdélyi irodalmat«, sőt valóságos százfokos eredeti székely lelket akart kimérni.” Az írására reagáló kritikusok cikkei is hasonló hangvételűek voltak: *Mikes Imre visszautasította a támadást: „[Szabó Dezső] – írta – nem sokat használ, de nem is árthat sokat: tudja róla *mindenki, hogy gyertyalángnál pirítja az ökröt, és papírvágóval öldökli az oroszlánt. Fegyvere óriási kaliberű és mennydörgésszerűen durran, de nem kell megijedni tőle, mert a piksziséből régen kifogyott a töltés” (*Brassói Lapok 1928. szept. 16.). A hozzászólók között volt *Benedek Elek is, akit „fiai”, a „székely írók” maguk is vezérüknek tekintettek, s aki ugyancsak védelmére kelt Tamásinak (*Brassói Lapok 1928. szept. 17.), Szabó Dezsőről pedig kijelentette, ő az az író, aki nem örvend annak, hogy rajta kívül más is gazdagítja a magyar irodalmat, és ebbéli fájdalmában káromkodik. *Szentimrei Jenő ugyancsak a *Brassói Lapokban nyilvánított véleményt: „Szabó Dezső tíz esztendő után érdemesnek tartja foglalkozni az általa nem létezőnek jellemzett erdélyi irodalommal, *mint poszton álló előőrshöz illik, vaktában belelő a nemlétező bokorba, melyben szerinte nem mozog senki… Szabó Dezső nem vette észre előőrsi *minőségében, hogy a bokorban saját csapatbeli *cimbora mozog. És az előőrsi posztján elbóbiskoló vén katona íme beledupláz a bajtársába…, s *mint árulkodó gyermek fordult kipirult orcával a Parancsnok felé: – Igenis, rálőttem, mert olyan híreket akart hozni, amelyeket én még a tavaly elhoztam” (uo. 1928. szept. 23.). *Molter Károly az *Erdélyi Helikonban (1928/6) megjelent átfogó elemzésében mutatta ki Az elsodort falu hatását a Szűzmáriás királyfira, ugyanakkor rámutatott: érdemes figyelni Tamásira, mert több lesz belőle, *mint egy egyszerű Szabó-inas.
Szabó Dezső természetesen válaszolt: elsősorban *Benedek Eleknek, akit Herczeg Ferenchez, Pekár Gyulához, Molnár Ferenchez hasonlít, a sírba tessékelve a „Szent Öreg”-et (Erdélyi szomorúság. Előőrs 1928. okt. 7.), erre a támadásra reagált *Szentimrei Jenő, példaképül állítván *Benedek Eleket, aki pályatársai családtagjainak megsegélyezésére körutakat szervez, szemben Szabó Dezsővel, akiről azt állítja, azért nem volt hajlandó erdélyi körútra indulni, *mivel nem kapta meg a száz-százezer lejes biztosítékot két bankban a nevére kifizetve (*Brassói Lapok 1928. nov. 5.). Szabó Dezső persze később is visszatért a vitára (Erdélyi tanulságok. *Ellenőr 1928. dec. 15.).
A vita elültét követően *Jancsó Béla a *Brassói Lapok 1929. januári számában vonta meg annak tanulságát (Szabó Dezső és Erdély. *Brassói Lapok 1929. jan. 27.). Kifejtette benne, hogy a vita során többnyire személyeskedő írások jelentek meg, amelyek a védelemben igazságosak, a támadásban viszont nem azok. *Benedek Eleknek igaza van, amikor Tamási védelmére kel, de nincs igaza, amikor támadja Szabó Dezsőt, utóbbinak igaza van, amikor védi önmagát, de nincs igaza, amikor támadja *Benedek Eleket. Szabó Dezső nem tud *Benedek Elek 1920 utáni munkásságáról, utóbbi nem tud Szabó Dezső kiállásairól. Végül megállapította: Szabó Dezső tragédiája, hogy önzése felülkerekedik zsenialitásán, és önmagának kell megvívnia a harcot önmagával.
Tamási csak jóval később, 1933-ban reagál az őt ért támadásra. Szabó Dezsőre és Az elsodort falura utalva írja többek között: „…az volt a képzetem róla, hogy egy kis magyar templomban aránytalanul nagy és csodálatra méltó képet látok. Így magamban büszke voltam erre a magyar képre, s bár az én színeimet s vonalaimat soha nem láttam benne, mégis vágytam arra, hogy idegeneknek mutogassam, *mint rendetlen mennyiségű nemzeti vagyont. Ez a gyermeki büszkeségem akkor sem hagyott el, amikor, s éppen imádkozás közben, leköpött engemet ez a kép. Szépen letöröltem, és továbbmentem, hogy végezzem *mindennapi dolgaimat” (*Brassói Lapok 1933. dec. 3.).
E keserű szájízű vita ellenére Szabó Dezső radikalizmusa és népszemlélete érezhető hatást gyakorolt a húszas-harmincas évek erdélyi irodalmára: elindítója volt a népi írók mozgalmának, hatással volt az *Erdélyi Fiatalok munkatársaira, a folyóirat egész eszmeiségére. *Mint *Cseke Péter írja: „…az *Erdélyi Fiatalok körül csoportosuló nemzedék Adyban, Móriczban és Szabó Dezsőben – ez utóbbinak eszmeileg ma is érvényes állásfoglalására gondolunk – nem annyira az írásművészet mesterét becsülte, hanem sokkal inkább a társadalmi és nemzeti felelősségérzetnek hangot adó gondolkodót. És mert közülük elsősorban Szabó Dezső volt ideológus – érthető módon vele foglalkoztak a legtöbbet” (Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, elvek, viták. Buk. 1986). Ennek a Szabó Dezső-i eszmei hatásnak a lényege *Király István szerint sem a faji gondolat vagy a parasztromantika, hanem az új típusú antiimperialista patriotizmus, még akkor is, ha ez nem szólalt meg olyan tisztán műveiben, *mint Ady költészetében. Viszont a szociális érzékenységet, a sorsára hagyott, elnyomott falusi nép iránti figyelmet ő ébresztette fel az *Erdélyi Fiatalok köré csoportosuló fiatalokban, illetve a lap szerkesztőiben. *László Dezső, a lap szerkesztője például határozottan szembeszáll azokkal, akik ideológiáját túlhaladottnak vélik, éppenséggel a gazdasági válság reális érzékelése *miatt, ugyanis azt állítja: „Ma már olyan rútul ki van szipolyozva a falu, hogy további kizsákmányolásra senki sem tartja érdemesnek” (*Erdélyi Fiatalok 1933/2. 37.).
Az *Erdélyi Fiatalok hasábjain a továbbiakban is reagáltak Szabó Dezső jelentősebb megnyilatkozásaira: beszámoltak különböző alkalmakkor tartott előadásairól, *Jancsó Béla ismertette a Szabó Dezső-füzeteket, amelyeknek 1934-től a lap kiadóhivatala vállalta erdélyi terjesztését. Emellett a lapban rendszeresen olvashattak regényeiről is, közölték nagy hatású nyílt levelét A magyar *miniszterelnökhöz (*Erdélyi Fiatalok 1938/2), 1939-ben *Debreczeni László referált az író hatvanadik születésnapja alkalmából rendezendő jubileumi rendezvényről, s ezt követően egy különszámban foglalkoztak Szabó Dezső eszmerendszerének jelentőségével. Ennek során *László Dezső Szabó Dezső *művelődéspolitikája című írásában hangsúlyozta, hogy a népi kultúra értékeinek beépítése a tágabb közösség tudatába ugyanolyan fontos, *mint a nagy magyar alkotók életművének közvetítése a nemzeti kultúra letéteményeséhez, a parasztsághoz.
Az ostrom idején Budapesten elhunyt író szellemi hagyatékának hivatalos marxista ideológiai megbélyegzése a II. világháborút követő első évtizedekben a romániai magyar sajtó viszonyulását is meghatározta. Változás csak az 1980-as évek elején következett be: elsőnek a hagyatékból Magyarországon megcsonkítva publikált Életeim kiadása révén, 1982-ben, *Molnár Gusztáv bevezető tanulmányával és *Katona Ádám gondozásában, a Kriterion Könyvkiadó *Magyar Klasszikusok sorozatában. Bár ennek a kiadásnak a szövege sem lehetett teljes (a Romániában más szempontok szerint ítélő cenzúra beavatkozásai *miatt), fogódzót teremtett egy *hiteles Szabó Dezső-kép kialakítására, ami elsősorban *Fábián Ernő átfogó elemzései révén következett el.
Szabó Dezső munkásságával, eszmeiségével *Fábián Ernő már a regény romániai megjelenését megelőzően foglalkozott. Megállapította ugyan, hogy „…regényei, elbeszélései elnagyoltak, művészileg kidolgozatlanok. Az ábrázolásnál fontosabbnak tartotta ideológiájának szépírói megjelenítését.” Ezt az elmarasztaló ítéletet azonban az ideológus Szabó Dezső-kép árnyalása ellensúlyozta, amikor rámutatott: az imperializmussal szemben az író kiállt a nyomorgók mellett, reálisan látta a magyar társadalmi problémákat, s messianisztikus változásokat várt, ugyanakkor kifogást emelt a kereszténység kiüresedett *mivolta, értékvesztése ellen. Egyértelműsítette, hogy Szabó Dezső ideológiájának kulcsfogalma a nemzet, márpedig szerinte az irodalom és a *művészet is csak nemzeti jellegével válhat egyetemessé. Reformelgondolásainak alapja is jobbra törő vágyakozása, melyek tengelyébe ugyancsak a nemzeti közösséget és az integrális embert helyezte. *Fábián Ernő azt is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy „Szabó Dezső harcban állt a szélsőjobboldali mozgalmakkal, mert azokat a német fasizmus előőrseinek tartotta”, viszont azt sem vonta kétségbe, hogy az író egyénisége gyakorta keresztülhúzta pozitív tartalmú társadalom- és kultúra-kritikáját: „…erkölcsileg csak azoknak lehet igazuk, akik a szenvedő emberiség oldalára állnak. Szabó Dezsőt ebben önimádata, konoksága, céltévesztése megakadályozta, ezért magatartásával szemben a *kritika *mindig jogos.”
Emlékének ápolására különös gondot fordít egykori iskolája, a kolozsvári Református Kollégium és az annak volt diákjaiból 2002-ben alakult Szabó Dezső Emlékegyesület. Ennek keretében 2002-től gyakran került sor műsoros előadásokra, amelyeken Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Kozma Dezső, Gaal György, Asztalos Lajos, *Péntek János tartottak előadást az író művéről, kolozsvári gyermek- és ifjúkorának helyszíneiről; az Egyesület kezdeményezésére 2006-ban került sor emléktáblájának leleplezésére a Kollégium épületében, s az akkor rendezett ünnepségen *Somogyi Botond és Kolozsvári József tartottak előadást (Szabó Dezső emlékkönyv. 8–16.). Idézte emlékét a 2007 nyarán alapításának 450. évfordulóját ünneplő Kollégium jubileumi Évkönyve is, melyben az iskola jeles tanárai és diákjai sorában Szilágyi Gizella elevenítette fel a híres tanítvány emlékét.
(Aleph) [Ravasz László]: A magyar protestantizmus problémája. Reflexiók a Nyugat cikkére. *Református Szemle 1913. 565–566. – *Molter Károly: Móricz Zsigmond és Szabó Dezső. *Zord Idő 1921/10. sz. 512–513; újraközölve: M. K.: Szellemi belháború. Buk. 1968. 39–40.); uő: Szabó-inas? A Szűzmáriás királyfi vitája. *Erdélyi Helikon 1928/6. – Németh László: Szabó Dezső. *Napkelet 1928. II. 691–693; újraközölve: N. L.: Két nemzedék. Bp. 1970. 145–158. – *Mikes Imre: Széljegyzet *Tamási Áron könyvének margójára – néhány szó a vakondokok ellenforradalmáról. *Brassói Lapok 1928. szept. 16. – *Benedek Elek: Mi ez? *Mi ennek a neve? *Brassói Lapok 1928. szept. 17. – *Szentimrei Jenő: Erdélyi barátaitól szeretném megvédeni Szabó Dezsőt. *Brassói Lapok 1928. szept. 23.; uő: Magyar tragédia. *Brassói Lapok 1928. nov. 5. – *Jancsó Béla: Szabó Dezső és Erdély. *Brassói Lapok 1929. jan. 27.; uő: Szabó Dezső és Szekfű Gyula. *Erdélyi Fiatalok 1935. tavaszi szám, 10–17; uő: Szabó Dezső a magyarországi nyilaskeresztes mozgalmakról és a magyarság igazi problémáiról. *Erdélyi Fiatalok 1938/1; uő: Szabó Dezső írói arca. *Pásztortűz 1939. 267–270; uő: Szabó Dezső gondolatrendszere. *Erdélyi Fiatalok 1939/2. 17–21. – Fábry Zoltán: Kálvinista anakronizmus. *Korunk 1929/10. 762–764. – *László Dezső: Az elsodort falu. *Erdélyi Fiatalok 1933/2. 37–40; uő: Reálisan *látó nagy magyarok családfája. *Erdélyi Fiatalok 1934. 37–39; uő: Két *tűz között. A modern magyar irodalom és a református egyház. Kv. 1935; uő: Szabó Dezső és Az elsodort falu. In: L. D.: A siető ember. Kv. 1935. 79–89; uő: Szabó Dezső *művelődéspolitikája. *Erdélyi Fiatalok 1939. júl.; újraközölve: L. D.: Magyar önismeret. Sepsiszentgyörgy 1944. 154–166. – *Tamási Áron: Szabó Dezső. *Brassói Lapok 1933. dec. 3.; újraközölve Méltatlan karcolat egy oroszlánról alcímmel: T. Á.: Virrasztás. Bp. 1941. 152–156; uő: Igék a zászlón. Beszéd Szabó Dezső első emlékünnepén. *Szabad Szó 1945. ápr. 22.; újraközölve: T. Á.: Szellemi őrség. 1936–1965. Bp. 2001. 333–337. – Korponay László: Szabó Dezső, az építő. *Erdélyi Fiatalok 1937/2. 9–11. – Balogh Edgár: Szabó Dezső kolozsvári üzenete. *Brassói Lapok 1939. júl. 3., 5.; uő: Apokalipszis; újraközölve: B. E.: Mesterek és kortársak. Buk. 1974. 211–215. – Jancsó Elemér: A hatvanéves Móricz Zsigmond és Szabó Dezső. *Hitel 1939/4. 334–336. – T. Á.: Virrasztás. Bp. 1943. 152–156. – Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Buk. 1974. 192–204. – *Fábián Ernő: A hitvitázó ideológiája. *Korunk 1979/6; uő: A besorolhatatlan Szabó Dezső. *A Hét 1995/16. – Szabó Dezső emlékülés. Irodalomtörténet 1979/4. 953–989. (Többek között *Király Istvánnak az újraértékelést meghatározó hozzászólása.) – Huszár Sándor: Az elsodort író. *A Hét 1981/20, 21, 22; újraközölve: H. S.: Honnan tovább? Buk. 1984. 53–76. – *Molnár Gusztáv: A fiatal Szabó Dezső. (Bevezető tanulmány az Életeim újrakiadásához. Buk. 1982. 5–27.) – Benedek Elek irodalmi levelezése. III. 1928–1929. Közzéteszi Szabó Zsolt, Buk. 1991. 17–19, 343–348. – Erdélyi Fiatalok. Dokumentumok, viták. 1930–1940. Szerk. *Cseke Péter és László Ferenc, Buk. 1986. 41–48, 272–275, 328–330, 354–357, 477–478. – Kozma Dezső: Író a történelem sodrában – elsodort életek. Kelet–Nyugat 1990/7, 8, 9. – Szabó Dezső emlékkönyv. Szerk. *Makkay Ferenc és Szilágyi Gizella. Kv. 2007. – Kolozsvári Református Kollégium. 1557–2007. Évkönyv. Kv. 2007. – Gábor Dénes: Szabó Dezső emléktábla egykori iskoláján. *Művelődés 2007/10.
(B. K.)