helytörténet a történetkutatás konkrét helyszíni alkalmazása. A romániai magyar ~ a nemzetiségi tudatképzés egyik eszközeként tartalmazza a más nemzetiségűekkel való évszázados együttélés és kölcsönhatás ismeretanyagát is. Kiterjedhet múltjukban azonosságot hordozó, körülhatárolt terepegységekre (utca, falu, város, megye, tájegység) vagy olyan helyi együttesekre (iskola, üzem, vállalat, intézmény, egyesület), amelyeknek a tagjait, alkotóelemeit kapcsolat fűzi egybe, múltjukban pedig sajátos, egyedi vonások is fellelhetők. Tartalmilag az életviszonyok összességét vagy az életterület valamilyen részletkérdését öleli fel. *Forrása az írott dokumentum, a tereptárgy, az emlékezet. Módszere a rögzítő, leltározó jellegű leírástól a monografikus elemzésig váltogatható. Közlési formája a múltban gyakran az útleírás, újabban a különböző tudományágakat ötvöző monografikus szerkesztés vagy a történetírás valamelyik ágazatának megfelelő, hagyományos feldolgozási mód.
A ~ különféle szaktudományi ágak oldaláról közelíthető meg. A legkiemelkedőbb, mintául szolgáló helytörténeti munkák a különböző társadalmi tudományok legjava terméséhez tartoznak. A ~ sokszínűségét jelzi, hogy e címszó alá egyaránt besorolható a gazdaság- és társadalomtörténet a maga számos önállósult ágazatával, továbbá a *művelődés– és művészettörténet, nyelvészet, emberföldrajz, a történeti megalapozottságú és beágyazottságú néprajz, *szociográfia vagy konkrét szociológiai kutatás minden helyszíni eredménye.
A mai romániai magyar ~ gazdag hagyományokra támaszkodhatik. Már *Benkő József (17401814) is mindmáig kiadatlan, de részleteiben ismert Transsilvania Specialis c. munkájában helységek szerint tárgyalja *Erdély történetét. Kővári László (18201907) a helyi emlékek megörökítésére buzdít, s Orbán Balázs (18301890) hatkötetes műve, A Székelyföld leírása föld- és néprajzi kutatást párosít a terep történeti anyagának faluról falura, tájegységről tájegységre történő helyszíni egybegyűjtésével. Főleg levéltári kutatásokra építve dolgozta fel Kolozsvár történetét Jakab Elek (18201897), míg Pesty Frigyes (18231889) történetföldrajzi vonatkozásban vármegyék szerint rendezte kérdőívek segítségével készült s főleg a Bánságról szóló helységnévtárát.
A kritikai ~ a századfordulót követően ért el nagyarányú monografikus eredményeket a vármegyék rendszeres, komplex jellegű, minden települést felölelő tudományos felmérésével. Petri Mór (18631945) Szilágy vármegyének, *Kádár József (18501939) *Szolnok-Doboka vármegyének írta meg mintaszerű monográfiáját; utóbbi 406 település helytörténetét tartalmazza, bevonta a községek rajzába az iskolák történetét is. Nélkülözhetetlen *forrás Endes Miklós Csík-, Gyergyó- és Kászon-székek földjének és népének története 1918-ig c. munkája (Bp. 1938).
Átfogó megyei jellegű tudományos mű 1919 után *erdélyi szerzőtől csak egy jelent meg: *Jakó Zsigmond levéltári kutatásokra épülő településtörténeti munkája Bihar megye a török pusztítás előtt címmel (Bp. 1940).
A ~ 1919 után vált a szülőföldhöz való ragaszkodás nemzetiségi jelzésévé. Kós Károly és *Debreczeni László népművészeti és műemlékvédő munkássága, a brassói *ÁGISZ falumonográfia-tervezete, az *Erdélyi Fiatalok kezdeményezte *falukutatás, a népi írók s a Gusti-féle monografikus mozgalom hatása alatt meginduló *szociográfiai munkálatok a lakosság többségét alkotó parasztságban kerestek támaszt, míg az EME inkább a városok, intézmények, műemlékek múltjának felderítésével, egy általános *erdélyi történelem kérdéseinek feldolgozásával ápolta az önismeretet. Különálló a *Csutak Vilmos szerkesztésében megjelent Emlékkönyv a *Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára (Sepsiszentgyörgy 1929) szerepe: a régészettől a természettudományokig terjedő alkalmi válogatásával ösztönzést adott a ~ igényes székelyföldi szolgálatára.
Az *Erdélyi Fiatalok kiadásában jelent meg *Mikó Imre Az *erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés c. kötete (Kv. 1932), mely kilenc község vizsgálatából von le általános következtetéseket. *Lévai Lajos Székelyudvarhelyen Petrozsény (1927) és Lengyelfalva (1935) monográfiáját adta ki. Bözödi György helyszíni kutatásokon alapuló munkája, a Székely bánja előbb folytatásokban a *Hitel és a *Korunk *szociográfiai vonulatába illeszkedett, majd 17 fiatal *erdélyi író kiadásaként kötetben is megjelent (Kv. 1938). A fiatal írók realista csoportja adta ki *Vámszer Géza falumonográfiáját is a Szeben megyei Szakadátról (Kv. 1940). Külön fejezet a Bukarest felé forduló helytörténeti figyelem s a bővülő *csángó irodalom, melynek fő anyagát *Domokos Pál Péter moldvai vándorutakon szerzett tapasztalatai nyújtották.
Bár az írók falukutatása sem nélkülözte a tudományosság ismérveit, az EME és az ETI kiadványaiban ez az igényesség hivatásszerűbb szinten jelentkezik. Az *Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatában többek közt Balogh Jolán Vég-Várad váráról, *Bitay Árpád Gyulafehérvár *művelődéstörténeti szerepéről, *Bíró Vencel Kolozsmonostorról, *Bíró József a kolozsvári Bánffy-palotáról és a bonchidai kastélyról, *Juhász Kálmán a marosmenti *hiteleshelyekről s a Temesköz tatárjárás utáni és török hódoltságbeli műveltségi állapotairól, *Vita Zsigmond a Bethlen-kollégiumi színjátszásról, Szabó T. Attila Szásznyíres, Bábony, Dés település- és népességtörténetéről, *Kelemen Lajos Radnótfájáról, Borbély Andor pedig *erdélyi városokról ad szakszerű felmérést. Az ETI tudományos kiadványai közt a ~ mintaszerű példáiként szerepelnek Hantos Gyula, Sándor Gábor és *K. Kovács László a *hóstáti kutatás tárgykörébe vágó munkái.
Különállóan és alkalmilag jelentkeznek a várostörténetek. Ilyen *Bányai János tollából a Székelyudvarhely, a székelyek anyavárosa c. dolgozat (Székelyudvarhely 1933). Tekintélyesebb *Bogáts Dénes munkája, a Sepsiszentgyörgy története (a Székelyföld írásban és képben c. kiadványban, Bp. 1941), a Petri Károly könyvkereskedő kiadásában megjelent Marosvásárhely története Kiss Pál összeállításában (Mv. 1942) s az idegenforgalomnak szánt Nagyvárad története, *Horváth Jenő történész munkája (Nv. 1942), mellyel egyidejű Váradi freskó c. tudományos szintű városmonográfiája; kézikönyv formájában is igényes *Makkai László és *Vásárhelyi Z. Emil közös munkája, a Kolozsvár (Kv. 1942). *Schiff Béla munkáiban Temesvár múltjának egyes korszakait dolgozta fel.
Tervszerű falutörténeti kutatásra a bálványosváraljai diáktáborban került sor (194144), s tervszerű közös elgondolás mutatkozik a *Magyar Kisebbség különlenyomataként kiadott *Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek falumonográfia-sorozatában is.
Központból irányított, rendszeres romániai magyar ~ ápolására 1944 óta nem került még sor, a munkálatok alkalomszerűen, egyesek gyűjtőszorgalmából folynak, s az eredmények többnyire csak lapokba rejtetten találhatók, holott "a marxista történetfelfogás […] központi kérdésének tekinti a nép történetét, alapvetően az anyagi életviszonyok kutatását. Ez természetes módon megkövetelte a tipikus, a tömegjelenségek vizsgálatát. Az ilyen irányú kutatás pedig a »történeti hely«-hez vezetett el a faluhoz, a városhoz, az igazgatási vagy gazdasági alakulatokhoz, megyéhez, uradalomhoz, üzemhez" (Imreh István). A szakmai irányítás és számontartás hiánya ellenére is számos tanulmány jelent meg elszórtan az elmúlt évtizedekben, köztük nem egy alaposságával példát szolgáltatva a ~ helyes gyakorlására. Ilyen *Benkő Samu Murokország c. munkája (1972), mely egy "művelődéstörténeti barangolás" eredményeit közli az Alsó-Nyárádmentéről.
A teljesítmények terén *Hargita és Kovászna megyék járnak az élen, ahol a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi múzeumok körül kialakult munkaegyüttesek eredményeit a helyi sajtó és a múzeumi kiadványok közlik, teret nyújtva a ~ tudományos művelésének. A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei (1958) kötetéből kitűnnek Császár László adatai Csíkrákosról. Az Acta Hargitensia I. kötetében (Csíkszereda 1980) román és szász szerzők mellett Ferenczi István, *Székely Zoltán, Karácsonyi István, Király István, Páll-Antal Sándor, Garda Dezső, Nagy Benedek, Szőcs János, *Antal Imre történelmi, Molnár István, Tarisznyás Márton, Kardalus János, dr. Kós Károly, Balázs Lajos néprajzi szempontból közelíti meg a ~ lehetséges községi és megyei monografikus feldolgozását, s ugyancsak gyűl a gazdag részletanyag Kovászna megye teljes ~ e számára az *Aluta köteteiben is, ahol Cserey Zoltán, Erőss János, Gazda Klára, Harkó József, Kisgyörgy Zoltán, Kónya Ádám, *Kozák Albert, Kósa-Szánthó Vilma, *Seres András és mások helyszíni kutatásai mellett a statisztikus *Bálinth Gyula az egész megye népességrajzát és történeti helységnévtárát (*Aluta 197677) dolgozta ki.
A székelyföldi városkutatás szempontjából *Székely Zoltán Sepsiszentgyörgy története a középkor végéig c. kötetének (1948) mintegy folytatásaként kiemelendő a Megyei Tükör napi anyagából *Kádár Gyula számos részletben közölt munkája Sepsiszentgyörgy várossá fejlődéséről (198182); Kézdivásárhely címmel (évjelzés nélkül) egy képesalbum is megjelent *Sylvester Lajos és *Incze László szerkesztésében.
A régi Csík és Háromszék vármegyék levéltári és a terepen gyűjtött dokumentációs anyaga tette lehetővé a Sepsiszentkirályról származó Imreh István számára a faluközösségek alapvető történeti feldolgozását (A rendtartó székely falu, 1973), nemkülönben az ugyancsak Háromszékről pályájára induló *Egyed Ákos helyi kutatásokon alapuló történeti monográfiáját (Háromszék 18481849, 1978). A *Csíki Lapok 1901-es évfolyamából került elő mai olvasásra *Bartalis Ágoston Csíkmenaság székelyei c. monográfiája (A megindult falu. Téka 1970. 11844), s *Venczel József kéziratos örökségéből jutott nyilvánosságra a még 1938-ban elkészült Csíkszék természeti, történelmi és társadalmi leírása c. tanulmány (Az önismeret útján. 1980. 2752.).
*Hargita és Kovászna megyéken kívül ~i anyagokban is gazdagok a nagyváradi *Fáklya *Bihari Napló címmel megjelent mellékletei, de azontúl monografikus jellegű, kimondott ~ helyett inkább a szakosodott *helynévkutatás, *iskolatörténet, *műemlékvédelem, *művelődéstörténet, *néprajzi irodalom, *turisztikai irodalom és *üzemszociográfia terén jelentkeznek eredmények, csak elvétve akad egy-egy átfogó falu- vagy várostörténet. Kiemelendő *Ady László helytörténészi munkája Székelyföldvárról (Kv. 1929) és Nagykapusról (*Korunk 1969/4). Behatóbb és összefüggőbb helytörténeti munkásságról beszélhetünk Brassó és különösen Hétfalu esetében: a két világháború közt Bálint András, Kiss Béla, újabban Bakó Géza, *Binder Pál, Szabó Sámuel, *Vogel Sándor dolgozza fel e táj helytörténeti kérdéseit. Az etnográfus Kós Károly népművészettel és néphagyományokkal foglalkozó műveiben találunk kimondottan helytörténeti tanulmányt is, mint amilyen a Népélet és néphagyomány c. kötetben (1972) A nemzetségi szervezet nyomai Rákosdon vagy az Eszköz, munka, néphagyomány c. kötetben (1979) A régi Szék községi rendjéről c. feldolgozás. A szórványosan megjelenő várostörténeti munkák jobbára fordítások és az idegenforgalmi ismeretterjesztés szolgálatában állanak. Ilyen Ştefan Pascu, *Pataki József és Vasile Popa Kolozsvár c. "városismertető"-je Debreczeni József fordításában (Kv. 1957).
Románok, magyarok, németek és délszlávok feudalizmus kori falusi és városi együttéléséről szólva *Binder Pál Közös múltunk c. kötetében (1982) a királyföldi szabad falvak, vármegyei jobbágyfalvak, havaselvi, moldvai és *erdélyi városok és mezővárosok, partiumi bányavárosok etnikai kapcsolattörténetét mutatja be adattárral.
A ~ jövőbeli összefoglaló munkásságát alapozza a *Változó valóság c. társadalomrajzi tanulmánygyűjtemény (1978), valamint a *Művelődéstörténeti tanulmányok és a *Népismereti dolgozatok c. Kriterion-sorozat, egyelőre azonban hiányzik a napilapok és folyóiratok helytörténeti anyagának nyilvántartása. Egy-egy szaktanulmány nem jut magyar nyelvű közléshez (például Burai Pál anyaga Szatmár vár- és várostörténetéről), kéziratban kallódik (mint *Bordás László anyaga Nagyszalontáról), folytatás nélkül marad (mint *Büchl Antal tanulmánya a Korunk Évkönyv 1979 hasábjain a Bánság lakóinak letelepedéséről és eredeti gazdálkodásáról 1848 előtt), vagy újraközlésre vár (mint Rajka Géza A régi Kolozsvártól az új Kolozsvárig címmel tizenöt folytatásban megjelent népszerű monográfiája az *Igazság 195758-as évfolyamából és *Huber András ugyanitt 1980-ban közölt Dési séták c. sorozata).
A ~ népszerű formája az *útikönyv vagy útikalauz. Ilyen jelent meg Kovászna megyéről (1969), *Hargita megyéről (1973) és Erdővidékről (1973), nem szólva a fordításban megjelenő s nemegyszer kritikai kiegészítésekre késztető idegenforgalmi kiadványokról. Tudományos rangú változat a Kovászna megye c. monográfia (Sepsiszentgyörgy 1969), mely a megye mai gazdasági, társadalmi és kulturális arculatát mutatja be egy nyolctagú bizottság (*Bálinth Gyula, Csiki László, Gajzágó Márton, Harkó József, Jecza Tibor, Kisgyörgy Zoltán, Kónya Ádám, Tompa Ernő) szerkesztésében.
A romániai magyar ~ egy ága az egyházközségek, egyházi intézmények és művészetek, szokások, műemlékek leírását szolgálja, de tárgykörénél fogva többnyire magában foglalja a környezet életét is. Ilyen *Faragó János tanulmánya a csanádi Szent Imre Intézetről (Tv. 1925), Beyer Fülöp munkája a marosvásárhelyi lutheránus egyház százéves történetéről (Mv. 1929), *Boldizsár Dénes munkája a csíksomlyói búcsú eredetéről (Dés 1930) vagy *Bitay Árpád könyve a gyulafehérvári székesegyházról (Gyulafehérvár 1936). Egy-egy ref. egyházközség története egyben falu- vagy városrajz, így *Csekme Ádám Szentgericéről, *Csernák Béla Nagyváradról, *Havadtőy Sándor Vajnafalváról, *Hegyi Mózes a brăilai szórványról, Kocsmár Boldizsár a szatmári "láncos templom"-ról, *Mózes András Várkuduról, *Musnai László Nagyenyedről, *Péntek Árpád Karánsebesről, *Sass Kálmán Mezőtelegdről szóló dolgozata (193337). Tudományos szintjével kiemelkedő *Bogáts Dénes Szemerja község és ref. egyházának története c. munkája (Sepsiszentgyörgy 1943), valamint *Juhász István történeti összefoglalása A székelyföldi református egyházmegyék kialakulása (Kv. 1947) címen. Gazdagon dolgozta fel a Ferenc-rendiek szerepét *Erdély *művelődéstörténetében Benedek Simon-Fidél, Bíró Gergely-Lőrinc, Boros Domokos-Fortunát, György Lajos-József, Trefán Dávid-Leonárd.
Jelentős *források a ~ számára mindazok a *művészettörténet körébe tartozó szakmunkák, melyek a helyszíni tapasztalatokat kötik össze a levéltári vizsgálódással, mint amilyenek *B. Nagy Margit munkái, *Kelemen Lajos posztumusz kiadásban megjelentetett művészettörténeti tanulmányai (az 1982-es II. kötetben különösen gazdag Novum forum siculorum és A kincses város Marosvásárhely és Kolozsvár c. fejezetekkel), *Dávid László A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei c. alatt 1981-ben megjelent kötete vagy *Balogh Ferenc könyve *Debreczeni Lászlóról, az építészről, aki 512 helyen vette nyilvántartásba a ref. egyházi épületeket és haranglábakat (1983).
Növekvő szerephez jut a ~ mai ápolásában a gazdaságtörténet és főleg az iparosodás helyszíni tanulmányozása. Példaszerű a *Gazdaságtörténeti tanulmányok c. sorozat (195658), *Pataki József tanulmánya a csíki vashámorról (Csíkszereda 1971), *Gazda László írása a sepsiszentgyörgyi textilmunkásokról s az Olt Textilművekről (*Aluta 197172), Kisgyörgy Zoltán és *Vajda Lajos Köpecbánya 18721972 c. közös munkája (Sepsiszentgyörgy 1972), *Vajda Lajos A szentkeresztbányai vasgyár első évtizedei (1976) és Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok (1981) c. önálló kötete, avagy Pászka Imre cikke a parajdi sókitermelés történetéről (*Művelődés 1978/1). Egyre bővebb a forradalmi népmozgalmak helyi emlékeinek ápolása is, főleg a *munkásmozgalom-történet tárgykörében. Kiemelkedik *Fodor László könyve a gyimesvölgyi parasztfelkelésről (1960), *Fuchs Simon Munkásmozgalom a Maros völgyében c. kötete (1975) vagy *Kozák Albert tanulmánya a század eleji háromszéki munkásmozgalomról (*Aluta 1960).
A nagyméretű urbanizáció s a vele kapcsolatos népesedési változások egyre szükségesebbé teszik a ~ tervszerű s minden településre kiterjedő felkarolását. Ez a felismerés e sokoldalúan összetett tudomány korszerű elméleti kifejtését váltotta ki. Imreh István a helytörténetírás módszerét és feladatait adta meg, *Egyed Ákos pedig a kutatómunka alapjait fektette le, tekintettel a falutörténetre.
(B. E.)
Imreh István: Múltismeret és ~. *Korunk 1969/4; újraközölve és megjegyzéssel kísérve *Korunk Évkönyv 1981. 5560. *Egyed Ákos: Az *erdélyi "faluirodalom" fejlődése a XIX. század második felében és a XX. század elején. *Aluta 1970; uő: Jegyzetek a helytörténetkutatásról… I. A kutatómunka alapjai. II. A falutörténet és művelői. *Művelődés 1977/5, 6. Balogh Edgár: Mű és táj gondja; *Dankanits Ádám ~ a Megyei Tükörben. *Korunk 1972/3. Kiss Ferenc: Kádár József. *Művelődéstörténeti Tanulmányok 1980. 25060. Beke György: Miként lesz valakiből helytörténész? Beszélgetés Vass Mártonnal. *Új Élet 1982/17, 18.