Móricz Zsigmond és a romániai magyar irodalom Egy sajátos történelmi összehasonlítás és értékelés fűzte Móricz Zsigmondot (1879-1942) *Erdélyhez: szerinte itt alakult ki az "Ahogy lehet!" reálpolitikája századokon át, ezt észlelte Erdély-trilógiájának megírásakor, nemcsak a forrásanyagban, hanem a helyszínen is tanulmányozva Bethlen Gábor uralkodásának történetét. Ez a reálpolitikai felfogás "az *erdélyi lélek alapvonása" késztette arra, hogy bevonja az *erdélyi írókat lapjába, a *Kelet Népébe, s meglátogassa újra meg újra *Erdély népét. Érthető, hogy ez a vonzalom viszonzásra talált Kolozsvár, Marosvásárhely és más magyar városok magyar irodalmi köreiben, s az író itt kibontakozó gazdag utóéletét is meghatározta.
Móricz első *erdélyi látogatása Kós Károlynak szólott. Már 1912-ben szerepelt a Sztánán szerkesztett Kalotaszeg c. folyóirat hasábjain, s 1914-ben Kósék meghívására személyesen is részt vett egy írásba foglaltan emlékezetessé vált sztánai bálon. Újabb *Erdély-nézőre 1926-ban került sor, amikor az író már az *Erdély-trilógián dolgozott, s *Kelemen Lajos történész-levéltáros segítségét igénybe véve tanulmányozta a Bethlen Gábor-i korszak történetét. Ennek a tanulmányútnak a visszhangjaihoz tartozik többek között Corneliu Codarcea román író cikke, amellyel Kolozsvárt a román sajtóban védelmére kelt a románellenességgel megvádolt vendégnek. Figyelmet érdemel az író növekvő népszerűsége az *erdélyi magyar fiatalság körében. Két ízben is közel került az új nemzedékhez: amikor *Makkai Sándor vitatott Ady-könyvét a Nyugatban köszöntötte (1931), s amikor ugyanebben az évben 74 kolozsvári magyar főiskolai hallgató az *Erdélyi Fiatalok hasábjain egyetértését fejezte ki a prágai magyar diákok meglátogatása miatt más oldalról is nemzetellenességgel vádolt íróval.
Ilyen előzmények után szervezett ankétot lapjában, a *Kelet Népében az *erdélyi szegénység okairól (1941/4), vonta be munkatársai közé származási és világnézeti különbség nélkül az *erdélyi magyar írókat, köztük Asztalos Istvánt, Bözödi Györgyöt, Jordáky Lajost, Kovács Györgyöt, Nagy Istvánt, *Veress Pált, felhíva egyidejűleg a figyelmet Tolnai Lajos szociális hevületű *erdélyi írásaira. 1941-42-ben többször is ellátogatott *Erdélybe, ahol minden társadalmi oldal vagy világnézeti csoport egyaránt "Zsiga bácsi"-nak titulálta és ünnepélyesen fogadta. Egy ilyen alkalommal tért be Bözödújfaluba, ahol az antiszemita hullám fenyegetéseinek kitett székely szombatosok bajait jegyezte fel a *Kelet Népe számára (A szombatosok közt. 1941/12), s ugyanilyen őszinteséggel kelt védelmére egy másik riportjában a bürokráciával szembekerült csíkmegyei székelyeknek is (Gazdakör Székelyföldön. 1941/13).
Az író halálának visszhangjaiból kiemelkedik *Marosi Péter Meneküljünk a felelősségbe c. nekrológja a diákifjúság *Március c. lapjában (1942/2).
Móricz Zsigmond gazdag utóélete Romániában az *erdélyi írókat is befogadó Magvető c. irodalmi *antológiájának kolozsvári újrakiadásával kezdődik (1945). Ugyanekkor Kolozsvárt megalakul a róla elnevezett *Móricz Zsigmond Kollégium. Később Kovács György az *Igaz Szóban közzéteszi Móricznak a *Kelet Népe *erdélyi szerkesztésével kapcsolatos leveleit *Balogh Edgárhoz (1955/11), *Jancsó Elemér ugyanott az író Kuncz Aladárhoz intézett levelét hozza nyilvánosságra (1956/7). *Katona Szabó István a lapban a diákok Móricz-tiszteletéről és követéséről emlékezik (1957/2). Az író halálának huszadik évfordulóján az *Igaz Szó bemutatja *Balogh Edgár és Bözödi György korabeli jegyzeteit Móricz *erdélyi látogatásairól, Jánosházy György pedig Nemcsak a parasztság írója címen közöl esszét (1962/37). Ebből az alkalomból jelentet meg az Irodalmi Könyvkiadó Kenyéren és vízen címmel egy gyűjteményt Móricz közügyi írásaiból. Ez a kötet védekezés volt azokkal szemben, akik mint már a *Korunk szektás szakaszában újra "osztályszempontból" emelnek kifogásokat Móricz ellen, egyenesen "félkarú óriás"-nak bélyegezve növekvő köztiszteletben álló személyét, amint ezt Abafáy Gusztáv tette az *Utunk Irodalmunk újraolvasásához c. sorozatába írott cikkében (1948/22). A vitákkal tarkított *erdélyi Móricz-kultusz elmélyülésének jele Kántor Lajos kismonográfiája, a Vallomásos Móricz Zsigmond (1968), amely alcímében jelzi, hogy az előrehaladó irodalomtörténeti kutatás "epika és líra határvidékén" immár az esztétikai értékelést hangsúlyozza.
Közben ugyanis jelentkezett az igény a revízióra, tekintetbe véve az író halála óta bekövetkezett társadalmi változásokat. Ezzel a törekvéssel kapcsolatban Kántor Lajos az időtálló irodalmi értékelés igényét hirdeti meg egy 1959-es tanulmányában, melyet Alapozás c. kötete (1970) közöl. További értekezései Móricz reális nyelvezetéről és az Árvácska-regényben tetőződő Csibe-problémáról szólnak, mintegy alátámasztva irodalomtörténeti felfogását. A *Korunk közli Móricz ifjúkori barátnőjének, a Kolozsvárt élő s ekkor már 83 éves Szombatfalvy Júliának magnóra vett emlékezéseit az író indulásáról (1967). Az *Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó a Három színmű (1959), a Kriterion pedig többek közt a Sárarany (1971), a Kivilágos kivirradtig Úri muri Rokonok (1972) regényhármas és egy elbeszéléskötet (Életre ítélve, 1977) kiadásával jelentkezik, a közönség részéről sürgetett Erdély-trilógiát azonban a cenzúra nem engedte megjelentetni. Az ifjúsághoz Móricz-műveket a Tanulók Könyvtára, valamint a Creangă Könyvkiadó két sorozata, az Iskolai Könyvbölcső és Az Én Első Könyvem közvetít.
Nagyméretű Móricz-megidézésre az író születésének 100. évfordulóján került sor. Az emlékezés új, összefoglaló szakaszát a *Korunk nyitja meg (1979/5): az ünnepi számban *Mózes Huba tanulmánya olvasható, Szabó T. Attila leírja Móricz találkozásait *Kelemen Lajossal, *Balogh Edgár A *Kelet Népe és *Erdély címen értekezik, Nagy György a lapszámban közzétett öt ismeretlen fényképet mutat be az író 1941-es kalotaszegi látogatásáról, Abafáy Gusztáv Móricz Erzsikéről, azaz Csibéről ír, az író fogadott leányának kolozsvári szerepére világítva, Imreh István pedig a Móricz Zsigmond Kollégiumot ébreszti. Szembesítés fejléc alatt az egyre inkább kiérlelődő Móricz-vita elevenedik meg Sütő András, Deák Tamás, Bálint Tibor, Pusztai János, Veress Zoltán, Lászlóffy Aladár, Kocsis István, *Csiki László, *Mózes Attila és Szőcs Géza hozzászólásaiban, nem hagyva kétséget afelől, hogy a fiatalabbak érdeklődése "a világ és ízlés változásával" átalakulóban van ugyan, de nem csökken a tisztelet "Móricz igazságkereső szelleme" iránt. A számban Erdős I. Pál Móricz-fejével és *Paulovics László Móricz-illusztrációjával találkozunk.
Gazdag az *Igaz Szó ünnepi Móricz-száma is (1979/6). A vezércikk az emberi megértés fanatikusáról szól. Tanulmánnyal szerepel a számban Láng Gusztáv, *Panek Zoltán, *Szász János, Magyarországról Móricz Virág, Czine Mihály és Illés Endre. A *testvériség hídépítői címmel *Dávid Gyula Móricz 1926-os *erdélyi útját, és ezzel kapcsolatban a román sajtóban ellene indított támadásokat s a védelmére kelők kiállását eleveníti fel, a magyar-román együttélés és kölcsönhatás "móriczi gondolatai"-ról szólva. Móricz *erdélyi íróbarátait sorakoztatja fel Izsák József, a Légy jó mindhalálig mint "az értelmiséggé válás enciklopédiája" foglalkoztatja Benkő Samut, s *Veress Pál Az író és a marosvásárhelyi szervezett munkásság címen közli életrajza egy részét. Verssel tiszteleg az évfordulón Móricz emléke előtt Horváth Imre, *Kiss Jenő és Tóth István, s hogy teljes legyen az *erdélyi Móricz-kép, az író román tisztelői közül írással jelentkezik Gelu Păteanu, Romulus Guga és Constantin Olariu, *Váczy Leona pedig román recepciójának 196 tételes bibliográfiájával igazolja, hogy a román közönség is szívesen fogadta a Móricz-műveket. A Móricz-írások mögött rejlő sajátos népi koncepciót üdvözli tanulmányában Szőcs István.
Az *Utunk Móricz-emlékszámában (1979/26) *Dávid Gyula áttekintést ad arról, hogy a Móricz-életmű milyen csatornákon jutott tovább az 1944-et követő évtizedek során Románia magyar irodalmában. "Tovább hatnak írja a személyes élmények; megszületnek az immár irodalomtörténeti beállítású Móricz-értelmezések a hazai kiadásban megjelenő Móricz-művekhez írott előszavakban, bevezető tanulmányokban; végül a teljes Móricz-irodalom viszonylatában mérve is születik egy-két számottevő irodalomtörténeti eredmény." Marosi Ildikó egy 1930-33-ban tervbe vett marosvásárhelyi látogatás körül támadt levelezést tesz közzé a KZST levelesládájából, Imreh István a "móriczi fejedelemkép"-nek, *Mózes Huba pedig Bethlen Gábor feleségének, Károlyi Zsuzsannának a portré-kibontakozását követi nyomon. *Vásárhelyi Géza kávéházi beszélgetéseket újít fel, Beke György Leányfalura látogat, Lőrinczi László és Ion Oarcăsu román műfordításokat idéz, *Panek Zoltán az író irodalmi pereiről számol be, *Csiki László szempontokat ad a Forr a bor kritikai olvasatához, Király László pedig visszapillantó tükrében már Móricz Zsigmond "távolodását" szemléli. Szerepel e számban Szilágyi István, Rácz Győző, Szávai Géza, Egyed Péter, Ficzay Dénes, és itt sem marad el *Balogh Edgár, Kántor Lajos, *Szász János emlékezése, Tóth Istvánnak az íróhoz intézett strófa-csokra.
Az *Utunk-emlékszám bemutatja *Nagy Albert és Tőrös Gábor Móricz-plakettjét, *Árkossy István és *Páll Lajos Móricz-rajzát és Deák Ferenc Móricz-illusztrációját.
A Móricz-centenárium alkalmából Móricz Zsigmond közöttünk (1979) c. *antológia is megjelenik Kántor Lajos válogatásában. A kötet közli 24 *erdélyi író köztük a román Corneliu Codarcea és George Sbârcea visszaemlékezéseit az íróra. Az előszó arról a történelmi felelősségtudatról szól, amelynek az *Erdély történelmét és népét ismerő író "elévülhetetlen klasszikusa". A képanyag nemcsak Csomafáy Ferenc, *Erdélyi Lajos, Szabó Dénes egykorú fényképanyagából állott össze, hanem Nagy Imre, Erdős I. Pál, Kádár Tibor Móricz-rajzait, *Nagy Albert plakettjét, *Makár Alajos festményét, Tirnován Vid féldomborművét, valamint *Szervátiusz Tibor és *Balogh Péter Móricz-szobrait is bemutatja.
A ~ tárgykör szempontjából jelentős a centenáriumi *antológiában *Gábor Dénes Móricz Zsigmond a romániai magyar irodalomban (1945-1979) c. bibliográfiai adaléka, amely nemcsak a köteteket, újraközléseket, ismertetéseket és államvizsgadolgozatokat sorolja fel, hanem közli a Móricz-színművek bemutatóinak jegyzékét is Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Szatmár, Sepsiszentgyörgy, Bukarest magyar színpadjain, nemkülönben a marosvásárhelyi és kolozsvári *rádió Móricz-tárgyú adásait is, kiegészítve a mindenkori sajtórecenziókkal. Azóta a Székelyföld városait és falvait rendezvényeivel bejáró sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, ill. annak Tamási Áron-tagozata *Sylvester Lajos és *Nemes Levente összeállításában bemutatta az *Erdély-trilógiából készült Boszorkányok (1980) c. darabot, majd a 140-szer játszott Kerek Ferkót (1985) s a marosvásárhelyiekkel egyidőben rendezett Sári bírót (1992).
~ kapcsolatának legújabb tanújele a Nyíregyházán megjelent Magyar hegyibeszéd (Magyar költők Móricz Zsigmondról) c. kötet (1990), amelyben többek között Gellért Sándor, Hajdu Zoltán, Horváth Imre, *Kiss Jenő, Létay Lajos, Számadó Ernő, Szemlér Ferenc, Tóth István versei is megtalálhatók.
(B. E.)
Szentimrei Jenő: Az ötvenéves M. Zs. *Ellenzék 1929. júl. 7. Újraközölve Sablon helyett csillag. 1968. 110-14; uő. Félkarú óriás volt-e M. Zs.? Közli Vallomások. Mv. 1956. 166-81. Gaál Gábor: M. Zs. *Utunk 1946/7. Újraközölve Válogatott írások III. 1971. 34-35. *Jancsó Elemér: Nagy író harcos öröksége. *Utunk 1952/38. *Veress Pál: Emlékezés egy M. Zs.-dal való találkozásra. *Utunk 1956/36. Vita Zsigmond: Kelemen Lajos és M. Zs. találkozása. *Új Élet 1978/8.
ÁVDolg. Nagy Pál: Móricz Zsigmond. 1948. Hatházy Ferenc: A tőkés-földesúri társadalom bírálata M. Zs. műveiben. 1952. Győri Magda: M. Zs. történeti regényei. 1953. Sebestyén Berta: M. Zs. értékelése és hatása a romániai magyar irodalomban a két világháború között. 1959. Lászlóffy Csaba: M. Zs.: Árvácska. Műelemzés. 1960. J. László Annamária: A különböző mondatfajták szerepe a drámaiság kifejezésében M. Egyszer jóllakni c. novelláskötete alapján. 1961. Kurkó-Szekernyés Irén: A népköltészet hatása M. Zs. irodalmi tevékenységére munkásságának harmadik szakaszában. 1964. Galbács Anna: Történetiség és szubjektivitás M. Zs. *Erdély-trilógiájában. 1970. Szentmiklósi Judit: Módféle határozók M. Zs. elbeszéléseiben. 1978. Kovács Ildikó-Erzsébet: A naturalista stílusirányzat és érvényesülése a móriczi életműben. 1979.